A Szent Gellért tér 3 épületének története
A Szent Gellért tér Budapest XI. kerületében található, a Duna partján, a Gellért-hegy lábánál. A 2002-ben felújított tér névadója Gellért püspök.
A Gellért Hotel egyfajta időkapszulaként is felfogható, egy helyen, egyszerre tudja felmutatni elmúlt száz évét; a húszas évek részletgazdag eleganciáját, a háború súlyát, a hetvenes évek modernizációs törekvését és a gasztronómián keresztül napjaink ízlésvilágát.
A budai oldal gyógyforrásai már az államalapítás első évszázadaiban ismertek voltak, azonban a fürdőkultúra igazi alapjait az országot megszálló törökök hagyták hátra. Az ez idő tájt a Gellért-hegy lábánál létrehozott fürdőt Acsik Ilidzsának, vagy Aga fürdőjének nevezték. A törökök hazánkból történő sikeres kitessékelése, majd több tulajdonoscsere után csak a 19. század első felében jelentek meg azok a fejlesztések, amik az itt fakadó hévíz jobb kihasználtságát szolgálták. 1827-ben már szállást is kínáltak a fürdővendégeknek, de majd csak 1832-ben épül fel az egész köz- és törökfürdőt körülzáró, vendéglővel is ellátott, 27 szobás szálló. Ám az iszap idővel elapadt, és a millennium közeledtével jelentős beruházások készülődtek városszerte, ami a Gellért-hegy környékét is érintette.
1894-ben kezdődött a Ferenc József-híd - vagyis mai nevén Szabadság-híd - építése, a Sárosfürdő pedig éppen budai hídfő útjában állt, így bontásra ítéltetett, a főváros pedig kisajátította a területet. Megkezdődött a Szent Gellért tér tereprendezése, majd 1905-ben pályázatot írtak ki az ott létesítendő épületegyüttesre.
A Gellért Hotel igazi luxusszállónak minősült, fürdője a legkorszerűbb volt az egész kontinensen, a komplexum részeként még egy harminc ágyas kórház is működött. Az épület egyedülálló díszeihez mérten a berendezés is igazán fényűző volt, a szállóvendégek étkezését pedig a Gundel étterem biztosította.
A húszas években igazi budapesti társasági központtá lett a Gellért, de nem csak a hazai politikai és kulturális közeg krémje fordult itt meg rendszeresen, hanem külföldi illusztris vendégek, uralkodók, írók és színészek is itt szálltak meg.
A fürdő történetében komoly változást hozott, amikor a szálloda parkjában elkészült a hullámmedence, így a nyári időszakban a napozók is megteltek.
A második világháború viszont pusztítást végzett az épületkomplexumban. A Duna felőli oldal teljesen kiégett, a hegy felőli épületszárny pedig részlegesen. Az ostrom alatt a dolgozók csekély számú berendezési tárgyat sikeresen kimentettek - melyek a későbbi renoválás során visszakerültek ugyan -, de a keletkezett kár így is felbecsülhetetlen volt.
A felújítás az északi oldalon kezdődött, a dunai oldal újjáépítéséhez csak 1957-ben kezdtek hozzá, a belső terek teljesen új, a kornak megfelelő burkolatot, bútorokat és díszítőelemeket kaptak, így az enteriőr korábbi karakterisztikája szinte teljesen eltűnt. Ennek ellenére a Gellért a hetvenes évekig ismét a hazai idegenforgalom zászlóshajója lett, a nyolcvanas években pedig a teljes szállót modernizálták.
A fürdő teljes renoválása éppen 10 éve történt, ekkor kapta vissza a női részleg az ólombetétes ovális felülvilágítóit.
A Gellért Szálló az első világháború alatt épült, az 1920-as, 30-as években élte fénykorát, de az 1960-as években újjászületett belsőépítészete okán mégis témája lett a leletmentésünknek. 1946-ra már néhány szobát rendbe raktak, érkeztek az első vendégek. De az igazán jelentős, a közösségi tereket is érintő felújítás, ami a hajdani konzervatív-elegáns szállóból az új igényeknek megfelelő modern hotelt kívánt létrehozni, az ötvenes években kezdődött meg és teljes egészében csak 1961-re fejeződött be, építésze Kósa Zoltán volt.
A belsőépítészeti koncepció megtartotta a szálló korábbi térstruktúráját. Megmaradt a kétszintes előcsarnok, a dunai oldalon jobbra és balra nyíló reprezentatív éttermekkel, bár ezek mérete, osztása megváltozott. Persze nemcsak a méretük tükrözte az új korszakot, de a stílusuk is! Az impozáns előcsarnok sima törzsű oszlopai igényes műmárványozással készültek, a korlátok egyszerű pálcatagokból álltak, a padlót mészkővel, a falakat szép erezetű világos márvánnyal burkolták. A hűvösebb kőburkolatok mellett a bejáratok, liftajtók környezetét meleg tónusú faburkolatok borították és borítják ma is (néhol sajnos borzasztó pótlásokkal elrontva). Minden burkolat, sőt még a fűtőtesteket takaró krómozott díszrács is a teljes belmagasságot átfogta, ezzel optikailag növelve a belső teret.
Az előcsarnoktól balra, kis ruhatári előtéren keresztül lehetett megközelíteni a Cukrászdát. Különleges, változó szélességű és színű kősávokkal burkolt pillérek, sokszögletű, világos fapanelekből álló falburkolat, sötét tónusú, diófa borítású pult és világosszürke linóleum (gumi, pvc?) dominált a térben. Nem beszélve az extravagáns bútorzatról és a dinamikus neon világítópanelről! Az előcsarnok másik oldalán izgalmas kis bár (Ivószoba) nyílt, Percz János lécezésre applikált fémplasztikájával a falon. Mögötte egy nagyobb, majdnem száz főre tervezett, élőzenés, táncos bár. Tervezőjét nem ismerjük, mindenesetre a színek és anyagok sokfélesége, tetézve a neontobzódással, nem hasonlítható a többi terem vagy az előcsarnok elegáns modernségéhez.
A bárhoz az épület Kelenhegyi úti oldalán átfordulva csatlakozott a legnagyobb vendéglátótér, a százötven fős étterem. A szálló további reprezentatív terei az előcsarnok galériaszintjéről nyíltak. A Duna felőli oldalon balra az ún. Teaszalon, jobbra a Duna étterem, aminek geometrikus falburkolata és fantasztikus „zsinóros” csillárjai még ma is helyükön vannak. Mögötte faburkolatú, kör alaprajzú kisterem, mennyezetén art deco stukkó. Majd a Kelenhegyi út felé egy újabb nagyétterem, világos színű kővel (talán ruskicai márvánnyal?) burkolt, hatalmas, sima törzsű oszlopokkal.
Az előcsarnok galériaszintjéről, kör alaprajzú előtérből nyílt a Gobelin terem. Eredetileg az előtér fala kőris burkolatú volt, sajnos a világos fát azóta sötét színűre pácolták, de az elegáns arányok és a szép vonalú szervízajtók ma is megidézik a 60-as éveket. Ugyanakkor talán a Gobelin terem mutatja legjobban a szálló építéskori karakterét: itt megmaradtak az eredeti, hatalmas íves tölgyfa burkolatú ablakfülkék és egy kandalló.
De persze nem hagyhatjuk ki a szobákhoz vezető folyosókat, előtereket sem! Itt is igényes belsőépítészeti munka jelent meg, egyedi iparművészeti tárgyak, egyedi bútorok, Szabó Éva különleges mintájú és színű textilhuzataival.
A hotelszobák berendezését fiatal tervezőkre bízták, így nagyon különbözőek lettek. Volt, amelyik inkább az ötvenes évek konzervatívabb, kissé nehézkes stílusát mutatta, más szobák légies kisbútoraiba Gaubek Júlia későbbi stílusát lehet belelátni. Nem fejeződött be a szobák alakítása 1961-ben sem, néhány a 70-es, 80-as évek ízlését mutatta még 2021-ben is, de természetesen a legtöbb szoba azóta megújult.
A Gellért Szálló helyén már az Árpád-korban is meleg vizes nyílt fürdő működött. A török korban Aga-ilidzse (Aga-fürdő) vagy más néven Adzeike-ilidzse (Szüzek-fürdője) később gyógyiszapja miatt a „Sáros fürdő” nevet kapta. Az annak helyén lévő épületeket a főváros 1894-ben, a mai Szabadság híd építésekor lebontatta. Helyükön fürdőszálló építését tervezték, de költségvetési nehézségek, majd a háborús viszonyok miatt az építkezés elhúzódott. Az új Gellért gyógyfürdő és szálló, melyet Sterk Izidor, Sebestyén Artúr és Hegedűs Ármin tervezett kései szecessziós stílusban, végül 1918-ban nyílt meg. Harminc évvel később a két kiszolgálóegységet elválasztották egymástól.
A mai Gellért-hegy és környékének kedvező fekvését már időszámításunk előtti 4. században is felismerték. Az itt letelepedett kelta eredetű nép, az eraviszkuszok, földből, kőből és agyagból épített települést hoztak létre, ahol gazdag kézműves tevékenységet állítottak folytattak. Az 1900-as évek elején, amikor megkezdték a Szent Gellért tér 3. szám alá tervezett bérház alapozását, eraviszkusz és római kori érméket találtak. A sajtó azonnal felkapta a lelet hírét, így az épületet a köznyelv hamarosan csak Eraviszkusz-bérházként emlegette.
A historizáló stílusban készült épületet Wellisch Sándor és Wellisch Gyula építtették 1901 és 1903 között, a terveket Sterk Izidor készítette. Sterk nemcsak ebben az épületben hagyott nyomot a városképben: háromszor is megnyerte a Gellért Fürdő és Szálló tervpályázatát, és végül Sebestyén Artúrral és Hegedüs Árminnal közösen ő valósította meg annak kivitelezését. A ház művészi kialakításán a korszak legnevesebb mesterei dolgoztak, ami a Wellisch testvérpár kiváló kapcsolatrendszerének és megbízásainak is köszönhető.
A háromhomlokzatos bérház Dunára néző főhomlokzatát egykor két kisebb, valamint egy nagyobb, középen elhelyezkedő kupola díszítette. Az ácsmunkákat és a cölöpözést a Norvégiából érkezett Gregensen Gudbrand végezte, míg a kupolákat és tetődíszeket Zellerin Mátyás fémöntő és bádogos készítette. A különleges mintázatú padlóburkolat Walla József műhelyéből származik, a főlépcsőház elegáns márványlépcsőit Weisinger György kőfaragó faragta, míg a kovácsoltvas korlát Jungfer Gyula keze munkája. A színes üvegablakokat Róth Miksa tervezte és kivitelezte, a függőfolyosókat tartó öntöttvas oszlopokat pedig Oetl Antal cége szállította. Az Eraviszkusz-bérház méltó kapujává vált a Fehérvári útnak (később Bartók Béla út).
A keretes beépítésű bérház eredetileg pince-, földszinttel, három emelettel és padlástérrel rendelkezett. A földszint utcafronti helyiségeibe - ahogy ma is - kiszolgáló funkciókat terveztek: a Budafoki út felőli szárnyban kávézó, a Bartók Béla út felől vendéglő és üzlethelyiségek kaptak helyet. Itt működött a Műegyetem Kávéház is, amely a Czigler Győző által tervezett, kupolával is rendelkező Chemia épülethez kapcsolódott (innen ered a „CH épület” elnevezés). A kávéházban számos híresség megfordult, köztük Csonka János feltaláló is. A Műegyetem Kávéház végül 1918-ban, a Gellért Szálló megnyitásával egy időben bezárt.
A Dunára néző főkapun át belépve az épületbe, a látogató egy felvonóval és két lépcsőházzal találkozhatott. A főlépcsőház, mely a bejárattól jobbra helyezkedett el, kétkarú kialakítású volt, csiszolt márványlépcsőkkel és kovácsoltvas korláttal. A melléklépcsőház a kapuval szemben, csigavonalban kanyargott fel. A három lakószinten szintenként 5-6, hasonló elrendezésű lakás helyezkedett el, amelyek mind a belső udvarra néző függőfolyosóról nyíltak. A lakásokhoz előszoba, cselédszoba, konyha, kamra, fürdő és négy-öt egymásba nyíló, enfilade rendszerű szoba tartozott.
Érdekesség, hogy 1934-ben a földszinti üzlethelyiségeket Wellischék bérbe adták a HÉV-nek, amely itt alakította ki a Gellért tér és Törökbálint között közlekedő járatok várótermeit, pénztárát, forgalmi irodáját, személyzeti helyiségeit és mosdóit. A megrendelő a Budapesti Helyi Érdekű Vasutak Rt. volt, a terveket pedig a ház egyik építtetője Wellisch Gyula készítette.
A II. világháború ostroma alatt a bérház súlyosan megsérült, különösen a homlokzat és a tetődíszek kaptak találatot. Bár a kisebb és nagyobb kupolák rongálódtak, a korabeli fotók tanúsága szerint még menthető állapotban voltak. Wellisch Gyuláné a háború után Szende Andor építészmérnökkel megkezdte az épület helyreállítását. Azonban a tetőzet teljes rekonstrukciójára már nem jutott sem pénz, sem akarat: a középső kupola életveszélyessé nyilvánított tetejét lebontották, csak a csonkja maradt meg. A két kisebb kupola ugyan megmaradt, de minden díszítésüktől megfosztva újították fel őket, így a tető bár mozgalmas maradt, eredeti pompáját elvesztette.
1959-ben egy tetőtér-beépítés során végleg eltűntek a még megmaradt kupolák is. Az Eraviszkusz-ház tetőzetét ekkor teljesen eltüntették, és egy jellegtelen formával helyettesítették, végképp megfosztva az épületet korábbi egyedi karakterétől. Így mára az egykor kupoláival a városképet uraló Eraviszkusz-ház csupán árnyéka önmagának - megskalpolták, és elvesztette eredeti megjelenését. E kivételes történeti és építészeti értéket képviselő ház azonban még most is méltóságteljesen őrzi múltja nyomait - és újra méltó lehetne régi fényéhez, ha a tetődíszeket és kupolákat eredeti formájukban visszaépítenék.
Szent Gellért tér 4. - 2003 áprilisában adták át. Az épület és a térarchitektúra tervezője Dévényi Sándor. Eredetileg engedély nélkül épült, utólag kapott fennmaradási engedélyt.
Az ivókút kiöntőiből a tájékoztató szerint nyolc gyógyforrás vizét lehet fogyasztani, a valóságban azonban csapvíz folyik.
A díszkutat a cikk "Forrásház" néven említi. "A másik önálló egységként kezelendő rész a forrásház és annak környezete. A térrész a házból, az alatta lévő burkolatból, a tömbkő lépcsőkből és a bevezető utakból áll. A forrásház sok kritikát kapott, mely szerint nem ide való, hiszen a monumentalitása miatt takarja a szálló bejáratát, a Szabadság-hidat, valamint a hídról a Bartók Béla utat."
A Magyar Kőszövetség hivatalos lapja 6. 2004. 1. számának 6-9. oldalán van Furka Dávid: "A Bartók Béla út felújítása. Szent Gellért tér" című cikke. Az írás nemcsak a díszkutat ismerteti, hanem a Gellért Szálló előtti teret, a Bartók Béla út, a Budafoki út, a Szabadság híd, a Budapesti Műszaki Egyetem felé kapcsolódó térburkolatokat és "utcabútorokat" is.
A Duna-parton található az Aeroexpress Rt. 1919. november 16-án a 30 ezer fős Nemzeti Hadsereg élén fehér lovon teátrálisan bevonuló Horthy Miklós ellentengernagyot a téren fogadták Budapest vezetői.
Bódy Tivadar polgármester fogadja a Budapestre bevonuló Horthy Miklóst a budapesti Gellért Szálló előtt, 1919.
A Gellért tér az 1900-as évek elején. A fénykép előterében a még beépítetlen Gellért Szálló területe látható. (Forrás: Fortepan)
A Műegyetem „CH” épülete, az Eraviszkusz-bérház ás Müller-bérház kupolás-tornyos sziluettje az 1930-as években. (Forrás: Fortepan)
A Szent-Gellért tér az 1930-as évek elején.
A II. világháború ostroma alatt a bérház súlyosan megsérült, különösen a homlokzat és a tetődíszek kaptak találatot. Bár a kisebb és nagyobb kupolák rongálódtak, a korabeli fotók tanúsága szerint még menthető állapotban voltak. Wellisch Gyuláné a háború után Szende Andor építészmérnökkel megkezdte az épület helyreállítását. Azonban a tetőzet teljes rekonstrukciójára már nem jutott sem pénz, sem akarat: a középső kupola életveszélyessé nyilvánított tetejét lebontották, csak a csonkja maradt meg. A két kisebb kupola ugyan megmaradt, de minden díszítésüktől megfosztva újították fel őket, így a tető bár mozgalmas maradt, eredeti pompáját elvesztette.
1959-ben egy tetőtér-beépítés során végleg eltűntek a még megmaradt kupolák is. Az Eraviszkusz-ház tetőzetét ekkor teljesen eltüntették, és egy jellegtelen formával helyettesítették, végképp megfosztva az épületet korábbi egyedi karakterétől.
A Szent Gellért tér 1. - A Gellért Szálló helyén már az Árpád-korban is meleg vizes nyílt fürdő működött. A török korban Aga-ilidzse (Aga-fürdő) vagy más néven Adzeike-ilidzse (Szüzek-fürdője) később gyógyiszapja miatt a „Sáros fürdő” nevet kapta. Az annak helyén lévő épületeket a főváros 1894-ben, a mai Szabadság híd építésekor lebontatta. Helyükön fürdőszálló építését tervezték, de költségvetési nehézségek, majd a háborús viszonyok miatt az építkezés elhúzódott. Az új Gellért gyógyfürdő és szálló, melyet Sterk Izidor, Sebestyén Artúr és Hegedűs Ármin tervezett kései szecessziós stílusban, végül 1918-ban nyílt meg. Harminc évvel később a két kiszolgálóegységet elválasztották egymástól.
A Gellért tér az 1900-as évek elején. A fénykép előterében a még beépítetlen Gellért Szálló területe látható. (Forrás: Fortepan)
1899-ben megindult a Dél-Budai HÉV a Szent Gellért tértől a Fehérvári úton át, Albertfalva után kétfelé ágazva (Budaörsöt érintve) Törökbálint, valamint Budafokon át Nagytétény felé. 1941-ben kiköltöztették a Móricz Zsigmond körtérre.
A téren keresztül halad át nap mint nap Dél-Buda közlekedésének jelentős része. Az M4-es metróvonal egyik állomása van itt, a 7-es, 107-es és 133E autóbuszok, valamint a 19-es, 41-es, 47-es, 48-as, a 49-es, az 56-os és az 56A villamosok állnak meg a téren.
1945 és 1989 között a téren állt az egyik fővárosi szovjet hősi obeliszk. Az Antal Károly tervezte szobor helyének kijelölését és a kivitelezési munkálatokat is a szovjetek végezték, de a költségeket a magyaroknak kellett megfizetniük. Az 1956-os forradalom alatt megrongálták, feliratokkal borították.
Érdekességek a Gellért Szálló és Gyógyfürdőről
A Gellért Hotel egyfajta időkapszulaként is felfogható, egy helyen, egyszerre tudja felmutatni elmúlt száz évét; a húszas évek részletgazdag eleganciáját, a háború súlyát, a hetvenes évek modernizációs törekvését és a gasztronómián keresztül napjaink ízlésvilágát.
A Gellért-hegy lábánál, a Szent Gellért téren álló három épület mindegyike különleges történettel bír, és együttesen formálják a tér karakterét.
tags: #szent #gellert #ter #3 #tetoter