Műemlék erkély felújítás jogi előírások és kivitelezés

A műemléki teraszok felújítása csak komplex módon, valamennyi szerkezeti elem, igénybevétel és követelmény együttes értékelésével történhet. A műemléki épületek teraszainak felújítása során a szerkezeti, használati követelmények mellett a műemlékvédelmi szempontok betartása is fontos feladat. Ugyanakkor ezek az elvárások gyakran ellentmondásokat tartalmaznak, egyidejű megvalósításuk nem lehetséges teljes mértékben. A tervező a követelmények rangsorolásával, következményeik mérlegelésével dönti el a végleges megoldást. Alapvető kérdés az egyes szempontok fontossági sorrendjének megállapítása, a feltétlenül betartandó követelmények meghatározása. A műemléki épületek felújításának tervezése során gyakran nem ismert pontosan a meglévő szerkezetek kialakítása. Az eredeti tervek többnyire elvesztek, a helyszíni feltárások pedig kerülendők, hiszen nehezen állíthatók helyre az eredeti szerkezettel megegyező minőségben. Terasznak nevezzük a zárt belső tér felett kialakított járható tetőfödémet. A járhatóság feltétele a burkolat 1-1,5 % lejtése. Történelmi épületek esetében a magyarországi csapadékos éghajlaton ritkán találkozunk lakó- vagy középület igényes terei felett kialakított teraszokkal. Ennek oka, hogy a XX. sz. közepéig nem állt rendelkezésre megbízható vízhatlan szigetelési megoldás a kislejtésű tetőfelületekre. A kevés megvalósított példa miatt csekély gyakorlati tapasztalattal rendelkezünk a műemléki teraszok felújításával kapcsolatban (1., 2. ábra). A fenti követelmények gyakran kölcsönhatásban vannak egymással, ezért csak egyszerre, egyidejűleg vehetők figyelembe a mellékelt táblázatban meghatározottak szerint. (3. Műemléki épületek formai kialakítása nem változhat a felújítás után. Az esetlegesen elbontandó szerkezeteket eredeti méretüknek, kialakításuknak megfelelően kell visszaállítani. Ugyanez vonatkozik lényegében az anyaghasználatra is, azonban ebben az esetben általában nem kerülhető el teljes mértékben a korszerű anyagok, termékek használata. Ennek több oka lehet. Esetenként az eredetileg alkalmazott anyagok nem elégítik ki a mai elvárásokat, vagy nem állíthatók elő az eredetivel megegyező minőségben. Például a forró bitumennel ragasztható papírbetétes, oxidált bitumenes lemez helyett ma már nem korhadó betétes, hegeszthető, modifikált bitumenes lemezt használunk, amelynek paraméterei sokkal kedvezőbbek. A szivárgóhomokot felváltotta a dombornyomott, felső oldalán üvegfátyol kasírozású műanyag szivárgólemez. A használati igények kielégítése alapvető követelmény. Tetőteraszok esetében a csúszásmentes felületi kialakítástól, az előírt legnagyobb lejtés betartásától, a kapcsolódó helyiségek biztonságos megközelíthetőségétől semmilyen körülmények között nem szabad eltekinteni. A belső padlósík és a terasz szintje közötti magasságkülönbség nem haladhatja meg a használat szempontjából elfogadható mértéket. A terasz alatti helyiség funkciójának esetleges megváltoztatása esetén mérlegelni kell, hogy a belső légállapot változása okozhat-e káros mértékű páralecsapódást a teraszfödém rétegeiben, illetve hogy a felújított rétegrend módosítható-e a megváltozott körülményeknek megfelelően. A meglévő teherhordó szerkezetek állapotának ellenőrzése minden esetben szükséges. Ez első lépésben szemrevételezéssel történhet. A tartószerkezetek állagromlására utaló bármilyen csekély jel esetén részletes vizsgálat szükséges. Amennyiben indokolt, vissza kell bontani a teherhordó elemeket, a nagyméretű korlát-, illetve burkolati elemeket, amelyek javítás után, az eredetivel megegyező, méretezett, esetenként megerősített kapcsolatokkal visszaépíthetők. A teherhordó födém általában tégla teherhordó falakkal alátámasztott téglaboltozat, vagy acélgerendák közötti téglaboltozat (poroszsüveg födém). A történeti épületek teraszainak vízelvezetését általában kifelé, a terasz pereme felé lejtő burkolati felületekkel oldották meg. Belső összefolyót nem alkalmaztak, hiszen ennek vízhatlan szegélyezésére nem voltak megfelelőek az akkori szerkezetek. A kő korlátok esetében a vízelvezető nyílásokat a korlát lábazatában alakították ki. A csapadékvíz nagy része a tömör felületű műkő, vagy zárt fugákkal kialakított kőburkolaton folyt le. Az íves felületű téglaboltozatok fölött nagyobb vastagságú homok, homokos kavics feltöltés készült, erre került az aljzatbeton, esetleg a bitumenes lemez vízszigetelés a felületén szivárgóhomokkal és szűrőbetonnal, ami a „misungba" (cementes homokba) rakott burkolat aljzatát képezte. Az egyenes és rövid vízelvezetési esésvonalon gyorsan lefolyó csapadékból a zárt burkolati felületen csak kevés víz jutott a szerkezetbe. A felújítás során a műemléki kialakítás, valamint a csatlakozó helyiség és szerkezetek miatt nincs mód a szintek jelentős mértékű módosítására. A belső összefolyó a terasz alatti helyiségben nem vezethető, a födémben történő elhúzása fokozott szerkezeti kockázatot okoz. A meglévő teraszfödémek általában nagy tömegű, de csekély hőszigetelő képességű rétegekből készültek. Amennyiben a szerkezetek rossz állapota miatt szükségessé válik a teraszfödém rétegrendjének felbontása, megfontolható a hőszigetelő képesség javítása hőszigetelő réteg vagy hőszigetelő képességű betonréteg beépítésével. A rétegrend megváltoztatása szükségessé teszi a teherhordó szerkezet és a páradiffúziós folyamatok ellenőrzését is. A példaként bemutatott első épület a XIX. század végén épült. A két oldalszárnnyal közrezárt terasz alatti területet eredetileg nem fűtött előtérként használták. A felújítás után fűtött előcsarnokká alakították át. A terasz födéme a teherhordó falakra támaszkodó tömör tégla boltozat, korlátja műkő elemekből áll. A felújítás megkezdése előtt a terasz alatt nem tapasztaltak beázást. A terasz felületét kifelé lejtő hézagmentes műkő burkolta. A csapadékvizet a műkő teraszkorlát lábazatában kialakított réseken és a korlát előtti horganylemez borított párkányon keresztül nagyméretű horganylemez ereszcsatorna gyűjtötte össze. A tervezés során a terasz alatti helyiségek funkcióváltozásából adódó megnövekedett páraterhelés elemzése, a tartószerkezetek szemrevételezéses vizsgálata, a burkolat vízelvezetésének ellenőrzése a terasz meglévő szerkezeteinek megfelelő állapotát igazolta. Kisebb hibák jelentkeztek a csapadékvíz-kivezető nyílásoknál, a fémlemez párkánylefedésnél és az ereszcsatornánál. A fentiek alapján a teraszfelület felbontása szükségtelen és kockázatos lett volna, így a felújítás a meglévő réteg rend megtartásával, a műkő burkolat felületi rekonstrukciójával, a fémlemez vízelvezető és szegélyelemek eltávolítás utáni új, titáncink anyagú, méretezett visszaállításával készült. A döntés helyességét igazolta, hogy a több mint 10 éve készült felújítás jelenleg is hibamentes. Az épület a XX. század első éveiben épült. A homlokzati síkból kiugró teraszt legutóbb az 1970-es években újították fel. A terasz szerkezetei jelentős mértékben károsodtak, a terasz alatti homlokzat tégla burkolata kifagyott, a korlátelemek elmozdultak. Nyilvánvalóvá vált, hogy a felújítás csak a szerkezetek bontásával valósítható meg. A meglévő rétegrend megállapítása bontással történt. Az eredeti vízelvezetési koncepció megtartásával biztosítható volt, hogy a csapadékvíz elleni szigetelés aljzata a peremek mentén megegyezzen a vízkivezető nyílások alatti, a kő korlátokat alátámasztó párkánykő felső síkjával. Így a felületen kb. A szárazon fektetett kőlap burkolatról a korlát belső lábazati síkja mentén és a bejárati ajtó előtt beépített folyóka gyűjti össze és juttatja a csapadékot a vízkivezető nyílásokhoz. Ez a megoldás lehetővé tette a műemléki védettségű homlokzat megőrzése mellett a szakszerű, biztonságos vízelvezetést is a csapadékvíz elleni szigetelés síkjáról. A műemléki teraszok felújítása csak komplex módon, valamennyi szerkezeti elem, igénybevétel és követelmény együttes értékelésével történhet. A tartószerkezet állapota alapvetően befolyásolja a szükséges bontás mértékét. Az új rétegfelépítés vízhatlan csapadékvíz elleni szigeteléssel, szegélyezésekkel, lehetőség szerint kiegészítő hőszigeteléssel készüljön. A csapadékvizet a vízszigetelés és a burkolat síkjáról is akadálymentesen el kell vezetni. A szerkezeti adottságok általában nem teszik lehetővé a korszerű összefolyók következetes alkalmazását. A peremek mentén csatlakozó korlátok, a belső tér padlósíkjából adódó geometriai adottságok miatt nem készíthető jelentősebb mértékű lejtéskorrekció. Műemléki épületek teraszainak felújítása nem változtathatja meg az építészeti megjelenést, ugyanakkor az anyagok megválasztása során a követelmények elemzése alapján alkalmazhatók a korszerű termékek is. A tartószerkezeti biztonság minden esetben kiemelt elvárás, amelynek betartása kötelező. Ugyanez érvényes a teraszok vízelvezetésére is, amelyet a használati követelményekkel (csúszásmentesség, előírt korlátmagasság, belső terek megközelíthetősége) együttesen ki kell elégíteni.

Hozzávető irányelvek és jogi keret

Prof. 2. Sándy Gyula: Épületszerkezettani táblák és Dr. Gábor László Épületszerkezettan I. kötet

A Kultúrális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) feladatai közé tartozik a védett kulturális örökség megőrzése, fenntartása és szabályozása. A szakhatósági engedélyek maximális határideje a beadást követő 30 (45) nap a védettség szintjétől függően. Hiánypótlás szükségessége esetén a pótlási kérelmet beadás után 15 napon belül a szakhatóságnak a tulajdonos részére meg kell küldeni. Az áthelyezéshez is KÖH engedély és regisztráció szükséges. A Műemlék épületnél az építési munkák megkezdése előtt három hónappal a tulajdonosnak be kell jelentenie a munkákat a szakhatóságnak. A szakhatóság az épület egészét vizsgálja, beleértve a funkciót, és az állásfoglalás 30 nap alatt kiadható. A Műemlékek tervezését kifejezetten arra specializálódott építésze végezze. A KÖH jelenlegi működésében nincsenek meghatározva egyértelműen a szerepek, felelősségek és feladatkörök, ezért fontos a tiszta szabályozás. A védelem szűkítése és a védett épületállomány felülvizsgálata indokolt, miközben a tulajdonosok számára energiahatékonyság és fenntarthatóság lehetőségeket is biztosítani kell. 3/2002. 2001. évi LXIV. A) Az alacsonyabb védettségi szinttel rendelkező épületeknél kizárólag a Védett Elemeket védeni. B) A teljes épület védettségéről rendelkezni kell a KÖH segítségével; a nyilvántartást pedig publikus módon kell vezetni. D) A műemlékek tervezését kifejezetten műemléképületek esetében végző építész legyen. 5. A védettség csökkentése és a felmentési lehetőségek fokozatos bevezetése lehetővé teszi a modern, energiahatékony fejlesztéseket, miközben a megőrzésre érdemes értékek megőrzését szolgálja. 6. A 2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről és a kapcsolódó rendeletek meghatározzák a jogi kereteket és a kivitelezés elveit a műemlékek felújításában és az erkélyek beépítésében. 7. A helyi védelem és a helyi értékek védelmének kérdései összetettek, és a közösségi egyeztetések, a közös költségek megosztása, valamint az állagmegóvás érdekében szükséges együttműködés minden érintett fél feladata.

Gyakorlati kivitelezési javaslatok

  1. A tervezésbe vonjuk be restaurátort és energetikai szakértőt is, és az ÉTDR rendszerben nyújtjuk be az engedélykérelemhez szükséges dokumentumokat.
  2. Kiemelten figyelünk a vízelvezetésre, a csapadékvíz akadálytalan elvezetésére a burkolat síkjáról és a peremek mentén.
  3. Az anyagkiválasztás során a régi megjelenést őrző, de korszerű tulajdonságú termékeket részesítjük előnyben, és a megőrzést szem előtt tartó konzerváló eljárásokat alkalmazunk.
  4. A munkálatok közben a közös képviselővel és a hatóságokkal folyamatos együttműködésben dolgozunk, hogy minden engedély és előírás betartásra kerüljön.
  5. A kivitelezés során a tartószerkezetek állapotát szemrevételezéssel vizsgáljuk, és szükség esetén bontásos javításokat hajtunk végre a korlátozott teherhordó elemeknél.

Támaszkodó példák és gyakorlati döntések

A példaként bemutatott első épület a XIX. század végén épült, a terasz felújítása a meglévő rétegrend megtartásával történt, a vízelvezetés pedig a terasz korlát lábazatában kialakított réseken keresztül gyűjtötte össze a vizet. A terasz alatt található belső helyiség funkcióváltozása esetén a belső légállapot változása káros páralecsapódást okozhat a teraszfödém rétegeiben, ezért ezt figyelembe vették a tervezésnél. A terasz felújítása során a vízelvezetés és a szigetelés síkjáról történő levezetés megőrzése lehetővé tette a védett homlokzat megtartását. A terasz felületének felbontása nélkül, a meglévő rétegrend megtartásával, a rekonstrukció titáncink anyagú visszaállításával történt. A felújítás több mint 10 éve hibamentes maradt.

A társasházi erkélyekkel kapcsolatos jogi kérdések gyakorlati megoldása: az erkély közös vagy külön tulajdont képez-e, a tartószerkezet és a korlát közös tulajdonban van-e, és mik a tulajdonosi kötelezettségek. A közgyűlés hozzájárulása szükséges, ha az beépítés közös tulajdont érint, és az engedélyezési eljárást az önkormányzat bonyolítja le. Az engedély nélküli munkák kockázatosak és anyagilag hátrányosak lehetnek. A közös költség fedezze a karbantartási és javítási költségeket a tartószerkezetekben felmerülő hiányok esetén. A lakóközösség együttműködése alapvető a sikeres felújításhoz, és az építészeti, jogi és adminisztratív szempontok összehangolása kiemelten fontos.

Infografika a műemléki teraszok felújításának fő lépéseiről
ElemKövetelményMegvalósítás
VízelvezetésBurkolat síkja legyen lejtős, kagylós felépítésKifelé lejtő burkolat, peremkialakítás
TartóvázÁllékonyság, hő- és párátűrésRétegrend együttműködése, vizsgálatok
Külső megjelenésŐrizze meg a műemlék jellegétKorszerű anyagok kiválasztása, restaurátor bevonása
EngedélyezésSzakhatósági hozzájárulás 30-45 napÉpítési engedély és KÖH jóváhagyás

Érdeklődjünk az engedélyezési és kivitelezési folyamatról a helyi hatóságoknál és a_specificabo_)képviselőknél, hogy a lokális követelményeknek is megfeleljünk, és a megőrzés mellett a korszerű energiahatékonyság is megvalósítható legyen.

tags: #muemlek #erkely #felujitas

Népszerű bejegyzések: