Nagy Tamás építészetes szempontrendszere: a kölcsönös tisztelet és a puritán forma kifejeződése
Váratlanul érkezett az értesítés: Nagy Tamás Ybl-díjas, Prima-díjas építész, a MOME volt tanszékvezetője, egyetemi tanár, a kortárs építészet egyik legkimagaslóbb alkotó egyénisége és gondolkodója már nincsen közöttünk. Mi az a közelség, mi az a távolság, ahonnan meg lehet szólalni egy fontos ember elvesztése hallatán? Hogyan lehetne lezárt történetként írni egy olyan építészről, akinek jelenléte élő központja a közösségnek: személyes bánat során hová tűnnek a jó szavak?
Nyár van, és Dunaújvárosban indul meg az emlékek tárháza: a templomok, házak, helyek, amelyek Tamást formálták, és amelyeket ő formált vissza közössége számára. A dunaújvárosi evangélikus templom (1996) bizonyosság volt arról, hogy erről az épületről mindenképpen írnom kell. A közösségi terek és az építészet morális alapokból táplálkozó egyszerűsége válnak Nagy Tamás egyik vezérmotívumává.
A téglahasználat egy olyan általános és mély építőköve építészi nyelvében, amelyből a személyes lépték és az összhatás homogén világot formálnak. A tégla, a cserép, a vörösfenyő és a vörösréz lehetővé teszi az emberi léptékű architektúra megvalósítását, amely mégis közösségi és szellemi értelemben is tartalmas hatást kelthet. De a fegyelmezett rend mellett a díszítés gazdagságára való vágy is jelen van: a puritánság + gazdagság kettőse végigkíséri Tamás építészetét.
A dunaújvárosi templom Erdély erődtemplomait idézi meg, ovális alaprajzot követő fallal körülvett térrel és az udvaron gyülekező közösség számára nyújtott védettséggel. A templom szentelésének időszakában, a szocializmus idején felduzzasztott város kontextusában ennek jelentése is átalakult: a közösségi terek megteremtése Tamás számára elsődleges prioritás volt. A templomépítészet kapcsán hangsúlyozta, hogy a 20. századi templomépítészet újdonsága nem a hagyományos formáktól való ellépés, hanem egy sokkal elemibb elmozdulás: a templom funkciója kibővült, már nem csak az ember és az Isten találkozásának a helye, hanem az ember és az ember találkozásának is.
A gyökerek és a tanítómunka összefonódása
Egyetemi pályafutása mindvégig szerves egységet alkotott építészet és oktatás között. A győri Hild József Építőipari Technikumba járás (1964-1969) és a Műegyetemen szerzett diploma (1975) együtt formálták zenei arányaiban az építészetre való látásmódját: a tradicionális mesterművek tisztelete és a modern formai kifejezés együttese. Az egyetem helyett fontosabb volt számára a Bercsényi Kollégium közösségi élete és a szakmai programok, amelyek révén a magyar organikus iskola gondolatiságát mélyítette. Makovecz Imrével való találkozás, a Visegrádi Táborok szervezése és a magyar organikus iskola gondolkodása erősen olvasható Nagy Tamás korai épületeiben: sopronnémeti (1997) és balatonboglári (1999) templomok, illetve az aszódi Evangélikus Gimnázium épületegyüttese (1997).
Az éltető drejváz, a közösségi terek és a térkapcsolatok hangulata az aszódi iskola karékos karéjprofilú elrendezésében, tágas, világos belső tereiben és a külső-belső kapcsolatok természetes összhangjában érhető tetten. Az egyetemi évek után a BUVÁTI-nál dolgozott Iványi László műtermében (1975-1986), miközben elvégezte a MÉSZ Mesteriskoláját (1978-1980). A Mesteriskola 5. ciklusának tagjaként számos neves építész vett részt, köztük Tamás is, ami pezsgő szellemi közegként maradt fenn. A 1986-1989 közti New York-i tapasztalat a Haines Lundberg Waehler Architects irodában hozott közelebb a nemzetközi tervezőmódszerekhez és a kulturális sokszínűséghez.
Nemzetközi kapcsolatok és a kontinensek hidat építő szemlélet
Steven Holl barátsága és a Columbia Egyetemen szervezett kurzus (2006) a MOME képzésével összefüggésben jelzi: Tamás olyan nemzetközi beágyazottságot mutatott, amely a magyar építészet számára ritkaság. A tanítás kétirányú folyamat volt számára: „Aki tanít, tudja, hogy a tanár is sokat tanul tanítás közben. A hallgatóktól és a kollégáktól is.” A MOME-n végzett munka és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen betöltött vezetői szerep (2004-2011) meghatározó volt, ahol a gyakorlati és elméleti dimenziók egyensúlya kulcsfontosságúvá vált.
Tamás könyvben rögzítette gondolatait: Munkák és Inspirációk (Terc Kiadó, 2017). A művészetekkel és a zene összefüggéseit hangsúlyozta: Skrjabin mátrixát, a hangok és színek kapcsolódását, amely a Szentháromság-templom apszisának színes üvegablakaiban is megnyilvánul. Az előtérben a fény és az anyag tapintható összhangja áll, amelyet Tamás számára az érzékeny részletek és a kulturális referenciák gazdag hálózata táplált.
Tamás irodája, a LINT Építészeti és Művészeti Kft., feleségével, Ilonával (Lovas Ilona) közösen alapították 2000-ben. A tanítás és az építészet közti szinergia itt szilárdul meg: a pályakezdő hallgatók bevonása, közös projektek, és a gyakorlati tapasztalatok átadása egységes életművet ad ki. A szorosan összefonódó alkotói tevékenység tovább vitte azt az elvet is, amely szerint a tervezés nem csak geometriai formákról szól, hanem az emberi tapasztalat és közösségi élet is formálja az épületet.
Gödöllő és egyetemes példaképek
A Szentháromság-templom Göduölben (2007) kiemelkedő példája a hang-szín szimbiózisának, a középponti szentély és a karzatok U-alakú körbefogása által megteremtett középpont környezetének. A 63 színes üvegablak rejtett üzeneteket hordoz, a Kyrie eleison latin könyörgésének vizuális megjelenítését szolgálva. A templom centrális tere a szentélyre összpontosít, miközben az épületegyüttes többi része körülöleli az udvart. A zene és a művészet a tervezés egyik alapvető impulzusa: a látszólagos egyszerűséget a mély intellektuális és vizuális rétegzettség egészíti ki.
A Velencei Építészeti Biennálékon való részvétel, például a NEXT kiállítás (2002), ahol Ferencz István, Nagy Tamás és Turányi Gábor munkáit a kritikai regionalizmus fogalma köré csoportosították Kenneth Frampton segítségével, a kortárs építészet dinamikus diskurzusát mutatta be. Tamás nem tiltakozott a kritikai regionalizmus értelmezése ellen; épp ellenkezőleg, ennek a szemléletnek tulajdonított jelentőséget és megélt értelmezést adott.
A puritánság és egyszerűség mellett a művészetek felé fordulás és a térkapcsolatok gazdagításának igénye a Mátraverebély-Szentkúti ferences kegyhely felújításában és átépítéseiben (2015) is megmutatkozik. A projektben résztvevők: Szijjártó Csongor, Meditz Anna, Sziray Zsófi, Radnóczi Kinga, Hajdú Lili, Lévai Tamás, Vörös Balázs, Elekes Gabi, Holló Mátyás, és más alkotók munkája összhangban formálta meg az egyes terek és funkciók összefüggéseit.
Örökség és örömteli emlékek
Tamás élete és munkássága bemutatja, hogy az építészet nem csupán épületek halmaza, hanem gondolkodás, morális alapokból táplálkozó egyszerűség és a közösség igényeinek felélesztése. A nyelvezet tisztasága, a formák és anyagok finom árnyalatai, a zenével és filmmel való kapcsolat egyidőben megnyilvánul a tervezésben és a tanításban is. Steven Holl példáján keresztül kapott mesterkurzusok és a Columbus Egyetemmel kapcsolatos kutatások megmutatják: Tamás a nemzetközi kontextusban is jelentős hatást gyakorolt a magyar építészetre.
Rövid áttekintés a szakmai gyökerekről és mérföldkövekről
- Győri Hild József Építőipari Technikum alapvető építészeti képzés (1964-1969)
- Diploma a Budapesti Műszaki Egyetemen (1975)
- BUVÁTI műterem, Iványi László irányítása (1975-1986)
- MÉSZ Mesteriskola tagja (1978-1980)
- New York-i ösztöndíj és munka a Haines Lundberg Waehler irodában (1986-1989)
- Megerősítő kapocsként a hazai oktatásban: BME, Iparművészeti Főiskola, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem
- MOME oktató és később vezető (2004-2011), építészet tanszékvezető
- LINT Kft. alapítása feleségével (2000)
- Szentháromság-templomok és más jelentős templomépítészet az 1990-es évek végén - 2000-es évek eleje
Az építészetben és a tanításban betöltött összefonódás öröksége ma is hat: a hallgatók és kollégák számára példaként szolgál a gondolkodás alázata és a közösségi értékek előtérbe helyezése. Tamás munkája arra emlékeztet, hogy a tervezés nemcsak forma, hanem felelősség és etika is, amely a társadalom hasznára válik.