Regi egy helyiseges haz neve: a parasztház alaptervezése és fejlődése a Kárpát-medencében

„es adutta vola neki paradisumut hazóá”- mondja az első összefüggő magyar nyelvemlékünk, a Halotti Beszéd költőien szép sora 1195-ben. A lakóház szóösszetétel mindkét tagja, a ház és a lak is finnugor örökségünk, eredeti jelentésük ’otthon’, ’lakóhely’, ’lakóépület’. E rokon értelmű szavaink alakja szinte változatlan, de a bennefoglalt építmény óriási fejlődésen ment át az eredeti őshazában használt kéregből, állati bőrökből készített sátortól vagy földkunyhóktól a 20. századi összkomfortos házakig. S ez a fejlődés talán leginkább a ház alaprajzi formáiban tükröződik.

A ház alaprajza sokat elárul a házfejlődés időbeli és helyi állapotáról, a lakáshasználatról, a házban folyó életről, a család összetételéről, gazdasági-társadalmi helyzetéről stb. Alakulását a lakók igényei, anyagi lehetőségei, az építőismeretek szintje mellett a helyi hagyományok és adottságok határozzák meg, különösen azok, amelyek a tüzelőberendezés-füstelvezetés, az építőanyagok, a falszerkezetek és részben a tetőszerkezetek terén mutatkoznak. Közülük is főként a tüzelőszerkezetek, az alaprajz és a falszerkezetek állandó kölcsönhatása dominál.

A 19. században a középkor vége felé kialakult, háromhelyiséges parasztház a Kárpát-medence szinte minden táján általános. Helyiségei soros elrendezésűek, azaz egymás után következnek. Az utca felőli helyiség rendszerint szoba. A második helyiség tájanként eltéréseket mutat: az alföldi területeken és a Dunántúlon konyha, a Felföldön és Erdély faépítkező területein azonban még sokáig őrzi hideg, közlekedő- és rakodótér funkcióját. Az egyszerűbb házak harmadik helyisége kamra. A szoba-konyha-kamra beosztású parasztház alaptípusnak fogható föl, aminek számos helyi variációja van, akár az elrendezést, akár a helyiségek funkcióját tekintjük. Ugyanakkor a ház különféle bővített változatai is léteznek.

Az egyhelyiséges lakóház az egykorú népélet kutatói számára sokat jelentett, különösen a néprajztudomány formálódásának időszakában. Az egyhelyiséges ház kora gyakorlatilag a 14. századdal leáldozott, de említett példák a dunántúli területeken, a Székelyföldön és más vidékeken tovább éltek. Az egy lakótérből álló, eresszel ellátott házakról az 1900-as évek legelején még több információ gyűjthető a Székelyföldön. A székely ház ereszének bezárulása a 17-18. században lezajlik. Az egysejtű ház a Felföldön is a régmúlt része, amit a mellékhelyiségek hiánya tükröz.

A 19. században és a 20. század elején az egy- és kétszobás házak elterjedése már mindenütt megfigyelhető volt. A többnyire háromszakaszos elrendezésű házakban a második helyiség a konyha vagy pitvar lett, amelyet gyakran követett a kamra, a fűtetlen vagy fűtött változatokkal. A Dunántúlon a füstösházak és füstöskonyhák jellegzetesek maradtak sokáig, és gyakran nagyobb méretűek voltak, mint a többi helyiségek. A kémény megjelenése jelentősen megváltoztatta a belső elrendezést, és a 19. század végére a kettőskonyhás házak kevésbé terjedtek el széles körben.

Az egyetlen vagy kettő helyiségből álló házak mellett a kamrák kiemelt szerepe is megfigyelhető volt: a kamrák gyakran önálló építményekként vagy az épület részeként funkcionáltak, és a többszörösen bővített családok esetében különösen fontos tároló-helyiségek voltak. A legrégibb ismert példányok között akad például Lovászpatonán egy 1683-as mestergerendájú ház, ahol az előkamrák és a kamrák megjelennek. A 18-19. századi Nógrád megyei összeírások alapján öt kamra is előfordulhatott egy házban. A fűtetlen kamrákban aludtak a nagycsalád asszonyai, lányai, a szolgák és házatlan zsellérek is. A nyugat-magyarországi faházak területén a 18. századi füstösházakhoz is több kamra csatlakozott.

A második szoba kialakulása és a tisztaszoba megjelenése pedig a 18-19. században jellemző tendencia: a két- vagy háromszobás parasztházak gyakoriak voltak, és a tisztaszoba rangjelző funkciót töltött be. A tolnai Sárközben például az 1870-es évektől szinte általános lett, míg Szatmár Erdőhátán ekkor még ritka maradt. A kúriai és gazdagparaszti házakban a vendégszoba megjelenése az 1800-as évek második felében kezdődött, de elterjedése lassú volt. A tisztaszoba gyakran az utcai helyiség volt, de nem mindenütt. A második szoba tehát több vidéken a családszerkezet összetettségének következménye: a kétvégű vagy többszakaszos házakban különböző funkciókat láttak el benne.

A világosan megkülönböztetett helyiségek mellett a nyugati és déli Dunántúlon a füstösházak és kettőskonyhák különleges megoldásai is megfigyelhetőek, ahol a füstösházból leválasztott kis konyhát vezették össze a központi tűzhellyel egy jobb levegőjű főzőtér érdekében. A kettőskonyhás házak elterjedése azonban nem lett általános, mivel a kéményes megoldás egyszerűbb és hatékonyabb volt. A 19. század végéig a Dunántúlon sok helyen a füstöskonyhák maradtak dominánsak, de a modernizáció előretörtével a konyhák és a tűzhelyek új funkciókat vettek fel.

A cikk záró része a célszövegek alapján a 20. század elején és középpontjában tárgyalja a modernizációt: a hővisszanyerős szellőztetés és a CO2-vezérelt rendszerek megjelenése, az energiatakarékos megoldások növekvő szerepe a költséghatékony és egészséges beltéri környezet megteremtésében. A modern építészet és a hagyományos fabútorzások, falszerkezetek, tetőszerkezetek továbbra is formálják a házak alaprajzát és funkcióit, miközben az életkörülmények és a lakáskulturális igények folyamatosan fejlődnek.

16. ábra: Kéthelyiséges, egybejáratú, földfalú ház, épült 1912-ben Gyeke (Szolnok-Doboka vm.). A második szoba konyha-pitvar, az első pedig a szoba. A kamrák elhelyezése és a hálókamrák fejlődése szorosan összefügg a családszerkezet és a gazdasági körülmények alakulásával. A korszakokra jellemző az, hogy a három helyiségből álló alaprajz mellett megjelennek a kibővített változatok is, amelyek a helyi adottságokhoz és kötetkezők igényeihez igazodnak.

Az egyszerű soros alaprajzú ház harmadik helyisége a kamra volt, de a második szoba kibővítésével és a tisztaszoba megjelenésével a parasztház komplexebb társadalmi és gazdasági struktúrát tükrözött. A 18-19. századi levéltári adatok és néprajzi felmérések szerint a kétszobájú parasztház már nem ritkaság, sőt a 19. század derekán általánosabbá vált. A tisztaszoba, mint rangjelző funkció, több vidéken a ház első, utcai helyiségévé vált, de máshol a hátsó szobát rendezték be tisztaszobának. A nagycsaládos háztartások és a társadalmi-vagyoni réteg különbségei mind leképeződnek a helyiségek elrendezésében és funkciójában.

Az idők folyamán a parasztház alapkoncepciója és elrendezése alkalmazkodott a helyi adottságokhoz és az építőanyagokhoz. A füstöskonyhától a zárt konyháig és a kettőskonyhás megoldásokig terjedő fejlődés a faluközösségek életmódjának és az energetikai lehetőségek alakulásának tükrét adja, és bemutatja, hogyan formálta az alaprajz a házban élők mindennapjait. A modernizáció és a központi szellőztető rendszerek megjelenése pedig tovább alakította a tartósságot és az energiatakarékosságot, miközben megőrizte a hagyományos mintákból fakadó kulturális értéket.

tags: #regi #egy #helyiseges #haz #neve

Népszerű bejegyzések:

• Rácalmási nyaralók, házak és társasházi lakások széles választéka
• Tulajdon megrongálása és lopás: büntetőjogi alapelvek Magyarországon
• Kísérleti beavatkozás Ferencvárosban: József Attila-lakótelep kontra Corvin negyed
• Uzsa szabályozása: településszerkezeti terv részletes ismertetése
• Rácz Aladár út és Thomán István utca közelében található sorház