Renzo Piano UK lakóházak: Central Saint Giles és a londoni felhőkarcoló-építészet kontextusában

Szemléltető példaként szolgál a Central St Giles központi részének átalakítása, amely a Covent Garden és New Oxford Street között helyezkedik el London központjában. A fejlesztés lerombolt egy hatalmas, el nem szeretett, megközelíthetetlen blokkot volt kormányzati irodákkal, és permeábilis, élénk, plasztikus tömegként, különböző funkciókat ötvöző volumszerkezetet hoz létre: irodák, lakások, éttermek és kiskereskedelem találkozik itt.

A projektnél Maurits Van der Staay hangsúlyozta: a kontextushoz való alkalmazkodás a méretben, anyagokban és színben. A környező védelmi területekkel szemben fontos volt, hogy az új fejlesztés illeszkedjen a régi terület vágyaiba és az utcaszínhez. A tömeget felosztó, tömbönkénti tagolás, a környező épületek magasságának és az utcai sorok létrehozásának figyelembevétele a tervezés lényeges elemei közé tartozik. A szerkezeti anyagok között üveg, acél és kerámia dominál, a 121 000 darab glazed ceramic tile adja a hatványozottan jellegzetes, 22 élénkbarna fachot, melyek sárga, piros, narancs vagy lime zöld kerámia részekkel váltakoznak. Ezek a kerámia mezők a méret tagolását segítik, miközben a házak kilátását és fényét gazdagítják.

Central Saint Giles kerámia falfelületek és színes panelek infografika

A tetőkön található teraszok és az épületek rendezetlen formái még inkább a kisebb épületek kollekciójára utalnak, amely hasonló változatokkal található a helyi környezetben. Ellentétben a jelenlegi trendekkel, a permeábilis blokk ötlete fontosabb volt a vegyes használatú program számára, és kulcsfontosságú volt a hely élő, pezsgő közterületévé alakításához. A Central Saint Giles prototípusa sűrű, vegyes funkciójú és környezetileg hatékony közegű városrésznek tekinthető középmagasságú rekonstrukcióknál.

A két épület - egy lakó- és egy irodakomplexum - egy új középső belsőudvar köré szerveződik. Itt, az óriási tölgyfa körül éttermek és kávézók terjeszkednek ki, élénkülve a nyílt térben. Az island területre öt átjáró vezet, megteremtve több összekötő átjárót a városba be és ki. A földszinti éttermi egységek lehető legnagyobb átlátszósággal készültek el, hogy a belső közteret a város felé nyissák meg.

A tervezés során a 2,9 méteres belmagasság minden emeleten biztosított volt, amely a területre jellemző kényelmes, tágas belső teret adja. A kerámia és az üveg kombinációja élénk vizuális identitást kölcsönöz a projektnek, miközben a fény és az anyagok kapcsolata dinamizmust kölcsönöz a házaknak. A projekt számottevően példát mutat a sűrű, vegyes hasznosítású, középmagas városi fejlesztésekre, amely környezeti fenntarthatóságot és emberközpontú köztereket helyez előtérbe.

Londonban hosszú idő óta zajlik a magasépítés megújításának és a városi identitás megőrzésének folyamata. Az egyik kiemelkedő tendencia, hogy a magasépítés nem csak irodai, hanem lakó- és közösségi funkciókat is magába foglal, megőrizve a város történeti városképe és a szomszédos kerületek léptékét. Renzo Piano és társtervezői által megvalósított projektek közé tartozó többi lakó- és irodaház is a városi életminőség javítását célozzák, melyet a közterek, a látványos homlokzatok és a funkcionális átjárhatóság támogat.

Az építészet történetében London egy dinamikus fejlődési útvonalat jár: a középkortól kezdve a felemelkedő toronyépítészetig terjedő időszakban a magasság és a beépítés mintája folyamatosan formálta a városkép közlekedését, lakhatását és a köztereket. A brit fővárosban ma is zajló fejlesztések különösen a szomszédos városrészekkel folytatott kapcsolatokra és a közterületek megújítására helyezik a hangsúlyt, és a Renzo Piano által tervezett projektek ezt a szemléletet testesítik meg leginkább.

Történeti környezet és brit felhőkarcoló-paletta

A londoni magasházak fejlődése hosszú történelmi folyamat eredménye: a középkorból kiinduló magasságok és ikonikus épületek történetét az elmúlt évszázadokban a gazdasági és technológiai változások formálták. A 19. század végén még nem voltak világos magassági korlátozások, ezért ekkorra született meg a Queen Anne's Mansions, amely 30 méter fölé emelkedett, ám Viktória királynő kifogásolta látóhatár megszűnését a Buckingham-palota és a Parlament között. Az 1960-as években a londoni magasház-építés fellendüléséhez hozzájárult a Centre Point (117 m, 33 emelet) és a későbbi Bank negyedben látható üdvözlő példák, mint a 183 m magas National Westminster Tower (Tower 42). A Canary Wharf fejlődése és a keleti partszakasz megújulása jelentős hatást gyakorolt a város arculatára és a toronyház-építések ütemezésére. A 21. század elején a tervek és a megvalósítások olyan új fímsorokat mutattak, amelyek a lakhatási és közösségi funkciókat egyesítik a kereskedelmi és irodai célokkal.

Londonia felhőkarcoló-indikátorok térkép a Canary Wharftól a központ felé

A Canaray Wharf környéke és a belváros gyorsan változó látképe rávilágít arra is, hogy a városi regeneráció sűrű és érintett területeinek megújítására egyre nagyobb figyelem jut. 21 olyan új vagy jelentősen átalakított toronyház építése van kilátásban vagy már megvalósult, és a tervek között szerepel például a 278 méteres 22 Bishopsgate és a 67 emeletes Spire at Canary Wharf. E közegben Renzo Piano projektje, a Paddington Square a Paddington pályaudvarnál megvalósított együttműködés lehetőséget teremt a közterület és irodai tér összekapcsolására az üveghomlokzatú irodaház és közterületi terek között.

Paddington Square látvány- és közterület terv

Az építészeti díjak, például a RIBA National Awards és a Stirling Prize, hangsúlyozzák a meglévő szerkezetek megőrzését és az új funkciók integrálását, egyúttal kiemelik a közösségi területek és oktatási helyszínek fontosságát. A londoni díjazott projektek között gyakran találhatók olyanok, amelyek a történeti környezet érzékeny megőrzését és az új technológiák integrációját álmodják meg, például a UCL East Marshgate vagy a Sadler’s Wells East fejlesztései.

Rendszerezés és jövőképek

  1. Central Saint Giles: permeábilis, vegyes használatú központ közvetlen környezeti kontextussal és közterületek integrációjával.
  2. Canary Wharf és keleti körzetek: új lakó- és irodapanelok, Toronyházak magas szintű urbanisztikával.
  3. Paddington Square: közterület és iroda összefonódása üveghomlokzatú tömbön keresztül.
  4. RIBA Nemzeti Díjak és Stirling Prize: a meglévő épületek megőrzése, társadalmi és kulturális terek támogatása.

A londoni építészet jelenleg 455 olyan tervet tartalmaz, amelyek 20 emeletnél magasabbak lehetnek, és a budapesti példákhoz hasonlóan a város arculata dinamikusan formálódik. A különböző tervek és projektek közösségi, kulturális és oktatási célokat is magukban foglalnak, amelyek segítik a városi életminőség javítását és a város gazdasági fejlődését. Renzo Piano építészeti megközelítésektől függetlenül is egyértelmű üzenetet közvetít: a városi környezet formálható a helyi igényekhez igazodó, emberközpontú megoldásokkal.

Adalékok és példák a brit építészet minősítésére

A Bristol Beacon felújítása és a Space House londoni rehabilitációja részei annak a szemléletnek, hogy a meglévő épületek értékteremtő átalakítása is kifejezheti a korszerű építészet értékeit. A Plant átalakítása, valamint a Rammed Earth House Wiltshire-ben a földből készült falak és természetes hőtároló képességek példái annak, hogyan lehet a hagyományos anyagokat újszerű módon hasznosítani.

tags: #renzo #piano #uk #lakohazak

Népszerű bejegyzések: