Lechner Ödön ikerházak és a magyar szecesszió útján

Lechner Ödön az évszázad fordulójának egyik legmeghatározóbb alakja, a magyar stílusú szecesszió úttörője, aki a nemzeti formanyelv megteremtésére törekedett a népművészet motívumkincseinek felhasználásával. A historizálástól az eklektikus felújításokon át a nemzeti karakter építészeti programjáig jutott el, és világszerte kibontakozó modern építészeti törekvések magyarországi kezdeményezője és meghonosítója volt.

A pályája elején Pest, Buda és Óbuda egyesítésének hatására Pártos Gyulával több budapesti bérházat tervezett, melyek berlini tanulmányútjaik hatását tükrözik: klasszicizáló, eklektikus stílusban, de keleti motívumokat is belevitt dekorjaiba a magyarság ázsiai gyökereire hivatkozva. Szerkezeti újításokat alkalmazott, szimmetrikus középület-kompozícióihoz betont és vasbetont használt, miközben a magyar népi motívumokat ornamentikában is megjelenítette.

Lechner a Kaláka jelleget és a történelmi stílusok keveredését tűzte ki célul, és ezt a programot több kiemelkedő épülettel valósította meg Budapesten és vidéken egyaránt. A korszak nagyobb építészeivel együtt dolgozott, és a mesteriskola létrehozására törekedett, bár ezt később akadályozták.

Építészeti pályafutásának fontos állomásai

  • 1845-ben született Pesten; 1865-1866 a Pest-belvárosi Reáltanodában, majd a József Ipariskolában tanult; mestere Szkalnitzky Antal volt.
  • 1866-1869 Berlinben a Berlini Építészeti Akadémián Hauszmann Alajossal és Pártos Gyulával tanult; Karl Boettichert tanításai mély hatást gyakorolt rá a vas és új építőanyagok kapcsán.
  • Itáliai tanulmányút után Pártos Gyulával írták alá közös építészirodájukat; 1874-1878 Franciaországban Clement Parent műtermében sokat tanultak a reneszánsz helyreállításáról.
  • 1879-ben Angliát járt; 1889-ben ismét külföldön volt, a Kensington Múzeumban keleti kerámiákat tanulmányozott Zsolnay Vilmossal együtt.
  • Hazatérve nagyszabású alkotások sorát építette: szegedi Városháza (1882), a Budapesti MÁV-nyugdíjintézet bérháza (1883), a szegedi Milkó-ház; majd a postatakarékpénztár Hold utcai épülete (később Magyar Államkincstár).
  • 1891-ben Pártossal megnyerték a Magyar Iparművészeti Múzeum és Iskola tervpályázatát „Keletre magyar” jeligével; az Iparművészeti Múzeum homlokzata külső díszítésein növényi motívumok, mázas kerámiák és pirogránit elemek kerültek fel.

Élete során Lechner a keleti, mór és népi motívumokkal díszített ornamentikát alkalmazta, sajátos romantikus, de fegyelmezett formavilágot teremtve. A Postatakarékpénztár Hold utcai épülete a korszak legkarakteresebb példái közé tartozik, melyet a sajtó kaotikus fogadtatása és a közönség vegyes reakciói jellemeztek.

Fontos művek és stílusjegyek

  • A Postatakarékpénztár (ma Magyar Államkincstár) Hold utcai épülete: letisztult formavilág, népi elemek gazdag ornamentikája, magyaros vasrácsozású lépcsőházi részletek; a korabeli kritika szerint „lelkesedők és gúnyolódók” is sok látogatót vonzott.
  • A Szent László-templom Kőbányán: több terv variációja közül kiválasztották a végleges bazilikális, keresztházas, egy fő- és két kísérőtoronnyal díszített verziót; a belső keresztházszerkezet és külső formavilág a kor neoreneszánsz törekvéseit tükrözik.
  • A MÁV Nyugdíjintézet bérháza és a MÁV által kifutott egyéb középületek: a hatalmas tömegek és a monumentalitás igénye ezt a korszakot jellemző megközelítést tükrözik.
  • A budapesti Székes templomok és a vidéki megbízások mellett a keleti motívumok és indiai díszítő elemek megjelenése a mázas kerámiákban és a díszítőelemeken, melyek a kor építészetében újszerűek és hangsúlyosak voltak.

Lechner a 26 megvalósult épületében és több mint 30 pályázatában új anyaghasználatot és szerkezeti megoldásokat vezetett be. Formavilága egységes, mégis gazdag volt: a magyar népi elemek stilizált megjelenítése a monumentalizmusban és a nemzetközi hatások ötvözése jellemezte leginkább. Később a követői - például a Korb-Giergl-féle Zeneakadémia - alkotásai is ezt a redukált, de jellegzetes stílust vették át, bár a mesteriskola tényleges megvalósítása részben kudarcot vallott.

A személyes történet és hatásai

  • Feleségét, Primayer Irmát 1874-ben vesztette el, ami Franciaországba költözéshez vezetett; majd hazatérve újra együtt dolgozott Pártossal és nagyszabású épületeket terveztek Budapesten és Szegeden.
  • Az angliai utazások nyomai a műveiben is felfedezhetők, különösen a keleti motívumok és a brit reneszánsz hatása a külső díszítésben és az anyaghasználatban.
  • Életének utolsó évtizedében Pozsonyban a Kék templom (Szent Erzsébetnek szentelt Katolikus Főgimnázium és a Turul-házi templom) kiemelt megbízás volt; ez a munka a magyar szecesszió egyik legkiemelkedőbb példája.

1911-ben a római nemzetközi építészeti kiállításon nagy aranyéremmel tüntették ki az életművét, mely egyedülálló elismerést jelentett a korszakban. Lechner munkásságát a népművészet és a keleti díszítőelemek integrálása tette egyedivé, amely az akkori magyar építészet legmarkánsabb iskolájává tette őt, noha a személyes irányítás és kíséretei kudarcot vallottak a mesteriskola megvalósításában.

Érdekességek és a korszak visszhangja

  • A „Keletre magyar” jelige alapján megnyert pályázat és az ezt követő Iparművészeti Múzeum épülete kapcsán a látványos mázas kerámiák és pirogránit díszítőelemek kiemelt szerepet kaptak; ezek az elemek ázsiai, perzsa és magyar népi hatásokra utalnak.
  • A Postatakarékpénztár épülete a korszak egyik legvitatottabb alkotása volt: a cigánykirály palotájának gúnyolták, de ezt a megítélést Lechner szellemi és formai törekvései túlélték, és hatása tovább élte át a kortársakat.
  • Lechner sírhelye a Fiumei úti sírkertben található, ahol emlékek és történetek kötődnek a korszakhoz és a magyar nemzeti építészethez.
A magyar szecesszió fő jellemzői: népművészeti motívumok, mázas kerámia, keleti ornamentika, vasbeton és monumentális tömegek

Összegzésképpen Lechner Ödön munkássága nélkülözhetetlen a magyar szecesszió megértéséhez: formavilága egyéni, gazdag és újszerű, és bár mesteriskolája nem érte el a tervezett kiterjesztést, követői mégis adtak átültetett megoldásokat a kortárs építészetben.

Értékelés a korszak szempontjából

A korszak egyik legjelentősebb törekvése volt, hogy a nemzeti formanyelvet a modern építészet eszközeivel ötvözzék. Lechner a népművészet motívumkincseit a monumentális, tiszta szerkezetű tömegekben és a geometriával gazdag ornamentikában érvényesítette. Formavilága végig modern és eredeti maradt, miközben a hagyományokból merített; ez tette lehetővé, hogy művei még ma is relevánsak legyenek a magyar építészet történetében.

tags: #lechner #odon #ikerhazak

Népszerű bejegyzések: