Santo Spirito alaprajz és művészeti-történeti összkép

A Santo Spirito egy templom Firenzében, amit a szentlélekről neveztek el. A Santo Spirito (Szentlélek) templomot, melyet az Ágoston rendi szerzetesek építtettek, Filippo Brunelleschi tervezte a tőle megszokott "elegáns" stílusban az Oltarno városnegyedben.

Építéstörténet és alaprajzi jellegzetességek

Az ötvös-építészmesterre azonban több nagyszerű épület is emlékeztet Firenzében: az ő nevéhez fűződik a Santo Spirito-templom tervezése és Antonio Manettivel közös építése. A munkálatok 1436 és 1487 között zajlottak. Filippo Brunelleschi tervezte, 1436-ban kezdték el építeni, és 1487-ben fejezték be. A harangtorony később, 1540-ben épült fel Baccio d’Agnolo tervei alapján. A templomnak latin kereszt formája van, háromhajós: oldalhajóktól korinthoszi oszlopsor választja el.

A homlokzata rendkívül egyszerű, a Firenzében megszokott márványintarziák vagy domborművek, szobordíszítések hiányoznak. A dísztelen külső mögött egy harmonikus belső tér rejtőzik, a szürke oszloperdő, a fehér vakolatréteg, az egyforma oldalsó kápolnák, amelyek koronaszerűen megkerülik a főoltárt is, nyugodt, kiegyensúlyozott, letisztult képet nyújtanak, amelyet felerősít az ablakokon bőségesen beáramló napfény is.

Santo Spirito belső oszlopsor és háromhajós alaprajz

Sekrestye és nyolcszögletű tér

A látogatásból semmiképpen sem maradhat ki a reneszánsz korából származó sekrestye, amelyet Giuliano da Sangallo tervezett. Az épületnek van ugyanis egy nyolcszögletű sekrestyéje, ami szerintem a legizgalmasabb műalkotás ebben a templomban, holott eredete nem teljesen bizonyos. S itt a nyolcszög alaprajzú elegáns térben mintegy felettünk lebegve, szinte látomásszerűen jelenik meg Michelangelo fából faragott fiatalkori feszülete.

Sekrestye, nyolcszögletű alaprajz részlete

Michelangelo kapcsolata a Santo Spirito-val

A konventben pedig a 17 éves Michelangelo talált menedéket akkor, amikor szeretett pártfogója, Il Magnifico meghalt 1492-ben. Michelangelo Piétája nagy meglepetést okozhat az eléggé fel nem készült látogatóknak. A Santo Sprito kórháza adott lehetőséget az akkor még fiatal Mesternek az emberi test anatómiájának tanulmányozására: a magányosan meghalt ápoltak testét boncolhatta fel.

Hálából Michelangelo egy nagyon realisztikus feszületet faragott fából, amelyet a 18. században, a kolostor francia megszállása alatt elveszettnek nyilvánítottak. Vajában az történt, hogy a szerzetesek lefestették az értékes alkotást, aztán elhelyezték az egyik oldalkápolnában, mint valami jelentéktelen tárgyat. Valamivel később hozzáértő kezek eltávolították a festéket a fáról, a feszületet helyreállították és a Michelangelo Múzeumban helyezték el.

Michelangelo keze nyomát mutatja a hihetetlenül aprólékos és pontos anatómia. A művész által ábrázolt Krisztus testének a jellemzői szinte tökéletesen megegyeznek egy kb 14 éves kamaszfiú holttestével, aki valószínűleg néhány napja már halott volt. Mivel tudjuk, hogy Michelangelonak szabad bejárása volt a kolostor halottasházába, nagy valószínűséggel egy serdülő holttestének a tanulmányozása után faragta ezt a Jézust.

Michelangelo fiatalkori fafaragott feszülete (rekonstruált kép)

Belső műalkotások, kápolnák és rendelkező családok

A belsejét kápolnasor veszi körül. A templom melletti kolostor belső udavarai is különleges hangulatot árasztanak, megérnek egy sétát. A műalkotások vagy azok másolatai láthatóak. Az oltárképek közül az egyik legismertebb a Nerli család kápolnájában található Filippino Lippi alkotás, amely a San Frediano városrész 15. századi életébe enged bepillantást. A háttérben látjuk az ősi Nerli palotát, a megrendelők lakhelyét, a San Frediano kaput, a városfalakat, a szűk utcákat.

Az oldalsó falak mentén sorakoznak a környéken letelepedett legelőkelőbb családok díszes kápolnái, a Frescobaldi, a Corbinelli, az Antinori, a Capponi, a Pitti család váltott itt magának temetkezőhelyet az évszázadok folyamán. A Frescobaldiak annyira szoros kapcsolatban voltak a templommal, hogy építettek egy zárt folyosót az innen nem messze található palotájuk és a templombeli kápolnájuk között, hogy észrevétlenül közlekedhessenek és járhassanak a misékre vagy imádkozni.

Kápolnák sorozata és paliotto-k részlete

Paliotto-k és díszítő elemek

Érdemes a templomban sétálva megszemlélni az úgynevezett “paliotto”-kat, azokat a díszítéseket, amelyek a kápolnák oltárainak a néző felé eső alsó részét takarják. A Szentlélek templom kiemelkedően gazdag tárháza ezeknek a máshol elfeledett díszítéseknek. A”paliotto” készülhetett különböző textíliákból, amelyeket arany- vagy ezüstszálakkal hímeztek ki, készülhetett márványból, mozaikból vagy egyszerűen fából is különböző festett történetekkel.

Hangulat, helyszín és városi kontextus

Firenze egyik, ha nem a leghangulatosabb tere az Arnón túli (Oltarno) városrészben a Piazza Santo Spirito. Firenze egyik legautentikusabb, kézművesműhelyekkel, kreatív kis boltokkal, hangulatos kisvendéglőkkel teli negyedének a közepén, egy színes napi piactól nyüzsgő tér egyik oldalán emelkedik a firenzei reneszánsz egyik legszuggesztívebb épülete, a Szentlélek templom (Chiesa di Santo Spirito).

Talán egyedül a túlzottan impozáns, baldachinos oltár, teli gazdag barokk, ide nem illő dekorációkkal rontja egy kicsit az összhatást, amely csak később, a XVII. század első felében került ide. A művész sajnos nem követte Brunelleschi eredeti elképzeléseit és stílusát.

Piazza Santo Spirito és a templom külső egyszerű homlokzata

További érdekességek és látogatói tanácsok

Amikor Filippo Brunelleschi nevét halljuk, nyilvánvaló, hogy életének főműve, a Fiore kupolája jut eszünkbe mindnyájunknak. Az ötvös-építészmesterre azonban több nagyszerű épület is emlékeztet Firenzében: az ő nevéhez fűződik a Santo Spirito-templom tervezése és Antonio Manettivel közös építése. Építése nagyjából 50 évig tartott, harangtornyát 1540-ben kapta.

Ha kicsit elcsendesedünk, talán visszaverik még a falak Savonarola ingerült hangját - a domonkos szerzetes sokat prédikált itt. A sekrestye és a Michelangelo-feszület megtekintése különösen ajánlott azoknak, akiket érdekel a reneszánsz művészet és a műhelymódszerek korabeli gyakorlata.

Adatok táblázatban (összegzés az alaprajzi és történeti jellegzetességekről)

Jellemző Részletek
Tervező Filippo Brunelleschi (közreműködők: Antonio Manetti)
Építési idő 1436-1487
Stílus / alaprajz Reneszánsz, latin kereszt, háromhajós, oldalsó kápolnák
Harangtorony 1540, Baccio d’Agnolo tervei alapján
Sekrestye Giuliano da Sangallo, nyolcszögletű alaprajz
Fontos mű Fiatalkori Michelangelo fából faragott feszülete (Piéta)

A Santo Spirito komplexuma így nemcsak építészeti szempontból érdekes: a tervezés, az alaprajzi megoldások, a kápolnarendszer, a sekrestye különleges formája és a kiállított művek együtt alkotják azt a légkört, amely miatt a templom a firenzei reneszánsz és vallási élet fontos helyszíne.

tags: #santo #spirito #alaprajz

Népszerű bejegyzések: