Mini Transat építés közben: a hajóépítés misztikája és a versenyek története
Az Octobre, 8th 1977, Penzance (United Kingdom), 24 21 feet saling boats sail off with only one skipper aboard to Antigua via Tenerife (Canary islands)...The smallest offshore racing boats were born and so was their favourite race: the Mini Transat.
A részletek kissé… Hmm, hát hogy is mondjam…,esetlegesek? Ez is az amatőr hajóépítés a tudatunkban.
In 1984, Jean-Luc Garnier, journalist passionately fond of these mini «racing boats» took over Brit Bob Salmon who wished to quit after having organized four editions.
«Voiles 6,50» an unprofit making association affiliated to the French Sailing Federation has then been created and organized the Mini-Fastnet, an annual race leaving Brittany to the Irish Rock and back.
In 1985, the Mini Transat started and arrived in France, from Brest to Pointe-à-Pître with a stopover in Santa Cruz de Tenerife.
Counterpart of the Mini-Fastnet in the Mediterranean sea, the Mini Max was created in1986.
In 1988 a new race has come to supplement the calendar, the «Transgascogne» starting from Port Bourgenay.
In 1994, «Voiles 6,50» has been divided in two different structures, sepa-rating the Race Organization (Cap Transat) and the sporting management (Classe Mini).
In 1998, Cap Transat did not wish to organize anymore the Mini Transat.
There has been a little revolution in 2001. Members elect them during the General Assembly. The Board of Administrators contributes to the dynamics of the Classe in France as much as in foreign countries.
A vitorlázás kalandja még azok vérét is megpezsdíti, akik először találkoznak vele. Fellépek a hajóra, mozdulatomtól kissé megbillen… Közvetetten érzem, ahogy az idegen közegen a hajótest lágyan tart. Biztonsággal vesz körül akár könnyű szélben, akár a hullámok taraját letépő orkán első, könyörtelen nyomásában is. Mi lehet ennél több? Egy van talán… A hajót, ami most velem suhan, én építettem… Kezem ereje formálta anyagát. Érzem és bennem van minden porcikája. Egy test velem… De van-e még feljebb ebben az eufóriában?
- Talán igen. Talán ez a hajóépítés mentális spiritusza, ami az embert belülről örökké égeti, legyen az építő amatőr vagy a tevékenységet hivatásszerűen űző. Hát igen. Vissza Földre…
A részletek kissé… Hmm, hát hogy is mondjam…,esetlegesek? Ez is az amatőr hajóépítés a tudatunkban.
Aztán a következő mondatok világosan mutatják az építés és verseny összefonódását: A hajót, amit most velem suhan, én építettem, és a költségek, az idő és a motiváció dinamikája meghatározza az építés valóságát.
A költségek és az idő tényei megkörnyékezik minden amatőr hajóépítőt: A jolle építése néhány százezer forintos nagyságrendű, időigénye pedig fél évtől a néhány évig terjedhet. A szükséges műhely és a rezsi is beleszámít. Aki kizárólag költségmegtakarítás céljából fog amatőr hajóépítésbe, azt vélhetően csalódás érheti. Az amatőr hajóépítés manapság legelterjedtebb konstrukciója egy építési terv megvásárlásával indul, amelyhez komoly építés-technológiai leírás tartozik.
Az építési leírás ismerteti az alkalmazandó technológiát, a konkrét hajó építésének menetét, az anyagokat és mennyiségeket, fénykép- és gyakran videó mellékletekkel segítve a munkát és a minőségi eredmény elérését.
A kis költségek, a rövid átfutási idő és az egyszerűség miatt a jollék sajátkezű építése tőlünk nyugatabbra igen elterjedt. De ne gondoljunk itt feltétlenül bumfordi, esetlen hajókra. Létezik olyan amatőr építésre tervezett 490 cm hosszú siklótestű jolle, aminek súlya összesen 68 kg és a 12,4 m2 alapvitorlázat mellett egy orrsudárra húzható 16 m2-es genakkerrel is rendelkezik.
Mindezek mellett a hajócska elegáns megjelenésű, klasszikus jármű. Összehasonlításul egy 470-es súlya 120 kg, alapvitorlázata 12,6 m2, spije 13 m2. Nem véletlen, hogy egyes típusokból már nagyobb létszámú hajóosztályok léteznek, és komoly versenyélet zajlik.
A relatív könnyen megvalósítható saját építésű jollék és kisebb tőkesúlyos hajók anyaga jellemzően egzóta rétegelt lemez, fa és epoxigyanta, üvegszövet erősítésekkel. A kis hajók szépségét gyakran növeli a fafelület látható módon való megmutatása a hajótesten epoxi gyanta bevonattal és/vagy színtelen lakkozással. A test sarkos, de egyre inkább - „ahogy a modern nagyoknál”- lapos, ívelt fenék és a vízvonal közelében végigfutó él jellemző.
A rigg, a vitorlák és a veretek általában már profi gyártók termékei, mivel ezek sajátkezű előállítása nehézkes. A jolléknál alkalmazott leggyakoribb technológia a „Stitch & Tape”, amit talán „fűzött és ragasztott” módszernek fordíthatnánk. Az előre kivágott rétegelt lemez héjelemeket a peremükre egyenlő távolságra fúrt kis lyukakba fűzött rézdrótokkal vagy kábelkötegelővel húzzák-fűzik össze.
A forma létrehozását és alaktartást szintén rétegelt lemezből készült végleges és ideiglenes bordalemezek segítik. A lemezek széleit üvegszövettel erősített epoxigyantával ragasztják össze, s közben a „fűzött kapcsolatot” biztosító drótot eltávolítják. Az így nyert héjat epoxi bevonattal látják el és a tervezett megjelenéstől függően színtelenre lakkozzák vagy színre festik.
A „Ply over Frame” módszer esetében egy merevített bordavázra rögzítik a rétegelt lemez héjelemeket. Komolyabb, ívelt formák is létrehozhatóak és nagyobb, erősebb hajótestek is építhetőek, de a szerkezet már érezhetően nehezebb. A bevonat itt is epoxi gyanta, de a héjelemek tagoltsága egyre kevésbé teszi lehetővé a natúr megjelenést.
Ezzel a módszerrel épülnek például a „Strip Planking” eljárás során: egy ideiglenes váz készül olcsóbb fa lemeztermékből, a vázból a gerinc, a far- és orrtőkék végleges test részei is lehetnek. A héjazatot a vázra vékony cédrusfa lécekből építik fel, az éleket ragasztják össze, és a hajótest így formálódik.
A Mini Transat szólóversenye a szkipperek tudását méri fel az Atlanti-óceán átszelésekor. Az induló minisek nem használhatnak digitális segédeszközt; a navigáció papírtérkép és hagyományos GPS igénybevételével történik. Az első két évadot 1977-ben és 1979-ben szervezték. Transat 6.50 egykezes vitorlás versenyre való bejutást is természetesen egyfajta kötelező felkészítő kvalifikáció előzi meg, amely a vitorlázó tudását és pszichológiai rátermettségét mutatja meg.
Egyedül átszelni az Atlanti-óceánt nem könnyű feladat: igazi személyes elkötelezettséget és felelősségteljes döntéseket kíván meg, mert az óceán közepén senkire sem számíthat a magányos vitorlázó. A kvalifikáció tehát arra van kitalálva, hogy felkészülhessen a nagy kalandra az elszánt skipper.
Ehhez 2 éven keresztül különböző versenyeket kell teljesíteni, melynek több szintű, úgynevezett minősítő besorolása van. Pihenés? 2 hajóosztály van: széria és prototípus. A széria kategória kötött dizájnon alapuló minikből áll. Rendezik meg ősszel.
2013-ban a 19. Karaib-tengeres esemény is a korábbi menetben alakult, de az időjárás miatt Spanyolországban kellett megállni, az új rajt november 12-én volt. A későbbi futamoknál több versenyt condiciós helyzetek és időjárási hatások befolyásolták, mint például a táv váltakozó körülményei, a vitorlázat és a navigáció terén felmerülő problémák.
A verseny különböző megmérettetésein a résztvevők közül Kovács Tamás példája mutatja az általános felkészülést és a kitartást: 2015-ben otthoni felkészüléssel és távversenyekkel készült a transzatlanti futásra, miközben a szponzorálás hiánya is megjelenik a sztoriban. De a hozzá hasonló vitorlázók nem adják fel: a hajókat mindig tovább lehet fejleszteni, a felszerelést frissíteni, és a versenytávokat megtisztítani a kihívásokkal.
A rajtpisztoly után a szkipperek átszelik a Biscay-öblöt, Spanyolország felé haladva indulás után Lanzarote következik a kanári-szigeteki megállóval, majd az Atlanti-óceán felé indul a hosszan tartó út. A Mini Transat a versenyzők tudását a talján navigáció és a magányos út jellemzi, ahol a hagyományos navigáció és a papírtérképek része a mindennapoknak.
Az új design, a különbségek a prototípus és a sorozat között, és a box rule fontos elemei a versenynek: a bordázat és héj elemek méreteit és anyagait szigorúan meghatározzák, hogy minden design belesimuljon a szabályokba. A 10 példányos sorozatépítés és a szigorú anyaghasználat - üveg-szál erősítés, epoxi bevonat - mind a minőség biztosítását szolgálják.
És végül: a 2027-es esemény bejelentése új színt visz a verseny történetbe: 90 Mini indulása La Rochelle-ből, Las Palmasba, majd Salvador de Bahia felé vezet, ezzel átlépve az egyenlítőn és a trópusi sávokkal új navigációs kihívásokkal nézve szembe a mezőny. A döntő különbség az előző évekhez képest az Atlanti-óceán és az egyenlítő átszelése egyetlen futamon belül, amit a tervezett prototípusok és box-szabályos minimál hajók támogatni képesek. A jövő Mini Transatjain a fejlesztett hajók és a megújult útvonal még több lehetőséget nyújt a versenyzők és a nézők számára.
Mini Transat 2011
Az űrtávok és a hosszú felkészülések bizonyítják, hogy az amatőr hajóépítés nem csak hobbi, hanem szenvedély, amely képes meghatározó eseménnyé válni a nyílt tengeren végzett önálló vitorlázás világában. A fő gondolat, hogy a hajóépítés és a verseny közötti szinergia az, ami a Mini Transatot a vitorlázás egyik legizgalmasabb ikonikus eseményévé teszi a mozgalom számára.
| Futamévek | Kategória | Eredmények |
|---|---|---|
| 2012 | UK Fasnet 6.50 | 2. hely (Slobodan Velikic társ) - 5,5 nap |
| 2013 | UK Fasnet 6.50 | 2. hely (Velikic társ) - 5,5 nap |
tags: #mini #transat #epites #kozben