Okori lakóházak Rómában: domus, insulae és a régi világ otthonai
Nemcsak a reneszánsz emberét ihlette meg az ókori Róma. A diákok is szívesen készítenek korabeli tárgyakat történelemórán. Tudom, nem mindenkinek adatik meg, hogy az osztállyal egy római emléket megnézzen. Én szerencsés vagyok. Korábbi iskolám épp a római limes egy határőr településén található, Crumerum vicusa polgári településen, ahol egy őrtorony volt. Látnivaló csupán egy hajdani császárszobor feliratos talapzata és a Sánc-hegy, ahol az őrtorony állt, de mindig örömmel sétáltunk ki oda és néztük meg. Jelenlegi iskolámtól pedig a tokodi római tábor maradványai találhatók alig több mint 1 km-re.
A domus és az insula: két alapvető lakástípus
A rómaiak házainak és lakásainak kialakítását leginkább a vagyoni helyzetük határozta meg. A Római Birodalom városaiban hatalmas, fényűző házakkal és szerényebb hajlékokkal egyaránt találkozhatunk. A jómódú városlakók magánházait domusnak nevezték, a szűk és kényelmetlen lakástömböket pedig, amelyekben a római polgárok többsége élt, insuláknak. A domus nagy területű volt és a külvilág számára elzártan állt, kívülről díszítetlen, ablaktalan falaival.
A domusok belső terei - vagyoni helyzettől függően - rendkívül díszesek is lehettek, falaikat, padlóikat és mennyezeteiket freskók és apró kövekből kirakott mozaikok boríthatták. A domusok egy emeletes házak voltak, kevés ablakkal, hogy kizárják az utcákról beszűrődő zajt. A ház főbejárata egy kétszárnyú kapu volt, ami az utcára nyílt. E mögött az átrium található, ami a ház legfontosabb része volt, itt fogadták a ház összes vendégét.
A négyszögletes, tágas, felülről nyitott terem, az atrium tetején át áradt be napfény és a friss levegő a házba. Az esővizet a padlón elhelyezett medence, az impluvium gyűjtötte össze. A atrium elnevezése a latin ater szóból ered, amely annyit tesz, hogy sötét, fekete. Ez arra utal, hogy a rómaiak sokáig itt főztek, így a tetőn át távozó füst és korom gyakran beborította a falakat. Az atrium két oldaláról nyíltak a hálófülkék, a bejárattal szemközti végében pedig a vendégek fogadására használt tablinum és az étkezések helyszínéül szolgáló triclinium kapott helyet, de gyakran itt helyezték el a házi istenek (lares) oltárát, a larariumot is.
A domus helyiségei és a házi élet
A tablinum a tanuló- dolgozószoba volt, a triclinium pedig az étkező. A hálószobát cubiculának hívták, és általában csak egy ágy foglalta benne a helyet. A ház hátsó része a perisztülion köré épült, amely egy kert volt, innen nyílt a bejárat a konyhába és a fürdőbe, valamint egy szabadtéri, nyári étkezőbe. Nyarak folyamán a legtöbb fény a házba a compliviumból, illetve a perisztülionból érkezett, és a család tagjai is előszeretettel étkeztek a szabadban.
A leggazdagabbak megengedhették maguknak a két részből álló lakóházat, amelyet a tablinum, vagy egy rövid folyosó kötött össze. A villákban élő állatokat is itt helyezték el, valamint kórházat, illetve börtönt is építettek hozzá. A harmadik rész a raktárak voltak, itt élelmiszert, illetve kereskedelmi anyagokat helyeztek el. Itt voltak az irodák, templom, még több hálószoba, illetve konyha és étkező is.
Az insulae: a soklakós bérházak
Ahol sokan élnek, minden bizonyára kevés hely akad, ez főképp igaz volt az ókori Róma szegénynegyedeire. Meglepő módon, a rómaiak már több emeletes bérházakat tudtak építeni, amelyek, igaz, nem voltak hosszú életűek. Vályogtéglából építették őket, így a tűzveszély állandónak minősült, ahogy az összeomlás fenyegetése is. Ezeket az emeletes házakat ”szigeteknek”, insuláknak (insulae) nevezték, és a legalsó szintjüket tavernának, üzleteknek és boltoknak adták ki.
A néhol 8 emelet magasságba nyúló házak magasságát később a tűz és összeomlás miatt törvényben csökkentették. Először Augustus császár rendelte el, hogy nem építhetik őket 70 lábnál magasabbra, később Néró ezt 60 lábra csökkentette. Ez utóbbi már a 64-es nagy tűzvész után történt, ekkor módosították a házak építőanyagát is vályogtégláról és fáról: betonra.
Fűtés és komfort: hypocaustum
A rómaiak találták fel a ma is népszerű központi fűtést, amelynek korabeli változatát hypocaustumnak nevezzük. A találmány lényege, hogy a padló alatt és az üreges falakban keringő levegőt egy külső kemence segítségével felhevítették, amely így a helyiségek levegőjét is kellemes hőmérsékletre melegítette. Ezzel a fűtési technikával azonban csak a leggazdagabbak házait, valamint a közfürdőket látták el, mert megépítése és üzemeltetése nagyon drága volt.
Régészeti leletek és modern felfedezések
A római építkezések során gyakran kerülnek elő leletek, és immár a vállalatok is jelentős összegeket költenek régészeti munkákra. 2014-ben római luxuslakások építésekor egy domusra, azaz római házra bukkantak. Az átfogó vizsgálat során aztán egy fekete-fehér geometriai mintákból álló mozaikkal díszített, az időszámítás előtti 1. századból származó otthont azonosítottak. Az épületben freskók, latin feliratok, Hercules (Héraklész) és Minerva (Athéné) alakjával díszített tálak, illetve használati tárgyak, például egy kalapács és egy kanál is előkerültek. Emellett egy, az időszámítás előtti 8. században épült tornyot valamint falat is felfedeztek.
A fekete-fehér mozaik mellett egy díszes papagájt ábrázoló mozaikot is találtak. Daniela Porro régész szerint a dekorációkból is látni, milyen gazdag is volt az egykori tulaj. A Domus Aventino az Aventinus dombján állt, a Circus Maximus szomszédságában. Úgy tűnik, az évszázadok alatt a ház fokozatosan elsüllyedt, erről árulkodik, hogy a régészek több mozaikréteget is feltártak - az utolsó az időszámítás szerinti 2. században készült. Most az is kiderült, hogy a különleges házat megnyitják a közönség előtt - számol be a Smithsonian Magazine. A domus novembertől látogatható, amely eleinte havonta kétszer lesz csak nyitva, hogy ne zavarják a környék lakóit. A szakértők szerint a Domus Aventinóban tehetős emberek éltek, a ház az idők során valószínűleg többször is gazdát cserélt. Az építményben falra vetített képekkel próbálják visszaadni, hogy milyen lehetett az élet a házban.
Miután néhány középiskolás diák értesítette őket, a régészek a Colosseum közelében feltártak egy hatalmas, fényűző, 2. századi római házat. Évek óta keringtek történetek a római Colosseumtól pár lépésre található középiskola diákjai körében a tornaterem padlója alatt rejtőző titokzatos helyiségekről. A diákok több titkos felfedezőút során rábukkantak egy ősi építményre az iskolájuk alatt, miután értesítették tanárukat, aki továbbította az információt a hatóságoknak, régészek érkeztek a helyszínre, hogy alaposabban megvizsgálják a leletet. Az év elején végzett ásatások után a régészek bejelentették, hogy a sötét folyosók és a homályosan megvilágított termek valójában egy fényűző, 2. Az iskola épülete eredetileg eredetileg egy katolikus misszionárius rendnek adott otthont. Amikor a 19. század végén megépült a misszionáriusok központja, az alapok korai régészeti feltárása során egy „domus” - egy nagy ókori római ház - egy részét tárták fel. Claudia Marino, a középiskola történelem- és latin tanára jelentette a diákok földalatti alagutakban tett felfedezéseit a Római Különleges Felügyelőségnek, de a munkások csak 2026 januárjában kezdték meg a helyszín feltárását.
Órai gyakorlatok, kézműves ötletek és diákprojektek
A témakör végén az osztály jutalma egy ókori római játék megismerése. Hiszen a rómaiak nagyon szerettek játszani. Több klasszikus társasjátékot is játszottak, melyek közül jó pár fennmaradt, de kissé feledésbe merült mára. Persze csak óra végi néhány percre van idő, ezért a választott játéknak is egyszerűnek kell lennie. A gyerekek szeretik a klasszikus számítógépes kalandjátékokat. Erre építve interaktív történelmi kisfilmet készítettek. Ez egy új kategória a kisfilmek terén, melynek neve EDUgames, azaz dokumentumfilm és a számítógépes játék ötvözete. A diákok lehet, hogy élvezettel nézik majd ebben a számukra ismerős formában, hogy milyen lehetett az élet Pannóniában, amikor még a Római Birodalom egyik tartománya volt. A filmet a Hyperion Interaktív Oktatásfejlesztő Kft.
A fejezet során plusz-, vagy piros pontok helyett római császárok arcképét kapják a gyerekek, melyekből ha 10-et összegyűjtenek, ötöst kapnak érte. Ha nem tudják beváltani a képeket, mert nem gyűlik össze a 10, akkor a meglévőket a témazáró dolgozat érdemjegyébe is lehetőség van beszámolni (témazáróban 1-1 pontot érnek). Így mindenkinek érdemes iparkodni. Bármiért lehet kapni képet: órai munka, szorgalmi feladat, stb. Ha már Róma a tananyag, akkor használjuk a római számokat!
Kézműves projektek: szandál, szekér és modellezés
Római szandál készítése: A3-as karton és 0,5 méter tetszőleges zsinór, vagy szalag felhasználásával készül. Sablon letölthető innen. (A sablon kisebb méretű, mint egy 5. Harci szekér készítése papírból. Korábbi cikkünkben már bemutattuk elkészítését. A hungarocell szerencsére könnyen beszerezhető, nincs szükség egy egész táblára, csak egy darabkára. Sok házat szigetelnek, hulladék mindig van. (Én is szoktam bevinni azoknak, akik nem tudnak szerezni.)
A hungarocellbe gödröt kell vájni az út számára, melybe utána rétegesen bele lehet ragasztani a köveket. A kövek rögzítéséhez sokféle technikát láttam már. Ha apuka segített, egyből cementet, vagy dryvit ragasztót használt a kövek összefogására. Egy anyuka pedig folyékonyabb sólisztgyurmát készített, kiöntötte a vájatot és abba nyomkodták bele a kavicsokat, majd pár napig szárították. Hasonlóan lehet alkalmazni gipszet is. Legáltalánosabb, hogy ragasztópisztollyal rögzítik a köveket, de a pillanatragasztó is megfogja (csak óvatosan kell bánni velük). A gyerekek próbálkoztak már általános folyékony ragasztóval is, sajnos nem mindegyik tartása volt megfelelő. Olyan is akadt, aki gyurmaragasztóval oldotta meg. Mivel nem könnyű a kövek rögzítése, így egy rövid útszakasz is éppen elég. A hungarocell tábla jól festhető és akár terepeszközök is beleszúrhatók.
Köszönjük, ha barátaidnak is ajánlod a bejegyzést és megosztod!
tags: #okori #lakohaz #romaban #nyomtathato