Az egyedi bruttó forgalmi érték fogalma és alkalmazása a magyar jogban
Az egyedi bruttó forgalmi érték (EBFÉ) olyan jogi-közigazgatási és számviteli fogalom, amely a vagyonszerzési illeték és a vagyont érintő érték megállapításának alapját képezi. A forgalmi érték meghatározása kiemelkedő szerepet játszik az adóztatás és a központi költségvetés feladatainak finanszírozása terén. A forgalmi érték lehet közvetlenül a szerződésben meghatározott érték, de az állami adóhatóság számára lehetőség adódik ezt az értéket összehasonlító adatok alapján vagy más érték-megállapítási módszerekkel felülvizsgálni. Ennek lényege, hogy a jogosulttól vagyont értékesítő vagyontárgy adóztatásának alapja a forgalmi érték, nem pedig feltétlenül a szerződésben feltüntetett nettó vagy bruttó ár.
A forgalmi érték elvei és jogi keretei
Az Itv. (illetéktörvény) alapján a forgalmi érték az a pénzben kifejezett érték, amely a vagyontárgy eladása esetén az illetékkötelezettség keletkezésekor az adott állapotban általában elérhető. Az adó alapja tehát a forgalmi érték, amely nettó értéknél és bruttó értéknél egyaránt releváns lehet, attól függően, hogy a jogi eljárás melyik érték szerint történik. A forgalmi érték meghatározása történhet összehasonító forgalmi adatok alapján, nettó pótlási költségalapú vagy hozamszámításon alapuló értékbecslés révén, és szükség esetén helyszíni szemle is tartható a kereteken belül.
A Kúria szerint a forgalmi érték-bejelentésének jogszerűsége attól függ, hogy a bejelentő által az ingatlanra megadott érték megfelel-e a tényleges forgalmi értéknek. Ha az adóhatóság az Itv. alapján elfogadja a bejelentett forgalmi értéket, akkor abból kell kiindulni az illeték kiszabásánál; ha viszont a forgalmi értéket az adóhatóság eltérően ítéli meg, kötelezettsége van eljárni a felülvizsgálatban meghatározott módon. A bírósági gyakorlat szerint az adóhatóság feladata a forgalmi érték tisztázása, és a szerződésben rögzített vételár és a B400-as adatlapon bejelentett érték közötti ellentmondást fel kell tárni, amennyiben ez szükséges a jogszabályoknak megfelelő eljáráshoz.
Az érték-megállapítás modernizációja
2018. január 1-jével újrakodifikálták a forgalmi érték megállapítására vonatkozó szabályokat. Egyrészt megőrizték az összehasonlító forgalmi adatok alapján történő alapot, másrészt lehetővé tették, hogy a hatóság figyelembe vegye a benyújtott bejelentést és annak összegét, ha ez megegyezik a forgalmi értékkel. Ha a vételár valamilyen okból eltér a forgalmi értéktől, a hatóságnak az eljárás rendje szerint kell eljárnia, és a felmérést a jogszabályokban meghatározott módon kell végrehajtani. A típusingatlanok, például panellakások forgalmi értéke egyszerűbben meghatározható, míg az olyan vagyontárgyak, amelyekről nincsenek összehasonlítható adatok, más módszerekkel is becsülhetők.
Gyakorlati példák és jogi összefüggések
- Tény: a forgalmi érték meghatározásának alapja lehet egy megkötött adásvételi szerződésben rögzített nettó vételár, és a B400-as adatlapon bejelentett forgalmi érték közötti különbség. A bírói gyakorlat szerint az adóhatóságnak a forgalmi érték értelmezése során nem kötelező felderítenie, hogy az adásvételi szerződésben miért tér el a bejelentett érték; a fontos, hogy a bejelentett érték árként fel legyen tüntetve, és ezt az értéket használja kiindulópontként az illeték kiszabásánál.
- Tény: a 2017. évi jogszabályi összefoglalókban és a kapcsolódó rendelkezésekben számos példát találhatunk a központi költségvetés különböző fejezeteire és jogcímeire vonatkozó előirányzatokra, illetve a forgalmi érték megállapításával kapcsolatos eljárásokra. Ezek részletezik, hogy mikor és hogyan lehet a forgalmi érték megállapítását módosítani vagy fenntartani a költségvetési fejezetek között.
Az egyedi bruttó forgalmi érték a számviteli és adózási gyakorlatban
A számviteli megközelítés szerint a bruttó érték négyféleképpen is értelmezhető: (1) a bekerülési érték (bruttó), amely a beszerzéskor felmerült költségek összességét tartalmazza; (2) a nettó érték, amely a bruttó értékből az értékcsökkenést leveve adódik; (3) a nettó pótlási költségalapú érték; (4) a hozamszámításon alapuló érték. Az illeték megállapítása során azonban a forgalmi érték az alap, amely meghatározza a fizetendő illeték összegét. A bruttó érték és a forgalmi érték közötti kapcsolat tehát a jogi és adózási kontextustól függően eltérő lehet, és az adott ügy tényállásától függően mérlegelhető.
Infografika: hogyan halad a forgalmi érték megállapítása?

Táblázat: releváns jogszabályi pontok rövid összegzése
| Rész | Jelentés |
|---|---|
| Forgalmi érték | Az az érték, amely az adásvételkor általában elérhető |
| B400 adatlap | Bejelentés a forgalmi értékről, ami az illetékszabáshoz alapul |
| Eljárási lépések | Ha eltérés van, az Itv. 70. § (2)-(3) szerinti eljárás, egyébként az Elfogadott érték alapján |
| Helyszíni szemle | Költségvetési és adóztatási megoldások érdekében szükség esetén |
Érdekességek és alkalmazási következtetések
Az állami vagyon és a központi költségvetés vonatkozó fejezeteinek összefüggései feltárják, hogy a forgalmi érték elengedhetetlen elem a költségvetési tervezésnél és az adóztatásnál. A jogalkalmazás során elengedhetetlen, hogy a bejelentett forgalmi érték összhangban legyen a szerződésben rögzített vételár vagy a piaci értékkel, és ha ez eltér, akkor az illeték vonatkozásában megfelelő eljárást alkalmazzanak. A forgalmi érték meghatározásának módszertana rugalmas, lehet közvetlen megállapítás, összehasonlító adatok alapján történő becslés, vagy külső szakértő bevonása.
tags: #mi #az #egyedi #brutto #forgalmi #ertek
