Mikor mentem a borospince felé: történet leírása a Szépasszony-völgyből

A mai Szépasszony-völgyi pincesorok, mintegy emberöltő óta Eger legismertebb részét képezik. A város központjától mintegy fél kilóméter távolságra, ÉK-DNY irányban húzódó völgy- a levéltárban fellelhető dokumentumok alapján - megállapítható első neve: Koháry völgye. Az egész térséget 1772-1774-ben Koháry-völgy néven emlegették. A név eredete meglehetősen könnyen megmagyarázható. A 91 éves török hódoltság végén a felszabadító császári csapatok 1687-ben Eger vára és a város köré szoros gyűrűt vontak. A blokád nyugati szakaszán állította fel gróf Koháry István, zömében hajdúkból álló csapatainak táborát, az úgynevezett „sáncát”. Ezzel magyarázható a Koháry-vögly eredete.

Kétségtelen azonban, hogy bár ez a név a 17. században használatossá vált, ez az elnevezés nem volt kizárólagos. Egészen a 19. A sánc mai felső borospincesor, az úgynevezett „Öreg sor” felett, a térség és az egész város fölé kiemelkedő dombháton feküdt. Itt található a Farkas völgyön csörgedező, máig is Koháry- kútnak nevezett forrás is. A város a 18. század közepéig városfallal volt körülvéve, melyen kapuk voltak. Egyike volt a Hatvani kapu, mely egyben a völgy kapuja is volt. A ma használatos Szépasszony-völgy nevének első levéltári említése egy 1843-ban készült iratban található. Bakó Ferenc „Egri borospincék” című írásában ez olvasható: „Neve a pogány magyarok ősvallásának emlékét őrzi. Az egri földműves lakosság körében egész sor hagyomány él a földrajzi név eredetéről. Akadt, aki szerint egy szépasszony birtokában volt a völgy, illetve annak egy része.”

Gyalogos túra a Szépasszony-völgyben, régi pincebejáratok

A korabeli írások szerint a borvidék vulkáni eredetű riolittufa kőzete ideálissá tette pinceszerkezetek vájását. A mohó történelmi események közepette a bor- és pincekultúra mély gyökereket vert Egerben, amely később az országos idegenforgalom egyik meghatározó eleme lett. Az Egri Bikavér receptúrája a 18. században alakult ki: alapanyagait lúdtalpú fekete szőlő, a török góhér, fekete frankos és a gordoványos adta. A pincekultúra középpontjába a 18. század közepétől kerültek be a poharas bormérések és a helyben fogyasztott borok hagyománya. A borméréseket a gazdák 50 krajcárért, később 10 fillérért kérték egy nyelet borért.

Az öreg soron két pince is található, amelynek falait domborműves faragások díszítik. A 1777-es évszámot tartalmazó pince bejáratának belső oldalán barokk díszítmények között található, a falon pedig egy feszület a kor keretébe illeszkedik. A Szépasszony-völgy 9. számú pince torkolatát pedig öt figurából álló csoport díszíti. A város és környéke pincéinek sokszínűsége miatt érdemes kiemelni azokat a példákat, amelyek hagyományokkal és egyedi formákkal bírnak.

Szépasszony-völgyi pincék felső sorai

Ilyen a Szépasszony-völgy I.24. számú borház, amelynek hagyomány szerint már a török idők előtt készültek pincei, és a 16. században egyházi célokra használták. A vallási hagyományok között a reformáció idején a protestáns kapitány által is beállított templomhasználat tilalmának idején a katolikusok itt gyűltek össze, és itt tartották a misét. A borház belsejében hajdan oltárral és faragványokkal körülhatárolt fülke is állt, amely a kápolna funkcióját töltötte be. A pince négyzetes alaprajzú, tufából kiválasztott tartóoszlop, és a hátsó falon két nyílás adta a bejáratot.

Kápolnát rejtő pincehelyiség a Szépasszony-völgyben

1910-es években és a 20. század elején már több verziója volt a pinceépítkezéseknek. A 1903-ban épült Irgalmas Nővérek kápolnája a Páli Szent Vincéről kapta nevét; a nővérek feladata a szőlő és kert művelése, állattartás volt, hogy az önfenntartást biztosítsák. A kápolna mögötti területen állt az otthonuk, és a kápolnával szemben a Mennybe Felvett Királyné nevét viselő imahely is megjelenített külső üvegfedős koronázott Jézus-szobra.

Irgalmas Nővérek kápolnája a Szépasszony-völgyben

Az Avasi borút története Miskolcon bontakozik ki legfontosabban. Európában egyedülálló módon napjainkban is több mint 900 pince és borház található az Avasi oldalban, amely szorosan kötődik a város központjához. A nagy Avason és Kisavason barokk és klasszicista stílusú borházak alakultak ki 1780 és 1880 között. A belsőépítészet és a pinceüregek lépcsőzetes kialakítása a hegy belseje felé haladva jellemző. Az Avason a szőlőművelés a középkor óta jelen van, sőt a 14. századtól is beszélhetünk a helyi szőlőkről. A 1694-es címerrajzon a hajdú egy szőlőfürtöt tart, jelezve a bor és pince kultúrájának fontosságát a város életében.

Avas-hegy és pincék panorámája

A miskolci pincék történetében a 16-17. század során megkezdődött a rendszeres szőlőművelés, majd a 18. században a városi jegyzőkönyvek gyakran foglalkoztak a szőlő- és pince adásvételével. Domby István 1817-ben készítette az első pontos felmérést a miskolci pincekről, amely a Liber Funduálist mellékelte. A 18. századra tehető a pincék száma, amely később 32 borospincét mutatott egy összeírás során. A bort azonban csak a 19. században kezdették kiárusítani, és a borkísérletek mellett a borméréseket a pincékben végezték.

Domby István kartonja a miskolci pincékről, Liber Fundualis

A szőlőművelés és borkultúra az Avason különös társadalmi események köré épült. A pincék látogatása a vendéglátás és a társasági élet meghatározó része lett: különböző asztaltársaságok, például a Kolomposok vagy a Kakasok alakultak. A Mátyás Pince évtizedeken át a város kulturális és gasztronómiai központja volt, ahol Szabó Dezső, Krúdy Gyula vagy Móricz Zsigmond is megfordultak. A belsőépítészeti változások és az arculatváltások révén a pince továbbra is központi szereplő maradt a helyi közéletben.

Mátyás Pince belső falai és freskóinak részlete

Az Avasi Borút Egyesület feladata a környező földterületek megóvása, a pincekultúra feltámasztása és a kulturált borfogyasztás népszerűsítése. A tagok közösségi programokat szerveznek, és hangsúlyozzák a családi és közösségi összejövetelek fontosságát a pincesoron. A résztvevők közös erővel gondoskodnak a pincekörnyezet rendezéséről, a tavaszi útfelúításokról és a közösségi események szervezéséről. A környékbeli pincék látogatása például az Avasi Borangolás program keretében valósul meg, ahol több tucatnyi nyitott pince várja az érdeklődőket.

Avasi Borangolás térkép és pincekörüljárás

A pincekultúra a város identitásában

Az Avasi-hegy napjainkban is a város szívében rejlik, és több mint 900 pince adja meg Miskolc bor- és pincekultúrájának jellegzetességét. A bor és pince az irodalomban, a művészetekben és a mindennapi társas kapcsolatokban is jelen van: a régi asztaltársaságok hagyománya tovább él, és a mai borút-közösségek új generációkat vonzanak a pincekörbe. A legjellegzetesebb történetek és hagyományok között szerepel az ugyancsak sajátos, a „bujdosó pohár járatása” és a helyi sütemények, kolbászok és kenyér közös fogyasztása a pinceajtók nyitott hagyományai mellett.

Infografika és táblázat a főbb adatokkal

  • Szépasszony-völgy: koháry-kutatás, Őreg sor, 1774-től kezdődő pinceépítés
  • Avasi borházak időrendi fejlődés: 18. század közepéig egyszerű pincelejáratok, 1780-1880 között barokk/klasszicista stílusok
  • Avas szőlőfajták: bátai, formint, hárslevelű, demjén, fehér góhér, dinka, kadarka, purcsin, Izabella
  • A miskolci pincék száma és felmérései: 32 pince az összeírásban (1781 környéke), 1817 Domby István Liber Fundualisa
Infografika: Szépasszony-völgy és Avasi pincekörkép

A történetkötés a pincéképítés és a társadalmi élet összefonódásáról szól: a bor nemcsak ital, hanem közösségi rítus, amely a családi társalgástól a közel száz évre visszanyúló hagyományokig vezet vissza. A borospincék megőrzése és a pincesorok fejlesztése fontos eleme a város identitásának és kulturális örökségének.

tags: #mikor #mentem #a #borospince #fele

Népszerű bejegyzések: