Szentgotthárdi Ciszterci Templom és Kolostor: Történelem, Gyarapodás és Barokk Grandiózitás

Szentgotthárdon található Magyarország harmadik legnagyobb barokk temploma, amely a város egyik jelképének tekinthető. III. Béla király 1183-ban ciszterci szerzeteseket telepített le a Kethelyi egyház területére, királyi birtokra a Rába és Lapincs folyók összefolyásánál.

A ciszterciek 1184-ben fogtak hozzá új apátsági központjuk kiépítéséhez, monostorukat az 1131-ben szentté avatott Szent Gotthárd hildesheimi püspök oltalmába ajánlották, templomukat pedig - ciszterci hagyomány szerint - a Szűz Anya pártfogásába. A 13. században a monostor gazdasági alapja és kiváltságai stabilak voltak, és a győri püspöki joghatóság alatt álló kegyúri kiváltságok 14. században is fennmaradtak.

A korai alapítás és a monostor története

Az 1183-ban alapított monostor a királyon kívül magánszemélyektől is kapott adományokat. III. Orbán pápa 1187. április 4-én villa néven említi Szentgotthárdot, míg a környező helyeket grangianaknak hívja. A település neve a templomot szentelő Gotthárd tiszteletére lett felfűzve, és a monostor maga is ezt a nevet vette fel. A ciszterci kolostor 1184-ben Trois-Fontaines-ből érkezett szerzetesekkel lett benépesítve, akik a monostor központját kibélelték: a templom szentélyét, a káptalantermet és a dormitóriumot.

A 14. században a monostor adómentességet élvezett, és a Szécsiek kegyurasága alá kerülték 1391-ben. A 15. század elején állandósultak a jogi viták és tisztázások, majd 1449-ben Darabos György került apáti székbe. A törések után Mátyás király megkísérelte a rend kimenekedését, de a belháborúk és a rendeletek hatására a monostor több időre erősen meggyengült. A ciszterci rend belső krízisei a 16. században és 17. század elején tovább éleződtek.

A barokk újjáépítés kezdete és az új templom tervei

1675-ben Széchenyi György kalocsai érsek szerezte meg a szentgotthárdi birtokot és az apáti méltóságot, majd 1676-1677 között részben a régi kövek felhasználásával felépíttette a város második templomát. Ennek hajója három oltárral rendelkezett (Szent Gotthárd, Megfeszített Üdvözítő és a Fájdalmas Anya). A XVIII. század közepén a harmadik templom megépítésére is sor került, és ez a második templom elvesztette jelentőségét, gabonatárolóvá alakították át. Ekkor a kolostor homlokzatát és épületeit felgyorsult tervek szerint újraépítették és bővítették.

1734-ben Robert Leeb heiligenkreuzi apát visszaszerezte a szentgotthárdi apátságot a ciszterci rend számára, és Franz Anton Pilgram bécsi építészt bízta meg az új monostor és templom terveinek elkészítésével. Az új kolostor és templom 1740 és 1764 között épült fel; a templom nyugati homlokzata kora barokk stílusban készült, a kolostor pedig a déli részről érkezett csatlakozásokkal bővült. A tervezett lépések három lépcsőben történtek: először a déli kolostorrész, majd az új barokk templom, végül az északi kolostorrész és a kapu körüli melléképületek bontása.

A templom és kolostor építészete és díszítése

Az 1738-as érkezés után Pilgram az alapfalak felmérésével kezdte meg a munkát. Az alaprajz négyszögletű, a templom hosszában 297 láb, szélességében 138 láb; a felújítás során az égést és falak részletes megmunkálása következett. A 64 méteres torony jellegzetes Szentgotthárd-sziluettet ad. A templom háromhajós, keresztházas, nagy félköríves szentéllyel készült; a déli oldalon a kaputornyok és a kereszthajó déli végén a díszes főkapu található. A belső terekben a reneszánsz és barokk elemek egyesülnek: a sekrestye bútorai diófa és ébenfa berakásokkal készültek; a padok intarziával díszítettek, és a mennyezetet rokokó stílusban készült fehér domborművek ékítik.

A kolostor belső tereiben a Marian Reutter terem és a Robert Leeb terem kiemelkedő, a refektórium pedig a belső udvaron keresztül látogatható. A freskókat és olajvásznakat a Dorffmeister-család és Gusner jelentős művészei készítették; a mennyezeten Szent Gotthárd ábrázolása látható, a kolostor és templom kölcsönhatásában pedig Pilgram tervei szerint gazdag részletek érvényesülnek. A kapubástyákon a 18. századi feliratok és címerek megőrzik az építészeti emlékeket.

Az épületek mai állapota és helyreállítási törekvések

1950-ben a ciszterci rendet betiltották, a kolostorban a szerzetesi élet megszűnt, majd a 20. század második felében újraéledt a törekvés a történelmi értékek megőrzésére. 2020-ban jelentős felújítás indult a Nagyboldogasszony Templom területén; a szentélyt 2010-ben 100 millió forintból renoválták, 2016-ban pedig 50 millió forintos nemzetiségi keretből a karzatot javították. A jelenlegi belső munkálatokra a kormány félmilliárd forint támogatást biztosított, és a terveik szerint 2021 végére már régi pompájában tündököl a templom.

Régészeti feltárások és középkori örökség

A középkori apátság feltárása 1971-1972-ben kezdődött, kiindulópontként az 1734-ből fennmaradt akvarellt használták, amely kelet felé jelöli a középkori romokat. Az armarium megtalálása a déli keresztház nyugati falában történt, a keleti kolostorszárny nyugati falában pedig a kolostornak a kerengő részéhez vezető gótikus ajtó maradványai kerültek elő. A 18. századi kutatások során feltárták a keleti szárny nyugati falát, és sok száz éves faragott követ, bordákat, kapubéllet-töredékeket tártak fel, amelyek a középkori monostor központját, a régi armariumot és a kolostor keretét árnyalják.

A templom és kolostor értékei a város életében

A szentgotthárdi barokk együttes a város kulturális identitásának egyik alappila. A megyeszékhelyekhez viszonyítva is jelentős méretű ez az építészeti és művészeti komplexum, amelynek megőrzése összeköti a magyar történelem és a helyi hagyományokat. A kolostori majorok és az egyes részletek - a majorkórusz, a barokk istálló, a rekonstrukciók és a lustrációk - együtt alkotják a város arculatát, amely ma is vonzza a látogatókat és a kutatókat egyaránt.

• Az 1183-as alapítás és az 1184-es szerzetesek érkezése
• A kiváltságok és a kegyuraság időszakai a 14-15. században
• A barokk újjáépítés Pilgram tervei alapján a 18. században
• A templom három oltárja és a mellékoltárok szenttisztelete
• A középkori armarium és a kolostor északi szárnyának megmaradt nyomai

Források: Valter Ilona-Lővei Pál-Faragó János: Szentgotthárd, középkori ciszterci monostor; Horváth Lajos: A szentgotthárdi ciszterci apátság és templom; Zlinszkyiné Sternegg Mária: A szentgotthárdi ciszterci apátság története és művészetének emlékei; Emlékfüzetek és helytörténeti kiadványok.

tags: #szentgotthard #templom #alaprajz

Népszerű bejegyzések:

• Ismerje meg, melyik fém garázs a legmegfelelőbb az otthonához
• Részletes útmutató könnyűszerkezetes háztervekhez: modern konyha- és lakberendezési tippek
• Budai irodavilág: Hillside Offices és MOM Park közelsége
• Mohács zöldvárosi fejlődése Erzsébet lakóparkkal
• Közös képviselet Pap Ottóval: áttekintés és jövőbeli lehetőségek