Móricz Zsigmond és a Nyugat története: összművelődés és társadalmi törekvések nyomában
A Nyugat első főszerkesztője Ignotus volt, de a gyakorlatban Osvát szava is komoly súllyal esett a latba; az indulás utáni esztendők során a folyóirat főleg Ady magyarsága és Ignotusnak az alkotói szabadságról alkotott nézetei nyomán nyerte el arculatát.
A Nyugat, 1908. január 1-jén alakult meg, bár az első számot már 1907 karácsonyán kézbe vehette az irodalmat kedvelő közösség.
A lapot létrehozó főszerkesztők és a mögöttük csoportosuló „első nemzedék” írói célja egy olyan folyóirat megteremtése volt, mely az elmaradottnak tartott magyar irodalomban modern nyugati irányzatokat honosít meg.
Ennek nyomán a Nyugat az első világháborús vereségig fennálló liberális system szemében egyaránt szálkát jelentett.
A Nyugat az első világháború kirobbanása után háborúellenes, békepárti írásaival hívta fel magára a figyelmet; Ady és Babits, köztük Babits Húsvét előtt című verse, is ekkor kapott kiemelt helyet.
Az 1918 őszén a Nyugat az őszirózsás forradalom mellé állt.
Ady 1919 januárjában bekövetkező halála érzékeny veszteség volt a folyóirat számára, a proletárdiktatúra időszakával pedig a Nyugat történetének legnehezebb korszaka vette kezdetét.
A húszas években a Nyugat a háború előtti poszt-expresszionista és realista vonalat vitte tovább, miközben olyan alkotók kerültek előtérbe, mint Weöres Sándor, Gelléri Andor Endre, Áprily János vagy József Attila.
A folyóirat szerkesztői hangsúlyt fektettek a trianoni határoknál rekedt tehetségek megtartására és felfedezésére, például Tamási Áron kapcsán.
A Nyugatot Osvát Ernő és Ignotus, illetve később Babits Mihály és Móricz Zsigmond főszerkesztői munkája fémjelezte; az utóbbi író annak érdekében finanszirozta a kiadást, hogy a lap fennmaradhasson a gazdasági válság idején is.
1933-ban az Írók Gazdasági Egyesületének elnökévé választották, és az induló népi mozgalom mellett megőrizte a lap népi- és paraszti demokratizmusát.
Az 1930-as években a harmadik generáció a Nyugat olvasótáborát bővítette, miközben a versek teret nyertek Jékely Zoltán, Weöres Sándor és Dsida Jenő tollából.
A folyóirat a trianoni határokon kívüli tehetségek felkutatására is jelentős figyelmet fordított.
A Nyugat «nemzeti koncentráció» orgánumává törekedett: 1929-ben Babits és Móricz közös döntése szerint Móricz válogatta a prózai, Babits a lírai műveket.
1939-1942 között a Kelet Népe szerkesztőjeként folytatta tevékenységét, miközben 1941-ben megszűnt a Nyugat kiadása.
A Nyugat abban is jelentős szerepet játszott, hogy kortárs gondolkodók alkotásait - Kierkegaard és Nietzsche - elsőként ismertette meg a magyar olvasókkal.
Az Oktatás és közművelődés támogatása mellett a lap hozzájárult a magyar irodalom európai színvonalának emeléséhez, és lehetővé tette az alkotók számára a társadalom válságának hiteles bemutatását.
A Nyugat példát mutatott arra, hogyan lehet egy folyóiratban ötvözni irodalmi eszközöket és közéleti tevékenységet egy nemzet megújulási törekvéseiben.

Életrajzi áttekintés Móricz Zsigmond köré
Móricz Zsigmond 1879-ben született Tiszacsécseén; élete összefonódott az országos irodalmi mozgalommal és a Nyugat történetével.
1908-ban jelent meg a Hét krajcár című novellája a Nyugat hasábjain, amely meghozta számára az addigi legnagyobb hírnevet; Ady Endrétől kapta az első ismertséget.
A fronton önkéntes haditudósítóként dolgozott 1915-ben, és a háború végéig aktívan részt vett, s közben a sorsfordító események hatására pályája is fejlődött.
1929 decembere és 1933 februárja között Babits Mihállyal közösen szerkesztette a Nyugatot; Móriczé a prózarovat volt, Babitsé pedig a lírai rovata.
1936-ban megismerkedett Littkei Erzsébettel, Csibével, akit később ragyogó modellként felhasznált a későbbi írásaiban; 1937-ben szakított második feleségével, Simonyi Máriával, és visszavonult Leányfalura.
1939-ben az Életem regénye című művében a személyes élettörténet és társadalmi megfigyelések összefonódását mutatta meg.
1941-ben a Nyugat utolsó számát jelentette meg, három nappal Babits Mihály halála előtt; ezzel a korszak legszínvonalasabb magyar irodalmi folyóirata véget ért.
Móricz Zsigmond egész életében a magyar parasztság és a közösségek hangját igyekezett megszólítani, regényei és novellái ezt a törekvést tükrözik, például a Tündérkert-trilógiában és az Erdély-trilógiában.
Automata öntözőrendszert építenek ki a Móricz Zsigmond rakparton
Idézetek és források a Nyugat korszakából
Az elmúlt korszak fontos jellemzője volt, hogy a Nyugat a modern nyugati irányzatokat akarta meghonosítani a magyar irodalomban, miközben a hazai társadalmi valóságot is szembeállította a népzeti ihletettséggel.
A lap közvetítette az akkor élő írók és gondolkodók múltból jövő példaképeit, például Adyt és Babitsot, és ebben az értelemben közvetítő szerepet töltött be a magyar kultúra európai térképén.
Az évtizedek felemelő eredményei közt szerepel, hogy a Nyugat segített a kortárs gondolkodók alkotásait úgy megismertetni a magyar olvasóközönséggel, mint Kierkegaard és Nietzsche írásait is.
Képek, illusztrációk

Analitikus tábla a Nyugat évszázadi hatásairól
| Őrült korszak | Fő témák | Kulcsfontosságú alakok |
|---|---|---|
| 1908-1914 | Új irányzatok, szimbolizmus | Ignotus, Ady |
| 1918-1929 | Forradalmi események, béke-harc | Babits, Móricz |
| 1930-1941 | Népieség, paraszti demokrizmus | Weöres, Dsida, Jékely, Szabó |
tags: #moricz #zsigmond #garazs #volt #a #nyugat
