Nyírpalota lakótelep kora: fejlődés, tervrajzok és közösségi emlékek
„Város a külvárosban” - mondták az újpalotai lakótelepre építése előtt és alatt, az csak később tűnt fel, hogy olyan „város” született, amelynek a főtere csak a tervezőasztalon létezett, hivatalosan nem.
Ám ez nem különösebben zavarta az ott élőket, csak azért is főtérnek nevezték azt a bizonyos területet.
Az idő nekik dolgozott.
Nem tudni, hogy pontosan mikor, és melyik szervnél fedeztek fel Rákospalota és a Rákosszentmihály között több mint 300 hektárnyi mezőgazdasági területet, de nem lennénk meglepve, ha kiderülne, hogy a röntgenszemű kollégára úgy tekintettek ettől fogva, mint valami Vasco da Gamára, vagy Cook kapitányra.
„Budapesten sehol nem volt még ilyen kényelmes dolga az építőknek: 360 hektár szabad terület, s csak háromszázegynéhány lakást kellett szanálni, hogy a tizennégyezer felépülhessen” - harangozták be a hírharsonák a hatvanas évek derekán, mivel kezdetben az újságírók is csak az Újpalota nevet kapó lakónegyed pozitív oldalát látták, láttatták.
„A tervező Típus Tervező Intézet, a beruházó FŐBER, a kivitelező 43-as Építőipari Vállalat olyan munkát végzett, amelyre bátran használhatunk dicsérő jelzőt” - állapították meg, és a gyorsaságra valóban nem lehetett panasz.
Miután 1969. március 21-én megtörtént az a lakótelep „alapkőletétele”, az építők azonnal munkához láttak.
Így amikor Kádár János két évvel később kilátogatott a lakótelepre, nemhogy zajlott az építkezés, de körülbelül ezren éltek itt is éltek, új lakásokban.
„A lakosság tapasztalja, hogy gyorsul az építkezés. Az ipar fejlődése lehetővé tette, hogy ne csak több, hanem nagyobb és jobban felszerelt lakások is épüljenek.
Az eredeti tervekben valóban jelentős hangsúlyt helyeztek a minőségre.
A tervezők, Tenke Tibor, a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet és Mester Árpád, a Budapesti Várostervezési Intézet építészei el akarták kerülni az addigra elkészült házgyári lakótelepek egyhangúságát, ezért többfajta panelházat terveztek: „erősebben és kevéssé plasztikusan kiképzett” homlokzatúakat, amelyekben a „kiugró erkélyek és loggiák váltogatták egymást”.
A tervek szerint a házak magassága is változott, a 10, 12 és 15 emeletes toronyházak mellett négyemeleteseknek is jutott hely, sőt „a házak színskáláját is külön komponálták\".
Fontos szempont volt az is, hogy a házak magassága a telep szélétől a központ felé fokozatosan emelkedjen, ügyeltek a zöldterületek jelentős arányára, illetve arra is, hogy a főútvonalak metszéspontjában valódi „városközpont” alakuljon ki áruházzal, mozival, vendéglátóhelyekkel.
„Úgy tűnik, az újpalotaiak örömének fölöslegesen nagy árat szabtak. És ebben egyaránt osztoznak az építők és a lakók.”
Újpalota a város peremének is a peremén épül, és messzebb vannak a környék boltjai, mint másutt a fővárosban. És számuk is kevés.
December elején adták át az első ABC-áruházat a telepen.
Eddig egy bódé-Közért látta el a lakókat. Ebben a pillanatban elmondható az ellátás az alapvető élelmiszer- és háztartási cikkekről.
De a tavaszra tizennégyezerre duzzadó lélekszámhoz már 5200 négyzetméter kereskedelmi területet ír elő a norma - lesz 1000 négyzetméter.
Egy általános iskola működik a telepen, két műszakban máris túlzsúfolt -, a kerület tanácsának statisztikája szerint 24 tanterem és 350 óvodai-bölcsődei hely az építők adóssága.
Az újságírónak nem volt könnyű dolga.
„Az új otthonok átlagos szobaszáma 2,5, a száz lakásra jutó laksűrűség 482, a fővárosi átlag 315.
Az újpalotai laksűrűség tehát lényegesen magasabb, ám itt jut a legnagyobb zöldterület egy-egy emberre a fővárosban: 6 négyzetméter.
A lakótelep beépítése laza, szellős, nem fenyeget tehát a túlzsúfoltság veszélye.
A lakások területe az ötszintes épületekben 66 négyzetméter, a középmagas házakban 52, a toronyházakban 50 négyzetméter - a lakószintek átlagmagassága 11 emelet.
Házgyári elemekből 13 ezer lakás épül, ezret egyedi tervezéssel készítenek.
Hat típus, épületenként 16,54 lakás, sokféle méretben, beosztással, típusban váltakozva.
Lesz közöttük kétszemélyes, és hét ember elhelyezésére alkalmas összkomfort..
1971-ben a szolgáltatásoknak híre-hamva sem volt a lakótelepen, a közértet felvonulási épületben rendezték be.
Kezdetben a közösségi közlekedés is katasztrofális volt, mindezt a BKV 1971 májusában indított 73-as busza testesítette meg, ami a Bosnyák térig járt meglehetősen ritkán, és kacskaringósan, Pestújhelyen át.
Csak 1973 elején indult gyorsjárat, illetve egy új villamosjárat, a 69-es a Mexikói úttól.
Az újdonsült lakók valószínűleg nem osztották a sajtó véleményét abban sem, hogy „a kivitelező 43-as Építőipari Vállalat olyan munkát végzett, amelyre bátran használhatunk dicsérő jelzőt”.
„Házaink gomba módra szaporodnak, csak belülről ne nézze őket senki. Mi, sajnos, kénytelenek vagyunk nézni, mert benne lakunk. Szerény emberek lévén, nagyvonalúan - még augusztusban - csupán 32 hibát közöltünk a gondnoksággal, melyekre eddig még csak választ sem kaptunk, nemhogy a kijavításukról gondoskodtak volna” - írta egy kétségbeesett lakó 1971-ben.
Levelét a Ludas Matyi közölte, ezért az olvasók azt is gondolhatták, hogy csak viccből jegyzi meg: „Újpalotán este 10 óra után ne húzza le senki azt a bizonyos láncot, mert utána a szomszédok képtelenek elaludni a nagy robajú »vízi zenétől«”.
Az újpalotai lakóházak építése 1975-ig tartott, a tervezett 13 ezer lakás helyett 15 ezer, így a lakótelepre 60 ezren költözhettek.
Ezek helyett azonban csak egy műtárgy, Varga Miklós Centenáriumi emlékműve került ide, Buda, Pest, és Óbuda egyesítésének 100.
A Centenáriumi emlékmű sokáig valóban látványos szimbólumként funkcionált (de akár útjelzőként is), az első időkben még díszkivilágítást is kapott.
„A házgyári környezetben a krómacél kompozíció tájékozódási pontként szerepel, s szinte magához szervezi környezetét! A végleges variáción az egykor különálló három várost: (Pest, Buda, Óbuda) egy-egy pillér szimbolizálja, az egyesítést pedig a gömb-egész fejezi ki. A mű hatása az átgondolt egyszerűségében rejlik” - írta a műről Goda Gertrud művészettörténész, ám azzal nem számolt senki, hogy a következő évtizedekben micsoda zöld oázissá válik a park, amelyet a lakók ennek ellenére is főtérként emlegettek.
MIvel a területen nincsenek házak, a hivatal több mint húsz évig nem foglalkozott a témával.
1993-ban úgy tűnt, hogy katolikus templomot építenek a parkba, ám ez elmaradt.
De 1996-ban valakinek az önkormányzatban az eszébe jutott, majd további négy évvel ,később a az önkormányzat városrendezési és műszaki bizottsága lakossági szavazásra bocsátotta kérdést: hogyan nevezzék a teret?
A lakók a Fő tér, a Palota tér és a Nyírpalota tér közül választhattak, s döntöttek az első mellett.
„Helyrajzi értelemben a Fő tér a Nyírpalota út és a Zsókavár utca hajlatával körülölelt park, tágabb értelemben azonban ide sorolják a jelentős területet elfoglaló útkereszteződést és a közvetlen szomszédságukban lévő épületeket" - írja egy kerületi kiadvány a Fő térről, és hogy mi sem feledkezzünk meg arról, hogy Újpalota a XV. kerület része, a Centenáriumi emlékművet még inkább ellehetetlenítő szelfipontot is állítottak a Fő tér kapujába.
1975-ben adták át az újpalotai Víztoronyházat.
A tervezők, Tenke Tibor és Mentes Endre nem csupán lakásokat álmodtak az emblematikus építménybe, hanem egy víztornyot is elrejtettek, ami közel egy évtizeden át gondoskodott az újonnan épült lakónegyed vízellátásáról.
Az 1970-75 között felépült Újpalotai lakótelep terveit a korábban épült lakótelepek minőségi és esztétikai hibáiból okulva dolgozták ki a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet építészhmérnökei.
A lakáshiány problémájának orvoslása mellett céljuk volt, hogy „alvóváros" helyett egy valódi élettel teli városrészt hozzanak létre.
„A megváltozott igényeknek megfelelően ebben a városrészben nem új lakótelep, hanem lakónegyed épül.
A tervek nem csak az új lakások számát írják elő, hanem azt is, hogy több fény, jó levegő, sok zöld, de amellett a nagyvárosi élet lüktetése se hiányozzék.
[…] A 136 hektárnyi - a Népligetnél is nagyobb - új település a pesti Thököly és Erzsébet királyné út vonalának meghosszabbításában a rákospalotai Felszabadulás útjától délre, a Gazdálkodó út mentén kapott helyet.
A tervezett két főútra fűzve és azok mögé eső területrészen mintegy 12-14 ezer lakás építésére kerül majd sor.
Ez az építkezés csaknem megkétszerezi a kerület lakóinak számát.
„A víztornyot „elrejtik" egy húszszintes lakóépületbe.
A telep ikonikus víztoronyházát tervező Tenke Tibor és Mester Árpád nevéhez fűződik a vizsgálatokban a részletekig kidolgozott tervek, amelyeket a későbbi években is emlegettek.
A toronyház tetején két darab, egyenként 300 köbméteres víztározó acéltartályt helyeztek el, a vizet pedig a liftakna és a lépcsőház közötti csövön pumpálták fel több mint 60 méter magasra.
Az „42-es jelű víztározós magasház” XVIII. 1975-ben, a csúszózsalus építéstechnikának köszönhetően mindössze egy év alatt felépült Újpalota legmagasabb épülete.
Az alaprajznak megfelelően elrendezett zsaluba öntötték a betont, majd a megszilárdult betonfalakról leszerelték a zsaluzatot, és a szerkezetet a következő szintre emelték, így először a falak készültek el.
A födémeket utólag, felülről lefelé haladva építették be.
Ezzel az építéstechnikai megoldással a Víztoronyház megkívánt architektúráját érték el, és a nyolcvanas évek közepéig szolgált víztoronyként.
A már csupán lakóépületként funkcionáló, több mint 70 méter magas épületóriás továbbra is Újpalota jelképének számít.
Az épület nemzetközi figyelmet sem kerülte el: a 2020-as Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále Magyar Pavilonjában az Othernity - Modern örökségünk újrakondicionálása koncepció keretében megújítható példaképeket mutatnak be.
Az építészeti leírások szerint a toronyház díszletei, a lakások belső terei és a berendezések is szigorú szín- és formaelőírások szerint készültek.
Az épület belső terében a műteremlakások különösen érdekesek: XVIII. emeleten találhatóak, az emeletre a lift XVII.-ig visz fel, onnan gyalog kell továbbmenni.
A víztorony-ház egyik legkiemelkedőbb lakója Dréher János festőművész volt, aki évtizedek óta itt él.
A tervezés időszakában a víztoronyház bejárati aulája is megkapta a részletekig kidolgozott szín- és anyagkompozíciókat, így az épület belső tere is az ipari-komisztárius jegyzeteket idézte.
Az épülethez köthető történetek közé tartozik a CSÉB és Casco feliratok fényreklámokként történő megjelenése, amelyek ma már eltűntek, helyüket a távközlési antennák foglalták el.
Az erkélyek beépítése és a loggiává alakítások részben a lakók részéről érkeztek, és bár az összkép sokat romlott, mégis az ikonikus víztoronyház maradt a telep jelképe.

Így működnek a víztornyok
A főterek és a városrész identitásának alakulása
A tervezők nem csupán lakásokat terveztek, hanem egy egész városi élményt, amely a közvetlen környezetet is magával hozza: a zöldterületeket, a közlekedési hálózatot, a városközpontként funkcionáló teret.
A lakótelep megvalósításával egy olyan elrendezést terveztek, amely a különböző magasságú épületeket és a központi növényzetet ötvözi, hogy a város peremén élők is legyenek részesei a modern tereknek és szolgáltatásoknak.
A központi tér neve vitákban merült fel, végül a lakosság döntése alapján a Fő tér maradt a hivatalos megnevezés.
Az első bevásárlóközpontok megjelenése, például az 1971-ben átadott ABC-áruház, mind hozzájárultak a helyi ellátás bővítéséhez, bár a kezdeti időszakban a központi szolgáltatások még hiányosak voltak.
A 12-14 ezernyi lakás megvalósítása jelentősen megemelte a kerület népességét, amit az akkori költségvetés és beruházási volumen is tükrözött.
Víz- és közművek: hogyan épült meg a falak között a város?
A vízellátást a víztoronyház biztosította az elején, amelyet végül 8-10 évig használtak, majd a korszerű technológia miatt kikapcsolták.
A víztorony tervezésébe több cég is bekapcsolódott, a kivitelezés során a 43-as ÁÉV volt a generálkivitelező, a szivattyúháza a 31. ÁÉV részeként készült.

Értékelés és emlékezet
A 70-es évek végére a lakótelep az országos példaképeket is felvonultatta az építészeti törekvések között, a toronyház pedig a város ikonikus jelképe lett.
A történet azonban nem csupán a falakról szól: a lakók élete, a logikus közlekedés és a közösségi élet is beépült a telep arculatába, amelyet a mai napig emlegetnek főtérként és közösségi területként.
tags: #nyirpalota #lakotelep #kora
