Oras Cserhat lakótelep Veszprémben: a belváros átépítése és a robbantások története

A Cserhát a hatvanas évek közepén még zsúfolt, háborús nyomokat viselő belvárosi városrész volt. A hatvanas évek közepén a Cserhát még nem lakótelep volt, hanem egy öreg, zsúfolt belvárosi városrész. Üzletek, műhelyek, kisebb közületek, garázsok tagolták a területet. Földszintes, sokszor százévesnél is idősebb házak álltak itt, amelyek falain még a háborús pusztítás nyomai is látszottak. Papíron 130 lakást tartottak nyilván, a valóságban azonban jóval többen éltek itt: albérlők, többgenerációs családok, ideiglenes lakók.

1965 őszén a Napló hasábjain arról írtak, hogy a Kossuth Lajos utca, Völgyikút utca, piac, Kapitány köz és a Csaplár János utca által határolt területen új városközpont épül. A megújult városközpont az új veszprémi lakóteleppel 1970-ben, a mai autóbusz-pályaudvar felől nézve. Forrás: Veszprémi Napló archívuma

Lebontás és kisajátítás

A bontás során 19 műhely, 13 üzlet és több száz négyzetméternyi használati tér szűnt meg. Volt olyan bolt, amely már az építkezések kezdetén elköltözött, mások az utolsó pillanatig működtek. Korabeli cikkek szerint mintegy 10 millió forintot különítettek el kártalanításra, miközben a program teljes költségét közel 90 millió forintra tették. A kisajátítás mintegy ötszáz ember életét forgatta fel: tulajdonosokat, bérlőket és albérlőket egyaránt. Utóbbiak különösen kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, hiszen a kártalanítási szabályok sokszor nem rájuk voltak szabva. A városházán külön apparátus nélkül, sorozatos egyeztetésekkel próbálták rendezni az ügyeket, miközben az építkezés határideje szorított.

Tervezés és kezdetek

A tervezésben több név és intézet is visszatér: Lakóterv, Uvaterv, Mélyépterv, generáltervezőként pedig Márton István Ybl-díjas építészmérnök szerepel. Központi fűtés, bővülő gázellátás, korszerű közművek és reprezentatív lakóépületek szerepeltek a tervekben. A komlexum kivitelezését három szakaszra bontották: lakóházak, közmű és út, majd újabb lakóházak. A leírások szerint 1966-ban kezdődött a munka a toronyházzal. Iparis tanulók a VI-os jelű épület vasbetonszerelésén, oktatójuk felügyeletével. Háttérben a volt Pártház (Zöld ház). Forrás: Veszprémi Napló archívuma

Több fronton dolgoztak

Az építkezés a hatvanas évek végére már teljes üzemmódban zajlott a Cserháton. 1967-ben egyszerre emelkedtek a blokkházak, miközben folyt a csatornázás, a közművesítés és az útépítés is. A munka azonban nem haladt zökkenőmentesen: a toronyház kivitelezése például csúszott, ami az átadások ütemezését is veszélyeztette. Mindez szorosan összefonódott a belvárosi rekonstrukcióval és az 8-as főút akkori nyomvonalának átépítésével, amely akkor a Kossuth utcán keresztül haladt.

Az építkezés után újabb robbantásokra volt szükség a terület sziklaszánt és a közművek miatt. 1977. március 19-én robbantást végeztek a lakóépületekkel határolt területen, elsősorban tereprendezési céllal. Két évvel később, 1979 májusában újabb robbantások következtek a Lovassy környékének keleti részén. Augusztusban pedig egy használaton kívüli, romos épület eltávolítása is szükségessé vált a Csarnok bisztró és az óvoda között. 1977-ben a robbantás után a dróthálókat és a nádpallókat távolítják el a helyszínről. Forrás: Veszprémi Napló archívuma

Belvárosi energiaellátás jövője és lakótelepi árak

1979-ben felmerült egy központi távfűtőmű gondolata Veszprémben, ám a sziklás felszín, a szétszórt beépítés és az engedélyezési nehézségek végül a terv ellen szóltak. Honlapjukon azt írják, hogy a vidéki nagyvárosok közül Veszprém (631 ezer forint/négyzetméter) és Debrecen (614 ezer) tudott megelőzni fővárosi kerületet - a legolcsóbb Pesterzsébetet (598 ezer) - ebben az árversenyben. További három nagyobb városban közelítették meg a fővárosi árszintet a lakótelepi lakások: Székesfehérváron (595 ezer), Győrben (569 ezer) és Sopronban (568 ezer). Ha nem városi szinten, hanem lakótelepek szerint rangsorolnak, akkor a veszprémi Cserhát lakótelep áll az élen vidéken, az áremelkedésének üteme duplán akkora (34 százalék) volt, mint a fővárosi Lágymányosi lakótelepen. A vidéki lakótelepek mezőnyében egyébként még a debreceni Vénkert (664 ezer Ft/m2) és a székesfehérvári Szedreskert (656 ezer Ft/m2) állhatott fel a dobogóra.

A Cserhát mai arculata

A városrész változatos felszínével és a kereskedő, iparos lakossággal fejlődött hosszú időn át: déli és középső részei a Cserhátnak laposabb domborzata által meghatározottak, míg nyugati-északi-északi területei meredeken lejtő panorámát adnak a veszprémi várra és a Bakonyra. Lakói a piacból élő kereskedők, iparosok voltak, mint például asztalosok, cipészek, cukrászok, csutorások, kötélverők, fényképészek, szabók, órásmesterek. A legjelentősebb céhes ipari szervezete a csutorásoké volt: itt készültek a katonai felszerelésekhez használt esztergált fakulacsok, juharfából alapanyagként, dió- vagy tiszafából a díszesebb darabok. A napóleoni háborúk idején mintegy 400 000 fakulacsot készítettek.

Az 1938-ban forgatott veszprémi filmben is látható az utolsó csutorásmester, Illikmann György. Az apró, zegzugos utcákban gyakori volt a tűzvész, amely egész utcákat semmisített meg, és a 20. század elején is veszélyeztette az egész várost. A 20. században több terv született a Cserhát korszerűsítésére, s az 1950-es évek közepére Papp János megyénk pártbizottságának első titkára itt álmodta meg Veszprém szocialista városközpontját, amelynek átépítési tervét Márton István készítette. Az 1965-1986 közötti időszakban a cserháti rendezés során 242 földszintes családi házat, iparos műhelyt és üzletet bontottak le. Az utolsó régi cserháti lakos 1979-ben hagyta el ingatlanát. A közel kétszer tíz évig tartó építkezés eredménye a mai Cserhát, amelyet a kilencemeletes toronyépület, a négyemeletes szövetkezeti sorházak, a Lordok Háza, a Hotel, a húszemeletes és az 1980-as években készült Postaépület, a Skála Vár Áruház határoznak meg.

A Cserháton lakó egykori családok leszármazottjai továbbra is ragaszkodnak közösségükhöz hagyományaikhoz. Folytatták az 1911-ben megalakult Veszprémi Cserháti Társaskör tevékenységét, amely a cserháti iparosok közösségi hálózatát szervezte. A Társaskör tagságának száma 86 fő volt az alapítás évében, két év alatt 244-re nőtt, így a város legnépesebb köre lett. Összejöveteleiket a Kossuth Lajos utca és a Szent Imre út sarkán álló Tromler Vendéglőben tartották. A 2. világháború után a Társaskört megszüntették, könyvtára megsemmisült, de a veszprémi polgári kultúra patinás szerveződése a szocializmus idején is megmaradt.

Veszprém városrész képe a Cserhát feltárásáról

Összegzésként megállapítható, hogy a Cserhát lakótelep létrejötte összetett folyamat volt: a központi városrész átépítése, a bontásokkal, a kisajátításokkal és a robbantásokkal járó technikai kihívások, valamint a tervszerű megvalósítás és a lakótelep összetett társadalmi hatásai egyaránt alakították a mai veszprémi központot.

ÉvEseményHatás
1965Új városközpont tervezése a Kossuth utcától kapott területenBelvárosi rekonstrukció kezdete
1966A toronyház kivitelezése megkezdődöttÉpítés ütemének beindulása
1967Blokkházak emelése, közművesítés folytatásaTeljes üzemmódú munka
1977Robbantások tereprendezési céllalSzabályozás és terepformálás
1979Utolsó nagyobb robbantásA terület végleges formálása

tags: #oras #cserhat #lakotelep #veszpremben

Népszerű bejegyzések: