Regi magyar hazi oltárak – hagyományos otthoni szentélyek története és jelentősége
Eljött az ideje annak, hogy széles körben felújítsuk őseink egyik nagyon szép, de mára majdnem elfelejtett régi szokását - a HÁZI OLTÁR állítását. Elődeink tudták, hogy minden házi oltár egy-egy erőközpont, összekötő kapocs az ég és a föld között. Otthonunk szentélye, ahol családunk tagjainak imái, áldásai összeadódnak, felerősödnek, mivel a mennyből hasonló jó erőket vonzanak magukhoz. Ez a felerősödött, megszentelt erő igyekszik önmagát megvalósítani.
A házi oltár mérete, felépítése, elrendezése, elhelyezése egyéni körülményeinktől függ. Különlegessége, tükrözi az ott élők felfogását, helyzetét. A házi oltár fontos szerepe az egyén, a család, az ország, sőt a világ szempontjából is nélkülözhetetlen. Segít a jó erők egyensúlyának megteremtésében. Hatása építő, javító, felemelő, áldó.
Magyarországon még az 1950-es években sok helyen létezett házi oltár. B.A.Z. megyében Felső-Mérán a legtöbb otthonban, a kb. egy méternél kicsit magasabb fiókos szekrény tetején alakítottak ki egyszerű házi oltárt. A háttérben fönt egy fakereszt, lejjebb legtöbbször tükör és szentek képei, alattuk nagyszülők, szülők képei, előttük tartóban gyertya, vagy mécses és - amikor volt - élő virág. Sok helyen ezt kiegészítették az ajtónál szenteltvíz tartóval a falon.
Az ázsiai kultúrákban a buddhisták, taoisták, shintó vallásúak még ma is komoly hangsúlyt fektetnek a házi oltárok felállítására. Némelyik helyen még az utcán is létesítenek kis szentélyeket, még a nagy városokban is. A házi oltár szerepe nem csökkenti a templomok fontosságát, sőt hangsúlyozza, hogy nem elég egy hétnél többször találkozni az égiekkel.
Szárnyas oltárok eredete és a középkori Magyarország
1. ábra: Erzsébet királyné hordozható szárnyas oltára. 14.század, 40x26,8 cm (New York, Metropolitan Museum)
2. ábra: a garamszentbenedeki Kálvária-oltár (Esztergomi Keresztény Múzeum)
3. ábra: a selmecbányai Vizitáció táblakép (Magyar Nemzeti Galéria)
4. ábra: a bártfai Pieta-oltár részlete (bártfai katedrális)
5. ábra: a prázsmári erődtemplom főoltára (Fotó: Pauló Tamás)
6. ábra: a Jézus születése jelenet a bártfai azonos nevű oltáron
7. ábra: a kassai dóm főoltárának részlete (Fotó: Méry Gábor)
8. ábra: a szentsimoni főoltár
9. ábra: a bártfai Szt. Egyed-templom főoltárának alakjai: Szt. Egyed, Szt. István és László királyok
10. ábra: a Szt. Imre szárnyas oltár a Mátyás-templomban
A középkori Magyarországon a szárnyas oltárok fontos szerepet játszottak: a szárnyak mögötti monumentális részletek, a predellák és az oromzatok gazdag díszítése a vallási események díszítő és tanító szerepét szolgálta. A szárnyas oltárakat többnyire fából készítették, a gazdagon faragott részletek és a táblaképes megoldások együttese a templomok architektúráját is megerősítette. A fehér és aranyozott részletek a fény hatására különleges hatást keltettek a liturgia során.
A szobrok vezető szerepe és a főoltár kialakulása
A szobrok vezető szerepének érvényesülése a többfigurás mély oltárszekrényben és az oromzatban 1460-1470 körül lett általánossá a dél-német és a közép-európai oltárkészítésben. Az oltárszekrény a szárnyakkal vált nyithatóvá és zárhatóvá. Tudjuk, hogy az év nagyobb részében ezek az oltárok zárva voltak, s a hívek csak nagyobb egyházi ünnepeken láthatták a gazdagon díszített oltárszekrényt és szárnybelsőket. A főoltár mellett mellékkápolnákba vagy a templomhajókba is kerültek kisebb oltárok, amelyeket a névadó szentek ünnepén nyitottak ki.
A táblaképek közül különösen kiemelkednek a garamszentbenedeki Kálvária-oltár és a selmecbányai Vizitáció táblaképei. A vizitáció rekonstrukciója például 360x120 cm-es mozgó szárnyat feltételez, amely kettős beállításban nyitható. A magyarországi táblaképek a késői gótika és reneszánsz jegyeit ötvözik, s a táblaképek között olyan alkotások találhatók, melyek Erzsébet, István, László és Imre képeivel, vagy éppen Krisztus szenvedésével foglalkoznak.
Festett táblaképes oltárok és neogótika
A festett táblaképes oltárok közé tartozik a bártfai Pieta-oltár és a kassai főoltár részletei is. Az idő előrehaladtával a gótikus szerkezetek mellett megjelenik a barokk és neogótika iránya: a 17-18. században az oltár középső részét gyakran hatalmas festmény foglalta el, a szárnyak és predellák részletei pedig díszítő faragások helyett vaskosabb ikonográfiával bővültek. A budai Mátyás-templom Szt. Imre-oltára például a gótika és a reneszánsz határán álló elemeket őrzi, melyek a 19. századi rekonstrukciók során is megőrződtek.
A bártfai Szt. Egyed-templom neogótikus főoltára 1883 és 1888 között készült, és olyan gazdag, hogy a szárnyak festett tablóin szinte az összes magyarországi szent megjelenik. A főoltár központi alakja Szt. Egyed, aki melletti alakok között Szt. István és Szt. László szobrai láthatók. Összefoglalóan a neogótika időszakából több olyan oltár került napvilágra, amelyekben magyar történelmi személyiségek is szerepelnek.
A Kassai főoltár és Erzsébet története
A kassai bazilika főoltára a középkori Magyarország egyik legimpozánsabb alkotása. A 1474-77 között épült aranyozott, festett főoltár 11 méter magas, 8 méter széles középső rekeszével lenyűgöző látványt nyújt. A táblaképek középpontjában a Szűz Mária királynői alakja és Jézus gyermekével álló kompozíció látható, bal oldalán Erzsébet, jobb oldalán pedig János Krisztus közeli rokona áll. A kassai főoltár a mozgatható szárnyak segítségével jól tükrözi az egyházi év tematikus rendjét, és a belső oldalakon Erzsébet legendája, Krisztus szenvedései, Mária életének állomásai váltakoznak.
Mátyás-templom és Szt. Imre-oltár
A budai Mátyás-templom Szt. Imre-oltára a tatárjárás utáni időket idézi, ahol a középkori elemek mellett a 19. századi rekonstrukciók nyomai is felfedezhetők. A templom berendezéseinek többsége Ruprich Károly műhelyében készült az 1890-es években, köztük a Szt. Imre-kápolna. A kápolna szárnyas oltárán három magyar szent - Imre herceg, István király és Gellért püspök - életéből vett jelenetek láthatók. A táblaképeket Zichy Mihály festőfejedelem alkotta, s az oltár tetején kiemelkedik a Szűzanya koronázott alakja.
Összefoglaló
A középkori faragott oltárokról, templomi berendezésekről szóló cikksorozat kiemelten tárgyalta a 15. századi gótikus szárnyas oltárokat, melyek többsége a történelmi Magyarországon, a Felvidéken, Erdélyben, sőt Budapesten is megcsodálható. A szárnyas oltárok a főoltár mellett gyakran mellékkápolnákba kerültek, a predellákon és oromzatokon gazdag ikonográfia mutatta be a Szentek életét és a bibliai eseményeket. A 19. századi neogótika időszakában pedig olyan oltárakat hoztak fel, amelyekben magyar történelmi személyiségek is láthatók, hangsúlyozva a nemzeti identitás és vallási hagyományok összefonódását.

A mai felújításokon keresztül visszatérhetünk ahhoz az ősi gyakorlatunkhoz, hogy az otthoni oltár megtestesítse a hit és a családi összetartás központját. A szentképek, faragások és áldások összhangja segít a közösségi és egyéni értékek megőrzésében, és hívja fel a figyelmet a vallási hagyományok mélyebb megértésére minden generáció számára.
tags: #regi #magyar #hazi #oltarok
