Népi építészet emlékei és a felújítások kihívásai a modern korban

A műemlékek tulajdonosai gyakran panaszkodnak a felújítások magas költségeire, a munkák nehézségére és elhúzódására. Különösen igaz ez a népi építészeti emlékeknél, ahol egyre nehezebb hozzáértő mestert találni, a finanszírozást megoldani. Kismányok (Tolna megye) parasztház, felújítás alatt. A műemlékek tulajdonosai, potenciális beruházói részéről gyakran hangzik panasz, hogy az ilyen mdott védett épületek felújítása sok megkötéssel jár, nehézkes, és ezért is költségesebb. Ebben részben van igazság, hiszen, sok országban a műemléki védelem inkább értéknövelő tényező egy ingatlan esetében, ráadásul hazánk a történelmi viharok miatt az európai átlagnál szegényebb történeti épületekben.

Ugyanakkor, főleg az elnéptelenedő falusi térségekben található népi műemlék épületek esetén az állami beavatkozás, támogatás igenis szükséges. Egy ilyen támogatási rendszer többcélú: maguk a felújítások is munkát teremtenek a sokszor gazdaságilag hátrányos helyzetű településeken, továbbá mintát is közvetítenek, és azt is bemutatják, hogy a régi népi épületek a 21. században is lehetnek korszerűek, kényelmesek, sőt az újépítésű házaknál szebbek is. A meglévő épületállomány fenntartása ráadásul egybevág a fenntarthatósági, környezetvédelmi trendekkel is.

2018-ban indította el a Kormány a Teleki László Alapítvány szervezésében a Népi Építészeti Programot évi 1,5 milliárd forintból egy "pilot-év" után. A támogatás fő feltétele, hogy az épület megfelelő előkészítés, kutatás után újuljon meg. Balatongyörök történelmi faluközpontjában számos régi, Balaton-felvidékre jellemző, nádfedeles paraszHáz található. Ezek az épületek viszonylag nagy alapterűek, jómódról árulkodnak, a homlokzatok kialakítása gyakran parasztbarokk stílusú. Jellemző az oszlopos tornác, bár éppen ez az épület nem rendelkezik ilyennel.

Népi építészet helyi példái és felújítási megközelítései

Nagy Kőrös, parasztpolgári ház: Az alföldi városok építészetére jellemző egy népi eredetű, de polgárosultabb életformát tükröző háztípus. Ez a nagykőrösi ház is "hagyományos" parasztházként épült a 19. század ötvenes éveiben, de a századfordulón bővítették, és divatos, kissé szecessziós díszítéssel is ellátták a homlokzatot. A pályázó-tulajdonos egy, a házba beleszerető építész, így ez garantálta a különösen gondos felújítást. Az épület nagyon sok feladatot adott: újjá kellett építeni a teljes tetőzetet és eredeti formájában a kidőlt kerítést. A felújított ház jól illeszkedik az utóbbi években nagy építészeti megújuláson áteső Nagykőrös parasztpolgári városképébe.

Míg a fejlettebb gazdaságú alföldi városokban, vagy a Balaton-felvidéken a program egyik célja a beruházóknak-felújítóknak való példaadás is, addig a hátrányosabb helyzetű térségekben a felújítás jelentette munkaalkalom, a mesterségekbeli rutin elsajátítása, vagy a tulajdonosok segítése a fő szempont. Ez történt az ormánsági Vejtiben is, ahol a tulajdonos a nyolcvanas évek végén vásárolta az ingatlant, ahol szinte az utolsó szögig minden eredeti volt. Balatonakali, présház: A programban természetesen nem csak parasztházak, hanem egyéb épülettípusok tulajdonosai is részt vehetnek. Ilyenek a présházak, amik nagyban befolyásolják egy-egy borvidék, szőlőhegy arulatát. A balatonakali hegyen álló présház 1850-ben épült, és szerencsére gondos elődöktől vették meg mai hasonlóan gondos tulajdonosai. A pályázat előkészítésébe néprajzos szakembert is bevontak, aki különösen a kályhák nagy ismerője volt, ugyanis szinte itt maradt meg egyedül a környékre egykor jellemző présházi kályha.

Kismányok, parasztház: Az egykori tolnai és baranyai sváb falvak építészeti értékei a kitelepítés óta jelentősen leromlottak, sőt elpusztultak. Az utóbbi években a városokból elvágyódók - magyarok és nyugat-európaiak egyaránt - felfedezték ezt a vidéket, így szerencsére egyre több ilyen ház válik ismét lakottá, noha a felújítások sajnos nem mindig az épületekhez méltó színvonalon történnek. A tolnai-baranyai sváb falvak jellegzetessége a gazdag nyerstégla homlokzatok alkotta utcakép.

Ócsa, pince: A templomáról nevezetes Ócsa egyik kevésbé ismert látványossága a pincesor. A módos parasztportáknál, vagy akár más borvidékek pincesoránál talán kevésbé impozánsabb, de különleges, úgynevezett ollóágas szerkezetű, nádtetős pincéi értékes együttest alkotnak. A három éve (plusz egy bevezető év) indult program keretében már többszáz népi építészeti emlék újult meg. A program az idei, illetve jövő évben újra folytatódik, a kiírás minden tulajdonos számára elérhető.

Építészeti technikák és hagyományos anyagok

Az újjátelepüléskor a lakóházak falazata sövényből készült. Az ehhez szükséges faanyag a Maros-parton rendelkezésükre állt. Előbb csömpölyegős sárral tapasztották, majd vékony rétegű sárral. A fal vastagsága az ötven centit is elérte, tehát jól szigetelt. A paticsfal annyira általános volt, hogy a református és a katolikus templom is így készült. Makó népi építészetében a 20. század első harmadáig szinte kizárólag vertfalat alkalmaztak. A falat is döngöléssel alapozták. Az építtető előre beszerezte a tetőszerkezethez szükséges faanyagot. Ezt használták föl a falveréshez. A sarkoknál irányfákat állítottak, az erre kifeszített zsinór jelölte a fal külső síkját. A jármos falverési technika 1945 után jelent meg, nem volt nagy becsülete.

Az irányfás falveréskor a zsinór irányában méterenként leásták a gerendákat. A legrégibb házak kétsukkosak, majd általában húszcolosak. A falverő banda hat- vagy hét tagú volt. A deszka magasságát háromszori terítéssel érték el: egy-egy döngölés nyolc-tíz centiméterrel növelte a falat. A döngölési rétegek közé polyvát, szalmát szórtak, deszkaemeléskor pedig nádat, fűzfavesszőt, gallyat, újabban téglasort raktak. A munka mindennap a föld kihányásával kezdődött. Az udvar végében tíz-tizenöt méter hosszú, ötven-hatvan centiméter széles gödröt ástak. A földet két tömős és két furkós döngölte. A régi házak fala morzsás volt, mert nem megfelelően döngölték, vagy termőréteg került arra a helyre. A vályog fal Makón nem jutott jelentősebb szerephez; inkább átalakításkor, bővítéskor és melléképületekben használták.

A vályogvetés részletei gazdagok és összetettek: a gödrök, a vályog keverése, a máglyáségetés és a vályogvető családok munkája mind megjelenik a leírásokban. A falak végleges szilárdságát és a benne rejlő hagyományos tudást a vasalatok és a tetőfedés összes partja erősítette. A nádtető és a zsindelyes tetőfedés megőrzése különösen fontos a települések tradicionális arculatának megőrzésében. A datálások és feliratok vizsgálata azonban nemcsak az épületek korát jelöli, hanem a közösségek identitásának és időkezelésének mélyebb megértését is szolgálja.

Datálások, feliratok és kulturális oldal

Az épületek datálása általában arab számokkal történik. A feliratok és az évszámok sokhelyütt tájolva maradnak fenn, és a datálások között a legkorábbi példák a 16. századból származnak. A feliratok hitelessége és értelmezése kérdéseket vet fel, hiszen az időtartam értelmezése és a közösségek memóriaeszközei összetett összefüggéseket mutatnak. Sok esetben a feliratok a jövő generációinak szóltak, nem csupán a ház tulajdonosainak.

