Orosz Antal közös képviselő: élettapasztalat, elkötelezettség és emberi tisztesség a vízügyben
A régi vágású, ugyanakkor modern szemléletű úriemberek sorából való, derűs szakember Orosz Antal, aki ugyan nyugdíjas korú, de máig is aktív. 1940-ben született egy nagyhalászi parasztcsaládba, ahol egyéni gazdálkodók voltak a szülők.
Két testvére közül az idősebbik, aki gátőr volt, sajnos már nem él, míg a postai kézbesítő ma is dolgozik. Az általános iskolát szülőfalujában végezte, ahol kiderült: jó sportoló. Járási atlétikaversenyeken gyűjtött be számos aranyat, s emellett a közösségi életben is aktív volt mint úttörőtitkár. A szülőknek a nyíregyházi Közgazdasági Technikumot ajánlották, így az ottani pénzügyi tagozatra került egy nagyon jó közösségbe. A tanárok nevére ma is emlékszik, s arra is, hogy a fél országból érkezett diáktársakkal együtt hordták a vizet a kerekes kútból a Szabadság téri épületbe…
A sport itt is fontos volt: alacsony termete ellenére kiváló magasugró volt, a szertornát pedig egyesületi szinten is művelte a Vasutasban, a felnőtt II. osztályban, ám kishitűsége miatt nem jelentkezett a TF-re. Így aztán a víz és a barátok határozták meg a továbblépést is: hárman együtt mentek a Vízügy nyíregyházi II. számú szakaszmérnökségére. Az anyaggazdálkodási osztály gyakornokaként úriemberek, a szakma nagy öregjei közé került, ahol az adminisztráció minden formáját begyakorolta.
Hamarosan előadó lett, ám jött a huszonhét hónapos katonaság, ami számára mégis kellemes emlék. Egyrészt családias légkört talált határőrként az Őrségben, másrészt családot: ott ismerte meg feleségét. 1963-ban, amikor újra munkába állt, az átszervezett Vízgazdálkodási Társulatokkal került kapcsolatba. 1964-ben fogadott örök hűséget Pfeiffer Editnek, aki élete folyamán különböző téeszeknél dolgozott könyvelőként. Ifjú házasokként a fehérgyarmati Vízgazdálkodási Társulatnál kaptak szolgálati lakást, ahol mint pénzügyi vezető kezdett dolgozni. Nem sokáig, mert jött egy vargabetű: felesége honvágya miatt az ország másik végébe költöztek, Őriszentpéterre, a családi házhoz.
A Nyugat-zalai Vízgazdálkodási Társulatnál lett főkönyvelő-helyettes, ám mivel negyven kilométerről kellett bebuszoznia, és napi tizenöt órát volt távol, hamarosan visszatértek Szabolcsba. 1968-ban már Baktalórántházán főkönyvelő a helyi társulatnál, s az ottani szolgálati lakásból kilenc esztendő múltán költöztek be Nyíregyházára, mivel a két város társulatát egyesítették. Gyakorlatilag ugyanazt csinálja évtizedek óta a mai napig is, csak most már a jogutódnál, a Nyírvíz Kft.-nél.
Az átszervezések során a társulatok jogilag megmaradtak, ám a munkaszervezeteket felszámolták, mégis tisztességgel bocsátották el az embereket. Ebben neki is pozitív szerepe volt: mindig az emberséget tartotta szem előtt. Nem volt probléma, amire ne lett volna jó ötlete, egész munkásságát a jó megoldókészség jellemezte. Sokszor hangoztatott alapelve, hogy a számok nem csalnak. Ő is mindig hűséges maradt munkájához és a vízügyhöz is, melynek szakértője lett. Ezért kaphatta meg két ízben is a Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója kitüntetést, és munkája elismeréseképpen a Széchenyi-emlékérem birtokosa.
Főiskolát ugyan nem végzett, de, mint mondja, ezt az élettapasztalat bőségesen pótolta. Azért természetesen mindig képezte magát, így mérlegképes könyvelő is lett. Mindezek eredményeképpen a kollégák szerették, tisztelték, s a megbecsülés jele, hogy noha szívritmusproblémái miatt korengedménnyel nyugdíjba vonult, vállalkozóként külön kérésre ma is főkönyvelőként dolgozik. Két gyermekük született: 1970-ben Anita, aki a Jósa András Kórház koraszülöttosztályán dolgozik, az ő kislányát Annának, 2005-ben született fiát Máténak hívják.
Öt évvel idősebb bátyja Attila, aki testnevelés-földrajz szakon végzett, s ifjúsági válogatott gátfutó volt. A családi hátteret mindmáig meghatározza az a sokrétű tevékenység, amelyet a vízügyben és a közösségi életben végzett. Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 21. kötet, ősz Szabolcs-Szatmár-Beregi szövegek közé illeszkedik e portré.
Magas színvonalú szakmai pálya és elkötelezettség
Ő a vízügyi szervezetek jogi megmaradását és az emberek megmentését egyaránt szem előtt tartotta az átszervezések során is. A Széchenyi-emlékérem és a Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója kitüntetések mind a hosszú szakmai pálya elismerései. Emellett a mérlegképes könyvelői képesítést is magáénak tudhatja. A közös képviseletben továbbra is aktív: korengedményes nyugdíja ellenére vállalkozóként főkönyvelőként dolgozik, mert a szakma iránti elkötelezettség tovább él benne. A kollégák tisztelik és szeretik, mert mindig a megoldások felé tekint, és az őszinte számokkal dolgozik.
Élettani és családi hátterének hatása a mindennapokra
Két gyermekük született: Anita és Máté. A gyermekek útja mindkét szülő példamutató elhivatottságról tesz tanúbizonyságot. A családi és szakmai történet összhangja jelzi, hogy az életút nem csak munkáról szól, hanem közösségi kötődésről és felelősségről is. A férfiúi elegancia, a derű és a szakmai tudás összefonódik Orosz Antal személyiségében, aki a közös képviseletben a múlt és a jelen között próbál hidat képezni.
{Mellékelve: táblázat a pályafutás fontos állomásairól}| Év | Esemény |
|---|---|
| 1960-as évek | Vízügyi szakmai karrier kezdete, gyakornoki időszak |
| 1964 | Házasodás Pfeiffer Edittel |
| 1968 | Főkönyvelő Baktalórántházán |
| Hamarosan Nyíregyházára költözés | Két város társulata egyesítésének időszaka |
| Később | Nyírvíz Kft. jogutódnál dolgozik főkönyvelőként |
| Életút végigkísérés | Széchenyi-emlékérem, Kiváló Dolgozója kitüntetés |
Vizuális segédletek
Közösségi és szakmai értékek megfogalmazása
„A számok nem csalnek.” - ezt az alapelvet gyakran hangoztatja, és mindvégig hű maradt a vízügyhöz. Emellett az emberséget és a tisztességet tartotta szem előtt, amikor a munkahelyek változásai során az embereket érintő döntéseket hozta. A közös képviseletben betöltött szerepe és az elismerések hangsúlyozzák, hogy az élethosszig tartó tanulás és a fejlődés folyamatosan jelen volt az életében.
A további életút és a hosszú távú hatás
A karrier során szerzett tapasztalatok és megoldásorientált hozzáállás megkönnyítették a munkaerő terén az átmeneteket és a szervezeti változásokat. A közösség szemszögéből nézve példaként szolgálhat a hűség, a szakmai felkészültség és az emberközpontú gondolkodás. Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 21. kötetében megjelent írás részletezi a portrét, amely a helyi közösség értékeinek meghatározó eleme lehet.
Összegzés a hosszú életútról
Orosz Antal példája azt mutatja, hogy a közös képviselet területén is lehet együtt élő, szakmailag igényes és emberbarát megközelítést találni. A karrier számos fordulata, a családi háttér és a közösséggel végzett tevékenységek mind hozzájárultak ahhoz, hogy a mai napig aktív maradjon a vízügyi területen, és továbbra is becsültes legyen a kollégák körében.
tags: #orosz #antal #kozos #kepviselo