A magyar földhasználat és a rendszerváltás előtti intenzív földhasználat
A magyar föld, a magyar termőföld nemzeti kincsünk. A földtörvény megtárgyalásával, a döntéshozatallal egy 1100 éves vitának fogunk véget vetni az elkövetkező napokban. Választ adunk arra a kérdésre, amely koronként mindig visszatér, hogy kié lesz a föld, kié legyen a föld.
A magyar agrárium alaptörvénye lesz a földtörvény, egy olyan fundamentum, amelyen a később megalkotandó üzemszabályozási törvény, a családi gazdaságokra vonatkozó szabályok, az agráröröklés rendjét tartalmazó szabályok, a földvagyon-önbevallási törvény, illetve az agrárium különös, sajátos adózására vonatkozó normák alapulnak.
A földtörvény megalkotását alapvetően társadalmi súlyán túl két körülmény indokolta. Az egyik az, hogy 2014. április 30-ával lejár a földmoratórium uniós csatlakozásunkkor kapott 7 plusz 3 éves időtartamú határideje. Nekünk eddig az időpontig egy új törvényi szintű szabályozást kell létrehoznunk, amely megfelel az Unió alapelveinek is.
A magyar földhasználat történelmi háttere
1100 év történelme a földek körüli vita történeteként is összegezhető. Elég visszagondolni a honfoglalás korára, Pusztaszerre, az Aranybullára, a jobbágyságra, törvényeink sorára. A feudalizmusban földtulajdona csak a királynak és a nemeseknek lehetett. Bár hozzátartozik, a magyar parasztságnak is voltak olyan nem kis számú részesei, akik nem voltak jobbágyok. Székelyek, kunok, jászok - kétszer kellett visszavásárolniuk a saját földjüket -, hajdúk, mezővárosok és szabad királyi városok polgárai is részei voltak a mezőgazdaságnak.
1848 volt az a korszakhatár, amikor a jobbágyfelszabadítással a föld művelői tulajdonhoz jutottak. A kiegyezés stabilizálta ezt az agrárfejlődést, Magyarországon rengeteg kis és közepes családi gazdaság volt, de nem volt elég a föld, földéhség jellemezte ezt a kort, és nem találtak igazán megoldást arra, hogy a vidéken élőket földhöz juttassák.
Az őszirózsás forradalom köztársasága földosztással próbálkozott Magyarországon, a Tanácsköztársaság a földek szocializálását rendelte el, tulajdonképpen államosítást. Mindezek kísérletek voltak. A két háború között pedig volt egy jelentős előrelépés, a Nagyatádi-féle földreform 1920-ban, amikor 1 millió hold földet osztottak ki mintegy 420 ezer egyén között. Ebből a nagybirtok adott 650 ezer hold területet. Jelentős földreform volt, de mindenki érezte, hogy többre van szükség, ezért 1939 elején már egy újabb földbirtok-politikai törvényjavaslat került az Országgyűlés elé. 1 millió 400 ezer hold föld került volna végül kishaszonbérlet formájában 14 év alatt felosztással a földet művelők tulajdonába.
A téeszesítésről is kell néhány dolgot elmondanunk, hiszen több hullámban zajlott az ország eltérő részein, eltérő időpontokban, de a terror légkörében zajlott, a kitelepítés és a kifosztás jellemezte. Emberek millióitól vettek el mindent, százezrek hagyták el a magyar vidéket. Ekkor kezdődött a magyar vidéknek az a tönkretétele, amelyből mi igyekszünk felemelni a magyar vidéket. Egyéni tragédiák sora követte ezt a téeszesítést, erőszakos intézkedések voltak. Jellemző, hogy a Nagykunságban, a szabad paraszti gazdálkodás fellegvárában hozták létre az első szövetkezeti várost, Túrkevét, Karcag a második volt és így tovább.
A téeszesítés időszakának második felében, amikor már konszolidálódott a helyzet, az '56-os levert forradalom után az emberek beletörődtek a megváltoztathatatlanba, az állam is felismerte azt, hogy a mezőgazdaságra szükség van, komoly invesztíció történt, a téeszek beálltak, és komoly sikereket értek el; ez is hozzátartozik a mezőgazdasági múlthoz. Ezek a sikerek a magyar agrárium fénykoraként is leírhatóak. Túl közeli még az időpont ahhoz, hogy a teljes mérleget megvonjuk, milyen hatással járt ez a tájra, az ott élő emberekre. És 1990 után, a rendszerváltás után a kárpótlással megjelentek a kis- és középbirtokok újra, sokan visszavették a földet, és elkezdtek gazdálkodni. A túlélő téeszek és a belőlük alakult kft.-k is küzdelmes éveket tudhatnak maguk mögött.
A rendszerváltás hatása az agráriumra és a földhasználatra
A magyar társadalom meghatározó ezredfordulós eseménye a rendszerváltás, ami egyszerre jelentette a politikai rendszer megváltoztatását, gazdasági szerkezetváltást, vagyis a nemzetgazdaságot alkotó ágazatok egész szerkezetének módosulását, orientáció változtatást: az államilag szervezett termelésirányításról a piacgazdaságra való áttérést, piacváltást, a hazai és a külső piacok kapcsolatrendszerének teljes átalakítását, és az összes felsorolt változásnak megfelelő új intézményrendszer kialakítását. Mindezek mélyen érintették a vidéki társadalom és az agrárium egészét. Sok társadalomelemző szerint éppen a vidék és az agrárágazat volt ennek a mélyreható átalakulás-sorozatnak a legfőbb vesztese a magyar társadalomban.
A mezőgazdasági keresetek 1990 óta folyamatosan csökkentek, és jellemzően alacsonyabbak a nemzetgazdasági, és az ipari átlaghoz viszonyítva. A mezőgazdasági termelés alacsony hatékonysága és jövedelmezősége következtében a vidéki emberek igyekeznek más jövedelemforrás után nézni, és - ahol lehet - ipari vagy más, de mindenképpen jobban jövedelmező állásban elhelyezkedni. Sok vidéki településen azonban a mezőgazdasági alapanyag-termelés jelenti az egyetlen foglalkoztatási lehetőséget, ezért a hátrányos gazdasági helyzet elvándorláshoz, a helyben maradók elöregedéséhez vezet.
A statisztikák alapján készült becslések szerint ma a gazdaságilag életképes mezőgazdasági üzemek száma 40-50.000 alatt van. Ezt támasztja alá a regisztrált termelők által elért árbevétel is. Az egy gazdaságra jutó árbevétel a gazdasági társaságoknál 140 millió Ft, a főfoglalkozású egyéni vállalkozóknál és főfoglalkozású őstermelőknél 4,7 millió Ft, a nem főfoglalkozású egyéni vállalkozóknál és őstermelőknél mindössze 0,8 millió Ft. Az utóbbi két csoportban szerzett jövedelemről nem feltételezhető, hogy olyan többletet tartalmazna, ami fejlesztésre fordítható; - a következő évi termelés finanszírozásán túl.
A magyarországi vidéki gazdaság alapja (néhány településen kizárólagos alapja) a mezőgazdaság, ezért a gazdaságok fejlesztése nélkül alig képzelhető el a magas munkanélküliség csökkentése a vidéki településeken. Az ágazat tőkeszegénysége, alacsony jövedelmezősége, valamint a fedezet hiánya miatt a mezőgazdasági vállalkozások a rendelkezésre álló hitelkonstrukciókat is csak korlátozott mértékben tudják igénybe venni. A hazai gazdálkodók támogatottsági szintje jelentősen elmarad az Európai Uniós-versenytársaikétól, ami versenyképességüket közvetlenül érinti. A helyzeten próbálnak enyhíteni a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv keretében megnyíló források a gazdálkodók tőkeerősebbé és hitelképesebbé tételével, valamint a fejlesztési támogatásokkal.
A mezőgazdasági alapanyag-termelés - feldolgozás - értékesítés termékpályán a megtermelt jövedelem jelentős része az utolsó két szakaszban (a feldolgozás és az értékesítés során) realizálódik. A termékpálya e három szakasza a mai Magyarországon elkülönül egymástól, a magasabb profitrátájú feldolgozásban és értékesítésben alacsony a termelői tulajdon és érdekeltség. Ennek következtében a alacsony a termelőknél maradó jövedelem. A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv a termelői szervezettség növelését célzó, a termelői csoportok megalakulását és működését támogató intézkedés keretén belül kínál megoldást erre a helyzetre.
A magyar mezőgazdaságnak a gép- és technológia ellátottság szempontjából nem csak a szokásos (folyamatos) fejlesztési és karbantartási feladatokkal kell megbirkóznia (és az azon a téren is kialakult évtizedes elmaradást pótolni), hanem egy egészen új üzemstruktúra műszaki-technológiai feltételeinek megteremtése vált szükségessé. A nagyüzemi méretekhez illeszkedő gépi kapacitás egy része alkalmatlan a kisgazdaságok művelésére.
Bár a mezőgazdasági beruházások változatlan áron számolva szinte minden évben bővültek, a jövedelem a legtöbb ágazatban nem tette lehetővé az indokolt technológiai korszerűsítést. 1994 után, az összes mezőgazdasági beruházás még - az 1999-től mérhető jelentős javulás ellenére - 1999-ben csak 55,6%-a volt az 1990. évinek. Ezek a számok azt jelzik, hogy a mezőgazdaság műszaki-technikai eszközrendszere nem képes megújulni megfelelő ütemben.
Az új földtörvény céljai és főbb elemei
Felelősséggel javasoljuk, hogy csak magyar földműves vehessen földet, magyar gazdálkodók bérelhessenek földet, és oly sok generáció után első alkalommal kizárólag a magyar földműves lehessen a földpiac első számú részese, résztvevője. A magyar földművelők társadalma legyen az az egyetlen társadalmi réteg, aki földet vásárolhat. Ezzel megkezdődik a magyar földtulajdon, a magyar földvagyon átrétegződése.
El lehet mondani azt is, hogy ki nem vásárolhat a jövőben földet. Nem vásárolhatnak az ingatlanbefektetők, nem vásárolhatnak azok, akiknek sok van, a zsebszerződéses és egyéb spekulánsok, egyáltalán a kül- és belföldi spekulánsok nem vehetnek majd földet.
A törvényjavaslat a mezőgazdasági üzemekről szóló törvény fundamentuma is lesz egyben. Lesznek olyan kérdések, amelyeket mind a két törvényben szabályoznunk kell. Az üzem megengedett birtokmérete szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy az önök előtt fekvő törvényjavaslat kinek milyen nagyságú föld tulajdonjogának és haszonbérletének megszerzését teszi lehetővé, amely a rátelepülő üzem földalapját képezheti. A kialakult agrárüzemeket meg kell őrizni, és lehetővé kell tenni, hogy mint gazdasági egységek kerülhessenek alkalomadtán más gazdálkodókhoz, akik azokat működtetni képesek.
A törvényjavaslat rendelkezései a birtokpolitikai célok elérésének egyik kiemelten fontos, de nem egyedüli eszközét képezik. A birtokpolitikai célokat a nemzeti vidékstratégiában, a Darányi Ignác-tervben lefektettük, és nyilvánosságra hoztuk. Ezzel összhangban alkottuk meg a törvénytervezetet, amely elősegíti például az őstermelők birtokszerzését, a számukra méltányos jövedelem elérését. Az őstermelők kisebb birtokainak a jövője biztosított, és ahogyan említettem, támogatjuk középbirtokká fejlesztésüket.
A törvényjavaslatban a családi gazdaságok képezik a szerzési preferenciák elsődleges tárgyát, mivel azok kell hogy alkossák a középbirtok derékhadát, a magyar mezőgazdaság gerincét, amelyek a családok foglalkoztatásának biztosításán keresztül előmozdítják a vidéki térségek által nyújtott megélhetési lehetőségek bővítését.
Az új földtörvény a magyar föld és a magyar földművesek védelmét tartja szem előtt. Véglegesen kizárjuk a spekulánsokat, akár külföldi, akár belföldi személyről van szó, ideértve a zsebszerződésben részt vevőket is. A nagyobb birtokok, zömmel társas gazdaságok is fontos szerepet kapnak a nagy tömegű és azonos minőségű, piacképes mezőgazdasági termékek előállításában. Valljuk, hogy ami a piacképességet, illetőleg az ezzel összefüggő versenyképességet illeti, időszerűnek tűnik e fogalmak mellett egyre inkább az életképesség követelményeivel is megismerkedni, amely napjainkban legalább olyan megbecsülendő érték, mint a versenyképesség.
A törvényjavaslat a földművesek felé fogalmaz meg kedvezményeket, és egyértelműen kizárja a földhasználat fogalmából azokat, akik mezőgazdasági termelést nem folytatnak. A törvényjavaslat lehetővé kívánja tenni minden polgár számára, hogy amennyiben igényt tart rá, akkor földtulajdont szerezhessen kertes mezőgazdasági övezetekben, zártkertekben, hobbitelkeken kistermelés vagy éppen kikapcsolódás céljából. Itt saját részre tud termelni, és ezáltal el tudjuk érni azt a célt is, hogy minden földet megműveljünk.
A jogi személyek tulajdonszerzésből való kizárása azon alapul, hogy a jogi személyeknél a tulajdonszerzési mennyiségi korlátozások könnyen kijátszhatóak, osztódással tudnak szaporodni. Jól ismert ma már az is, hogy a földpiacon a fiskális eszközök sem alkalmasak arra, hogy elejét vegyék a földfelhalmozásnak. A nagyvállalatok minden további nélkül áthárítják azok kedvezőtlen következményeit az élelmiszertermékek fogyasztóira. A földhasználat terén nagyobb mozgást kínál a törvényjavaslat a jogi személyeknek az 1200 hektáros birtokhatár meghúzásakor.
A törvényjavaslat tartalmazza a megállapodások kötelező nyilvánosságra hozatalát, továbbá hatósági engedélyhez kötési kötelezettség van benne a földszerzésre, és a művelési kötelezettséghez kötjük a földvásárlást, földhasználatot.
A hatósági engedélyezés bevezetése nem öncél. Egyfelől látni kell, hogy a most hatályos földtörvény számos előírásának betartása nem ellenőrizhető, mert nincs intézményi biztosíték, másfelől a szigorú szerzési követelmények is ezt az állami beavatkozást követelik meg.
Tőzsdei őslények: a túlélés tanulságai
| Mutató | Érték |
|---|---|
| GDP hozzájárulás | 3,5% |
| Agrárgazdaságok száma | 241 ezer |
| Mezőgazdasági terület | 4 922 ezer hektár (az ország területének ~53%-a) |
| Mezőgazdaságban dolgozók száma | 227 645 fő |
| 40 év alatti mezőgazdaságban dolgozók aránya | 10% |
| Mezőgazdasági végzettségű dolgozók aránya | 39% |
| Egy gazdaságra jutó átlagos mezőgazdasági terület | 22,8 hektár |
| Állatot tartó gazdaságok száma | 117 ezer |
| Állattartó gazdák agrár végzettséggel | 34% |
tags: #rendszervaltas #elotti #intenziv #foldhasznalat