Magyar Állami Operaház homlokzat rajz és művészeti díszítéseinek története
Ha megállunk gyönyörködni a járda túloldalán, négy szobor azonnal szembetűnik. A két oldalbejárat mellett elhelyezett fehér, carrarai márványból készült szfinx egyike babérkoszorút, a másik színházi maszkot tart a karmai között, a külső-belső épületdíszítést átható, az Apollóni és Dionüszoszi létezést (Friedrich Nietzsche filozófiai gondolata nyomán) szembe állító elvre utalva. A főbejárat melletti falfülkékben láthatók Liszt Ferenc és Erkel Ferenc nagyméretű mészkőszobrai, amik Strobl Alajos alkotásai. A két komponista személyesen ült modellt az akkor mindössze huszonhat éves mesternek. Liszt mozgalmasabb, romantikus stílusú pózban jelenik meg, míg Erkel testtartása nyugalmat sugároz, ezzel is érzékeltetve a két művész eltérő karakterét.
A főhomlokzat középen helyezkedik el a kocsifelhajtó, amit lépcsősor és rámpa egészít ki. A kiugró középrészt négy oszlop és öt árkádnyílás tagolja, a foyer ablakai előtti bemélyedésekben négy múzsa szobra figyelhető meg. A felső szint mellvédjén tizenhat fehér, zeneszerzőket ábrázoló mészkőszobor található. Az eredeti művek, mivel puhább kőzetből készültek, az 1930-as évekre tönkrementek (az egyik „le is vetette magát” a járdára), de pótolták és egyben cserélték is őket. Ma a következő komponisták szobrai néznek le az utca emberére: Monteverdi, Scarlatti, Gluck, Mozart, Beethoven, Rossini, Donizetti, Glinka, Wagner, Verdi, Gounod, Bizet, Muszorgszkij, Csajkovszkij, Moniuszko és Smetana.
Az épületet manzárdtető fedi, amin díszesen formált bádog szellőzőnyílások kaptak helyet. Az 5383 négyzetméter alapterületű és közel 51 méter magas Operaház 133 éves fennállása alatt eddig két generális felújításon esett át. A legutóbbi az 1980-as évek elején volt, így 2017-ben ismételten szükségessé vált a homlokzat felújítása és a belső terek korszerűsítése. Az Operaház új logisztikai központtal is bővül, a céloknak megfelelően az egykori MÁV járműjavító épületét alakítják át. A Nemzeti Színház egykori igazgatója, Orczy Bódog különösen nagy figyelmet szentelt intézményében az opera-előadásoknak, legtöbbször a dráma rovására. A probléma orvoslására a két műfaj szétválasztása mellett döntöttek, megoldásként pedig egy új épület megépítését határozták el, melyhez a szükséges kezdő költség fedezetét királyi adomány biztosította, helyszínül pedig az akkori Sugár út melletti Hermina tér szolgált, amelyet ma Andrássy útként ismerünk.
A tervezés és kivitelezés kezdetei
Az 1873-ban meghirdetett tervpályázatot Ybl Miklós nyerte meg. A kivitelezés 1875 októberében kezdődött el, és 9 évig elhúzódott. Végül 1884. Az épület monumentalitását még tovább növelik a homlokzatot díszítő szobrok. Ide tartoznak az oldalbejáratok mellett fekvő márványszfinxek és a főbejárat melletti Liszt Ferencet és Erkel Ferencet ábrázoló nagyméretű szobrok, amelyek elkészítéséhez a két zeneszerző személyesen ült modellt Stróbl Alajosnak. A foyer ablakai előtt a múzsák, a homlokzat ballusztrádos főpárkányán pedig 16 zeneszerző szobra helyezkedik el. A komponisták szobrai eredetileg Sóskúti mészkőből készültek, ami az 1930-as évekre elporladt. Pótlásuk 1965-ben történt meg, ekkor a szobrokat ábrázoló személyek összetételében is változás történt, ugyanis az aktuális politikai ideológia elvárásainak megfelelően szocialista országok zeneszerzői kaptak helyet az épületen.
A belső terek tekintélyes dekorációja azzal a rejtett szándékkal kapott ekkora hangsúlyt, hogy a képzőművészeti alkotásokat nem feltétlen preferáló színházi közönség is műértővé és műkedvelővé váljon. A főbejárattól a díszes lépcsőn keresztül vezet az út Than Mór festményeinek kíséretében az épület ékkövéhez, a patkó alakú nézőtérhez. A színpadot a XIX. század legmodernebb technikai megoldásaival látták el, ide tartozott az Asphaleia Társaság szabadalma, a vízhidraulikával működő színpadgépezet.
A 20. századi felújítások és a szobordíszítés változásai
Az első felújítás 1912-ben Medgyaszay István tervei alapján történt, ezt követte az 1950-es évekbeli korszerűsítés. A belső terek és a művészi dekoráció megőrzése mellett azonban folyamatosan igény volt az állagmegóvás és a közönségkomfort növelése. A 1960-as években a külső szobrok újraszerkesztése, feliratos kronologikus elrendezése kezdődött meg, hogy a sokszínű zeneszerző-kategória jobban olvasható legyen. A kilátás és a látogatói élmény érdekében a belső terek kölcsönhatását erősítették meg, miközben megőrizték a korai építészeti karaktert.
A földszinti, első emeleti és társalgó terek átalakításai az 1981-1984 közötti időszakban zajlottak. A Hajós utcai Üzemház felépítése és a hozzá kapcsolódó próbatermek, műhelyek kialakítása a próbafolyamatok korszerűsítését tűzte ki célul. A belső terek felújítása során a márványokat, aranyozásokat és falképeket letisztították és felújították, szigorúan ragaszkodva az eredeti tervekben szereplő állapothoz. A nézőtér felújítása során kicserélték a kárpitokat, a zenekari árkot süllyedő pódiummal látták el, és a nézőtéri környezetet korszerűsítették.
A hétköznapi működés javítása érdekében 1981-ben megkezdődött a belsőépítészeti rekonstrukció, amely a főfalak és a külső nyílások kivételével szinte minden rész átalakítását magával hozta. A rekonstrukció 1984-re fejeződött be, a jubileumi megnyitó az építőket díszítő ünnepség volt. A 1980-as évek végére a belső terekben és a színpadtechnikai berendezésekben jelentős korszerűsítés történt, és az Operaház kiemelt helyet kapott a hazai kulturális életben.
A szobordíszítés történeti áttekintése
A főbejárat melletti fülkékben Erkel Ferenc és Liszt Ferenc mészkőből faragott ülő szobra Stróbl Alajos alkotása. Stróbl 1882-ben, bécsi tanulmányai befejeztével tért vissza Budapestre, s a Műcsarnokban kiállított Perseus-szobrának sikere után kapott megbízást az Operaház két leghangsúlyosabb homlokzati szobrának elkészítésére. A II. emeleti szinten, a felirat nélkül megőrzött és későbbi rekonstrukciók során kronologikussá tett szobrok mellett több múzsa áll. Az emeleti szintet négy, a zenével és a zenés színházzal kapcsolatos múzsa alakítja: Erato és Terpszikhoré (Fessler Leo alkotásai), Thália (Donáth Gyula), Melpomené (Brestyánszky Béla).
A külső részeken a szobrok eredeti anyaga Sóskúti mészkő volt, amely az 1930-as évekre elporladt. 1965-ben történt a pótlás és a személyek összetételének módosítása a politikai ideológia változásaihoz igazodva. 1881 szeptemberében helyezték el az Operaház felső párkányán a 16 zeneszerzőt ábrázoló szobrok közül a Liszt Ferencet és Erkel Ferencet ábrázolókat. A két főszobor mellett a karzaton körülbelül 16 zeneszerzőt ábrázoló szobrai is megjelennek: az eredeti névsort időközben módosították, és a későbbi rekonstrukciók során felirattal segítették a megismerést.
A szobrok és díszítő elemek közül a korábbiak között találunk ballusztrádos főpárkányt, amelyen a tizenkét zeneszerző feje és testtartása idézi fel a 19. századi ünnepélyes hangulatot. Az oldalbejáratok mellett elhelyezett fehér szfinxek a belső és külső díszítés összekötő motívumai, amelyeket a történeti dokumentumok szerint 1881-ben helyeztek el, majd 1966-ban restauráltak és kiegészítettek. A belső terekben Than Mór freskóinak motívuma a díszlépcsőházban és az előcsarnokban is megjelenik, így teremtve meg a szimbolikus összhangot a zenei és drámai műfajok között.
tags: #magyar #allami #operahaz #homlokzat #rajz