Leszkoven Laszlo tulajdonjog fenntartás a polgári jogban
A jogszabály-alkotás nem öncélú tevékenység: a jogi rendelkezések célja minden esetben a társadalmi-gazdasági viszonyok, jelenségek szabályozása, rendezése.
A cikk letölthető PDF formátumban is.
A cikk letölthető PDF formátban is.
Bevezető gondolatok A gazdasági élet szereplőinek elemi érdeke, hogy követelésük megtérülését biztosítsák, a fedezetek közötti választás során ezért - egyéb szempontok mellett - mérlegelni kell a biztosíték létesítésének költségét, időigényességét, a biztosíték kezelésének és ellenőrzésének erőforrásigényét, valamint az érvényesítés költségeit és várható időtartamát.
Bevezető gondolatokAz ingatlanok tulajdonjogának átruházása során megszokottá vált olyan szerződési konstrukció alkalmazása, mely szerint az eladó azzal a - nem műértelemben vett - feltétellel ruházza át a tulajdonjogot a vevőre, hogy a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási be jegyzésére csak azt követően kerülhet sor, hogy a vevő a vételárat hiánytalanul megfizette.
Ez az eszköz az érdekkiegyenlítés kiváló eszköze: a tulajdonjog átruházására kötelezettséget vállaló eladó a vételár hiánytalan megfizetéséig nem veszíti el tulajdonjogát, a vevő pedig a megkötött adásvételi szerződés alapján (a vételár teljesítéséhez kapcsolódó) kötelmi igényt szerez a tulajdonjog megszerzésére.
A vevő jogi helyzetét az elmélet és a gyakorlat egyaránt várományként ismeri el, ráadásul jövőbeli jogszerzése az ingatlan-nyilvántartásban is feltüntetésre kerülhet, ez pedig mindenképpen biztosítékot jelent a számára.
A fenti, tágabb értelemben vett tulajdonjog-fenntartási konstrukció ingatlan-nyilvántartási lebonyolítására jelenlegi polgári jogunkban - a variációs lehetőségeket külön nem említve - alapvetően két megoldás jöhet szóba.
Az első lehetőség a tulajdonjog-fenntartással történő eladás tényének feljegyzése.
A felek szerződése és erre irányuló kérelem alapján ilyenkor az ingatlan-nyilvántartásban a vevő javára a tulajdonjog-fenntartással történő eladás jogilag releváns tényként feljegyzésre kerül.
Az eladó a vevő tulajdonszerzését függőben tartó "feltétel" teljesülését követően kiadja a vevő tulajdonjogának bejegyzéséhez szükséges hozzájáruló nyilatkozatot (vagy hozzájárul annak letétből való felszabadításához), ezt követően történik meg a feljegyzéshez igazodó rangsorban a tulajdonjog bejegyzése és következik be a vevő tulajdonszerzése.
Az Inytv. 2006. január 1. napjától ismét lehetőséget ad arra, hogy a szerződő felek - tulajdonjog-fenntartás kikötése nélkül - adásvételi szerződésüket úgy is benyújthassák az ingatlanügyi hatósághoz, hogy az eladó a bejegyzési engedélyt egy későbbi időpontban vállalja megadni.
Ez a megoldás (annak ellenére, hogy a bekebelezési engedély visszatartásának lehetősége anyagi jogi szempontból nyilvánvalóan nem nóvum) a hatályos szabályok szerint mindenképpen a tulajdonjogfenntartással történő eladás tényének feljegyzése melletti átruházás alternatívájaként jelentkezik.
Abban hasonlít a fentebb említett - fogalmazzunk úgy: "klasszikus" - tulajdonjog-fenntartási konstrukcióhoz, hogy az eladó ebben az esetben sem bocsát az átruházó szerződés megkötésével (a kötelmi kötelező ügylet létesítésével) egyidőben bekebelezési engedélyt a vevő birtokába, abban viszont különbözik tőle, hogy nem kerül sor a tulajdonjog-fenntartással történő eladás tényének feljegyzésére.
Az eladónak a szerződés benyújtásával együtt (jellemzően magában a szerződésben) nyilatkoznia kell, hogy a vevői tulajdonjog bejegyzéséhez a hozzájárulását egy hat hónapnál nem későbbi időpontban fogja megadni (értelemszerűen, ha ennek előfeltételei bekövetkeznek).
Arról is szót kell ejtenünk, hogy az új Polgári Törvénykönyv szakmai vitára bocsátott szövegtervezetébes, illetve a kódex tervezetéhez készített ún. Szakértői Javaslatban szóba került a telekkönyvi előjegyzés intézménye, mely szintén alkalmazható lenne a tulajdonjog-fenntartás melletti konstrukciók esetében.
Tulajdonjogi előjegyzésre ugyanis - a részletes kifejtést egyelőre mellőzve - sor kerülhet pl. olyan esetben, amikor a bejegyzéshez megkívánt valamilyen feltétel még hiányzik (pl. bejegyzési engedély), azonban e feltétel utólagos igazolása várható.
Az Országgyűlés elé benyújtott szövegjavaslat (T/5949 számú törvény javaslat a Polgári Törvénykönyvről) anyagi telekkönyvi fejezetet nem tartalmaz, ezért előjegyzésről sem ejt szót.
Kétségtelen, hogy a két hatályos konstrukció - ha más-más eszközzel is - ugyanazt a gazdasági célt szolgálja: a jogi megoldás eltérősége azonban azt eredményezi, hogy a két intézmény között (erre rá fogunk mutatni) a joghatások vonatkozásában több lényeges különbség is felfedezhető.
Az sem vitás, hogy alapvető változást hozhat a jelenlegi megoldásokkal szemben az előjegyzés intézményének bevezetése, amennyiben akár a kódexben, akár külön telekkönyvi jogszabályban kerülne erre sor.
Nem rejtjük véka alá azt a véleményünket, hogy a három megoldás közül az előjegyzést valljuk az ingatlan tulajdonjog-fenntartási konstrukció megvalósítására leginkább alkalmasnak, legkevésbé helytállónak pedig a jelenleg legelterjedtebb, a tulajdonjog-fenntartás ténye feljegyzésének intézményét tartjuk.
Szukcesszív magánjogi tényállások. Függő jogi helyzet és váromány
Ahhoz, hogy e tanulmány témáját képező intézményeket - a teljesség igénye nélkül - megvizsgálhassuk, elsőként a függő jogi helyzeteket kell röviden górcső alá vennünk.
Észre kell ugyanis venni, hogy a tulajdonjog fenntartása (a bejegyzési engedély visszatartása) melletti tulajdonátruházási konstrukciók sajátossága, hogy a vevő tulajdonszerzése több, egymástól szükségszerűen eltérő időben beálló jogi tény függvénye.
Fogalmazhatunk úgy is, hogy a tulajdonjog megszerzését eredményező magánjogi tényállás elemei külön-külön - ráadásul jogszerűen késleltetve, mondhatnánk "célzottan elnyújtva" - fognak bekövetkezni.
Nézzük meg, miről is van szó.
Általános megközelítésben a jogszerzésre irányuló magánjogi helyzetek lehetnek szimultán, illetve szukcesszív tényállások, attól függően, hogy a jogosultság megszerzéséhez szükséges tényállási elemek egyidőben, vagy egymást követően, mint említést nyert, időben eltolódva állnak be.
"Némely esetben a tényálláselemeknek egyszerre kell meglenniök, vagy megszakítás nélkül egymásra következniök, hogy jogváltozást keltsenek: szimultán tényállás.
A legtöbb esetben a tényálláselemek időbeli-leg különválhatnak és a tényállás fokozatosan válik teljessé: szukcesszív tényállás."
2 Általában úgy van, hogy a jogváltozás csak abban az esetben és csak onnantól áll be, hogy a tényállás sikeresen kiegészült.
Ez a főszabály azonban - miként pl. a várományi helyzeteknél szó esik majd róla - számos kivételt tűr.
A szukcesszív, hiányos tényállások esetében szokás beszélni a joghatás, jogkövetkezmény beálltához szükséges utolsó jogi tény bekövetkezéséig függő jogi helyzetről, illetve - kifejezetten a jogszerzésre irányuló hiányos tényállások esetében - külön várományról is.
A függő jogi helyzetek még nem teljes, ám kiegészítésre alkalmas - rendszerint kiegészítésre is szánt - szukcesszív tényállások.
Közös jellemzőjük, hogy a "hiányzó elem" teljesüléséig egyfajta elismert bizonytalanság lengi körül a születőben lévő jogosultságot: Szladits megfogalmazásában "a függő jogi helyzet addig áll fenn, amíg bizonytalan, hogy a megkezdett tényállás kiegészítő eleme bekövetkezik-e, avagy nem következik-e be a joghatást gátló körülmény."3
Függő jogi helyzet számtalan alakban előfordulhat, nyugodtan mondhatjuk, hogy igen változatos jogi képlettel van dolgunk.
A dolgozat témáját leszámítva függő jogi helyzettel találkozunk - természetesen a teljesség igénye nélkül - pl. a következő esetekben: a szerződésen alapuló, ám bejegyzéssel keletkező dologi jogok ügyleti alapításától a bejegyzésig, a hagyaték megnyíltáig a szerződéses örökös jogi helyzete elismert öröklési váromány, de öröklési várománnyal bír a méhmagzat is a fogantatástól élve születéséig terjedő időben, függő jogi helyzet áll elő, ha a szerződés létrejöttéhez harmadik személy hozzájárulása szükséges, mint ahogyan függő jogi helyzetet eredményez a műértelemben vett feltétel beépítése a szerződésbe, méghozzá akár felfüggesztő, akár bontó feltételről van szó, de kétségtelen az is, hogy egyfajta függő jogi helyzet áll elő az álképviselő eljárása esetében is addig, míg a "képviselt" személy az álképviselő nyilatkozatának sorsát el nem dönti.
A felsorolás vég nélkül folytatható lenne.
A hiányos tényállások között kétségtelenül különleges helyet foglalnak el a várományok, vagyis azok a "majdnem kész tényállások", amelyek az egyik félre nézve a jogszerzés reményét hordozzák.
4 Szászy megfogalmazásában a várományok közös ismérve, hogy "...ügyleti tényállásuk teljes, csupán a jogszerzés tényállása nem teljes ..."5
Szladits szerint "váromány - a szó legtágabb értelmében - minden olyan jogi helyzet, amelyben valamely jogszerzésre irányuló tényállás némely eleme már megvan, de még kiegészítésre szorul a végből, hogy hatása beálljon."6
A jogi irodalom szerint létezik a várományoknak egy olyan csoportja, melyek esetében a reménybeli jogosult jogszerzését megalapozó tényállás elemei már túlnyomórészt adottak és a hiányzó tényállási elem bekövetkezte vagy annak elmaradása már nem az ellenérdekű fél akaratán múlik, hanem szinte kivétel nélkül kizárólag a jogosult cselekményeinek, nyilatkozatainak függvénye.
Ilyenkor a várományost a másik fél saját akaratnyilatkozataival, magatartásával már nem tudja elütni a jogszerzéstől: ha a hiányzó tényállási elem teljesül, a jogszerzés is ipso iure bekövetkezik.
Szladits szerint szűkebb értelemben véve "várományon értjük a jogszerzésnek azt a jogilag biztosított lehetőségét, amelytől a várományost az ellenérdekű fél többé önkényűen meg nem foszthatja. (...) Ezeket - maguktól beálló, a jogot ipso jure megszerző hatályuknál fogva - dologi várományoknak is nevezzük."7
Szászy ezeket a várományokat - melyek mintegy önmaguktól beálló, ipso iure jogot keletkeztető hatályúak - jogilag biztosított várományként tárgyalja.
A várományok jogi jelentősége abban áll, hogy - hiányos tényállás ide vagy oda - a jogszerzés reményét hordozzák a jogosultra nézve azáltal, hogy a várományos jövőbeli uralmi pozícióját készítik elő.
Ebből a szempontból a várományok a jogszerzés előfutárai, jogi gyökerüket tekintve nem mások, mint ún. "átszállási" vagy szerzési jogok.
Fehérváry szemléletes megfogalmazásában a váromány egy "in statu nascendi", vagyis "szülemlőfélben" lévő joghelyzet, mellyel a jogrendnek többnyire számolnia kell és a várományosi érdeket védelemben kell részesítenie.
A várományi joghelyzetnek ezt a tulajdonságát - a jogi védelemre és támogatásra érdemességét - a jogi irodalom egyöntetűen hangsúlyozza, a gyakorlat pedig elismeri.
A dologi várományok, mint különleges, biztosított várományok esetében Szladits külön ki is emelte: ezek a helyzetek "nemcsak mint jogilag biztosított szerzési lehetőségek részesülnek több tekintetben különleges elbánásban, hanem már reménybeli helyzetükben is különböző fokú jogi védelemben részesülnek."10
Ez szűkebb témánkra koncentrálva azt jelenti, hogy a hiányos tényálláshoz már annak kiegészülése előtt is figyelemre méltó joghatások kapcsolódnak.
Az ingatlan tulajdonjog-fenntartással történő eladása
Amennyiben egy ingatlan tulajdonjogának átruházása tulajdonjog-fenntartás mellett történik, az ingó adásvételhez képest a vevő tulajdonszerzése összetettebb tényállás alapján valósul meg.
Ez elsősorban abban mutatkozik meg, hogy a vevői jogszerzés több jogi tény függvénye, mint a viszonylag egyszerűen modellezhető ingó tulajdonjog-fenntartás esetében.
Az ingó tulajdonjog-fenntartás során ugyanis a dolog tulajdonjogát átruházó szerződés (a kötelező ügylet) minden elemében készen van, a tulajdonátruházás pedigmajdnem minden elemében perfekt.
A konstrukció lényege éppen az, hogy a vevőt, mint dologi várományost az eladó saját akaratnyilatkozataival, magatartásával már nem tudja elütni a jogszerzéstől: ha a feltétel beáll, a jogszerzés is ipso iure bekövetkezik.
E jogi megoldás dologi várományt szül a vevő javára: a jogszerzésnek jogilag biztosított lehetőségét, egy a feltétel bekövetkeztével önmagától kiteljesedő jogi helyzetet.
Az ingatlan tulajdonjog-fenntartás melletti eladásának jogi konstrukciója - egyszerűen fogalmazva - a fenti gondolatmenetre elvileg felfűzhető, a tulajdonjog átruházása azonban összetettebb tényállás mellett valósul meg, az átruházás folyamata lépcsőzetes.
A Ptk. 117. § (3) bekezdése értelmében az ingatlan tulajdonjogának átruházásához - általános érvényű szabályként - az átruházásra irányuló szerződésen vagy más jogcímen kívül a tulajdonjognak az ingatlannyilvántartásba való bejegyzése is szükséges.
Ingatlan esetében ugyanis a tulajdonátruházási kötelezettség nem merül ki (nem ér véget) a szerződéses kötelezettségvállalással és a dolog átadásával, mert az ingatlant Grosschmid szavait idézve "telekkönyvileg is szolgáltatni kell". Ez a telekkönyvi szolgáltatás ma a tulajdonjog bejegyzéséhez szükséges hozzájáruló nyilatkozat, a bejegyzési engedély megadásában áll.12
-
A joghatások és a tulajdonjog bejegyzése érintkeztetése kapcsán további részletek:
Ezt a követelményt az Inytv. 29. § rendelkezése is megfogalmazza.
A Ptk. 368. § (1) bekezdése értelmében az eladó a tulajdonjogot írásban és legfeljebb a vételár hiánytalan kiegyenlítéséig tarthatja fenn.
Ez a rendelkezés az ingatlanok tulajdonjogának átruházására is alkalmazandó.
Az ingatlanok pactum reservati dominii melletti átruházása esetében praktikusan arról van szó, hogy a szerződő felek érvényes adásvételi szerződést kötnek egymással, ám az eladó nem bocsát a vevő rendelkezésére bekebelezési engedélyt, mert a tulajdonjog átruházását célzó adásvételi szerződésben kifejezett tulajdonjogot fenntartó nyilatkozatot tesz: mindössze annyit engedélyez, hogy a vevő javára az ingatlan-nyilvántartásban a tulajdonjog-fenntartással történő eladás ténye feljegyzésre kerüljön [Inytv. 17. § (1) bek. r) pont].
Hatályos szabályaink világosan rámutatnak arra, hogy az ingatlanok tulajdonjog-fenntartással eladása esetében a tulajdonszerzési folyamat - mint említettük- sajátosan "lépcsőzetessé" válik:-
- megtörténik az adásvételi szerződés megkötése, melyben a felek a Ptk. 368. § szerinti tulajdonjogfenntartás kikötést szerepeltetnek,
- vagyis megállapodnak abban, hogy az eladó az átruházott ingatlan tulajdonjogát fenntartja,
- a szerződés földhivatali érkeztetése után az ingatlan-nyilvántartásban csupán a tulajdonjog-fenntartással történő eladás ténye kerül feljegyzésre, az ingatlanügyi hatósághoz tulajdonjog bejegyzése iránti kérelem nem érkezik,
- a vételár kiegyenlítését követően az eladó kiállítja és kiadja a tulajdonjog bejegyzéséhez hozzájáruló nyilatkozatot,
- a tulajdonjog bejegyzésére irányuló kérelem előterjesztése mellett a bejegyzési engedély benyújtásra kerül a hatósághoz,
- végül megtörténik a tulajdonjog átszállását eredményező bejegyzés.
A tulajdonjog-fenntartás melletti adásvétel esetében az Inytv. 17. § (1) bek. r) pontja, valamint Inyvhr. 4. § (2) bek. m) pontja szerint csak a tulajdonjog-fenntartással történő eladás ténye kerül a...
Az elévülés és a jogvesztés a követelés érvényesítésével és joggyakorlásával kapcsolatos alapvető jogkövetkezmények.
Egy határidő csak akkor jogvesztő, ha ezt a jogszabály egyértelműen kimondja.
A polgári jog azonban ismeri a késlekedés egyéb jogszüntető hatását is. Ezt nevezzük elenyészésnek, amikor a jogosult indokolatlanul, el nem fogadható módon késlekedik a joggyakorlással.
E passzivitás a körülmények függvényében a polgári jogi alapelvként megfogalmazott jóhiszeműség és tisztesség követelményét sértheti, ellenkezhet az elvárható magatartás tanúsításának megkövetelésével is.
Adott esetben a passzív magatartásból a jogról való lemondásra is lehet következtetni.
Leszkoven, L. (2023). A jóhiszeműség és tisztesség elvével össze nem egyeztethető - „méltánytalan” - késlekedés egyes kérdéseiről. Erdélyi Jogélet, 3(3), 119-129.

tags: #leszkoven #laszlo #tulajdonjog #fenntartas #a #polgari
