Noémi Mondik paintművészete: Paintből a civilizált valóság szatírája Budapesten
2011-óta járok a Képzőművészeti Egyetem osztatlan grafikusművész mesterképzésére, idén végre diplomázom. Diplomamunkám 3 képből áll, Ms Paintes sorozatom vasalható gyöngyből elkészített folytatása. Az eredeti, számítógépen készült rajzok 200 × 200 pixelesek, illetve az egyik kissé szélsőséges, 250 × 200 pixeles.
Egy gyöngy egy pixelnek felel meg, így összesen 130 000 darabot használtam fel. A téma tekintetében maradtam a hétköznapi budapesti jeleneteknél, de ezen belül a PUA jelenséggel foglalkoztam. 2014. augusztus 15. A kispesti Mondik Noémi a Magyar Képzőművészeti Egyetem negyedéves grafika szakos hallgatója némi humorral, cseppnyi cinizmussal és megfelelő távolságtartással ábrázolja ösztönösen a magyar valóságot.
Műveihez nem kell semmi különleges hókuszpókusz: egy egyszerű számítógépes, mindenki számára elérhető program, éleslátás, na meg óriási tehetség. Stílusa, és nem csak a művész, hanem az emberi is, egyedi, felismerhető és utánozhatatlan. Nem véletlenül tartják őt ma paintes társadalomkritikusnak, a sivár lakótelepi pillanatok tragikomikus festőjének, és csak kevesen egy unatkozó egyetemista lánynak.
Azért kezdtem el rajzolni paintben, ami a Windows rendszerbe beépített program, és ennek segítségével bárki képeket tud rajzolni, színezni és szerkeszteni, mert éjszakánként a szomszédoktól, akik ugyancsak hangosan nézték a televíziót nem tudtam aludni, pihenni. Amíg nem volt műsorszünet hajnali 2-3-ig, addig nem tudtam lefeküdni. Nagyon szenvedtem a kialvatlanságtól, a fáradtságtól. Ott ültem az ágy szélén ébren és hallgattam a zajokat.
Mi a titka annak, hogy bár ez a program mindenkinek adott, mégis csak magának hozott ismertséget, maga lett a „paintes lány”? Bizony sok embertől megkaptam már, hogy nincs abban semmi különös, amit csinálok. Ez a közéletbe való „berobbanás” a véletlennek köszönhető, engem is meglepett. Csináltam egy blogot (paintmámor), és azt láttam, hogy egyre többen nézik, kattintanak az oldalamra, egyik napról a másikra lett népszerű. Valószínű, hogy a témaválasztásom érintette meg az embereket. Pedig nem állt szándékomban semmiféle társadalomkritikát mondani és ebből még művészetet is csinálni, csupán csak lerajzoltam, mondhatnám, dokumentáltam, megörökítettem azt, amit nap mint nap láttam, látok magam körül.
Ha mernék nyilvános helyen fényképezni, akkor nagyon szívesen úgy is megörökíteném ezeket a helyzeteket, embereket. Általában napi pár órát, de „végletek“ is előfordulnak. Például, ha egy új rajzot készítek, akár 16 órán keresztül is dolgozom a géppel egyhuzamban. Meddig lehet még alkotni ezzel a technikával? Tudom, hogy nem tarthat örökké, és hogy nem fogom tíz év múlva is ezt csinálni. De most még jól érzem magam ebben a világban.
Elkészült az öltöztetős paint-játékom, és mostanában már más típusú számítógépes játékok tervezésével foglalkozom. A barátom írja hozzá a programokat és én készítem a grafikákat. Magyarország első számú kortárs szociópaintesének munkáira és személyére már a teljes hazai internetközösség és a sajtó is lecsapott, nem beszélve a Cool Listás győzelméről és az amerikai Vice magazinban való bemutatkozásáról.
„Már az oviban is sokat rajzoltam. Ez így maradt később is, egyértelmű volt, hogy képzőművészeti irányban szeretnék továbbtanulni. „Alapvetően nincs semmiféle küldetéstudatom, és nem akarok semmilyen üzenetet továbbítani. „Microsoft Paintben dolgozom, egérrel rajzolok. „A negatív visszajelzések elenyésző száma a pozitívakéhoz képest. „Büszke vagyok a Design Terminál oldalára készített nagy méretű képemre is. Egyrészt, mert izgultam, hogy fog mutatni ekkora méretben a munkám, másrészt, mert rám az autonóm grafika jellemző, nem az alkalmazott, ez pedig az utóbbi volt.
„A lehető legminimálisabb energiabefektetéssel a lehető legkényelmesebb életet élni, mindezt a büszkeségem és az elveim elvetése nélkül. Boldog vagy? Nem. Milyen munkán dolgozol jelenleg? Semmin, tanulok az utolsó vizsgámra. Ha nem grafika, akkor mivel szeretnél inkább foglalkozni? Mint képzőművészeti hallgató, szörnyen gyűlölöm, hogy 14 éves koromban választanom kellett egy szakot, és ezzel gyakorlatilag egy életre elzártam magam más művészeti ágak elől. Hiszen hiába jelentkeztem volna festő szakra az egyetemre, nem vettek volna fel, mert grafikát tanultam előtte, és grafikai anyagot tudtam vinni a felvételire. A képzőn nincs átjárás a szakok között, ha valaki szeretne más szakok órájára bejárni, abból csak problémája lesz. Nagyon nem értek ezzel egyet, szeretném magam a lehető legtöbb művészeti ágban kipróbálni.
Pillanatnyilag a szobrászat érdekel leginkább. Mester, akire felnézel: Nincs olyan ember, aki annyival intenzíbben hatna rám, mint bárki vagy bármi más, hogy ki tudnám emelni. Kedvenc hely, ahol lazíthatsz: Az Epreskert. Dolgok (lemez, könyv, film), amiket kifejezetten ajánlasz: Nagyon szeretem Dosztojevszkijt és Tolsztojt. Olvasási idő kb. Mitől lesz érdekes egy gif, hogyan lehet eladni a paintművészetet és hogyan lesz a szenvedés végeredménye vicces?
Mondik Noémi paintművészete 2012-ben robbant be a köztudatba, akkor rögtön a Cool-lista élén találta magát és azóta is igazi Tumblr-sztár. És annál sokkal több. Az egyszerre realista és néhol elég szürreális alkotások humorral teszik elviselhetővé a pesti életet, a nyomort, ami nap mint nap szembejön velünk is - Mondik gyakran azokat a jeleneteket ábrázolja, amikor az ember inkább elfordítja a fejét.
Mondik Noémi. A Paintmámor képeiben van valami, amitől a szürkeség egyszercsak csodássá válik, amitől a szart csipegető galamb nem szimplán gusztustalan, hanem vicces, amitől a kispesti villamosmegálló nem lehangoló, hanem érdekes, inspiráló hely. Miért pont Painttel kezdtél dolgozni? Tervezel technikai/stílusbeli váltást a közeljövőben? Nem tudatos döntés volt. Unatkoztam, végigpróbáltam az alapértelmezett játékokat és kellékeket, így a Microsoft Paintet is. Elég nyomott volt a hangulatom, magától értetődő volt, hogy a mindennapi problémáimat fogom lerajzolni. Azóta sok idő telt el, technikailag is fejlődtem, és a témáim is változtak. Nem terveztem a váltást, szerintem ez egy természetes folyamat.
Úgy tudom, számítógépes játékot is tervezel készíteni a képeid alapján, mikorra várható ez és mi fog történni benne? A kispesti otthonomból kell eljutni egy kiállításmegnyitóra a Király utcába úgy, hogy út közben nem koszolod össze magad. Természetesen minden és mindenki akadályozni próbál ebben. Jellegzetes, felismerhető épületek, tipikus budapesti karakterek, dolgok tűnnek fel benne. A párom írja a programot, én pedig a vizuális részén dolgozom, közben együtt ötletelünk. Kevés a szabadidőnk és először csinálunk ilyesmit, ezért sajnos nagyon lassan haladunk.
Hogyan választasz témát? Azonosulsz a szereplőkkel a képeken, vagy nem érdekelnek igazán? Nem azonosulok velük, de ez nem azt jelenti, hogy nem érdekelnek. Mindig valós élményekből indulok ki, ha nem érdekelnének ezek az emberek, nem fordítanék órákat az ábrázolásukra. Képmutatónák tartanám, ha nem olyannak ábrázolnám a valóságot, amilyennek megtapasztaltam. Mondik nem idealizál. Nem tervezed, hogy elköltözöl a lakótelepről? Egy költözés hatással lenne a képeidre is? Nemrég költöztem el. Milyen hatással van az életedre, hogy egyre ismertebb vagy? Hát, igencsak pozitív hatás, hogy nem kellett évekig szórólapokat gyártanom és kisarculatot terveznem ahhoz, hogy olyan grafikai megbízásokat kapjak, amiket élvezek csinálni.
Mikor lesz a következő kiállításod? A nemrég véget ért, Godot-ban tartott kiállításnak milyen visszhangja volt? Év elején lesz a következő kiállításom, Zalaegerszegen. A Kovács Orsival közös kiállításra meglepően sokan eljöttek, és elég nagy volt a visszhang. Megvásárolhatók a képeid? Ha igen, hogyan? Még régebben kinyomtattuk pár képem viszonylag nagy méretben és nagyon szép minőségben. Mit tekintesz elkészült műalkotásnak, a kinyomtatott képet, vagy az elmentett fájlt? A "bgdbfd" mappámon belül "sssflsgmmmh"-nek és hasonlóknak elnevezett png-fájlokhoz valamiféle bizarr érzelmi kötődés fűz, ami megszűnik, ha másolom és átnevezem őket, úgyhogy talán ezek tekinthetők eredetinek. Elkészültnek viszont azt nevezném, amit feltöltöka blogomra, mert publikáláskor adok címet, és ezeken már utólag nem változtatok.
A Mondik Noémi két éve kezdte el MS Paintben megrajzolgatni az őt körülvevő kispesti világot. A kőkemény realizmust esetenként szürreális dolgokkal összemosó képei magasan kiemelkedtek a maguk pixelezős műfajából. Egy időben sokat gondolkoztam azon, vajon miért is ennyire jók Noémi képei, hogy mitől működik annyira jól ez a fajta ábrázolásmód ezekben a témákban. Szerintem arról lehet szó, hogy a Paint mai szemmel nézve nyomorúságos eszköztára valahogy rímelni tud a lakótelepek lehúzó hangulatával. Művészete azonban nem áll meg az állóképeknél. A főleg a panellakótelepek rögvalóságával és a hétköznapok szürreális oldalával foglalkozó grafikus képekben dokumentálja aznapi menüjét, amit blogján közzé is tesz.
„2011-ben minden nap lerajzoltam paintben, amit aznap ettem. Akkor még a szüleimmel laktam, a középiskola utolsó és a képző első évét végeztem. Azóta 6 év telt el, elköltöztem, lediplomáztam és dolgozok. Mondik Noémi még a középiskolában unaloműzőnek kezdett el paintben rajzolni. Képein a mindennapi élet groteszk vagy szürreális pillanatai jelennek meg: a lakótelep, a metró vagy Budapest élete. A rajzok gyorsan népszerűek lettek komoly dilemmát okozva a minden populárisat elutasító művésznek.
Puzsér: Megtisztelő Mondik Noémi társaságában zsűrizni
Művészete úgy tűnik, a Paint nyers eszköztárának határait feszegeti, miközben a valóságot humorral és közelharc-szerűan jeleníti meg. A rajzok között találhatók a budapesti panelházak hétköznapjai, a metrók bizarr jelenetei, de gyakoriak a szürreális vagy egészen extravagáns elemek is. Ezek az animációk és GIF-ek realista és surrealista elemeit ötvözik, miközben a közönség egyenetlen érzéseket táplál a mindennapok nehézségeiben.
tags: #noemi #paint #lakotelep