Országház pontos alaprajza és történetének részletei
Az Országház Budapest egyik legismertebb középülete, a Magyar Országgyűlés és egyes intézményeinek székhelye.
Az Országház elrendezése teljesen szimmetrikus, az épület ugyanis kétkamarás országgyűlés számára készült 1896-ban.
A két ülésterem tükörképe egymásnak.
Az északi szárnyban a felsőház, a déli szárnyban az alsóház ülésterme kapott helyet.
Az alapítás jogi és politikai előzményei
A történet jogilag 1880-ban kezdődött, ekkor fogadta el az Országgyűlés az 1880. évi LVIII. törvénycikket az állandó országház építéséről.
Az új országház helye a Tömő tér volt, amely akkor a világ vége, szeméttelep, szegények lakhelye és katonai raktárak helyszíne volt.
A tervpályázatot 1882-ben írták ki, arra 19 pályamű érkezett.
A bírálat alapelve az volt, hogy az új országháznak minden igényt ki kell elégítenie, ezért nem korlátozható a pénzügyi tekintet.
A pályázatot 1883. február 1-re zárták le, és a díjazottak között Steindl Imre, Hauszmann Alajos, Schikedanz Albert és Freund Vilmos, valamint Otto Wagner és munkatársai szerepeltek.
Az első nyilvános megmérettetésen Steindl Imre terve tűnt ki a bírálóknál, végleges tervet pedig 1884-ben mutattak be.
A tervezés kulcsfontosságú személyei
Steindl Imre volt az építész, aki historizáló eklektikát álmodott az épületnek, és a bécsi neogótika hatása is érezhető rajta.
Hauszmann Alajos a belső terekre és a részlettervekre is hatott, és az alaprajz megközelítésében fontos szerepe volt.
Schikedancz Albert és Freund Vilmos az antik építészeten alapuló terveket nyújtott be az Alkotmány II. jeligéjűvel, míg Otto Wagner a Scti Stephani regis jeligéjű tervével a neoreneszánsz irányt képviselte.
A tervmódosítások során Steindl az alapelrendezést úgy alakította, hogy hosszabb legyen az épület, ugyanakkor a magasságot növelték és félemeletet iktattak be.
Az építés folyamata és technikai részletek
Az építés 1885-ben kezdődött, az alapozási munkákat a Duna vizének betörése és a víz elleni védelem jelentősen hátráltatta.
A falakat 40 millió téglából emelték, a teljes alapozási munka két év alatt készült el, az alapkövet 1887-re helyezték el.
A beton öntése emberi erővel történt, lovaskosárral szállították, és kézzel döngölték; napi körülbelül 433 köbméter betont dolgoztak be.
A kupola zárókőjét 1895-ben helyezték el, és a bokréta ünnepet 1894-ben tarthatták, majd 1896-ban az országgyűlés két háza együttes ülését a kupolacsarnokban tartották meg.
Az épület 268 méter hosszú, 123 méter széles, és a kupolától számított magassága 96 méter volt; belső terét tekintve 152 szoba és 243 bútordarab került stilizált megoldásokkal a helyére.
Az épület külső héját Steindl terveinek megfelelően főként mészkő borította, a belső udvarokon és egyes részeken pedig Zsolnay kerámiadíszek kerültek elhelyezésre.
Az enteriőrök és művészi összhang
Az Országház belső tereiben Lotz Károly freskói, Scholtz Róbert díszítő festései, Körösfői-Kriesch Aladár falképei és Róth Miksa üvegablakai találhatók.
A belső enteriőrök döntően a barokk hangulatot idézik, a díszítőelemek és az építészeti megoldások együttesen a historizáló stílus jegyeit hordozzák.
A bútorokat Foerk Ernő tervezte, és Thék Endre cége valósította meg több darabot.
Az épület fűtésrendszere a kor legmodernebb megoldásai közé tartozott, a kazán a Parlamenettől 150 méterre északra lévő Balassi Bálint utcában kapott helyet.
Vita, megnyitás és állandó hely
Az építkezés költségeiről és időtartalmáról sok vélemény és kritika született, mert az épületet hosszú időre és sok pénzre vitték.
Az első kapavágás 1885-ben volt, az építés végleges befejezésére 1904-ig tartott a munka.
A nyugati homlokzat és az udvarok módosításai 1888-ig elkészültek, ekkorra érkeztek el a végleges változathoz.
Az 1902-es átadás után az épületet természetesen több kritika érte, de több szempontból modern megoldásokkal bírt a korszakban.
Az épület felhasználása és látogatása
A Parlament üléstermei ma is a törvényhozás helyszínei; a belső terek között a Díszlépcsőház a látogatók egyik leglátványosabb belső része.
A Kupolacsarnok a koronázási jelek és a Szent Korona kiállításának központi helye maradt.
A látogatók vezetett túrák keretében tekinthetik meg a belső területeket és a koronázási kiállítást, interaktív elemekkel kiegészítve a kiállításokat.
Külső és belső megvilágítás, anyaghasználat
A külső kövek között a nyolc svéd gránitoszlop a díszítés egyedülálló eleme maradt, a többi részben pedig a hazai anyagok dominálnak.
A Duna partjára néző homlokzat és a központi kupola hangsúlyos elemei a magyar műemléki építészetnek.
Az Országház külső tömege a neogótikus jegyeket ötvözi a reneszánsz és a barokk hatásokkal, így hozva létre a korszak egyik legikonikusabb épületét.
Inside building of Hungarian Parlament
Az Országház a magyar nemzeti identitás egyik jelképe, és köréje épült az ország történelmi emlékezete, amelyben a törvényhozás és a kultúra szintézise testesül meg.
Az épület megközelítése Budapesten: a Kossuth Lajos téri villamos és a 2-es metró közvetlenül az épület mellett ér véget, a Duna-parti sétány pedig kiváló kilátást ad.
Az Országház megépítésével kapcsolatos adatok a következő jellemzőket mutatják: 268 m hosszú, 123 m széles, kupolája 96 m magas, 691 helyiség, 242 szobor a falakon, és 200 irodahelyiség.
Az építés tervezése és megvalósítása során a hazai építőanyagok használata volt a fő cél, kivételt képez a Svédországból hozott nyolc gránitoszlop.
tags: #orszaghaz #pontos #alaprajza