Az Országház építésének ideje és története

A budapesti látkép elválaszthatatlan tartozéka, hazánk világszerte ismert jelképe az Ország Háza, a Parlament dunaparti épülete. Az Országház Budapest egyik legismertebb középülete, a Magyar Országgyűlés és egyes intézményeinek (például az Országház Könyvtár) székhelye. Budapest V. kerületében, a Duna bal partján, a Kossuth Lajos téren található.

Az Országház építésének gondolata már a 19. század első felében felmerült. Pozsony után ugyanis az országgyűlés hol a Pesti Vigadóban, hol a Nemzeti Múzeumban gyűlésezett. A reformkor társadalmi, kulturális és gazdasági változásainak hatására alakult ki a magyar nemzet fogalma, és érett meg a politika egy állandó parlament igénybevételére. Az országgyűlés 1840-ben már Pollack Mihály terveivel foglalkozott, majd 1844-ben pályázatot írtak ki a leendő épületre. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc azonban félbeszakította a terveket, a beérkezett pályaművek nagy része időközben el is veszett. 1861-ben került ismét terítékre egy ideiglenesnek szánt épület kérdése, amelynek építése 1865-ben kezdődött el Ybl Miklós tervei alapján a mai Bródy Sándor utcában. Alig tizenegy hónap alatt készült el az épület, amelyben ma a Budapesti Olasz Kultúrintézet működik.

Az Országház építését hivatalosan az 1880. évi LVIII. törvénycikk határozta el. Ezt követően 1881-ben egy bizottságot hoztak létre a kiírandó pályázat összeállítására és lebonyolítására, amelyet Tisza Kálmán miniszterelnök vezetett. A bizottság az 1882 és 1883 között zajló pályázatra beadott tervek közül Steindl Imréét találta a legalkalmasabbnak. Steindl Imre pályaműve, a historizáló eklektika jegyében született, barokk alaprajzú, barokk tömeghatású épület, részleteiben alapvetően neogótikus stílusú. Ez a monumentális épület a bécsi neogótika szellemében épült, világosan érzékelhető rajta Steindl bécsi mesterének, Friedrich von Schmidtnek hatása. Ugyanekkor Steindl teljességgel egyedit alkotott, amikor a barokk alaprajzot és tömegkompozíciót szintetizálta a tiszta csúcsíves neogót építkezési stílussal. Az épület mind külső tömeghatásában, mind belső enteriőrjében méltán tekinthető a 19-20. század fordulója egyik nagy alkotásának az európai kontinensen.

Az építkezés 1885. október 12-én kezdődött meg a Tömő téren (ma Kossuth tér). Fontos kikötés volt, hogy a magyar Országház építéséhez csak és kizárólag magyar alapanyagokat használhatnak, hazai iparosok és gyártók bevonásával. Az egyetlen külföldi elem a főlépcső mellett található nyolc, egyenként hat méter magas márványmonolit, amelyeket Svédországból hozattak (összesen 12 ilyen oszlop készült, a másik négy a londoni Parlamentben található). Az építkezés 1885-től 1904-ig tartott, azaz a tervező, Steindl Imre az épület teljes befejezését már nem érhette meg, ugyanis öt héttel az átadás előtt, 1902. decemberében elhunyt. Az első kapavágás 1885-ben történt. Bár az épület felavatása már 1894-ben megtörtént, akkor még nem volt készen, sőt még 1902-ben sem, amikorra már a parlament mindkét háza ideköltözött.

Az Országház szerkezete tükrözi az országgyűlés korabeli szerkezetét: az alsóházi és felsőházi ülésterem a törvényhozás egységét jelképező kupola két oldalán található. Az Országház elrendezése teljesen szimmetrikus, az épület ugyanis kétkamarás országgyűlés számára készült 1896-ban. Az északi szárnyban a felsőház, a déli szárnyban az alsóház ülésterme kapott helyet. A két ülésterem tükörképe egymásnak. A parlamenti ülésekre ma az alsóházi termet használják, a felsőházi terem látogatható turisták számára, illetve frakcióüléseket, konferenciákat és fogadásokat tartanak benne.

Az épület hossza 268 méter, legnagyobb szélessége 123 méter, a kupola magassága a járda szintjétől 96 méter. A saját korában a világ legnagyobb épületei közé tartozott. Az épületben 691 helyiség található. Ha szabad bejárás lenne az épületbe, akkor 27 bejárat közül választhatnánk, 13 lift állna a rendelkezésünkre, vagy a sportosabbak 29 lépcsőházban mászhatnák meg a fokokat. Az épület alapterülete közel 18 ezer négyzetméter. A homlokzaton 90 kőszobor található, az épületen belül pedig további 162 szobrot tekinthetünk meg. Az építéshez nagyjából 40 millió téglát használtak fel, és mintegy 40 kilogrammnyi 22-23 karátos arany díszíti az Országházat.

Az Országház Európa egyik első távfűtött épülete volt. A kazánt egy külön épületben helyezték el (az Országháztól 150 méterre északra, a mai Balassi Bálint utcában), amelynek a felsőbb szintjei bérházként funkcionáltak. A kazán által előállított gőz egy föld alatti, szigetelt csővezetéken jutott el a Parlamenthez. A meleg levegő elosztására a nagyobb termek alatt kamrákat alakítottak ki. Karbantartásának köszönhetően a rendszer ma is remekül szolgálja a parlamentet.

Az Országház számos történelmi eseménynek volt tanúja. Az 1912-es vérvörös csütörtökön innen indult az úri osztály rendőrsége az általános választójogot és parlamenti képviseletet követelő nagy tüntetés leverésére. 1918-ban először veszi birtokba a teret a nép, az őszirózsás forradalom nyomán, Károlyi Mihály elnökletével, kikiáltják a köztársaságot. Az országot az 1919-es Forradalmi Kormányzótanács próbálja kivezetni a válságból, de a reményt keltő napok után a darutollas fehérterror évei következnek. Horthy kormányzósága ismét a kiváltságosok házává teszi, a díszmagyarok és magyarkodások palotájává. Itt szavazzák meg a népellenes háborút, amely az országot a végromlás szélére taszítja. Tájkép és jelkép csata után, az utcai harcokban romba dőlt Budapesten húsz belövés, kétszázötven aknatalálat érte a Parlamentet. Éppen negyven éve, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés Debrecenből a fővárosba költözhetett. Az új honfoglalás kiterjedt az Országházra is, egy új Magyarország politikai központjai lett. Éledő diplomáciánk jeles eseménye, amikor Puskin, felszabadulás utáni első szovjet követként, átadja megbízólevelét. A térre vonulók most már ugyanazt akarják, mint a politika kormányrudjához kerültek, s a népszerűvé lett dal szavaival "milliók hangja zengi bízón, hogy éljen a köztársaság." Huszonhét év után újra itthon s újra az immár históriát árasztó falak között: Károlyi Mihály hazatér emigrációjából. A Parlamentben és azon kívül azonban még kemény küzdelem folyik. Asszonytüntetés a gazdasági és politikai spekulációk ellen.

Újjáépül az Országház épülete és egy új utakat kereső ország sokfajta eseményének lesz színhelye. Itt lel otthonra a Minisztertanács apparátusa is. Itt esküsznek fel az alkotmányra a kormányok tagjai, az egyházi vezetők is. Az egykori felsőházi terem fontos nemzetközi tanácskozásoknak ad otthont. A budapesti VIT után itt ülésezik a Világifjúsági Kongresszus. Lányok, asszonyok négy égtáj felől, tanácskozik a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség kongresszusa. Szép hagyomány, hogy a Parlamentben adják át a magas kitüntetéseket, köztük a Kossuth és Állami-díjakat is. A parlamenti meghívó természetesen eljutott azokhoz is, akik a termelő munkában álltak helyt, vagy akik az olimpiákon szereztek dicsőséget a magyar színeknek.

Az ellenforradalmi események vihara az Országházat is elérte 1956 őszén, de ugyanez az épület vált az új szocialista konszolidáció fellegvárává is. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány kétfrontos küzdelmével leszámolt az elkövetett hibákkal s megvédte a néphatalmat minden külső és belső támadással szemben. A Kádár János vezette új kormány, az országgyűlés cselekvő támogatásával, hozzákezdett programja megvalósításához. S az új címer is a változás egyik kifejezője lett. Világpolitikai pillanat a Duna-partján, U Thant ENSZ főtitkár tárgyal az Országházban. Az üléstermi villanások pedig megörökítik a hazai politika egyik veteránját, a 94 éves Harrer Ferencet és a parlament első női elnökét, Vass Istvánnét.

Karácsony napjaiban az épület az ország gyermekeinek háza lesz, s a talán majdani képviselők most önfeledten merülnek vidámságba az ország legmagasabb fenyőfája körül. Hosszú hányatott sors után ismét visszatérhetnek koronázási jelvényeink, amelyekkel először 1896-ban lépték át a Ház küszöbét. Ide vezetnek földi és kozmikus ügyeink is. Az Országház előtt köszöntik az űrutazásról visszatért Farkas Bertalant. E házban tükröződik vissza egyegész ország mindennapos élete, lüktetése.

A folyamatosság és a megújulás jellemzi a legfőbb törvényhozó és népképviseleti szerv munkáját. Nemrég választások voltak, amelyet a jelöltekkel és az ország vezetőivel való találkozások egész sora előzött meg. A csepeli nagygyűlésen Kádár János fordult a választókhoz, kérve, hogy szavazataikkal támogassák a Hazafias Népfront választási felhívásában közzétett országépítő terveket és békeprogramot. Az új törvénynek megfelelően sok új vonással gazdagította ez a választás a politikai életet. A kötelező többes jelölés a választópolgárok körében még nagyobb felelősséget és aktivitást eredményezett. A részvételi arány, az érvényes szavazatok száma, az országos lista harmincöt jelöltjének tömegtámogatása az alapvető politikai célokkal való egyetértést, a népi egységet, a választott képviselőkkel szembeni magas követelményeket fejezte ki. A köznyelven szólva "három szavazólapos" választás bemutatkozása sikeres volt, ezúttal háromszáznyolcvathat honatyát küldtek a parlamentbe, köztük kétszáznegyvennégyet most első alkalommal.

A mai parlament, a hozzáértő nép okos gyülekezetként összetételében is megfelel a szocialista viszonyoknak, a magyar társadalom adott szerkezetének. A statisztika számait azonban emberek keltik életre, régi és új képviselők, akik jó személyi feltételét jelentik a színvonalas törvényhozói munkának és további élénkülést hozhatnak a patinás falak közé. Alakuló ülésén az Országgyűlésre fontos feladatok vártak, az Elnöki Tanács, a kormány, és saját tisztségviselői megválasztása. Losonczi Pál megnyitója, majd a Választási Elnökség beszámolója után megválasztották a húsz tagból álló kormányt, és hogy még egyszer búvárkodjunk a történelem számaiban. Száztizennyolc év leforgása alatt az ötvenhetedik, a felszabadulás óta a 17. kabinetet. Ez egyúttal a harmadik kormány Lázár György elnökletével.

Ma már dokumentumértékűek ezek a felvételek, hiszen sokan már nem lehetnek köztünk, amikor szellemi életünk kiválóságai a megérdemelt megbecsülés részeseivé lesznek. Az Ország címere mellett a mesterségek címerei is ott vannak a parlamenti épület szoborgalériájában. A múlt időkben csak ilyen megkövült formában lehettek részesei az Ország Házának, de a mai képviselők között egyaránt vannak fiatalok és idősek, nők és férfiak, s a foglalkozások, hivatások sokféleségéről 133 munkás, 16 paraszt, 179 értelmiségi jelenléte vall.

2000 óta az Országházban láthatóak a magyar koronázási jelvények: Szent István koronája, a jogar, az országalma és a reneszánsz kori kard. A parlament látogatására vezetett séta keretében nyílik lehetőség, amire a Látogatóközpontban lehet jegyet váltani.

tags: #parlament #epitesenek #ideje

Népszerű bejegyzések:

• Saját paradicsom nevelése
• A Társasház Közös Képviselője, Jeges Anikó
• Explore Architectural Traditions
• Szállás Somlószőlősön
• Lakáskiürítés költségei