Óbudai Kísérleti Lakótelep: 527-es ház és az 1958–1964-es lakásépítési kísérlet
Óbudáról általában a girbegurba utcák, a régmúlt kedves házai és a gyártelepek jutnak eszünkbe, meg persze Krúdy, de azt már kevesen tudják, hogy az 50-es években komoly lakáskísérlet zajlott a kerületben.
Lényegében az I. világháború óta jelen van a fővárosban a lakáshiány, ennek orvoslására az elmúlt évtizedek során különféle megoldásokat próbált alkalmazni hol az állam, hol a főváros.
A II. világháború utáni években a lakáshiány egyre növekedett Budapesten.
A tervezés lényege az volt, hogy gyorsan, olcsón lehessen új lakásokat építeni, és hogy teszteljék a legújabb építészeti és bútorzati megoldásokat.
Az építészek új ötletekkel, szerkezeti megoldásokkal, technológiákkal és új lakástípusok tervezésével reagáltak a problémára, ennek egyik példája az óbudai kísérleti lakótelep.
Az építésügyi minisztérium 1958-ban írt ki tervpályázatot, amin a kor nagyágyúi indultak.
A pályázatra 180 terv érkezett, ezek közül 20-at választott ki a zsűri, hogy az új alaprajzi elrendezéseket és rendszereket a gyakorlatban is kipróbálják.
A prototípusok felépítésével párhuzamosan egy-egy korábbi típusterv lakóházát is felépítették, hogy lássák, mennyi ideig tart kivitelezni az egészet.
A kísérleti telep területét a Bécsi út és a Váradi utca, Reménység utca és Zápor utca közé jelölték ki, és ma is látni a földszintes sorháztól a 3-4 emeletes épületeken át a 7-8 emeletes sávházig és pontházig mindenféle példát.
A beépítés célja az volt, hogy a lakótelep kis alapterületű, de jól használható lakásokat adjon, melyek komfortját úgy emelik meg, hogy beépített bútorokat és betervezett melegvíz-ellátást is alkalmaznak.
A tervezők a lakásokat a család létszáma alapján méretezték, és a kor igényeinek megfelelően különböző funkcionális zónákat alakítottak ki, például beépített konyhabútorral és beépített szekrényekkel.
A legnagyobb eredmények közé tartozik Mináry Olga 527-es kockaháza, melyet később típustervként használtak, és amelyet 1960-ban díjnyertes tervként nyilvánítottak.
Valójában nem is kocka: egyik irányban három, a másikba pedig két emeletes karakterű épületet jelent.
A tervezői koncepció az étkezőkonyha és a helyiségek közötti funkcionális kapcsolódásokban mutatkozott meg, minimalizált térből kihozni a maximumot.
A telep első üteme 1960-ra készülttel, a Bécsi út felé eső öt kockaházzal indult, az első ütemben 380 lakással.
A lakótelep rövidesen nyilvános bemutatót is tartott, és néhány lakást berendeztek régies és korszerű bútorokkal, hogy a közönség láthassa a lehetséges megoldásokat.
A lakások mellé azonban az infrastruktúra lassabban épült meg, így a környéken is hiányosságok voltak például az iskolák és óvodák késői elkészültéig.
Az első díjat a 514-es számú kockaház kapta, melynek építésére több változatban is sor került a későbbiekben.
A 511-es és 527-es terv, valamint a későbbi példányok elsődleges célja az volt, hogy a kis alapterületű lakásokban is lakótérben gazdag, jól használható lakások jöjjenek létre.
Az 527-es kockaház Mináry Olga terve volt, és a sokféle variáció egyike, amelyet a későbbiekben több helyen is alkalmaztak vagy felhasználtak típustervként.
Az építészek a kor követelményeinek megfelelően beépített konyhát, gázvíz-melegítőt és beépített szekrényeket terveztek, miközben a lakótelep bejáratai és közösségi terei is fontos szerepet kaptak.
A lakóházak többsége két-három emeletes volt, de több helyen előfordult háromemeletes vagy öt-hat emeletes blokk is, amelyeket a későbbi felújítások és életmód-változások után módosítottak.
A kísérleti telep mára történeti emlékké vált: a tervezők közül kiemelkedő alakok között ott van Mináry Olga, a telep leghíresebb típusépülete, a 527-es ház.
Az óbudai kísérleti telep 701 lakásával, óvodával és kereskedelmi létesítményekkel arra adott példát, hogyan lehetett a lakótelepeket a gyors lakásépítés és a modern életterek megteremtése érdekében megtervezni.
A tervezők között szerepeltek Benjámin Károly, Dul Dezső, Kiss Albert és Kiss E. László is; a korszak egyik kiemelkedő női személyisége Mináry Olga volt, aki az 527-es lakóházat terveztette, és aki később az ipari építészet területén is fontos szerepet töltött be.
Az építészet diskurzusa a korszakban az erős nemi szerepekkel összhangban alakult: az IPARTERV női mérnökei közül csak kevesen kaptak kiemelt projektekre lehetőséget, ám Mináry Olga és néhány más női tervező példát mutatott a szakmán belüli előrejutásra.
A kísérleti telep lakásai úgy lettek tervezve, hogy a lakók ne csak a szobákat, hanem az egész életteret használják: beépített bútorokkal, loggiákkal és tervezett közös terekre törekedve.
Az épületek megőrizték egyedi hangulatukat: a különböző homlokzati rendszerű épületek között színes vakolatokkal és különféle anyagokkal játszottak a tervezők a ritmussal és a városi környezettel összhangban.
Az Üllői úti sorozat kapcsán a szakmai vélemények szerint az épületek között akadtak kritikák a loggiák elrendezésével, a két részből álló tömb közlekedési kapcsolataival és a lakók közti kapcsolatok strukturálásával kapcsolatban.
Az 1960-as évek elejére a döntéshozók már más irányt keresve gondolkodtak a közép- és nagyblokkos építésmódon, és így az óbudai kísérlet nem jelentett végleges megoldást a lakhatási problémákra.
De a kísérlet eredményei megalapozták a későbbi közösségi és lakóépítészeti megközelítéseket: a lakótelep árnyas udvarai, a parkosítás és a közös terek jelentősége a későbbi tervezésekben is visszaköszön.
Az átmeneti terek, az erkélyek és a loggiák használata mutatja, hogy a lakók hogyan kötődnek otthonukhoz: kiemelt szerep jut a bejáratoknak, a függőfolyosóknak és a belső udvaroknak a komfort és a közösség szempontjából.
A szakirodalom szerint az egyes háztípusok alaprajzai és berendezései között megfigyelhető az, hogy a kis alapterületű lakások is funkcionálisan gazdagok lehettek, például a beépített konyha és a variálható bútorok révén.
A kivitelezés kezdeti lépéseinél a tervezők abbahagyták a régi berendezési gyakorlatot, és beépített bútorokat és kompakt megoldásokat vezettek be, hogy a kis lakáshszéleségben is jól használható otthonok jöjjenek létre.
A 514-es, 524-es és több más jelzésű épület a Gyenes utca és a Bécsi út környékén ma is áll, és bár az idők során a felújítások megváltoztatták az eredeti arculatot, a történeti érték megmaradt.
Az óbudai kísérleti lakótelep emlékei ma is élnek: a vizsgálatok és a dokumentációk több forrásból is alátámasztják, hogy a lakó- és közösségi terek, az átmeneti zónák és a tervezett funkcionalitás összhangja meghatározó volt a korszakban.
Az Óbudai Kísérleti Lakótelep tehát nemcsak lakóházak összessége, hanem egy várostervezési kísérlet is volt, amely a későbbi tömbképzés és közösségi terek megközelítését is segítette.
| Épület | Tervező | Lakások száma | Különleges jellemzők |
|---|---|---|---|
| 514 | Benjamin Károly, Boross Zoltán | 23 | bejárati közlekedő, beépített bútorok |
| 524 | Árkai István, Regula Edé | 16 | négyzetméter-csoportok, konyha kapcsolódik a szobához |
| 527 | Mináry Olga | 14 | kockaház, beépített konyha, közösségi tervezés |
Az 1958-1964 közötti időszakban a kísérletet értékek és nehézségek egyaránt tanulságosak: a kísérleti megoldások onnan indulva sem tették lehetővé a teljes lakáshiány megoldását, mégis egy árnyas, élhető városrész született Budapesten.
A korszak női építészei közül Mináry Olga példája arra mutat, hogy a nők is fontos szerepet játszhattak a modern építészet alakításában, és hogy a szakmai elismerésért való küzdelem hosszú és sokszor nehéz út volt.
Az Óbudai Kísérleti Lakótelep ma történelmi és építészeti referenciapont, amelyet érdemes helyenként felidézni és megérteni, hogyan formálták a kor technológiái a gyors lakásépítés és a mindennapi életterek megoldásait.
tags: #obudai #kiserleti #lakotelep #527 #szamu #haz
Népszerű bejegyzések:
- Gyepkarbantartási tippek irodaházas környezetben
- Helyrajzi szám megtalálása Németh Lajos köz 21 Sárbogárd
- Részletes útmutató kiadó üzlethelyiségekről Zalaegerszeg belvárosában
- Umbriában rejtőző 12. századi ház: Varnus Xavér nyomában
- Pécs Mecsek oldalában található terméskő homlokzatú luxus családi ház