Összegyűjtött adatok szerint a megfigyelt adatok nagy része lakóházakhoz kapcsolódik, míg a pajtákon és pincéken látható feliratok száma jóval kevesebb. A datálások között a Sághegyi borospince 1567-ből a legismertebb, míg a 18. század végéig is találhatók megőrzött feliratok. A feliratok gyakran tükrözik a közösségek életét, történetét és az idő kezelésének módjait a különböző korokban. A datálások mellett a helyi építészeti hagyományok, mint például a nádtető vagy a téglából készült falazat, szintén évszázadokon átívelő kulturális örökséget adnak át. A datálásoknál fontos szempont, hogy a feliratok megőrizése és értelmezése a helyi közösségek identitásának megőrzését szolgálja.

Az elmúlt évtizedekben a Hagyományok Háza és más kulturális intézmények is hangsúlyozzák a népi építészet megőrzésének és helyreállításának jelentőségét. A népi építészet nem csupán mérnöki és esztétikai feladat, hanem közösségi és identitásképző esemény is, amelyhez a lakók és a régiók technikai tudása és hagyományai kapcsolódnak. A programok megvalósítása során kiemelten fontos a helyi szakértelem bevonása, a költségek arányos megosztása és a korszerű fenntarthatósági szempontok integrálása.

Népí építészet példái és felújítási körképe

Az említett példákból látható, hogy a felújítások során nem csak az épület megkívánt állapotát érdemes visszaállítani, hanem a hagyományos módszerek és anyagok alkalmazását is, hogy megőrizzük a helyi identitást és fenntarthatóságot. A felújítások során a szakemberek gyakran dolgoznak együtt néprajzi megfigyelőkkel, történészekkel és helyi mesterekkel, hogy a végeredmény ne csak funkcionális legyen, hanem kulturálisan árnyalt és a település történetét is tükrözze.

Gyakorlati megközelítések a jelenben

A támogatási programok célja, hogy a felújítások ne csak költségesek legyenek, hanem fenntartható módon valósuljanak meg. A külső-védelmi és belső felújítások során érdemes a hagyományos technikákat megőrizni, miközben a modern minőség- és energiahatékonysági szempontokat is figyelembe veszik. A Népi Építészeti Program példája rámutat arra, hogy az állami és helyi kezdeményezések együttműködése milyen hatékony lehet a vidéki térségek életének alakításában, munkahelyek teremtésében és a kulturális örökség megőrzésében.

Makón például a vályogfalú épületek javítása során a hagyományos módszereket és eszközöket részesítik előnyben a modern beavatkozásokkal szemben. A vályogvetés és a nádtető összetartó technikája fontos részét képezi a helyi identitásnak, és ezek a részletek a felújítások során is megőrzésre kerülnek. A datálások és a történeti jellegű feliratok megőrzése érdekében külön figyelmet fordítanak a kutatásokra, a megőrzésre és a kiállításokra, hogy a látogatók megértsék az épületek korát és a mögöttük húzódó paraszti kultúrát.

Rövid összefoglaló a témáról

A népi építészet megőrzése és felújítása összetett feladat, amely az anyagok és technikák hagyományainak tiszteletén túl a közösségi identitás megőrzését is szolgálja. A programok hozzájárulnak a vidéki térségek gazdasági és kulturális megerősítéséhez, miközben bemutatják, hogy a régi épületek a 21. században is tehetnek szert korszerűvé és kényelmessé, sőt esztétikailag meg is haladhatják az újépítésű házakat bizonyos szempontokból. A fenntarthatóság és a hosszú távú megőrzés kulcsfontosságú elemek, amelyeket a datálások, feliratok és az anyaghasználat részleteinek megőrzése is alátámaszt.

tags: #nepi #evszam #regi #hazon

Népszerű bejegyzések: