Regi alapnelkuli haz epitese: a tetemes kockázatok és megoldások részletes útmutatója

Sajnos nem ritka, hogy szép, új házunk homlokzatán néhány év elteltével észreveszünk először csak egy vékony kis „vonalat” - talán egy növény szára, közelebbről azonban látjuk, hogy repedés. Biztosan csak a vakolat, gondoljuk, de a repedés szélesedik, megjelenik belül is, felfut a mennyezetig, egy kis idő után végig a plafonon. Vajon mitől keletkezett a repedés és mit tehetünk? A szerkezeti repedéseknek nagyon sok oka lehet. A mitől kérdést most ne firtassuk, valaki, valamikor hibázott, vegyük inkább sorra, hogy mit csináljunk!

Először is hívjuk szakembert, aki meg tudja állapítani a hiba okát, és meg tudja tervezni a javítást. Az utólagos, szakaszos aláfalazás az egyik legrégebbi módszer. A meglévő alap alól kiássuk a földet maximum egy méter hosszúságban, két méter mélységben az alap teljes szélességében (ha mélyebben is kell, második körben utólag ismét alááshatunk az elkészült falszakasznak). Nagy szilárdságú, kisméretű tömör téglával aláfalazzuk, kiékeljük, az oldalain csorbázatot hagyunk, hogy be tudjuk kötni majd a folytatását. Ezután visszatöltjük a földet, megtömörítjük, majd utána három egységgel arrébb megismételjük ugyanezt a munkafolyamatot. Az utólagos, szakaszos alábetonozás munkafolyamata tulajdonképpen megegyezik az előzőekben leírt aláfalazás munkafolyamataival, azzal a különbséggel, hogy ahogy a nevében is szerepel, itt tégla helyett betont és a tervező által előírt vasalást kell használnunk.

Az alábetonozásnál figyelni kell a betonminőségre, a felső részen használjunk duzzadó cementet. A sajtolt cölöpözés viszonylag egyszerűbb, lényege hogy hidraulikus sajtoló segítségével a meglévő épület alá - az épület ellensúlyát használva - általában acélelemekből toldással összeállított cölöpözés készül. Ezeket az acélelemeket a sajtolás befejezésekor vasalással látják el, és kibetonozzák. A meglévő épület alaperősítésénél a szerkezet teljes súlyát kell kiváltani, de a módszerrel lényegesen nagyobb ellenállás is képezhető. Egy indítógödörből akár több cölöp is készíthető egyenként, majd ezeket egybekötve egy közös cölöpfejjel, összeadódik a teherbírásuk. Ily módon a rendelkezésre álló ellensúly értékénél lényegesen nagyobb alapteherbírás is létrehozható, jelentősen növelve az alapozás biztonságát, és az épületek süllyedései nagyságrendileg csökkenthetők.

A falvarrás elött a vakolatot el kell távolítani a javítandó részről. Az acélbetétek általában merőlegesek vagy majdnem merőlegesek a repedések irányára. A födémek javítására is sok ok miatt kerülhet sor, illetve megerősítésük is nagyon sokféleképpen történhet. A födémmegerősítés oka lehet például többletteher rárakódása a födémre, funkcióváltás (tetőtér-beépítés), rossz kivitelezés, rossz tervezés, használaton kívüli épületnél esővíz okozta károsodás, tűzeset, kártevők okozta károk (fafödémeknél).

A teljesség igénye nélkül nézzük meg például, hogy az előre gyártott vasbetongerendás födémeknél és a monolit vasbetonfödémeknél milyen lehetőségeink vannak. A födémek elsősorban hajlított szerkezetek, az alkalmazott anyag is befolyásolja az erősítési technológiát, de sokszor az is meghatározó, hogy megelőző erősítésről vagy javításról van-e szó. lehessen építeni: az alaptechnológia szerint egy vasbetongerendából álló elsőrendű tartó és valamilyen, általában beton anyagú másodrendű tartóból („kefnik”) áll. Az elemek együttdolgozását a gerendavégeknél kialakított vasbeton monolitkoszorú biztosítja, némelyik födémnél együttdolgozó vasbeton-fejlemez is készül. Korábban e szerkezeteknél felbeton nélkül alkalmaztak feltöltést a felső sík képzéséhez, ezért a gerendák közötti együttdolgozás minimális, csak a padozatoknak volt valamennyi elosztóképessége. A vasbetongerendák kialakítása nagyon hasonló, a béléselemek miatt a talpkiképzésük egyforma. A nyomott övet képző fej kialakításában van különbség, és ennek megfelelően a talpban elhelyezett vasalás sem egyforma. A gerendák geometriai kialakítása fajtánként nem változik, a szükséges teherbírást csak az alkalmazott vasalással szabályozták.

Közbenső födém megerősítésénél, ha a felső tér is már lakott, a gerendák alsó övének az erősítése az egyszerűbb megoldás. Kisebb erősítés esetén a gerendatalpra elegendő egy lapos acélszerkezetet felcsapozni. Ha a feladat a födém komolyabb merevítése, akkor egy szerkezetileg magasabb acélszekrényt kell felerősíteni a gerenda aljára. A szénszálas megerősítési mód teljesen megegyezik az előzőkben felvázoltakkal, ebben az esetben viszont az alsóöv-erősítés ragasztással kerül felerősítésre. Az erősítés anyaga lehet szénszálas lamella (Sika Carbodur, Sikawarp), de ugyanazzal a ragasztóval acéllapot is fel lehet erősíteni.

A falak tönkremenetelének szintén számos oka lehet. Javításukra/erősítésükre is többféle módszer létezik. Először a hiba okát kell megszüntetni (pl. az alapokat megerősíteni), utána lehet a falakat javítani, erősíteni. A falerősítési módozatok közül néhány: pántolás, köpenyezés, részleges köpenyezés, falvarrás. Nézzük meg kissé részletesebben a falvarrást, szintén a teljesség igénye nélkül. A falvarrás azoknak a falszerkezeteknek az erősítése (helyreállítása), amelyeken repedések alakultak ki, vagy várható, hogy ilyen jellegű sérülések keletkeznek (pl. fafödémes, koszorú nélküli ház). A falvarrás a falazatok tárcsahatását erősíti azáltal, hogy szálerősítéssel húzószilárdságot ad a falnak. A kialakult repedések helyreállításával a falazatok teherbírása jelentősen növekszik, de a varrások mennyiségét, hosszát és irányát a tervezés során kell meghatározni, mert ezek jelentősen befolyásolják az eredményt. A falvarrások hagyományosan az épületek falának külső oldalán készülnek. A technológia részletei a következők: a falba vágott hornyokba acélbetéteket ragasztva alakul ki a szálerősítés.

Az alapozás a házépítés legfontosabb szakasza, amely meghatározza az épület hosszú távú stabilitását és élettartamát. A helytelen alapozás komoly szerkezeti problémákhoz, megnövekedett karbantartási költségekhez és akár lakhatatlansághoz is vezethet. Az alapozás első lépése a talajvizsgálat. Ez segít meghatározni a talaj teherbíró képességét és az alapozási módot. Betonozás: A megfelelő minőségű beton használata alapvető fontosságú. Száradási idő: Az alapnak minimum 28 napot kell száradnia a teljes szilárdulás érdekében. A megfelelően tömörített talaj az alapozás egyik legfontosabb előfeltétele. A laza talaj süllyedést okozhat, ami az épület szerkezetének mozgásához vezet. Tömörítés nélkül a legjobb alapozás is hamar problémássá válhat. Az alap szigetelése kulcsfontosságú a nedvesség elleni védelemben. A nem megfelelő alapmélység vagy vastagság instabilitást okoz. A silány betonkeverék vagy nem megfelelő arányok (pl. túl sok víz) gyenge alapot eredményezhet.

A Műszaki Ellenőröd szakértői csapata minden lépésnél az Ön érdekeit képviseli. Ne hagyja, hogy a kivitelező „elcsaljon” bármit is! Az alappal kapcsolatos problémák leggyakoribb megoldása az alap megerősítése. Rögtön az elején két dolgot le kell szögezni. Az alap az épület szerkezeti rendszerének része, megfelelő minőségű megerősítése statikus terv, és talajmechanikai szakvélemény alapján készülhet. Az alap megerősítésének legelterjedtebb változatai a mikró cölöpözés, az injektálás, és a szakaszos aláfalazás. A mikró cölöpözésnél kisméretű cölöpöket építenek be a talaj minőségének megfelelő sűrűséggel, és mélységig, és azokra terhelik az épület súlyát. Az injektálásnál speciális műgyantát préselnek az épület alapja alatti talajba, ami ott megszilárdul, és így növeli az alap terhelhetőségét. Az injektálásos módszer lehetőséget nyújt a megsüllyedt épületrészek korlátozott visszaemelésére is, alkalmazása a talaj szemcsézetétől függ. A technológia eredeti változata a nevéből némi műszaki érzékkel kikövetkeztethető. A lényege annyi, hogy a megerősítendő alap alatt egy - másfél méter hosszban, a megfelelő mélységig kitermelik a talajt. A gödörben készítenek egy megfelelő szélességű alaptestet (eredetileg téglából). A meglévő, és az új alap találkozásánál kialakuló hézagot kisméretű tégla ékeléssel teszik zárttá. A szakasz elkészülte után a mellette lévő munkagödröt visszatöltik, és ismétlik a munkafázisokat a következő szakasznál. Napjainkban az egyszerűbb kivitelezés, és a jobb, tartósabb minőség érdekében természetesen már betonból készül de a technológia lényege - változatlan. Ennek ellenére a betonok jellemzőiről sem szabad megfeledkezni. A cementes anyagok fontos tulajdonsága, hogy bedolgozás után, a cement kötése közben kis mértékben zsugorodnak. Ez azt jelenti, hogy a betont bármilyen technológiával dolgozzuk be, bárhogy tömörítjük, megszilárdulása után mindenképpen marad egy minimális hézag az új beton, és a régi alap között. Ennek kiküszöbölésére a beton bedolgozásakor nagyobb hézagot kell hagyni, és ezt a hézagot a beton szilárdulása után speciális hézag kitöltő habarccsal kell kitölteni. A hézag kitöltő habarcsok különleges, általában műgyanta kötésű anyagok, olyan összetétellel, hogy kötés közben ~ 1-3% mértékben megduzzadnak. (Ezeket az anyagokat néha tévesen duzzadó cementnek nevezik, mivel nem cement alapúak) Ez azt eredményezi, hogy az anyag nem csak arra képes, hogy hiánytalanul kitöltse a hézagot, hanem be is feszül, ezáltal a szerkezetnek rögtön egy kis előterhelést is biztosít.

Tisztában kell lenni azzal is, hogy a leggondosabb kivitelezés mellett is a szakaszos aláfalazás a teherhordó szerkezet teljes hosszán szakaszonként, és időlegesen, de megszünteti az alátámasztást, és ezzel megmozgatja azt. Ezzel új repedések is kialakulhatnak. Családi ház alapozásnál a nagy munka a ház alapjának kiásása, majd pedig az alap zsaluzása akkor, ha nem zsalukő lábazatot készít, és ebbe önti a betont. Az alapozás költsége a teljes költség 10-15%-a lehet. Az alap kiásásakor mindenképp el kell érni a fagyhatárt, kb. 80 cm mélységben. Fontos, hogy ne legyen laza föld az alap ásásakor. Az alapozáskor a szükséges zsaluzatnak rendelkezésre kell állni. Az elkészült zsaluzatba dolgozzák be a földfelszín feletti beton alapot. A beton tömörítéséről és vasalásáról gondoskodni kell. A beton kötéséhez és megszilárdulásához vízre van szükség. A betonban lévő víz a cement kötésekor hamar elpárolog, ezért az elpárolgó vizet pótolni kell. Az alapozás utáni első 4-5 nap a legkritikusabb, mert ekkor köt a leggyorsabban a beton. Ezért az első időszakban állandóan nedvesen kell tartani a betont, vagy takarással és megfelelő nedvesítéssel védeni. A beton 28 napig köt, így a hazai gyakorlat szerint a megfelelő nedvesítés legalább 2 hétig tartson. Ha laza talaj esetén nem szakszerű az ásás, előfordulhat, hogy mélyebbre kell ásni, és ezt a plusz betont nem tudják megspórolni. A mixerautóval kihozatott mixerbeton szállítási díj és mennyiség pontos egyeztetése fontos, mert az el nem használt beton nem visszaváltható. Ha a földfelszín feletti részt zsaluzás nélkül oldják meg, az költségcsökkentő, de egyben kockázatos lehet.

A falak erősítésére és javítására szolgáló módszerek között a falvarrás a leggyakoribb. A falvarrások hagyományosan az épületek falának külső oldalán készülnek. A technológia részletei: a falba vágott hornyokba acélbetéteket ragasztva alakul ki a szálerősítés. A falvarrások során a teherbírás növelése érdekében a falazatok tárcsahatását erősítik meg.

A falak megerősítése mellett a talaj és az alapzat megerősítése is elengedhetetlen. Az alapozás fontos, mert a helytelen alapozás komoly szerkezeti problémákhoz vezethet. A talajvizsgálat segít meghatározni a teherbíró képességet, a megfelelő megoldás kiválasztását. A szakaszos aláfalazás és a mikró cölöpözés mellett ide tartozik az injektálás is, amely speciális műgyantával dolgozik a talaj alatt. A betonozás elsődleges követelménye a megfelelő minőség és a szilárdulás biztosítása, amelynek érdekében a nedvesítés és a megfelelő időben történő locsolás kiemelt szerepet kap.

A falak és a födémek megerősítésénél a tervezés és a kivitelezés összhangja kulcsfontosságú. A szénszálas megerősítés és a ragasztásos technikák alkalmazása modern megoldásokat jelentenek, de mindenkor a tervezői és statikai előírások betartása szükséges. A megfelelő szigetelés és a nedvesség elleni védelmi rétegek alkalmazása szintén elengedhetetlen a hosszú távú stabilitás érdekében.

Az alapozás nélküli építésre is léteznek különböző megoldások: talajalap, kőalap, gumiabroncs alapozás, kavicsos vagy homokos ágy. Ezek az úgynevezett alaptalan építkezési formák akkor ésszerűek, ha a talaj stabilitása és a szerkezet követelményei ezt lehetővé teszik. A talajtömbökből készült megoldások a könnyű szerkezeteknél gyakoriak, bár minden típusnál mérlegelni kell a talaj sajátosságait és a felhasználási terület igényeit. A faházak és favázas épületek esetében különösen fontos a nedvesség elleni védelem és a hosszú élettartam érdekében a megfelelő alátámasztás és a talaj erőinek elosztása.

Az alapozás nélküli házak költséghatékony megoldást kínálhatnak, de kockázatokat is rejt magukban. A szakértők szerint a megfelelő előzetes tervezés és talajvizsgálat nélkülözhetetlen. A projekt a tervezői szakértői csapat feladata, amely a teljes ház tervezését és kivitelezését felügyeli, hogy az alapozás és a falak, födémek együttműködése stabil legyen. Az alapozás nélküli megoldásoknál a kivitelezés során kiemelten figyelni kell a földmozgásokra és a talajdinamikára, különösen a régi építmények közelében végzett munkáknál.

tags: #regi #alapnelkuli #haz #epitese

Népszerű bejegyzések:

• Budapesti kiadó lakások áttekintése
• Új Tesco Marina Center
• Útmutató a házi barackpálinka eladásához és készítéséhez
• Hálózati aljzatok lakásokban
• Csapadékvíz elvezetés társasházakban