Róma Marcellusz-színház alaprajza: történet és építészeti gazdagság
A rómaiak igen komoly szerepet tulajdonítottak a rokoni-baráti kötelékeknek, de ezt annak idején nem korrupciónak, befolyással üzérkedésnek, vagy hivatali hatalommal történő visszaélésnek nevezték, hanem természetes, elvárható gondoskodásnak.
A színházat Julius Caesar kezdte el építeni, de Augustus, Róma első császára fejezte be, aki azt állította, hogy Rómát agyagból találta és márványból hagyta hátra.
Augusztus alatt építették a Theatrum Marcelli-t, amelyet a színház felszentelésekor már öt éve halott unokájának, Marcellusnak szenteltek.
A színházat kedvenc unokaöccsének, Marcellusnak szentelte.
A színházat a Forum Holitorum Pietas-szentélyének lebontása után kezdték el, az Apollo- és Bellona-szentélyekhez, illetve a Via Triumphalishoz igazították.
Az épületet Augustus alatt építették, a megépítéséről intézkedő törvény a Kr. e. 19-ben kelt lex Iulia theatralis, és unokájának, Marcellusnak a nevét viseli, aki a színház felszentelésekor már öt éve halott volt.
Az első benne megrendezett játék Kr. e. 17-ben a ludi saeculares volt, de csak Kr. e. 13-ban fejezeték be, és egy évre rá fel is szentelték.
Augusztus áthozatott a scaena (szkéné) bejáratához négy márványoszlopot Scaurus palatinusi házából, hogy megadja a színháznak a „regia Theatri” rangot, ahogyan nevezték.
Nem a görög színházak mintájára épült, szabadon álló épület volt, ezért a teljes cavea (nézőtér) boltozatos tartószerkezeten nyugszik.
A belső térben két koncentrikus folyosón lehetett megközelíteni az ülőhelyeket.
A cavea két zónára oszlott, az elsőben a senatori és lovagrend, a másodikban a nép foglalhatott helyet.
Átmérője 129,8 méter, magassága 32,6 méteres, és Róma legnagyobb színháza volt.
Befogadóképességét 11-22 000 főre becsülik.
Eredetileg 41 ív állt a homlokzatán.
Főként tufából és római betonból (opus reticulatum) épült.
A színház árkádos nézőterének alsó szintjét toszkán, második emeletét dór féloszlopokkal díszítették.
A hagyomány szerint a harmadik szintet korinthoszi féloszlopok tagolták, de mivel ezt a középkorban lebontották, vagy ledőlt - néhány oszlopfőtől eltekintve - nincs hitelt érdemlő adatunk róla.
Újjáépíttetői között a scaenát helyreállító Vespasianust és Alexander Severust említik a források.
A Kr. u. IV. századig rendeltetésszerűen használták, utána ez is áldozatul esett a kirablásnak.
Márvány burkolati és díszítőelemeit elhordták.
A széthordott anyagból épült fel például a Pons Sestius Kr. u. 370-ben.
421-ben Petronius Maximus praefectus még szobrokat állított fel benne.
A fennmaradó részeket lakóépületként hasznosították.
A koraközépkorban a Fabiusok vagy Faffik erődítményként használták, majd tőlük a Pirleoni család örökölte meg.
Ez döntő volt megmaradása szempontjából.
1368-tól a Savellik, majd a 1712-től Orsini család birtokolta.
A Savellik építtették meg a homlokzatot megtámasztó támfalakat.
A földszinti részen sokáig üzletek, főként mészárszékek (macellarii) voltak.
Az Savellik 1519-ben Baldassare Peruzzival kényelmes lakóépületté, palazzóvá alakíttatták.
Ekkor stabilizálták a homlokzatot, és építették meg a reneszánsz ablakokat.
1712-ben az Orsinik két szinten és 12 eredeti boltívet magába foglalóan újból átépíttették.
A legtöbb szoba a kertre néz, és van egy Tiberisre néző hatalmas terasza.
Ezt a részt Palazzo Orsiniként ismerik.
Ma több lakásra oszlik, és folyamatosan lakják.
2012-ben hatalmas nemzetközi visszhangot keltett, hogy Iris Origo örökösei, aki az 1950-es évektől volt az egyik tulajdonos, az 1000 négyzetméteres palazzót 32 millió euróért kínálták eladásra.
Egy 600 négyzetméteres ciprus-ligetes, narancsfás, szökőkutas kerttel ellátott luxusingatlanról van szó, amelynek esetleges bérleti díja havi 33000 euro lenne.
- Marcello színház: Theatrum Marcelli, római open-air színház
- Átmérő: körülbelül 110 méter; kapacitás: 12-15 ezer néző
- A cavea felépítése és az oszloprendek váltakozása
A színház beépítése a város belső központjába illeszkedett, és a görög előképektől eltérően a római építészet sajátos funkcionális és urbanisztikai megközelítését tükrözi.
Az alaprajz és a funkciók összefüggései
A színházat nem domboldalra építették, hanem boltíves alépítményre és városi környezetbe integrálták, a nézőtér alatti „dombot” pedig építmény formájában valósították meg.
A nézőteret övező falat az azonos magasságú színfallal kötötték össze, így zárt belső teret hoztak létre, amelyben a színfalat álarchitektúrával díszítették.
A belső térben két koncentrikus folyosón lehetett megközelíteni az ülőhelyeket, a cavea pedig két zónára oszlott: a senatori-lovagrend és a nép számára fenntartott részek.
A földrajzi elhelyezkedés és a városi környezet közvetlen hatást gyakorolt a nézőtéri struktúrára és a nézők be- és kilátására a Tiberis felé.
Összefoglaló adatok a Marcellus-színházról
- Átmérő: 129,8 méter; magasság: 32,6 méter; befogadóképesség: 11-22 ezer fő
- Építés: tufából és opus reticulatum római betonból; három szintű oszloprendek (többségben dór, középső szint ion, feltevések szerint harmadik korinthoszi, amelyet a középkorban lebontottak)
- A földszinti oszloprendszer a toszkán, a második emelet a dór féloszlopokkal díszített
- A színház a Kr. u. IV. századig rendeltetésszerűen működött, ezt követően romlása és fosztogatása kezdődött
A Marcello-színház a római színházi kultúra kiemelkedő példája, amely a városközpontban elhelyezkedő, kör alakú alaprajzával, az íves boltívekkel és a kétszintes színpadi architektúrával a késő római korban is inspiráló szerepet játszott.
tags: #roma #marcellus #szinhaz #alaprajza