Proletár lakások és nyaraló proletárok a Balaton környéki életmód filmhíradó
Az országosan kibontakozó új politikai és társadalmi struktúra két nagy lényeges változást hozott a tónál: egyfelől 1948-tól megkezdődtek az államosítások és ezzel párhuzamosan az ún. szociális alapú tömegturizmus, azaz a munkásüdültetés.
1948-tól a 20 férőhely feletti panziók jutottak az államosítás sorsára, majd az 1952. évi 4. számú törvényerejű rendelet kimondta: „állami tulajdonba vétetnek a tőkések, egyéb kizsákmányolók és a megdöntött társadalmi rendszer népelnyomó elemeinek házingatlanai, abban az esetben is, ha azokat nem bérbeadás útján hasznosítják.”
Az ingatlanok legnagyobb része egy idő után üdülő lett, vagy valamilyen iroda (szakszervezeti, téesz) működött benne.
Elsőként az 1945-ös földreform okozott nagy változásokat a birtokviszonyokban.
Az 1950-es évek elején megkezdődött a szakszervezeti, munkás- és gyermeküdültetés fénykora, a szállodákat az Állami Üdülő Vállalat kezelte.
Az 1949-től megkezdődött SZOT-üdültetés hosszú távon nem tartható fenn - írja dr. Varga Juditék balatonhenyei háza.
A Balaton környéki építkezések során a vízszint ingadozása komoly kihívást jelentett, és a helyi építészek szerint a vasbeton vázas megoldások ígérnek legjobb tartósságot.
Az 1920-as évektől kezdődően a Balaton parti nyaralóépítés fejlődött: parcellázások, üdülőépületek, szállodák épültek, és a fővárosi vagy közeli települések lakói is egyre gyakrabban látogatták a tavat.
„A balatoni villák államosítása körül nagy volt a hercehurca. Akik idejében észbe kaptak, azok hamis átírási papírokat készítettek az ügyvédjeikkel, vagy lakókat fogadtak.”
1949-től megkezdték országszerte a beutalóval történő SZOT-üdültetést, és a balatoni üdülők közül sok került állami kezelés alá.
„Az elhagyott villákba új lakók költöztek, az új lakók új szokásokat kezdtek meghonosítani.”
Az állami üdülő vállalat kezelésében lévő szállodák és nyaralók közé sorolódottak a főúri kastélyok is, melyek közül a Festetics Kastély múzeumként, a shigligeti kastély alkotóházként funkcionált.
A Balaton környéki építkezésekben felmerült a helyi anyagok használatának fontossága, és felvetették a helyi építőipari lehetőségek kiaknázását, mint a vöröskő vagy a hajmáskéri murva alkalmazását.
Az építészetben hangsúlyt kapott az egységes összhatás és a művészi színvonal, amelyet a Balatoni Intéző Bizottság és a kamarai tagok bevonásával próbáltak biztosítani.
„A Balaton partján csak kétféle szálloda-típus van: elsőrangú és harmadrangú” - de megfogalmazták, hogy a középosztály számára egy megfizethető és igényes harmadik típus is létrejöjjön.
A politikusok vagyonnyilatkozataiból kiderül, hogy a Balatonnál található ingatlanok jelentős része üdülő vagy családi ház, de előfordulnak panziók, erdők, borászatok és szőlők is.
Siófok a legnépszerűbb középpont, ahol több képviselőnek van háza, de a Balaton északi partja is jelentős szerepet kap a politikai életben.
A külföldi turisták és az országos turizmus fejlődése pedig hozzájárult a nyaralótelepek tömegesedéséhez és a helyi gazdaság átalakulásához.
Külföldi nyaralók és a hazai turisták közös érdekében megjelentek a közösségi nyaraló- és üdülőterületek, melyek hosszú távon formálták a tó környéki életmódot.
Az 1930-as években megalakult szakmai szervezetek és kiállítások rámutattak a Balaton környéki építkezések problémáira és javaslatokat fogalmaztak meg a településeket érintő átfogó szabályozásokra.
Az akkori és későbbi város- és faluszintű terveztetések célja a tó környéki nyaralótelepek rendezése és az építészeti színvonal emelése volt, hogy a Balaton piacvezető üdülőhely maradjon.
Az ünnepélyes átadások és a parkok, játszóterek, sportolási lehetőségek fejlesztése mind hozzájárultak a Balaton környéki életmód változásaihoz.
Hasonlóan híres Szijjártó Péter és Varga Judit Balatonhenyén található nyaralója, amelyek a környék egyik legismertebb példái a politikusok privát nyaralóinak és a közéleti szereplők ingatlanjainak összefonódására.
Az 1932-es ankéton a megfogalmazott javaslatok közé tartozott egy központi, szakember-központú építésügyi hatóság, amely helyszíni szemlét tart és egységes szabályozást alakít ki a tó környékére.
Az első világháború után a Balaton jelentősége megnőtt; egyre szélesebb körnek nyílt lehetősége üdülésre és hosszabb-rövidebb utazásra.
Az 1923-as 8 órás munkaidő és a fizetett szabadság bevezetése hozzájárult ahhoz, hogy a polgárság is kényelmesebben eljusson a magyar tengerhez.
„Nyaralók a Balatonon” kiállítás 1932-ben Siófokon, amely a MMÉE kiállításának részeként mutatta be a balatoni nyaralókultúrát a korszakban.
Volt egyszer egy vakáció különböző tájakon: Balatonszemesen, a déli parti üdülőhelyeken, a Bükk felfedező útvonalain és a budapesti Park- és városi programokon keresztül.
Az álom és a valóság találkozása a Balaton környéki nyaralótelepeken éppúgy ott volt, mint a mindennapi munkások és a gyárak dolgozóinak üdültetése a SzOT égisze alatt.
Az északi parton 3000 villa, 100 szálloda és 88 panzió található, amelyeket a későbbiekben beépítettek vagy állami tulajdonba vettek.
Az 1930-as évekbeli építészetben kiemelt szerep jutott a helyi anyagok használatának és az építészeti egység megteremtésének, melyet a Balatoni Intéző Bizottság felügyelete is segített.
Az együttműködések és közösségi események fontos szerepet játszottak a Balaton környéki életmód alakulásában és a proletár nyaralóélet megismerésében.
tags: #proletar #lakasok #es #nyaralo #proletarok #a