ítélet a magyar ingatlanhitel és pénzügyi zrt ügyében

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.21.247/2012/16 ügyszámban K.Á. és társa felpereseknek Bank II. ellen indított perében az irányelv 4. cikk (2) bekezdésének, valamint az irányelv 6. cikk (1) bekezdésének értelmezését kérte előzetes döntéshozatal céljából az Európai Unió Bíróságától, tekintettel arra, hogy a perbeli szerződés egyedileg meg nem tárgyalt árfolyamkikötései vitatották a fogyasztókat megillető jogokat és a tisztességtelen szerződési feltételek vizsgálatának határait.

A per tárgya és a szerződés főbb rendelkezései

A felperesek 2008. május 29-én „ingatlan jelzálogjoggal biztosított, devizában nyilvántartott jelzálog-típusú kölcsönszerződést” kötöttek a II.r. alperessel. E megállapodás I/1. pontja szerint a bank az adósoknak 14.400.000 Ft kölcsönt folyósít azzal, hogy „a kölcsön összegének Devizában való megállapítása a folyósítás napján érvényes, a Bank által alkalmazott Deviza vételi árfolyamon történik”.

A szerződés I. pontja értelmében a felperesek tudomásul vették, hogy a „nyújtott kölcsön, annak ügyleti kamata és kezelési költsége, valamint a késedelmi kamat és az egyéb költségek a folyósítást követően Devizában kerülnek megállapításra”. A kölcsön a II.r. alperes által a folyósításkor alkalmazott CHF vételi árfolyam alapján számítva 94.240,84 CHF-nek megfelelő Ft összeg volt. Ezt a felpereseknek 25 év alatt kellett visszafizetniük, a havi részletek esedékessége minden hónap 4. napja volt.

A szerződés II. pontja „A kölcsön kamata, költsége” megjelölést viselte. A II/1. pont a kölcsön ügyleti kamatát 5,2%-ban, a II/2. pont pedig a kezelésiköltség-rezsimmel kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazta. A szerződés III. pontja „A kölcsön törlesztése” megjelölést viselte. A III/2. pontja értelmében „az egyes fizetendő részletek forint összegét a Hitelező a Bank által alkalmazott, az esedékesség napját megelőző napon érvényes Deviza eladási árfolyamon határozza meg”.

E szerződési feltételekből - a Kúria megítélése szerint - tényszerűen az állapítható meg, hogy a II. rendű alperes bank ténylegesen forintot folyósított a felperes adósoknak, azt azonban (az általa alkalmazott deviza vételi árfolyamon számolva) CHF-ben tartotta nyilván. A felperes adósok a havi törlesztő részleteket ténylegesen forintban fizették meg a II. rendű alperesnek.

Az alperes és felperesek állításai

A felperesek a II.r. alperessel szembeni keresetükben - egyebek mellett - a fogyasztói szerződés azon kikötése tisztességtelenségének megállapítását kérték, amely feljogosítja a bankot arra, hogy az esedékes törlesztő részletet az általa alkalmazott eladási deviza árfolyam alapján számolja. Álláspontjuk szerint a Ptk. 209. §-a alapján ez indokolatlan, egyoldalú előnyt biztosító tisztességtelen szerződési feltételnek minősül.

A II.r. alperes álláspontja szerint a jogerős ítélettel megsemmisített általános szerződési feltétel olyan banki bevétel realizálására nyújtott lehetőséget, amely az adósok által igénybe vett deviza alapú kölcsön ellenében fizetendő ellenszolgáltatás részét képezte. Az árfolyamrésre vonatkozó szerződéses kikötés nem ütközött jogszabályi előírásba, az általános banki gyakorlatnak megfelelően a pénzügyi intézmény piaci devizavásárlásaival összefüggő kiadások fedezetéül szolgált. A megsemmisített általános szerződési feltétel tehát a Ptk. 209. § /4/ bekezdése szerinti kivételi körbe tartozott, ezért nem kerülhetett volna sor a 209. § /1/ bekezdésében foglaltak szerinti vizsgálatára.

A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték. Egyebek között előadták, hogy a II.r. alperes nem hivatkozhat velük szemben a banki üzemi működés sajátosságaira, az abból eredő, a banknál felmerülő költségeket a felperesekre nem háríthatja át. A felperesek szerződéskötési szándéka forint összeg folyósítására irányult, nem lehet és nem is szabad összekeverni e jogviszony vizsgálata körében a banki forrásokat a kihelyezett kölcsönnel. Hivatkoztak arra is, hogy a vitatott szerződési feltétel nem egyértelmű.

Bírósági eljárások és ítéletek

Az elsőfokú bíróság ítéletében - többek között - megállapította a szerződés III/2. pontjának tisztességtelenségét. A szerződést visszamenő hatállyal érvényessé nyilvánította akként, hogy a szerződés vitatott kikötésében az eladási árfolyam helyett a vételi árfolyamot rendelte alkalmazni.

A II.r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek a szerződés III/2. pontja semmisségét megállapító rendelkezését helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel rámutatott arra: a felperesek és a II.r. alperes között devizaalapú kölcsönszerződés jött létre, melynek lényege, hogy a kölcsön folyósítása és törlesztése forintban történik, de devizában van meghatározva (átszámítva) a hitelösszeg és a törlesztő részlet. E szerződés alapján a bank az ügyfél részére devizát nem bocsát rendelkezésére, sem ténylegesen, sem átvitt, jelképes értelemben.

A másodfokú bíróság kifejtette: devizához ezen ügylet keretei között a kölcsönvevő semmilyen módon nem jutott, kizárólag forintot bocsátott rendelkezésére a hitelező. A deviza alapú forint kölcsönügylet során a bank kereskedelmi (eladási vagy vételi) pénzügyi szolgáltatást az adós részére nem nyújt, hanem a forintban folyósított kölcsön visszafizetésének értékállandósága érdekében a forintban történő törlesztési részletet az aktuális deviza árfolyamhoz köti. A kölcsön jogügyletben deviza értékesítés - eladás és vétel - tehát nem történik, ezért a bank eltérő vételi folyósításkori és eladási törlesztési árfolyamot nem alkalmazhat, virtuális szolgáltatásért ellenérték nem járhat.

A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a II.r. alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperesek keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértő módon hivatkozott a Ptk. 209. § /5/ bekezdésére, mert a perbeli szerződés megkötésekor, 2008. május 29-én a Ptk. 209. § /4/ bekezdése szabályozta azt, hogy a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre.

Jogi háttér: Ptk., irányelv és EUB-ítéletek

A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénynek (Ptk.) a perbeli szerződés megkötésekor hatályos 209. §-a alapján a tisztességtelen szerződési feltételek vizsgálatára vonatkozó szabályok, valamint a 2009. évi XXXI. törvény módosítása és annak hatása a Ptk. 209. §-ára a vitában központi jelentőségűek voltak. A Ptk. 237. § kimondja, hogy érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani, és ha ez nem lehetséges, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja.

Az Európai Unió Bírósága az irányelv 4. cikk (2) bekezdésében használt fogalmak pontos tartalmát még nem adta egyértelmű, minden helyzetre kiterjedő magyarázat formájában a jelen ügyben felmerült körben. Eddigi joggyakorlata során öt olyan ítéletet hozott, ahol - más kérdések vizsgálata körében - érintette az irányelv 4. cikk (2) bekezdését is: a C-144/99, a C-473/00, a C-484/08, a C-76/10 és a C-472/10 ügyeket.

A C-144/99. sz. ügyben az EUB megállapította, hogy a holland szabályozás nem érte el az e rendelkezéssel célzott eredményeket azáltal, hogy kizárta az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között kötött szerződések alapvető szolgáltatásait leíró feltételek bírósági felülvizsgálatának bármiféle lehetőségét, még akkor sem, ha e feltételek homályosak és kétértelműek voltak.

A C-473/00. sz. Cofidis SA kontra Jean-Louis Fredout ügyben az EUB szerint az olyan szerződési feltételek, amelyek nem kizárólag kötelező jogszabályi rendelkezést tartalmaznak és megfogalmazásuk nem világos, nem tartoznak egyértelműen az irányelv tárgyi hatálya alá.

A C-472/10. sz. Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság kontra Invitel Távközlési Zrt. ügyben hozott ítélet 23. pontja szerint az irányelv 4. cikk (2) bekezdése értelmében a feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással való megfelelésére, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek. E kizárás ugyanakkor nem alkalmazható a fogyasztónak nyújtandó szolgáltatások díjai módosításának mechanizmusára vonatkozó valamely kikötésre.

A C-618/10. számú, Banco Espanol ügyben hozott ítélet 73. pontja értelmében az irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely a nemzeti bíróság számára lehetővé teszi, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó közötti szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellegének a megállapítása esetén az említett szerződést e feltétel tartalmának a módosítása útján kiegészítse.

A Kúria által feltett kérdések és jogértelmezési dilemmák

Az irányelv 4. cikk (2) bekezdése két kivételt fogalmaz meg: egyrészt, nem vizsgálhatók a szerződés elsődleges tárgyát meghatározó szerződési feltételek, másrészt nem vizsgálhatók a szolgáltatást (árut), illetve annak díjazását (árát meghatározó feltételek arányban állása. A Kúriának a konkrét folyamatban lévő felülvizsgálati eljárásban - az alperes felülvizsgálati kérelmében írtakra tekintettel - mindenekelőtt abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a perbeli szerződésben az árfolyamrést tartalmazó, egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét érdemben vizsgálhatja-e, vagy azt az irányelv 4. cikk (2) bekezdése kizárja-e a vizsgálat hatálya alól.

A Kúria számára nem egyértelmű ugyanis, hogy a „szerződés elsődleges tárgya” körébe tartozó feltételnek minősül-e az adott kölcsönszerződési konstrukció mellett az adós által pénzben fizetendő ellenszolgáltatás minden eleme - így a kamat, a kezelési költség, közjegyzői díj stb. és az eltérő vételi és eladási árfolyam alkalmazásából szükségszerűen keletkező, a bankot illető árfolyam különbözet -, avagy a szerződés elsődleges tárgyába a kölcsön szolgáltatása mellett kizárólag a kamat fizetése tartozik.

Amennyiben ezen szűkebb értelmezés a helyes, felmerül a kérdés, hogy a „díjazás” részének tekintendő-e az árfolyam különbözetből adódó fizetési kötelezettség. Amennyiben a „szolgáltatás” több rész-szolgáltatásból áll és a „díjazás” az egyes rész-szolgáltatások díjazásából tevődik össze, az egyik rész-szolgáltatás kapcsán vizsgálható-e, hogy van-e mögötte tényleges szolgáltatás, illetve lényeges-e, hogy ezt a fogyasztó számára közvetlenül nyújtja-e a bank, vagy e kérdések vizsgálata a 4. cikk (2) alkalmazására tartozik.

A Kúria azt is kérdezte, hogy az irányelv 4. cikk (2) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy a tagállami bíróság - függetlenül nemzeti jogának rendelkezésétől - az abban meghatározott szerződési feltételek tisztességtelenségét is vizsgálhatja-e, ha azok nem világosak és érthetőek, továbbá hogy a „nem világos és érthető” követelmény alatt mit kell érteni: csupán nyelvtani világosságot, vagy a szerződési feltétel alkalmazása gazdasági indokainak, illetve a szerződés többi feltételével való kapcsolatának világosságát is.

A konkrét ügy jelentősége és kapcsolódó hazai eljárások

A Kúria megítélése szerint az előterjesztett kérdések megválaszolása mind a konkrét jogvita eldöntése, mind az irányelv 4. cikk (2) bekezdésének egységes értelmezése és alkalmazása szempontjából szükséges. Az Európai Unió Bíróságának ezzel kapcsolatban nincs kialakult joggyakorlata, illetve a lehetséges válaszok nem minősültek olyannak, amelyekkel kapcsolatban „semmilyen ésszerű kétely nem merülne fel”.

A Magyar Ingatlanhitel Pénzügyi Zrt.-hez kapcsolódó, szélesebb körű hazai eljárások és az e cégcsoport közreműködésével kapcsolatos közérdekű perek bemutatása mutatja az érintett pénzügyi vállalkozások körében felmerült fogyasztóvédelmi problémák sokrétűségét. Nem sokkal később derült fény arra, hogy a Magyar Ingatlanhitel egyike volt annak a 12, jelzáloghitelezéssel foglalkozó pénzügyi vállalkozásnak, amelyekkel szemben a 2013 októberéig létező Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) 2010 tavaszán közérdekű keresetet nyújtott be.

A Fogyasztói Jogérvényesítő Szervezet által indított perben a bíróság a Magyar Ingatlanhitel általános szerződési feltételeinek több pontját is tisztességtelennek találta, mondván, a cég gyengébb hitelbírálati szempontokat alkalmazott, és sokkal nagyobb arányban voltak nem-teljesítő hitelek a portfóliójában. E tucat társaság több esetben olyan partnerekkel működött együtt, amelyekkel szemben a felügyelet feljelentést tett és eltiltotta őket az engedély nélküli pénzkölcsön-nyújtástól.

Ez a nemzetgazdasági és fogyasztóvédelmi kontextus magyarázza, hogy miért vált ki kiemelt érdeklődést a perbeli jogvita és az EUB-hoz feltett kérdések pontos eldöntése: a bírósági gyakorlat és az EUB-állásfoglalás hatása kiterjedt következményekkel járt a devizaalapú forintkölcsön-ügyletek, valamint a pénzügyi vállalkozások általános szerződési feltételeinek jogi megítélésére.

Kapcsolódó hazai ítélkezési és felügyeleti tevékenységek

A közérdekű keresetek, illetve igényérvényesítési perek esetében egyaránt a fogyasztók nevében és helyett lép fel a felügyelet, azt kívánja elérni, hogy a bíróság ítéletében a teljes érintett ügyfélkörre vonatkozóan állapítsa meg a kifogásolt szerződéses feltételek érvénytelenségét, tiltsa el az érintett pénzügyi szolgáltatókat azok további alkalmazásától - ismertette a PSZÁF szóvivője. Közérdekű kereset esetén a bíróság a Polgári Törvénykönyvet sértő szerződéses kikötéseket érvényteleníthet, a közérdekű igényérvényesítési perben ezen felül egyéb - például a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot tiltó - törvények megsértése alapján is kimondhatja egy-egy feltételnek a semmisségét.

Eddig tíz közérdekű per indult, közülük egyet jogerősen, hármat pedig első fokon megnyert a felügyelet, a többi még nem zárult le. Az Axa Bank fióktelepe, a CIB Bank, az Intrum Justitia Zrt., a Magyar Ingatlanhitel Pénzügyi Zrt., a Pesti Hitel Zrt., a Quality Financial Magyarország Zrt., az Argenta Credit Zrt., az Általános Hitel és Finanszírozási Zrt., a New Chance Credit Zrt. és a Zee Capital Zrt. ellen indult eddig közérdekű eljárás.

Gyakorlati következmények és jellemző ítélkezési megoldások

Az elsőfokú és másodfokú bíróságok gyakorlata alapján a bíróságok adott esetben a vitatott kikötés semmisségét állapíthatják meg és a szerződést visszamenő hatállyal érvényessé nyilváníthatják az érvénytelen kikötés alkalmazása során keletkezett joghatások kiküszöbölésére. A Ptk. 237. § rendelkezései alapján az érvénytelen szerződést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka megszüntethető, például az aránytalan előny kiküszöbölésével.

A C-618/10. ügyben foglalt EUB-álláspont szerint ugyanakkor a tagállami szabályozás nem adhat lehetőséget a nemzeti bíróságnak arra, hogy a fogyasztó hátrányára módosítsa a szerződés tartalmát; az EUB hangsúlyozta, hogy a fogyasztó védelme érdekében nem engedhető meg a fogyasztói feltétel tartalmának módosítása a tisztességtelenség megállapítása folytán.

További releváns fejlemények a pénzügyi szektorban

Nem csak a Magyar Ingatlanhitel Pénzügyi Zrt.-vel kapcsolatos ügyek miatt vált jelentős témává a fogyasztóvédelmi perek sora: az MNB 2014. október 30-án vonta vissza a Magyar Ingatlanhitel Pénzügyi Zrt. hitel- és pénzkölcsön nyújtására, valamint pénzügyi szolgáltatás közvetítésére jogosító engedélyét. Egyidejűleg kezdeményezte a pénzügyi vállalkozás felszámolását, és a PSFN felszámolóként történő kirendelését.

A Magyar Ingatlanhitel Pénzügyi Zrt. alapítása 2000 szeptemberében történt, többségi befolyása a Budapesten bejegyzett Synergy Consult Szolgáltató Kft.-n keresztül jelent meg. Az MNB intézkedése és a PSZÁF által indított közérdekű keresetek hátterében a fogyasztói panaszok, a nem-teljesítő hitelek magas aránya és az általános szerződési feltételek több pontjának tisztességtelensége miatti aggályok álltak.

Rövid táblázatos összegzés (fő elemek)

A per és a hozzá kapcsolódó eljárások rávilágítanak arra a jogi és fogyasztóvédelmi problémára, hogy milyen körben vizsgálhatók a fogyasztói szerződések egyedileg meg nem tárgyalt feltételei tisztességtelenség szempontjából, különös tekintettel az ár és díjazás szerkezetére, valamint arra, hogy a nemzeti bíróság milyen eszközökkel élhet a tisztességtelenség kiküszöbölése érdekében anélkül, hogy az ellentétes lenne az EUB által kialakított elvekkel.

tags: #itelet #a #magyar #ingatlanhitel #es #penzugyi

Népszerű bejegyzések:

• Budapesti luxus családi házak az Adi Liget területen
• Kivitelezési terv költségvetésének részletezése
• Harmónia Lakópark Ving: részletes ismertető
• Taksonyban végzett ingatlan értékbecslés szerepe és folyamat
• Az építményadó részleteinek összefoglalása — mit érdemes tudni