Külföldi stadionépítés és annak hatásai: Lengyelországtól Horvátországig, Vietnámtól Magyarországig

Magyarország 2014 szeptemberében elnyerte a 2020-as foci-Eb rendezési jogát, ezzel most először lesz házigazda egy nagy futball világversenyen, s ez még azzal együtt is jelentős mérföldkő, hogy ezúttal összesen 13 városban rendezik az Eb-t. Az építendő nemzeti stadion és a Magyarországon zajló, összesen körülbelül harmincöt stadiont érintő építési és rekonstrukciós sorozat jövőjét kutatva Michał Karaś, a stadiumdb.com lengyel híroldal és stadionadatbázis szerkesztője segítségével megvizsgáltuk a lengyel stadionépítést: Lengyelországban az elmúlt tíz évben szintén nagyon jelentős futball beruházásokat hajtottak végre (beleértve egy nemzeti stadion építését), Európa-bajnokságot is rendeztek, valamint jelenleg a sportág világranglistájának 15. helyén állnak.

Lengyel példák a stadionépítésben

A rendszerváltás után először 2006-ban építettek stadiont Lengyelországban, ez volt Kielce 15 ezer férőhelyes arénája. A beruházás országszerte nagy népszerűségnek örvendett, hiszen ekkor épült meg az ország első modern futball létesítménye, amely már nem csupán a Lengyel labdarúgó-szövetség, hanem az UEFA standardjának is megfelelt. Kielce után sok nagyváros szintén szeretett volna saját stadionnal büszkélkedni, s a folyamatot katalizálta, hogy Lengyelország Ukrajnával közösen indult a 2012-es foci Európa-bajnokság rendezési jogáért, amit 2007-ben el is nyertek. Számtalan terv készült el, a városok egymással versengve álltak elő a grandiózusnál grandiózusabb koncepciókkal.

A UEFA 2009-ben négy lengyel helyszínt kellett kiválasztania: Varsó, Wrocław, Poznań és Gdansk városában épült 40 ezer főnél nagyobb kapacitású stadion. Az eredeti követelményrendszerben foglaltak alapján elég lett volna minimum 30 ezer férőhelyes stadionokat építeni, azonban a Lengyel labdarúgó-szövetség állítása szerint az UEFA csak akkor egyezett bele a lengyel-ukrán rendezésbe, ha a kapacitást legalább negyvenezerre emelik mind a négy építendő stadion esetében. A négy nagy stadion megépülése azonban csak a kezdete volt az építkezési hullámnak, s azóta országszerte számos további, bár kisebb stadion jött létre: kapacitásuk többnyire tízezer és harmincezer fő között mozog.

Az építkezést szinte minden esetben a helyi önkormányzatok kezdeményezték és finanszírozták, mivel senki sem akart lemaradni az ország, illetve a labdarúgó liga többi részéhez képest. Természetesen sok helyen elindult a már meglévő létesítmények felújítása, illetve bővítése is. Az első időszakot jellemző jelentős lelkesedés akkor kezdett alábbhagyni, amikor kiderült, hogy sajnos a legnagyobb stadionokat rendszeresen nem sikerül megtölteni. Wrocław 42 ezres arénája a megépülése után (természetesen magától az Európa-bajnokságtól eltekintve) 12-13 ezres látogatottságot produkált meccsenként, mostanra ez a szám azonban átlagosan nyolcezerre csökkent, az eddigi legalacsonyabb nézőszám pedig mindössze háromezer volt. A csökkenés annak ellenére megfigyelhető, hogy a város csapata, a WKS Śląsk sok év gyengélkedés után 2012-ben megnyerte a lengyel labdarúgó-szuperkupát. A stadion üzemeltetési költségeit nem fedezik a bevételek, minden évben 34 millió zlotyi veszteséget termel, s mostanra maga a klub is a csőd szélén áll. A részletes, szezonokra bontott adatok cikkünk végén letölthetők.

A Cracovia aréna például 15 ezer férőhelyes, laposra tervezett, hogy ne zavarja a kilátást a krakkói Wawel felé. Lengyelországban egy további tényező is megnehezítette, hogy az új stadionok megtelhessenek: a 2012-es EB rendezését beárnyékolta, hogy a nemzetközi közvélemény szemében Lengyelország a futball-huliganizmus egyik tűzfészkeként jelent meg. Ennek ellensúlyozására egyre szigorúbb szabályozásokat vezettek be: a meccsekre bejutáshoz klubonként külön rajongói azonosítókártyát kellett készíttetniük, ami rengeteg macerával járt az olyan drukker számára, aki több stadionban szeretett volna meccset nézni.

A varsói nemzeti stadion (Stadion Narodowy) a Dziesięciolecia stadion lebontása után, annak helyén épült fel, a többi stadiontól eltérően nem önkormányzati, hanem állami forrásból, s azóta is a sportminisztérium üzemelteti. Építése 2009-ben indult, 2012 februárjában adták át, ám a kivitelezési munkák késése miatt több mint fél év csúszás volt. A költségek végül 2 milliárd zlotyira emelkedtek (144 milliárd forint). 2013 óta viszont ez a nemzeti stadion az egyetlen a négy nagy aréna közül, amely profitot termel. A Stadion Narodowy évente 18-28 nagyrendezvényt fogad, ezek között több futballmérkőzés is kilátszik, de természetesen nem kizárólag fociállomásként működik: koncertek és egyéb események is zajlanak itt.

A jó és a rossz gyakorlati tapasztalatok

Lengyelországban a szórakoztatóipari piac kibővülése lehetővé tette, hogy világsztárok is koncertezzenek az új arénákban, miközben a lakosság életszínvonala emelkedett és megfizethetőbbé vált a belépőjegyek ára. A Cracovia stadion belseje például jól mutatja, hogyan lehet a színpadot a nézőtéren belülre süllyeszteni koncertek idején. A stadionok tömegsportra gyakorolt hatása szerint Karaś szerint elenyésző, mert az élsport kevés embert motivál a hétköznapi sportolásra; a közösségi kezdeményezések és a utánpótlásprogramok inksább ezekre hatnak.

A magyar példát említve Karaś megállapította, hogy Magyarországon gyorsabban és hatékonyabban zajlanak az építkezések: nálunk kerültek elő a korszerű, előre gyártott elemek, míg Lengyelországban sok mindent helyszínen gyártottak le, ami drágította a folyamatot. A Henryk Reymanról elnevezett krakkói stadion példája ennek, hiszen alatta lévő 14 ezer négyzetméteres belső tér a drága üzemeltetés miatt üresen áll. A lengyel példák alapján a közösségi és központi támogatások kombinációja segítheti a fenntartható sportinfrastruktúra kiépítését, de a valóságban gyakran szükséges a bővítések és a rendkívüli költségek mérséklése is.

Luxuskörülmények között focizhatnak a horvátországi Várdarócon. Az 500 fős faluban 3 milliárd forint magyar és ugyanennyit horvát forrásból építenek stadiont. A beruházás részben a magyar és horvát állam közös finanszírozásában valósul meg, és a kis falu stadionja megfelel az UEFA B licenckövetelményeinek. A létesítményben VAR-szoba, fitnesz- és masszázsterem is helyet kap, a hazai csapat öltözőjében pedig szauna és minimedence szolgálja a játékosokat. A projekt fontos szereplője a helyi önkormányzat, illetve a klubelnök nyilatkozatai szerint a megnyitókat úgy szervezik meg, hogy az események jól illeszkedjenek a közösség igényeihez.

Vecserényi hangulatban látszik, hogy bár a stadionépítések gyakran a közpénzből valósulnak meg, a fenntarthatóság és a közösségi hasznosítás a hosszú távú siker kulcsa. A magyar kormány és a horvát kormány közös projektjei mellett sok kritika érkezik a költekezés és a határon túli beruházások céljaival kapcsolatban, amelyeket politikai viták öveznek. A lengyel példákból pedig kiderül, hogy a stadionok megépítése és fenntartása egyaránt komplex hatásokat hoz a helyi közösségekben, a sport fejlődésétől a közönségszokások megváltozásáig.

Az alábbi példákban tehát látható, hogy külföldi stadionépítés többféle finanszírozási modell és üzemeltetési gyakorlat között zajlik: Lengyelországban az állami források és önkormányzati kezdeményezés kombinációja dominál, míg a magyar-konzorciumi projektek gyakran több ország közötti finanszírozást és közönségkapacitás-szempontokat is figyelembe vesznek. A jövőben mindezek a tapasztalatok segíthetnek abban, hogy a stadionok ne csak reprezentatív épületek legyenek, hanem gazdaságilag fenntartható, sokoldalúan hasznosítható létesítmények is.

Lengyelország nagy stadionépítési hulláma és az első nagyszabású arénák térképe

Gdansk új stadionja | euromaxx

RÉSZLETEK A KÜLFÖLDI PROJEKTEKRŐL

  • Várdaróc, Horvátország: 500 férőhelyes stadion és akadémia, közös magyar-horvát finanszírozás, 7,5 millió euró projekt, UEFA B licencet kiszolgáló létesítmény.
  • Maksimir stadion (Zágráb), Horvátország: a régi stadion bontása és egy új 35 ezer férőhelyes multifunkcionális létesítmény tervezése, a város és Dinamo Zágráb közös finanszírozásában.
  • Globális példák: Narendra Modi Stadion (Inde, 132 000 férőhely), Rungnado Május Elseje Stadion (Észak-Korea, 114 000 férőhely), Michigan Stadion (USA, 107 601 férőhely), Trong Dong Stadion (Vietnam, tervek szerint 135 000 férőhely).
OrszágFontos stadionKapacitásMegjegyzés
LengyelországStadion Narodowy41 000Állami üzemeltetés, profitot termel
LengyelországWrocław 42 ezeres aréna42 000Bevétel és üzemeltetési költség problémája
HorvátországMaksimir stadion11 000Új stadion építése előkészítés alatt
VietnamTrong Dong Stadion135 000Olimpiai Sportváros része, 70% víz-visszaforgatás

Rövid meta leírás és kulcsszavak

tags: #nehany #kulfoldi #stadion #epitese

Népszerű bejegyzések: