Regi 4 emeletes alaprajz: a hallos lakások története és tipizálása

Újabb érdekesség került elő a Lechner Tudásközpont szakkönyvtárából. Mikor és hogyan alakultak ki a nálunk jellegzetesen elterjedt hallos lakások? Miért jó a lakásalaprajzok tipizálása?

Az I. világháború után az építészek már saját küldetésüknek érezték, hogy az emberek lakhatási körülményein javítsanak. Az építészeti szaklapok hosszas alaprajzi elemzéseket közöltek, amelyek nem voltak mentesek a kritikai hangvételtől sem. A keretes beépítés ösztönzésére ideiglenes rendkívüli házadómentességi rendeleteket adtak ki, valamint az utcai szárnyra 13-15 méteres beépítési mélységet engedtek meg, hogy a telektulajdonost kárpótolják az alacsonyabb beépítettség miatt elmaradt haszonért.

A polgári lakások jellemzően három szobáját ebédlő, nappali (szalon) és háló céljára bútorozták be, de ez valójában nem felelt meg a használatnak, hiszen gy child'szobák hiányában a funkciókat nem lehetett tisztán érvényre juttatni. A keretes beépítés elterjedése új fejlemény volt a '20-'30-as évektől, és a zártudvaros épületeket visszaszorították.

A kétmenetes és függőfolyosós alaprajzi rendszer már 1900-tól 1914-ig tömeges lakástermelést hozott, műszakilag fejlettebb eszközökkel, jobb kivitelben és több higiéniai elvárással. A lakások középső részein légudvarra szellőztetett mellékhelyiségek és ablaktalan hallok alakultak ki.

Nyugat-Európában ekkor már racionálisabb alaprajzokat terveztek. A lakásalaprajzok tipizálása egyre fontosabb lett, hiszen az “egyforma lakások” elterjedése a különböző családok szükségleteit jobban összhangba hozta.

A székesfővárosi statisztikai hivatal adatai szerint Budapest lakosságának közel fele egyszobás, sokkal kevesebb három- vagy négyszobás lakásban él; a lakáseloszlás alapvetően egészségtelennek látszott.

A 19. század második felében a hangsúly a nagyméretű szobák reprezentatív sorára került, a helyiségek alaprajzi kapcsolatait pedig elhanyagolták. A 19. század végére a kétmenetes és függőfolyosós rendszer felé mozdult el a városi lakóélet, miközben a mellékhelyiségek és az egészségügyi berendezések egyre fejlettebbek lettek.

1900-tól 1914-ig a jelzálog-kölcsönök támogatásával tömeges lakástermelés folyt, amely jobb kivitelhez és több higiéniai megoldáshoz vezetett. A lakások reprezentativitás volt a fő szempont mindkét időszakban.

Az új fejlemény a keretes beépítés volt, amelyet időközben a hatóságok igyekeztek visszaszorítani a belső fényviszonyok és egészségügyi igények érdekében. Kotsis Iván szerint a keretes beépítés városhigiéniai javulást hozott, de a lakások központi részeire sokszor hátrányosan hatott.

A két szobás hallos lakástípus viszonylag nagy alapterületű lehetett, de gyermekes családok számára nem volt ideális. A hallos lakások népszerűek voltak a külföldi szemlélő számára a reprezentatív térhatás miatt.

Nyugat-Európában ekkor már racionálisabb alaprajzokat terveztek és a német példákat is bemutatta Kotsis Iván könyvében. Ő hangsúlyozta, hogy a lakások előállítása természetes, mert a lakás egyforma típusokra épül, melyekből sok szükséges.

Az ellenvetéssel szemben, miszerint így a belső és külső kép sablonos lesz, Kotsis több érvet hoz fel a sokféleség fenntartására. A belső megjelenést végső soron a berendezés határozza meg, míg a külső megjelenés esetében a korabeli sokféleség zavaró lehet egy-egy néző szemében.

Az 1960-70-es években itthon a panelprogram és a panelos lakóépületek tipusterv katalógusa jelentős fejlődésen ment keresztül. A hazai gyárakban megtalálhatóak a különböző típuscsaládok, amelyek között egységesítés és modularitás érvényesült, és a gyártástechnológia összhangba került.

Az 1959-ben felépített első panelház Sztálinvárosban mutatta meg, hogy a panelekből előregyártott elemeket helyszínen össze lehet szerelni. A gyártás során a kettős fal- és födémpanelek teherhordó feladatokat láttak el, és a helyszínen a szerelés során a víz, villany és fűtéscsövek már eleve beépítésre kerültek.

A dunaújvárosi és többi házgyárnál a panelek előregyártottak voltak, és a gyártás összetett logisztikát igényelt. A konstrukciók célja a moduláris és egységesített gyártás volt, amely lehetővé tette a gyorsabb építést és a költséghatékonyabb kivitelezést.

4 emeletes alaprajz és a hallok elhelyezkedése

A 4 emeletes panelos konstrukciók esetében a hall és a nagyszoba összekapcsolt helyiséggé alakult, amely az akkori gyártástechnológiával kiépült. A középső részekben lévő mellékhelyiségek és a konyhák előregyártott elemekből kerültek ki.

Az előregyártott térelemek között a konyha, a fürdő és a mosdó beépített, így a lakások méretgazdálkodása és funkciói is ennek megfelelően alakultak. A liftakna és a loggiák is előregyártott elemekből készültek.

Az 1960-as évek végétől az új típusú plan- és tömegkialakítás engedélyezte a korábbiaknál változatosabb tömegkialakításokat, és a lakótelepek arculata jelentősen megváltozott. A C típusú panelcsalád például különböző szekciókban használható, és az egyes épületek közös jellegű összefüggéseket mutatnak, miközben a belső tér vizuálisan és funkcionálisan is egységes marad.

Az építési technológiák közti átmenet pedig hozzájárult ahhoz, hogy a belső terek sokkal inkább a lakók igényeihez igazodjanak, és a belső terek berendezéseivel dinamikusan változtathatóvá váljanak.

4 emeletes alaprajzok történelmi összefüggései

1. Minden korszakban a reprezentativitás és a funkcionális elrendezés a döntő szempont volt.
2. Az 1900-1914 közötti időszak a jelzálog-kölcsönök támogatásával tömeges lakástermelést hozott, a kétmenetes és függőfolyosós alaprajzokat hozva létre.
3. A keretes beépítés forradalmi javulást hozott, de a középső részekben szellőztetett mellékhelyiségek és ablaktalan hallok alakulhattak ki.
4. Nyugat-Európában a lakásalaprajzok tipizálása már korábban napirendre került, és a magyar építészek számára is követendő példává vált.

Miért fontos a lakásalaprajzok tipizálása?

A tipizálás lehetővé teszi azonosítható struktúrák gyors tervezését és hatékony gyártását. A lakótelepeken a különböző épülettípusok közötti összefüggések egyszerűbbé teszik a karbantartást és a modernizációt. Az építészek egymagukban nem tudják ezt megoldani, csak abban az esetben, ha a lakók is segítségünkre jönnek.

Az általánosítás ellenére jelentős érv a belső berendezés és külső megjelenés közötti különbségek figyelembevétele. A belső teret a berendezés tudja megváltoztatni, míg a külső megjelenésben a korabeli sokféleség zavaró lehet.

Táblázat: Hazai panelgyártás és alaprajz-típusok áttekintése

tags: #regi #4 #emeletes #alaprajz

Népszerű bejegyzések:

• Részletek a Class Ingatlan Kft.-ről Törökszentmiklóson
• 62 nm-es panelkívül: 3 szobás alaprajz áttervezése a vizes blokk korlátai között
• Eladó ingatlan Szolnok
• Szent Ilona Borház Kft. 908/2 helyrajzi szám adatai és vállalati profil
• A Puskás Stadion összköltségei és finanszírozási részletei