Lattalak a vizparton en belehalok nagyon: a kortárs magyar rap kritikája

Majoros Péterrel, azaz Majkával indul ez a hét. A rapper wannabe-k népes táborát erősíti Ő is, mert a lopáson kívül mást nem nagyon tud felmutatni. A szövegei és a zenéje is jórészt a copy-pastere épül, így művészi értéke csak annyi, mint egy részeg ordításának a nyári éjszakában. Ja, bocs, Majka szövegei pont erről szólnak, amikor pedig mégsem, akkor ódát ír a felnőtt kamaszkorhoz.

Azért ne sajnáljuk le teljesen, hiszen remekül használta ki az RTL Klubot és a Való Világot, utána pedig a TV2-őt is levette rendesen. Ref. Kicsikét szűk a világ nekem, Keresem benne még a helyem, Amikor a végtelen univerzum kezd szűkülni körülöttünk, akkor baj van. Ennek oka sok minden lehet, függőség, depresszió, vagy az, hogy a kiindulópont egy putri, ahol 8-an osztoznak egy fél szobán.

Kellően letargikus kezdés, egy populista dalhoz. Láttunk már ilyet máshol is. Nem látom tisztán a holnapot, Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok! Miről szól egy magyar rap? Hát a csajokról, vagy a piáról, mert 50 Cent is így tolja már egy ideje, na meg a gettótéma yo. Ez viszont nekünk kevésbé jó. A rap azért van, hogy legyen valaki, aki odamond azoknak, akik a társadalom jó részének érinthetetlenek. A poprap ezen belül egy könnyedebb műfaj, még a legnagyobbak is csinálnak/csináltak ilyen, bulisabb dalokat, Tupacnál is megvolt ez a vonal, de ott azért volt mondanivaló is, ami ebben a műfajban nagyon fontos.

Félig telt poharak az asztalon, Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom, Szólj rám, ha egyszer véletlen Összefutnánk egy másik Életben! Ez a négy sor a National Geographic bármelyik bélférgekkel foglalkozó sorozatának lehetne a főcímzeneje, vagy a bevezető szövege. BLR: Volt, amikor azt hittem, hogy nincs, ami megállít, De tudom, ha esik, a magamfajta megázik, Megbecsülöm már, hiszen hamar elillan a gyönyör, Hiába mászok ki, mindig jön ugyanaz a gödör!

A Superman-komplexus után biztos baromira fáj a pofára esés. Megázik, elázik, mindent túlspilázik. A shake-be esett légy juthat itt eszünkbe, aki miután kimászott a tejes turmixból, beleesett egy másikba. A történet tanulsága csupán annyi: Sose ess két shake-be! Felismertem már, és meg is bántam a hibáim, Hiszem, hogy odafenn meghallgatják az imáim, Úszom az árral és hiába látom: messze a part, Az éj leple alatt én csak tovább írom a dalt!

Szép, felismerte a hibáit, de tanulni már képtelen volt belőlük, illetve eleve képtelen volt a művelődésre, amit a fohászkodással rögtön igazol is. Két közhely gyors egymásutánban, aztán jöhet a nagy végszó: csak éjszaka mer szöveget írni, mert akkor senki se látja. Kedves BLR, ezt a szöveget én is szégyellném!

Nem tudom mi lesz majd, ha megunom az egészet, De még ezt itt hagyom nektek, mielőtt lelépek, Én a szívembe zárok mindenkit, ki megértett, És hitt bennem, engem már csak ez éltet!

Erre a depresszióra remélem szed valami gyógyszert, mert súlyosnak tűnik. Hát, akkor sok mindenkit zárhatsz a szívedbe, mert nem nehéz megérteni a szövegelésed, semmi extra nincs benne, igazából pofonegyszerű az egész, megspékelve néhány elcsépelt közhellyel. De, legalább rímel, ami pozitívum. Eddig sem adtam fel a hitem, ezután se fogom, Akkor sem, ha becsúszik az Élettől egy-két pofon, Míg a szívemben bármi lesz , ha sírni lesz is okom, Mindig ott lesz velem: a papír, a toll, a mikrofon!

A Főnix is a hamvaiból támad fel, BLR is. Az öngyilkos hajlamokat egy szempillantás alatt váltják fel az élni akarás képei. A szegényes mondanivaló, a szív felemlegetése, ami a szeretethiány elfojtására való utalás és a közhelyek elegáns egyvelege ez, amit egy 8 Mile életérzés követ. A félreértések tisztázásaként; ott lesz vele a vécépapír, a lopott liba tolla, meg valakinek a mikrofonja… Hatalmas karrier!

Ref. Kicsikét szűk a világ nekem, Keresem benne még a helyem, Nem látom tisztán a holnapot, Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok! Félig telt poharak az asztalon, Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom, Szólj rám, ha egyszer véletlen Összefutnánk egy másik Életben!

Nincs itt semmi látnivaló, kérem, oszoljanak… A refrén örök! Emlékszem, egész mást akartam ez előtt 10 évvel, Akkor még azt hittem, bárkivel elbánok fél kézzel, Kellett egy évtized, hogy rá tudjak jönni, Hogy ami meg fog ölni, az nem a többi ember, Hanem az én-központú rendszer, amit pont azért hoztam létre, Hogy ne kerüljek trébe! És nézd meg: hogy mit adott most az Isten, Mert semmim sincsen, összedőlt minden, megszűnt, amiben hittem!

Tíz év nagy idő, de szerintem anno a Való Világot sem sikerült megnyernie, így már hozzászokhatott volna ahhoz, hogy egyébként egy lúzer. Az egoizmus jó dolog, önmagunkban ritkán csalódunk. Ha szabad egy écát, akkor kezdjünk el gyűjtést szervezni Majkának, Majkáért, mert szegénynek nincs semmije. Mellesleg Dundika elég pocsék lehet az ágyban, ha a fickó ennyire megtört lett… A reménytelenségig ugyan eljutott, de a történet legitimitása már kérdéses. Kellett volna a sorstól egy büdös nagy pofon!

Ami akkorát csattan az arcomon, Hogy eszembe sem jut, hogy melyik a rossz út, Valami kéz, ami visszahúz! Szerintem sohasem volt börtönben, szóval erről ennyit… Így eléggé hiteltelen ez a rész. Az amerikai rapperek jó része nem csak kívülről látott büntetés-végrehajtási intézetet, hanem élvezte az ottani „vendégszeretet” is, tehát van miért erről beszélniük. Aki mázlista volt, az minek lázad? Ez az egyetlen rész, ami jó. És hiába van pénz a zsebemben, ha szálka vagyok a szemedben, Nektek írtam a dalokat, úgyhogy jusson eszedbe: Mikor engem kritizálsz, kicsikét magadat is bántod, Mert görbe tükröt mutatok neked, amiben saját magad látod!

Egyetértünk kedves Majka. Egy rohadt nagy vicc vagy, nem több. Egy görbe tükör, amin csak röhögni lehet, komolyan venni semmiképp sem. Egyből válaszolni a negatív kritikákra, még mielőtt azok megszületnének? Szép próbálkozás volt, de ennyi. Nem kell, hogy arról szóljon minden nóta, mekkora raj vagyok, Nem kell, hogy azt hidd: én bármit, bárhol megkapok! 10 éve próbálok ugyanaz a srác lenni, De megváltozott a világ, én is megváltoztam... ENNYI!

Pedig fű alatt ez is arról szól, hogy Te mekkora raj vagy aranyapám! A második sor alapján azt hiszem, Dundikának gyakran fájhat a feje az esti órákban, ha már a rapkatona sem kaphatja meg mindig. Majka már tíz éve önmaga emberek! Pezsgőt ide! Hogy rímeljünk a végszóra: Ember, nem változott semmi!

Ref. Kicsikét szűk a világ nekem, Keresem benne még a helyem, Nem látom tisztán a holnapot, Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok! Félig telt poharak az asztalon, Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom, Szólj rám, ha egyszer véletlen Összefutnánk egy másik Életben!

Mind ugyanazt mondják, nagyjából ugyanúgy. Ez minden, amit elmondhatunk erről a dalról. Az nyílt titok, hogy a zenét nem Majka találta ki, de nem is azzal van a baj. A pocsék szövegek, amikbe belevésték mindazt, ami ellen itt most lázadni szerettek volna, a sosemvolt depresszió, a nem létező börtönévek felemlegetése teljesen hiteltelenné teszik az egészet, és a végére azért csak kiderül, hogy Majkának még mindig az anyja csinálja a forró kakaót minden reggel. Ha azt mondom rá, hogy szánalmas, szerintem akkor még mindig csak dicsértem ezt a szemetet.

Eminem mondta egyszer: „A hip-hopot mindenki szereti, de nem mindenki tudja, hogyan kell csinálni!”. Ehhez a műfajhoz fejben nagyon ott kell lenni a topon. Ez a kislányos picsogás, rinyálás három férfi interpretálásában eléggé nevetséges. Ref. Rosszul súgott a bukim nekem, Az összes pénzem elvesztettem. Ágyamban lófejre bámulok, Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok? Lézercsóvák pásztáznak a falon, Ezért mostanában gondolkozom azon; Szólj rám, ha véletlen A vesédbe szúrt kés esetleg életlen!

BLR: Nincs az a rendőrjárőr, aki engem megállít, De tudod, a magamfajta mindent túlspilázik. Most a fűszeres indiai kaja rendesen gyötör. Azt hiszem, mindjárt viszontlátom. Hol van a vödör? Ez a maffia embere, valamilyen Ibrahim, Megmutatja nekem, hol is vannak a bordáim! Nem számít, holnap majd én rúgom le a vesédet, De amíg még nincs meg a lé, addig én lelépek, A Chuck Norris meg a Rambo engem kiképzett; Pörgőrúgás rátok, egy tonna skúló belétek!

Ez rosszabb, mint a Gyűrűk Urában a két torony, Az LSD-től végigsétálok majd a plafonon, Nem számít, hogy horog, csapott, egyenes, vagy horony, Mindig ott lesz velem: a tasli, a boksz, a pofon! Ref. Rosszul súgott a bukim nekem, Az összes pénzem elvesztettem. Ágyamban lófejre bámulok, Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok? Lézercsóvák pásztáznak a falon, Ezért mostanában gondolkozom azon; Szólj rám, ha véletlen A vesédbe szúrt kés esetleg életlen!

További sorok a szövegfolyamban: Nem hittem, hogy sokra viszem egy szlovák női névvel, Tudom, ezt kicsit nehézen fogod fel most ép ésszel, A lovin viszont minden hülye tud fogadást kötni, Mert ahhoz a bukmékerhez csak oda kell menni, Virítod a lét, és máris csinál egy számlád a nevedre.

Végül: Mindegyik rész újra meg újra ugyanazokat a motívumokat ismétli, és a kritika szerint a dalok önreflexió helyett csak ön-lopás és öncélú rivalizálás. Ref. Rosszul súgott a bukim nekem, Az összes pénzem elvesztettem. Ágyamban lófejre bámulok, Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok?

tags: #lattalak #a #vizparton #en #belehalok #nagyon

Népszerű bejegyzések:

• Gondozás amarillisz: kerttársasházban áttekintés
• Új otthon Dózsakertben: Veszprém Tatika utca társasházi projekt
• Sarud környéki eladó házak – nyugalom a Tisza-tónál
• A Magyar Ingatlanhitel és Pénzügyi Zrt. ítélete
• Részletes útmutató a Szelkerek utca és Bükkös-part környéki eladó ingatlanokról Szentendrén