Makovecz Imre lakóháza: az organikus építészet szellemi központja Budán

A Makovecz Imre lakóház és archívum Budapesten álló otthon, amely egyúttal az építész életművének központi helyszíne is. A ház eredetileg családi házként készült, amelyet Makovecz Imre és felesége tervezett, és amely a hozzá közel álló, jellegzetes Makovecz-hagyaték fontos kiállító- és kutatási központjává vált. A ház külső és belső arculata szervesen illeszkedik a környezetéhez, miközben a makovecz-i jellemzőket, mint a csiga- és diómotívumokat, továbbviszi a lakó- és közösségi térben is.

Epítészeti alapelvek és személyes nyom

Az építész saját bevallása szerint: „Az én építészetem humanizált építészet, emberközpontú. Mindig az arc berendezésére, fiziognómiájára figyelek, mert nem csak a kifejeződés helyét, hanem a formáját is megtalálom benne. Az emberi arc imaginárius földrajz.” Ennek megfelelően a ház formája is ezt a szemléletet tükrözi: a bejárat felől a ház úgy tűnik, mintha a földből nőtt volna ki, és a teteje az égből ereszkedne le rá, a belső tér pedig a környezettel szervesen összhangban forog. A fa mint alapanyag nem csupán díszítőelem, hanem az épület lelke és szerkezete is egyben, amely a Makovecz-építészet egyik alapvető tényege.

A ház a csiga belsejére emlékeztet, ahol az utcáról belépve a központi tér felé haladunk, és a nagy üvegajtókon át kitárul a kert látványa. A belső terekben a közösségifunkciók kapnak helyet: kiállítóterek, közösségi tér és a Makovecz Imre Közhasznú Alapítvány adminisztrációs részei egyaránt megtalálhatók. A Makovecz Központ és Archívum a pathosz és az emlékezet helye, ahol a teljes életművet tervektől írásokig, rajzokon át bemutatják.

A ház funkciói és a közösségi tér szerepe

A központi tértől kiállító részek, a dolgozószoba rekonstrukciója és a tárgyak kiállítása mind az építész szellemi örökségének kutathatóságát szolgálja. A házban folyamatos események zajlanak: előadások, koncertek, beszélgetések és ünnepségek adnak helyet a látogatóknak és a kutatóknak egyaránt. A központ története összekapcsolódik a Makovecz Imre Alapítvánnyal és a Magyar Művészeti Akadémiával, amely a központ működtetését és a hagyaték gondozását ellátja.

Az építészeti örökség és a környezet

A Makovecz-ház szerves részét képezi a budapesti város- és kulturális tájnak: a belső udvar, a diófa köré fonódó térkép, a térelválasztó tornác és a kertek összhangja mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a ház a környezetével együtt élő egységet alkosson. A kiállítóterek között található egy olyan állandó vitrinfiók-szekció is, amely a tervező egyedi dizájnú cigarettás dobozait és az ebből született motívumokat mutatja be - ez az apró részlet is érzékelteti Makovecz játékosságát és az építészetéhez fűződő humort.

Az építészeti filozófia szerint az épületet úgy kell megépíteni, hogy a földből nőjön ki, és az ég felé nyúljon. A Makovecz Központ így nemcsak az élettörténet bemutatóhelye, hanem saját megvalósulása az organikus építészet elveinek Budapesten történő megjelenítésének is.

Az archívum és a kutatói tevékenység

Az archívum és a kutatói központ 2018 januárjától látogatható heti három alkalommal. A kiállításokban bemutatják Makovecz Imre tervezői életművét: terveket, rajzokat, írásokat és fotókat egyaránt. A központ célja, hogy a látogatók számára érthető legyen a tervező filozófiája és a szerves építészet alapelveinek gyakorlati megvalósulása.

Makovezc központ archívuma és diófa központi motívum

Megidézett személyes nyomok és idézetek

A tervező gondolatai gyakran visszatérnek a személyes beszámolókból: „Az én házaim látó házaknak neveztem el.” E megfogalmazás jól tükrözi a Makovecz-ház szemcse és belső lényeg-központúságát, amely az építészetet emberközpontúvá teszi, és amely a Ház középpontjában lévő közösségi térre is kihat.

Kulturális és történelmi kontextus

Makovecz Imre a magyar organikus építészet mestere, aki több mint négy évtizeden át formálta a hazai építészeti gondolkodást és nemzetközi figyelmet szerzett. Munkásságának elismerései között megtalálhatók a Ybl-díj, a Kossuth-díj, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkereszt a csillaggal, a Magyar Örökség-díj és a Corvin-lánc is. A 2010-es években több emlék- és közösségi projekt indult a nevét viselő intézményekben, kiállításokban és kutatásokban.

Archívum és kiállító tér Makovecz Központban

2004-2005 között, majd később is erősödött a hagyaték közösségi kezelése, hogy a nemzetközi és hazai közösségek megismerhessék Makovecz Imre építészetét és eszméit. A budapesti központ és archívum így a hazai organikus építészet egyik legfontosabb referenciájává vált, amelynek hatása világszerte érezhető marad.

Rövid kronológia

  1. 1935: Makovecz Imre születése Budapesten.
  2. 1954-1959: Budapesti Műszaki Egyetem, Építészetmérnöki Karán tanulása.
  3. 1981: Önálló építésziroda alapítása, Makona Tervező Kisszövetkezet vezetővé válása.
  4. 1992: Sevillai világkiállítás magyar pavilonjának megtervezése.
  5. 2011: Makovecz Imre halála Budapesten.

Jelentős művek és kapcsolódó helyszínek

Építésza tevékenysége során a fa használata nem csupán díszítőelem, hanem szerkezeti és lelki közeg is, amely összhangban van a környezettel. A paksi templom, a siófoki evangélikus templom, a Farkasréti temető ravatalozója, a piliscsabai Stephaneum és a csíksomlyói Hármashalom-oltár mind hozzájárultak ahhoz, hogy Makovecz a nemzetközi építészközönség széles körében is elismertté váljon.

Paksi templom és tornyok Makovecz-stílusban

A Makovecz Központ és Archívum a fővárosban és a vidéken egyaránt megjelenő organikus építészet állandó megtestesítője, amely az archeológiai kutatások, kiállítások és közösségi események otthona. Az építészet, a kultúra és közélet szerves találkozási pontja, amely hű marad Makovecz alapelveihez: az emberi arc, a test és a természet harmóniája által megteremtett terek.

tags: #makovecz #imre #lakohaza

Népszerű bejegyzések: