Oti lakotelepel Albertfalva emléktábla: történetek egy kertvárosi gyöngyszemről

Amikor már azt hittük, hogy szinte mindent láttunk Budapesten, még akkor is olyan helyekre bukkanunk, amiktől egy picit úgy érezzük magunkat, mintha egy mesében vagy egy pici faluban lennénk.

A falu lényegében stimmel, hiszen Albertfalván jártunk, amikor felfedeztük ezeket a földszintes és egyemeletes épületeket, amiknél néha azt vártuk, mikor bukkan fel valami mesebeli lény, máskor meg egészen úgy éreztük, hogy nem is Magyarországon sétálunk.

Az angyalföldi ihletű kezdetek

Albertfalván az 1910-es években indult meg az élet, ekkor vezették be a környéken a villanyvilágítást és kezdték el kiépíteni a vízvezetékrendszert is, ám a XX. század elejéig még csak egyetlen utcából és 20 hold szántóföldből állt az egész városrész.

A Fegyvernek utca, Építész utca, Karcag utca és Vegyész utca által határolt területen a 20-as évek végén kezdték meg a telep építését, ám egy percig se gondolja senki, hogy a kedves hangulatú házak felhúzása zökkenőmentes lett volna.

Volt itt sikkasztási ügy, öngyilkosság, baráti alvállalkozóknak kiajánlott munka, de még a Modern Építészet Nemzetközi Szervezete - a Le Corbusier „vezette” csoportosulásnak magyar tagjai is voltak - is talált némi kivetnivalót a lakások funkcionális elosztásában, sőt egy új tervet is készítettek, csak hogy megmutassák, hogyan lehetett volna megoldani a jobb elrendezést - ebből végül semmi nem valósult meg.

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa sem volt elragadtatva attól az ötlettől, hogy a gyárak és a Duna közelében épüljön fel az OTI-telep, hiszen nemcsak a levegő minőségét találták rossznak, de jelentősen megemelte az építkezés - és később a lakbérek - költségeit, hogy be kellett vezetni a villanyt és meg kellett oldani a csatornázást is.

Intézmények és tervek egy közösségben

Az I. világháború utáni lakhatási válság kezelésébe és az állam szociális lakásépítésébe több nagyobb intézmény is beszállt mint építtető, így jött létre a Ganz-MÁVAG-kolónia, a MÁV-telepek és az OTI-telepek is - a XIII. kerületben az albertfalvai tisztviselőtelepnek van egy ikertestvére.

Az Országos Társadalombiztosító Intézet által építtetett telep létrejöttében még az is közrejátszott, hogy a 20-as évek végén hoztak egy új rendeletet, mely szerint a biztosítóintézetek a tartalékalapjuk 30 százalékát építkezésekbe fektethetik.

Így hát kapóra jött az albertfalvai telep felépítése, ahol kezdetben az OTI dolgozói bérelhettek lakásokat, és meglehetősen zárt világot hoztak létre, hiszen ahogy más lakótelepekre is jellemző volt, úgy itt is egy helyen volt minden.

A telep épületeit Barát Béla és Novák Ede tervezte, akik a budapesti bérházépítészet terén akkoriban elég ismertnek és kedveltnek számítottak, az Astorián álló Georgia-bérház máig az egyik legismertebb épületük.

Az építés és a társadalmi vita

A tervezési és építési fázist folyamatosan bírálta az ellenzék, túl költségesnek találták az építkezést, és nem szimpatizáltak azzal sem, hogy mindenféle verseny nélkül került vállalkozókhoz, majd alvállalkozókhoz egy-egy munkafázis.

Dréhr Imrét még sikkasztással is megvádolták, a gyanú be is igazolódott, az államtitkárt 3 és fél év fegyházbüntetésre ítélték, de az első fokú ítélet napján öngyilkosságot hajtott végre.

Az arcok és a mindennapok

A környező utcákon sétálva nyomban feltűnik az egységes arculat, az alacsony, kertvárosias, sűrű beépítés, a földszintes házak boltíves bejárata, a zsalugáteres ablakok és a pasztellbe hajló színek.

A telep a század közepén különösen zárt közösséget alkotott: minden szükség adott volt a lakóknak a közelben - piac, hentes, cukrászda, óvoda, kaszinó meg persze a Duna.

A telepen élt többek között Udvari Pál festőművész, Déri Gabriella operaénekesnő, Tersánszki Józsi Jenő író és például Erő Kató országos tekebajnok is.

Következő generációk és a modernitás

A nyolcvanas-kilencvenes években kezdték el a telkeket sűrűn beépíteni, a régi házak helyére sok helyen újat, stílusban nem feltétlenül odaillőt építettek.

Ahogy gazdát cseréltek a házak, vagy éppen bővült a család, elkerülhetetlen bővítések, toldások, tetőtér beépítések történtek.

Ikertestvérek Budán és Pesten

Ma a lehetetlennel határosan egy időben a város két egymástól távol eső pontján - telepén - fogunk sétálni.

Ahogy már a MÁV-telepeknél is láthattunk, az állam szociális lakásépítési programjában több nagyobb intézmény is fellépett, mint építtető.

Albertfalva esetében az építkezések a Fegyvernek- Építész- Karcag- és Vegyész utcák által határolt területre estek.

A Karcag utca hosszú-hosszú emeletes sorházai eredetileg négy család részére adtak otthont. A földszintes házak három évvel később készültek el. 751 földszintes házból áll a telep.

A tervek szerint a telep középpontjában a közösségi funkciókat szervező tér áll. A telep első üteme 1929-ben készült el, a tervek között volt egy sorházaknál 100 négyszögöles telek tartozik az egyes lakásokhoz, és voltak szabadonálló ikerházak is.

A terület történetéről részletesen a Kép-tér blog számolt be. Forrás: Helyszínbejárás 2013. tavasz, nyár.

Összegzés és emlékek

Az OTI-telep az 1930-as években épült, és a későbbi változások ellenére is megőrizte a kertvárosi jellegét, amely a mai napig megidézi a kor hangulatát.

Oti telep látképe - ötvenes-hatvanas évekre jellemző sűrű beépítés

Az érdekességek között szerepel, hogy a telep központi terében korábban közösségi funkciókat szervező tér állt, és hogy a tervezők igyekeztek a lehető legnagyobb változatosságot hozni az épületek megjelenésébe, hogy elkerüljék a monotóniát.

Magdolnaváros és Albertfalva - ikertestvérképek a két városrészt összekötő hasonlóságokról

Az 1940-ben elkezdődött építés Magdolnaváros példája szerint is azt mutatja, hogy a lakótelepek célja egyszerre volt munkásbarát és esztétikus, miközben közösségi életet is formáltak a tervek.

tags: #oti #lakotelep #albertfalva #emlektabla

Népszerű bejegyzések: