Lejtős területek mezőgazdasági hasznosítása: talajvédelem, trágyázás és erózió elleni gyakorlatok
A lejtős mezőgazdasági területek hasznosítása különös kihívást jelent a talajvédelem, a trágyakezelés és a vízrendezés szempontjából. Hiába törekszünk a jó tápanyag-ellátottságra, ha a domborzat következtében a lefolyó csapadékvíz elviszi a terület jó minőségű termőrétegét, vagy ha a terület elhelyezkedéséből fakadóan a szelek elhordják a felső, humuszban gazdag réteget.
Hígtrágya: jellemzők, kockázatok és jogszabályi előírások
A hígtrágya az almozás nélküli állattartás folyékony halmazállapotú mellékterméke, állati bélsárból, vizeletből, elcsurgó ivóvízből és technológiai vízből áll és kizárólag hidraulikusan szállítható. Bár a hígtrágya növényi tápanyag-tartalma magas, nemcsak a növények tápanyag-ellátása szempontjából fontos tartalmaz, hanem olyan elemeket is, amelyeknek határérték feletti jelenléte a növények számára toxikus lehet. A hígtrágya tápanyagvizsgálatán túl a mezőgazdasági területre kijuttatható mennyiség meghatározásakor gondot kell fordítani például a hígtrágya káros sótartalmára is, amely talajkárosodást okozhat.
Hígtrágya csak talajtani szakvéleményre alapozott talajvédelmi hatósági engedély birtokában juttatható ki mezőgazdasági területre. Az évente területegységre kijuttatható hígtrágya mennyiségét a hígtrágya tápanyagtartalma és a talaj fizikai, kémiai, vízgazdálkodási tulajdonságainak ismeretében, a termesztendő növény tápanyagigénye alapján úgy kell meghatározni, hogy a kijuttatott hígtrágya nitrogéntartalma hasznosuljon, és ne kerülhessen a vizekbe.
A hígtrágya hasznosítására szolgáló terület talaját, továbbá a talajvíz szintjét és minőségét - elsősorban nitráttartalmát - 3 évente meg kell vizsgálni. A vizsgálat eredményeit meg kell küldeni a talajvédelmi hatóságnak. A szakvélemény készítése során a talajvíz vizsgálata is szükséges, ha a talajvíz legmagasabb szintje 7 méteren belül található.

Trágyázás időzítése és korlátozások
A jó mezőgazdasági gyakorlat szabályai szerint a trágya kijuttatása december 1. és február 15. között tilos. Gyors hatású, könnyen oldódó nitrogéntrágya, így trágyalé, hígtrágya, ammónium- és nitráttartalmú műtrágya betakarítás után nem juttatható ki szántóterületre, amennyiben oda az adott évben nem kerül újabb kultúra. Ha megfelelő talajfedettséget biztosító növény kerül még az adott évben a területre, fenti anyagok felhasználhatóak, de a trágyázás és a vetés közötti időszaknak rövidnek kell lennie (legfeljebb 14 nap).
Trágyakijuttatás erősen lejtős mezőgazdasági területen: tilos hígtrágya, trágyalé felszíni kijuttatása olyan lejtős területen, ahol fennáll annak a veszélye, hogy a lemosódó tápanyagok felszíni vízbe juthatnak. A közvetlen talajba juttatás (injektálás) ezeken a területeken is megengedett. A 20%-nál meredekebb lejtésű területeken trágyát csak a növénnyel fedett területen vagy azonnali bedolgozás mellett szabad használni. Nem juttatható ki trágya fagyott, vízzel telített, összefüggő hótakaróval borított talajra.
Tárolás és műszaki előírások
Hígtrágya, trágyalé, csurgalékvíz kizárólag szivárgásmentes, szigetelt tartályban, medencében tárolható. A tárolótartály, medence anyagát úgy kell megválasztani, hogy az a korróziónak ellenálljon, élettartama legalább 20 év legyen. A tárolóhelynek legalább 4 havi hígtrágya, trágyalé, csurgalékvíz befogadására elengedő méretűnek kell lennie, hogy biztosított legyen a tilalmi időszakokban biztonságos tárolásuk.
Istállótrágyát szigetelt alapú, a csurgalékvíz összegyűjtésére szolgáló gyűjtőcsatornákkal és aknával ellátott trágyatelepen kell tárolni. A csurgalékvíz a hígtrágyával azonos módon használható fel, vagy a trágyára visszaöntözhető. A tárolókapacitásnak elegendőnek kell lennie legalább 8 havi istállótrágya tárolására.
Lejtős területek talajvédelme: elvek és kategóriák
A talajvédelem, a lejtős területek védelme alapvetően függ a lejtőviszonyok alakulásától, továbbá a művelési ágakkal történő hasznosítástól. A hazai gyakorlatban a következő lejtőkategóriákat különítjük el: 5-12%, 12-17%, 17-25% és a 25%-nál meredekebb lejtők. Az 5%-nál enyhébb lejtésű területeken alapvetően nincs szükség különleges talajvédelemre.
Az 5-12% közötti lejtés esetében a terület művelése nem jelent nehézséget, amennyiben azonban a lejtő hosszú és erózióra hajlamos az alapkőzet, pl. lösz, könnyen megindulhat a felületi rétegerózión kívül az árkos, sőt a szakadékos erózió. Ebben a lejtőkategóriában célszerű a tereprendezés, amelynek célja a nagyobb vízmosásos erózió, a lefutó víz összefutásának csökkentése, megakadályozása. Az egyenletes, tagolatlan, 60-100 méternél nem hosszabb lejtőkön elegendő a fasorok, szőlősorok közel vízszintes telepítése.
A 12-17%-os lejtésű területeken célszerű a teraszok kialakítása. A teraszok segítségével megosztjuk a lejtő hosszát, így csökkentjük a lefutó víz energiáját, s ezzel együtt a talajlehordást. A teraszok kialakításával szabályozzuk a csapadék lefolyását, csökkentjük a talajpusztulást. Gyümölcs-, illetve szőlőültetvények esetében ún. lépcsős teraszokat alakítanak ki. Ezek rendeltetésük szerint lehetnek eséscsökkentő, víztartó és vízvezető teraszok.

A talajvédelem három pillére: agronómiai, biológiai és műszaki védelem
A talajok védelme három nagy csoportra osztható: az agronómiai, a biológiai és a műszaki védelemre. Ezek valójában szoros kölcsönhatásban vannak egymással, és az, hogy melyik megoldást alkalmazzuk, az a talaj-, a lejtőviszonyok, az ökonómiai és az ökológiai viszonyoktól egyaránt függ.
Agronómiai talajvédelem
Az agronómiai talajvédelem körébe tartozik a talajok mélyművelése, az altalajlazítás. Ezzel a talajok vízbefogadó képességét növeljük, így a lefolyást, közvetve a talajeróziót számottevően csökkentjük. Különösen fontos, hogy a feltalajon kívül a 20-40 cm-es talajréteg vízgazdálkodását javítsuk, ui. ezzel a tömör vagy tömörödött talajréteget megszüntetjük, amely a talaj vízbefogadó képességét erősen csökkenti. Alapvető szempont a közel vízszintes telepítés, így a fasorok, szőlőültetvények között lassan a teraszokhoz hasonló terephullámok alakulnak ki a szántás hatására.
Biológiai talajvédelem
A biológiai talajvédelem alapvető szempontja a talaj fedettségének biztosítása, továbbá a talaj szervesanyag-tartalmának közvetlen és közvetett úton történő növelése. A talaj fedettsége több vonatkozásban is meghatározó. Ültetvények esetében a terület 20-25%-a fedetlen, így a talajt a csepperózió és a lepelerózió már viszonylag csekély csapadék esetében is jelentősen károsítja. Amennyiben a sorok közötti talajrétegek fedettségét valamilyen módon biztosítjuk, úgy a fenti kedvezőtlen hatások számottevően csökkenthetők.
Éppen ezért javasolt a sorközök gyepesítése - a hazai csapadékviszonyok miatt minden második sorban -, igen kedvező hatást értek el pl. szőlőültetvényekben a szalmatakarással, ahol az eróziós károk számottevően csökkenthetők. A gyepesítés során a szerényebb vízigénnyel rendelkező gyep, illetve gyepkeverék alkalmazása javasolt: réti perje, réti csenkesz, angol perje, illetve az őszi és tavaszi keverékek.
Műszaki talajvédelem
Amennyiben a lejtőviszonyok és a csapadékviszonyok (mennyisége és intenzitása) ezt szükségessé teszik, úgy az agronómiai és biológiai védelmet műszaki talajvédelemmel kell kiegészíteni. A műszaki talajvédelem során a lejtőviszonyokat teraszok kialakításával változtatjuk meg. Ez a munka jelentős területrendezéssel jár, sok esetben ezt a környezeti viszonyok szinte teljes átalakulása is követi. Ennek kialakítása igen körültekintő, geológiai, geodéziai, talajtani és hidrogeológiai ismeretek és felmérések alapján végezhető csak el.

A terasz olyan tereplépcső, amellyel lényegesen csökkenthetjük a terep esését és lehetővé válik a gépi művelés. A teraszolt terület lehet folyamatos vagy megszakított. Szőlőültetvények esetében 12%-os lejtőnél nagyobb hajlásszög esetében folyamatos teraszokat terveznek. Gyümölcsös esetében a gépi munka 17%-os lejtőig megfelelő minőségben elvégezhető, ezért folyamatos teraszok kiépítése csak 17%-nál meredekebb lejtő esetében célszerű. A teraszok megtámasztása lehet rézsűs és támfalas; a támfalas terasz kőből (helyben fellelhető mészkő, dolomit, andezit) vagy betonból épülhet.
Erózió mértéke és célszámok
Országosan a talajlehordás 38 tonna/hektár/év, ami 80-110 millió m3/év humuszos feltalajt, 1,5 millió tonna szervesanyag, 0,2 millió tonna N és 0,1 millió tonna P2O5 és 0,22 millió tonna K2O veszteséget jelent. Általános elv, hogy az évi talajlehordást 12-15 tonna/ha/év értékre csökkentsük. A lejtős területek védelme fokozott figyelmet érdemel a szőlő- és gyümölcsültetvények esetében.
Vetési és növényvédelmi gyakorlatok talajvédelemhez
A növénykultúra féleségével szoros összefüggésben lényeges az állomány sűrűsége, a talajborítottság mértéke, a növényzet fejlettsége, a vetésforgóban vagy monokultúrában való termesztés különbözősége, a gyökérzet kiterjedtsége, a talajfedettség időtartama is. A legnagyobb, erózió elleni talajvédelmi hatás azoknál a növényeknél érvényesül, melyek a leghosszabb ideig fedik az adott területet, legnagyobb kiterjedésű a levélzetük, gyökérzetük kellőképp átszövi a talajt, és sűrű állományban tenyésznek.
Általánosságban a növények talajvédő hatása alapján az alábbi kategóriák határozhatók meg: jó talajvédő hatású az állandó gyep, az évelő pillangósok (pl. lucerna). Közepes talajvédő hatása van az árpának, rozsnak, búzának, takarmánykeverékeknek. Gyenge a talajvédő hatása a borsónak, babnak, szójának, szudáni fűnek. A talajvédő vetésforgó kritériuma, hogy benne a jó talajvédő hatású növények aránya legalább 25%, a rossz talajvédőké legfeljebb 25%, a fedettség időtartama pedig eléri a 60%-ot.
Művelési módok és táblaelrendezés
Lejtős szántó művelési ágú területeken talajvédő művelési módokat érdemes alkalmazni: szintvonalas művelés (azaz a művelési irány lejtőirányra merőleges megválasztása), vagy sávos vagy szalagos művelés. Hosszú lejtős területeknél érdemes a lejtőt szakaszokra tagolni, azaz szakaszosan művelni, a szakaszokat pedig védősávokkal (fa-, bokorsáv, gyepsáv) választani el egymástól. A nagyobb lejtésű területeket optimálisabb kisebb táblákra osztani, és vízeróziót gátló térrészekkel választani el őket egymástól.

Szabályozás, engedélyek és támogatások
A hígtrágya kihelyezése és a műszaki talajvédelmi létesítmények megvalósítása talajvédelmi hatósági engedélyhez kötött. A talajvédelmi műszaki beavatkozásokhoz, létesítmények megvalósításához a talajvédelmi hatóság engedélye szükséges, melyhez egy külön jogszabály szerint talajvédelmi tervet kell készíttetni. A talajvédelmi terv készítésének részletes szabályait jogszabály határozza meg.
A gazdálkodók számára a termőföldön való erózió elleni, azaz talajvédő gazdálkodási kötelezettséget jogszabály írja elő. „A termőföld védelméről” szóló 2007. évi CXXIX törvény 35. §-a azt mondja ki, hogy a földhasználónak talajvédő gazdálkodást kell folytatnia. A 36. § a földhasználó konkrét kötelezettségeit írja le a szél- és vízerózióval veszélyeztetett területeken folytatott gazdálkodásra vonatkozóan. A műszaki talajvédelmi beavatkozásokhoz, valamint a mezőgazdasági területek vízrendezéséhez szükséges talajvédelmi tervek tartalmi követelményeit írja elő a vonatkozó rendelet.
Az Európai Unió is szorgalmazza a termőföldek víz- és szélerózió elleni védelmét, így több témába vágó pályázatot is kiírt a tagállamok gazdálkodói, szervezetei számára, amelyek a dombvidékeken a csapadékvíz helyben tartását és a felszíni lefolyás lassítását célozzák műszaki és nem műszaki megoldásokkal.
Területi különbségek és erózió súlyossága
Az ország ökológiai körzeteiben az erózió által károsított területek aránya jelentősen eltér. Így az erózió által károsított területek közül kiemelkedő a Dunántúl térsége, s azon belül a Nyugat-Magyarország hegy és dombvidéke, a Délkelet-Dunántúli dombvidék, továbbá az Észak-Magyarországi hegy és dombvidéke, melynek erodált területe 59,2%. Az összes mezőgazdaságilag művelt területből az 5%-on feletti lejtős területek 1 219 700 ha (32,8%).

Gyakorlati ajánlások gazdálkodóknak
- Hígtrágya csak szakvélemény és hatósági engedély alapján; rendszeres talaj- és talajvízvizsgálatok (3 évente) szükségesek.
- Tartsuk be a trágyakijuttatás tilalmi időszakait (december 1. - február 15.).
- Erősen lejtős területeken kerülni kell a felszíni hígtrágya-kijuttatást; preferáljuk az injektálást vagy az azonnali bedolgozást.
- Alkalmazzuk a szintvonalas művelést, sávos művelést, védősávokat és teraszokat a lefolyó víz energiájának mérséklésére.
- Növeljük a talaj fedettségét gyepesítéssel, szalmatakarással és talajvédő vetésforgóval.
- Tervezzünk komplex meliorációs intézkedéseket, ha műszaki beavatkozás szükséges; kérjünk szakmai támogatást (geológiai, talajtani, hidrogeológiai).
- Gondoskodjunk megfelelő tárolókapacitásról és szigetelésről a hígtrágya és istállótrágya számára (min. 4 illetve 8 havi kapacitás).
Teraszok és lábazatok vízszigetelése
Jogi definíciók és fogalmak a hasznosítással kapcsolatban
Termőföld (a Termőföld védelméről szóló törvény alkalmazásában): az a földrészlet, amely a település külterületén fekszik, és az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas vagy fásított terület művelési ágban van nyilvántartva. A mező-, erdőgazdasági hasznosítású föld definíciója pedig a jogszabályokban részletesen szabályozott, és a művelési ágak köre (szántó, rét, legelő, szőlő, gyümölcsös, kert, nádas, halastó és erdő) alapján határozódik meg.
A mezőgazdasági célú tereprendezés magába foglalja mindazon - nem termesztéstechnológiai - földmunkákat és az azokhoz kapcsolódó kiegészítő beavatkozásokat, amelyek a tervezett mezőgazdasági célú földhasználat fenntartásához szükségesek és a termeszteni kívánt kultúrák igényét kielégítő, tartós felszíni formák kialakításával hozzájárulnak a talaj termékenységének megvalósításához.
Összefoglaló gondolatok a gyakorlat számára
A lejtős területek mezőgazdasági hasznosítása integrált megközelítést igényel: a trágyakezelés, a talajvédelmi gyakorlatok (agronómiai és biológiai), valamint a szükség esetén alkalmazott műszaki beavatkozások összehangolását. Egy-egy térség talajainak védelmét csupán komplex tervek és azok megvalósítása alapján lehet érvényesíteni, ezért célszerű a területileg illetékes szakhatóságokkal és műszaki tervezőkkel együttműködni.
tags: #lejtos #terulet #mezogazdasagi #hasznositasa
