Az antik görög és római ház felépítése és elrendezése emeletességgel
Az antik házak lényegesen különböztek modern otthonainktól, nem csupán szerkezeti részleteikben és díszítésükben, hanem főként alaptervükben és elrendezésükben. Míg a mi lakóházaink az utcára szolgálnak, homlokzatuk tág ablaknyílásokkal van áttörve, ezek és az ajtó révén állandó összeköttetésben, közlekedésben állnak az utcával: addig a görög és római ház lakóit úgyszólván elrekeszti a külvilágtól, és a család egész életét a ház belsejében, egy belső udvar körül összpontosítja. Egyszóval udvarház.
Az elrendezésnek ezt a különbségét az éghajlat és az antik élet szokásai okozzák. Délen a lakóház ablak- és ajtónyilásait a lehető legkisebb számra redukálják, hogy a meleg és a napfény ellen védekezzenek. A görög nő társadalmi helyzete is maga után vonta a lakóház elzárását a külvilágtól. Az üveget csak nagyon későn, a római császárság korában használták föl az ablaknyílások elzárására és még akkor is fényűzési cikk számába ment. Ép azért legfölebb az emeleten alkalmaztak ablaknyílásokat az utcza felé, a ház földszintje az utcza felé eső oldalon teljesen ablaktalan maradt. A földszinti helyiségek belülről, az udvarra vagy egy napos középső terem nyíló ajtaikon át nyerték világításukat.
A görög ház
A görög lakóház reconstructiója nagy nehézségekbe ütközik, egyrészt azért, mert magánházaknak alig maradtak számottevő romjai, másrészt az irodalmi adatok eltérései, hézagossága és zavarossága miatt, amennyiben a különböző korok építésmódját összekeverik. A hősi idők lakóházának leírását Homérosz őrizte meg számunkra, ki a királyoknak, különösen Odüsszeusz ithakai házáról szól bővebben. Föltehetjük, hogy a nagyobb házak fölépítésükben és elrendezésükben egymáshoz hasonlítottak, és ha a fejedelmeknek lakóházait a magánházaiknál fényesebbeknek és tágasabbaknak kell is képzelnünk, valószínű, hogy Odüsszeusz házában az akkori idők építésének általánosan jellemző példáját szolgáltatta a költő. A homerusi fejedelmi házak, eltekintve az Alkinousétól, melyet a költő képzelete minden lehető díszszel ékesített föl, inkább gazdasági épületekkel ellátott mezei lakóházaknak felelnek meg, mint uralkodók palotáinak. Magukban állanak, magas kőfal vagy kerítéstől övezve. A szegényebbeknek házai is bizonyára majorszerűen voltak építve és nem sorakoztak utcákan egymás mellé.
Az úri ház (οἶκος) 3 főrészre oszlott: udvarra, férfi- és asszonyházra. Az udvarra (αὐλή) kapun át lépünk be; ott állott mindig a házvédő Zeusz oltára; az udvart körülvevő fal mellett födött csarnokok húzódtak végig, melyekben a cselédség és a vendégek számára voltak szobák; ezekhez csatlakoztak egyéb gazdasági épületek, malmok, istállók stb. helyiségei. Ha az udvar elég tágas, külön kör alaprajzú s kupolaszerűen épített éléskamrát és szerszámtárat sőt egyéb helyiségeket is találunk benne. Odüsszeusz házában pl. az udvar egy emelkedett helyén Telemachus szobája volt. Priamus házában az udvart övező csarnokok alatt voltak 50 nős fiának szobái és ugyanott lakott 12 leánya is férjestől.
Az udvarban emelkedik a ház főrésze, a férfiterem (μέγαρον), itt esznek, isznak, tartózkodnak a nap legnagyobb részében a házigazda és vendégei. Bejáratát a kapuval szemben fekvő pitvar képezi. A mennyezetet gerendák (δοκοί) és keresztgerendák (μεσόδμαι) tartják; a falakat símára gyalult deszkák fedik, néha érczlemezek díszítik. A világosság a főajtón és a tető gerendái közt hagyott nyílásokon (ὀπαί, ἀναπαῖα) hatolt be, ezért nincs külön ablak. A ház oldalfala és a külső kerítés között folyosó húzódik (λαύρη). Innen nyílik a háztartás mellékhelyiségeinek jelentős része, és a férfiterem mögötti helyiségekből ki lehet jutni az udvarra anélkül, hogy a μέγαρον-t használnák. A folyosóra nyíló ajtó az ὀρoσoϑυρπη.
Az asszonyok szobája mögött terült el az olajfákkal, kerttel és szőlőkkel beültetett kert is. Az asszonyszoba fölötti emeletre vezető lépcsőn (κλῖμαξ) nyíltak az asszonyszoba fölötti hálószobák. A házastársak hálószobájának rendes helyét nem tudjuk határozottan megjelölni, valószínűleg egészen hátul, a ház legbelsejében épült. Odüsszeusz kőből épült hálószobája szokatlan helyen volt, mert ágyát egy tőből kivágott olajfa csonka törzséhez erősítette.
A ház többi része: a fegyvertár (θάλαμος ὅπλων), a kincstár (θησαυρός) és az éléskamrák. Az asszonyszoba mögött a kert, a szőlő és az olajfák találhatóak. A háztető a mostaniakhoz hasonlóan vagy keresztbe fektetett szarufáktól képezett, kétoldalt lejtős, vagy keleti módra lapos tető. Építőanyagként a terméskő az alap számára, a többi rész fa és vályog. A belső tisztaságra nem volt kiemelten nagy gond, a férfiteremben ételmaradékok és bőröket is megtalálunk. A lakások előtt az udvaron trágyadomb emelkedik, de ez sem rontott az életminőségen.
A homerusi leírásokkal nagyjából megegyezik a tirynsi felső vár palotájának elrendezése, bár annál gazdagabb és fényesebb. A homerusi ház minden egyes főrésze fölismerhető. A palota közepét a férfiterem (μέγαρον) foglalja el a tűzhely nyugtaival; a bejáratot elölről a pitvar (δυρωρεῖον) képezi; a kapun át lépünk az udvarba. Az udvar közepén a Zeusz oltára áll. A külső falakat a csarnokokból álló oszlopcsarnok keríti be, mögöttük pedig a szobák sora található. A homlokzaton gyakran bejárati rész és kapuszárnyak vannak; a belső udvarok és peristylium a belső élet központját képezik.
A görög-római későbbi tervezési trendek
A történeti idők lakóháza főbb vonásaiban megtartotta a homerusi ház alapfelosztását, külön része van a férfiak és külön a nők lakosztályainak; a főrész pedig a περιστύλιοn képezte a belső udvarból nyíló nyitott tér részt. A polgárság zöme egyszerű beosztású házban lakott; a nyilvános épületek és a templomok pompája és nagyszerűsége föltűnő ellentétben állt a magánházak igénytelenségével. A nyilvános élet a polgár mindennapjait betöltötte, így a ház kényelmével ritkán törődtek. A görög korban a falvakban lakás is terjedt a gazdagabbak között, és a városok külső része is szervezettebben épült. A peripériával és a díszítésekkel a későbbi időkre jellemző gazdagítás bontakozott ki, melyet az arany- és ezüstdíszítés, falképek és mozaikok mutatnak. A peristyliumot gyakran szőnyegekkel díszítették; a kapu fölött feliratokat is használtak.
A római ház
A római ház urbanisztikája a város növekedésével változott: az emeletes házak megjelenése insula-ként jelent meg, a többemeletes lakóházakban pedig sok család élt együtt. A domus a gazdagok magánháza volt, a belső terek pedig központi fényben haladtak: atrium, tablinum, triclinia, peristylium. Az atrium a belső élet központja volt, lefele nyíló impluvium medencével az esővíz gyűjtésére. A tablinum a bejárattal szemben nyílt és gyakran helyezkedett el a házigazda nagy értékei és levéltára. A domus legfelsőbb részei cenacula, amelyeket gyakran a tulajdonos vagy bérlők használnak. A közös fűtésrendszert hypocaustumnak nevezték; ennek lényege a padló alatti levegő keringtetése a külső kemence felhasználásával. Ezt a technikát azonban csak a leggazdagabbak és a közfürdők használták, költségessége miatt.
A római házban a belső terek díszítése szintén kimagasló lehetett: freskók, mozaikok és aranyezüst díszítő elemek boríthatták a falakat és a padlót. A családi élet az atriumban összpontosult: itt állt a tűzhely (focus), a házastársak ágya a fal mögött, és itt fogadták a cliensek látogatásait. A triglínia az étkezőhely, a tablinum pedig az írástudás és a családi archívum központja volt. A római házak ajtói általában dupla szárnyúak voltak, és befelé nyíltak; a nagyobb nyílásoknál deszkalapokkal zárták el az ajtókat (valvae). A földszint meghatározó elemei voltak az előtér nélküli kapuk helyett a vestibulum, illetve a belső udvar és a központi előterek.
A római domusok külső felületei gyakran dísztelenek voltak, belső kidolgozottságuk azonban elképesztő lehetett: a falak és padlók freskók és mozaikokkal borítottak, a peristyliumban pedig szőnyegek és növények alakították a tereket. A jómódú városlakók magánházait domus-nak, a tömegesebb szállásokat pedig insuláknak nevezték. A domusok nagy területűek voltak, és kívülről zártak, ablaktalan falakkal. Az atrium és az impluvium jellegzetes elemei a házaknak, és a tűzhely központi szerepet töltött be a házi és vallási tevékenységekben egyaránt.
tags: #romai #kori #lakohaz #felepitese #emelet