Szervita téri templom alaprajz és történetei kifejtve
Magyarországon a szerviták csak a török kiűzése után jelentek meg, Pesten pedig 335 évvel ezelőtt telepedtek le. A szervita rendet 1233. augusztus 15-én alapította hét firenzei kereskedő, akik már korábban is Istennek tetsző életet folytattak: tagjai voltak egy olyan egyesületnek, amely a szegényeket és a betegeket gyámolította. Az ide belépők azóta is fogadalmat tesznek a keresztény életre, a missziós tevékenységre, legfőképpen pedig Szűz Mária tiszteletére.
A város északi végében leltek otthonra, egy olyan helyen, ami a következő évszázadokban rendkívül sok változáson ment keresztül. A török hét vége felé pedig itt állt négy dzsámi legnagyobbikának egyike, amelyet a szerzetesek alakítottak át templomként. A XVIII. század elejére azonban sikerült elegendő anyagi hátteret teremteniük, hogy új épületeket emelhessenek: kolostoruk 1717-1722 között valósult meg, a templom terveit pedig 1725-ben Hölbing János készítette. A kivitelezés hét évig tartott; közadakozásból még egy Mária-szobrot is állítottak az épülő templom elé. A tér neve később Servitien Gassé-nak, Servitien Platznak, majd Szerviták piacának, végül pedig Szervita térnek alakult.
Az 1870-es évek elején az épületegyüttes neoreneszánsz stílusú átalakításon esett át Dieschner József tervei alapján. A főhomlokzat megújítása során korábbi barokk tagolásokat modernizálták, egy egységes homlokzati arculatot alkotva a kolostorral és a templommal. A templom főhomlokzata háromszögű timpanonnal díszített, az oszlopos berendezés középpontjában a rendalapítók domborműve áll, amely a felhők közt a Szűz Máriára tekint. A kapu fölötti körablak eredetileg órás megoldást takart.
Az építés során a kolostort a második világháború után elbontották, és a templommal együtt a homlokzatokat is a neoreneszánsz megjelenéshez igazították. A 19. század végén szintén elhelyezték a II. Vilmos német császár nevét viselő szobrokat a bejárat oldalain; a XVIII-XIX. századi belső berendezés azonban megőrizte a korábbi barokk jellegzetességeket. A belső térben a szentély felé egy sor oltárt található, és a karzaton működik az orgona, amelyet 1891-ben a salzburgi Mauracher gyár készített és 1951-ben a Rieger Testvérek bővítették.
A belső tér különösen gazdagon díszített: a főoltár a hatalmas oszlopokkal, a korona-sugárkoszorúval, és a világító soláris fényekkel kápráztat el. A szentek szekrényei és oltárai között kiemelkedik a Segítő Mária oltár és Szent Alajos oltára, amelyeket a templom déli és északi falán is elhelyeztek. A karzaton található az orgona, amely egy hatalmas barokk püspöki szekrényt tartalmaz, és a tető alatti fénycsóvákat idéző holdtükröződés kiemeli a tér benső fényét. Az 1700-as évek közepéről származó berendezés részben Bécsből származik, és a monumentális oltárok mellett számos kisebb, részletesen kidolgozott alkotás található.
A templom és a kolostor 1870-es években végzett átépítésével megnyílt a belső térben a lant alakú ablakok, amelyeket 1930-ban néhány szobor és mellékoltár egészített ki. A kolostort a második világháború után bontották le, azonban a templom megőrizte eredeti arculatát; a külső oldalablakokat az 1970-es években visszaalakították lant formájúra. A templom tornyát 1867-ben megmagasították, és eklektikus homlokzatot kapott Diescher József tervei alapján.
A templom homlokzata és a tornyok arányainak megújítása az épület egészének karakterét adta; a belső berendezés középpontjában a főoltár és a szószék található. A szószék négy evangélista figuráival és a hozzájuk kapcsolódó aranyozott részletekkel, a rokokó- és barokk motívumok ötvözete jellemzi a teret. A helművészeti elemek között kiemelkedik a hét szent rendalapító oltár, Nepomuki Szent János, valamint a Szent Fülöp és Szent Anna alakjait ábrázoló díszítés.
- 1871-ben Diescher József kapott megbízást a homlokzat eklektikus kialítására, amely a kolostorral egységes megjelenést adott.
- A templom belső berendezése a 1700-as évek közepéről származik, a főoltár és az előírt szentségek gazdag díszítésével.
- A 20. század közepén felújították a belső teret, megőrizve a barokk elemeket és a neoreneszánsz külső arculatot.
Egyes források szerint a templom a Mária szolgáinak rendje nevét is viseli, és a térhez kapcsolódó események, például az 1861-es határozati párt eseményei, összefonódnak a hely történetével. A 12 méterrel megmagasított toronyban két harang lakik: alaphangú kisharanggal és a nagy haranggal. A templom adatai és látogatási rendje a következő: 15 394. törzsszám alatti műemlék, minden csütörtökön 9-17 óráig szentségimádás, gyónási lehetőség a mise előtt 45 perccel.
Alaprajz és térkapcsolatok
A templom egyhajós, egyszintes, a szertartások és a liturgia központi eleme a hosszú hajó. Az oldalsó kamrák és oltárképzetek gazdag koloritot adnak a teret. A főoltár előtti teret széles nyílás nyitja meg, amelybe beépült az orgona és a karzati rész felhívó elemei. A lant formájú ablakok és a körablakok fényesebbé teszik a templom belső megvilágítását, amit a belső díszítés aranyozása is támogat.
Az építészeti megoldások és részletek
Dieischer József vezette átalakítás során a homlokzatot egységesen építették át: a pillérek, földszinti és első emeleti tagolás hasonló, a második és harmadik emeleteket pedig falpillérek kötötték össze. A háromszögű timpanon a templomra került, fölötte a rendalapítók domborműve és Szűz Mária jelenése. A bejárat fölötti körablak eredetileg óraszekrényként szolgált, azóta azonban más megoldásokat is alkalmaztak. A belső felújítás során megőrizték a korábbi barokk elemeket és a 1740-es Annavárkép madonnát, amely a Szent Anna-oltárkép része maradt.
Részletek a 20. században
A két világháború között a kolostor helyén épült modern intézmények hatásai a templomra is kihatottak: az 1970-es években a Belvárosi Távbeszélő Központ acélvázas épületét érintette a környék átalakítása, és a templomon is helyreállítási munkákat végeztek. A 1961-66 közötti renoválás és a 1986-96 közti teljes belső felújítás enyhén modernizált belsővel, de megőrizte a barokk és neoreneszánsz elemeket. A templom 1997. évi LIV. törvény alapján I. kategóriába sorolt műemlék, amely a város történetében kiemelt jelentőségű.
Napjainkban is központi szerepet tölt be a Szervita Tér arculatában: a templom a város egyik leggazdagabban aranyozott temploma, amely egy egyhajós, egytoronyos szerkezetként magasodik a tér fölé. A templomhoz tartozó rendezvények közé tartozik a hétköznapi gyónási lehetőség és a rendszeres közösségi események, mint a „Beszélgetések a hitünkről” csoporttal történő találkozók, valamint a Szervita Világi Rend imaszállal reformált összevont programjai.
Előforduló adatok és érdekességek
A 61 méter magas torony két harangja a földrajzi és történelmi mélységet is tükrözi: az alaphangú kisharang és a magasabb, 1694-ben öntött, 55 kg-os nagyharang. A tér címe: 1052 Budapest, Szervita tér 6. A nyitvatartás és a látogatási lehetőségek összhangban vannak a templom rendjével és liturgiájával. A templom belső része olyan gazdag, hogy a szószék és a főoltár részletei is figyelemre méltó példái a 18. századi oszloptartó berendezésnek és a római-korabeli aranyozásnak.
Az 1700-as évek közepéről származó berendezés, a környező művészeti alkotások és az orgona, amely egyes részeiben a barokk stílust idézi, ma is a templom lényegi elemei közé tartozik. A templom belső festményei és a szószék aranyozott részletei különösen lenyűgözőek, a liturgia folyamán pedig a kórust a Noseda Tibor főkántor vezeti.
tags: #szervita #teri #templom #alaprajz