Újpest területe hektárban

Újpest története és területének alakulása szorosan összefügg a főváros és a környező települések közötti közigazgatási változásokkal, határkiigazításokkal és a 19-20. századi városfejlődéssel. A település 1840-ben Rákospalotától elválva alakult önálló községgé, majd 1907-ben rendezett tanácsú várossá, végül 1950-ben csatolták Budapesthez a Nagy‑Budapest létrejöttekor.

Területnövekedés, határkiigazítások és a csatolás 1950-ben

Területe 1950-ig többször bővült Rákospalota rovására. Eközben a község területe is állandóan növekedett, újabb és újabb területeket csatolták át Rákospalotától. 1950-ben, Nagy-Budapest létrejöttekor ismét kiigazították az Újpestből alakult IV. kerület és a Rákospalotát magába foglaló XV. kerület határait.

1907. augusztus 13-án Újpest rendezett tanácsú várossá alakult kiválva a Váci járásból, ezzel a korábbinál sokkal szélesebb önkormányzati jogokat nyert. A századforduló körüli években jelentős támogatottságú helyi párt alakult a fővároshoz való csatlakozás érdekében, ez volt Nagy-Budapest gondolatának egyik legelső megnyilvánulása. Ekkor azonban Budapest vezetése még nem volt nyitott a kezdeményezésre, néhány évtizeddel később pedig fordult a kocka és Újpest vezetői zárkóztak el az akkor már a fővárostól kiinduló felvetés elől.

Korai településtörténet és régészeti háttér

A település szorosan vett története csupán a 19. században kezdődik, a régészeti leletek bizonysága szerint ezen a területen már több mint kétezer éve élnek emberek. Az időszámításunk előtti első évezredben például szkíták és kelták településterülete volt. Az időszámítás kezdete körül a rómaiak hadiutat építettek ki a mai Váci út vonalán, mely fontos kereskedelmi útvonalként is szolgált, a Megyeri csárda helyén pedig katonai őrtornyot állítottak a limes (határ) védelmére.

A római hódítók után különféle sztyeppei nomád népek érkeztek ide, többek közt szarmata-jazig törzsek. Az 5. század folyamán a hunok jelentek meg, 568-ban pedig az avarok foglalták el a Kárpát-medence nagy részével együtt a megyeri révátkelőhelyet. A honfoglaló magyarok jelentős települést hoztak létre: földmunkálatok során házmaradványok, kőfalak, tűzhelyek kerültek elő. A 9. századtól a rév két oldalán egységes magyar népesség élt, mely állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkozott. Az 1241-1242. évi tatárjárás következtében az Árpád-kori falvak elpusztultak, majd IV. Béla idején megkezdődött újratelepítésük. A 15. századra több főúri nagybirtokos család osztozott a falun és a hozzá tartozó földeken. A török hódoltság alatt, a 17. század második felére a falu teljesen elnéptelenedett.

19. századi alapítás, mezőgazdaság és szőlőművelés

Újpest életét földesúri elhatározás indította. Gróf Károlyi István, a Pesttől északra elterülő hatalmas fóti uradalom birtokosa 1831. január 1-től lehetővé tette, hogy a rákospalotai pusztájához tartozó István-hegyen a „fertályokra” osztott földből bárki telket bérelhessen szőlőültetés céljából. Itt alakították meg vincellérek a mai Újpest magjának tekinthető Újmegyer hegyközséget. Az első házat Mildenberger Márton építette 1832-ben.

Újpest 1840-től önálló község lett. Az 1840-es évektől a pestiek kirándulóhelye, gróf Széchenyi István kezdeményezésére hajóállomás is épült itt. Az első telepesek szőlőműveléssel és borászattal foglalkoztak. A szőlősgazdák például már 1837 óta jogosultak az italmérésre.

Iparosodás és városi átalakulás

Mivel a Károlyiak a mezőgazdasági termelést a szomszédos káposztásmegyeri birtokukra összpontosították, ezért Újpest egyre inkább ipari településsé válhatott. Az ipar és a kereskedelem majdnem egyidős magával a településsel. Az első iparosok és kereskedők 1840 körül költöztek ide, élve az olcsó telek, a székesfőváros közelsége, valamint a megfelelő közlekedési körülményeknek adta lehetőséggel.

A 19. század utolsó évtizedeiben Újpest rohamosan fejlődő nagyközség. 1866-ban megindult a lóvasút a pesti Széna tér (ma Kálvin) tér és Újpest között. Ez még inkább hozzájárult ahhoz, hogy a település a Pesten dolgozók lakótelepévé vált. 1881-től vasútállomása volt, amely Pest és Vác között biztosította a gyors közlekedést. 1890-re a lakosság száma 23 000 fölé nőtt, s 1910-ben már meghaladta az 55 000-et is.

A gyáripar az 1900-as évek elejétől kezd gyors ütemben kiépülni. Az 1881-ben kibocsátott első, majd az 1890-ben hozott második iparfejlesztési törvény kedvezően hatott Újpest gazdaságára. Újpest 1910-re Budapest, Pozsony és Temesvár után a Magyar Szent Korona országainak negyedik legnagyobb ipari központjává lett. A 20. század elejétől a város erősen iparosodott, különösen a Váci út mentén (Egyesült Izzólámpa- és Villamossági Rt., Wolfner bőrgyár, cérnagyár stb.).

Főbb iparágak: fafeldolgozás és bőripar

A 19. században Újpesten a két legjelentősebb ágazat a fafeldolgozás és a bőripar volt. A fafeldolgozást megalapozó Neuschloss család eleinte csupán kereskedelemmel foglalkozott, majd rátért az ipari megmunkálásra, s egy időben vasútépítési munkával kapcsolatos megbízásokat is kaptak. 1860-ban a család megalapította az Első Magyar Parkettagyárat. 1908-ban három nagy és számos kisebb fafeldolgozó üzem működött a településen. Az 1920-as évek végén mintegy 16 nagyobb asztalos- és bútoripari üzem és 390 asztalos-kisiparos tevékenykedett a városban.

A bőripar meghonosodásánál a legfontosabb tényező a Duna volt. Kezdetben csak a környéki városokból, majd az igények rohamos növekedésével külföldről is importálni kellett nyersbőrt. A vágóhíd felépítésével az ellátási gondok enyhültek. Az első bőrüzemet a Lőwy család alapította, de az iparág felvirágoztatása a Wolfner család nevéhez kapcsolódik.

Közművek, vízellátás és az újpesti víztorony

A város 38 ipari vállalata, nagyüzemei mellett jelentős szerepet játszott a főváros vízellátásában is a belga tulajdonú Ister Vízmű a Duna-parton. Az újpesti víztorony 1913-ban készült; a Mihailich Győző és Dümmerling Ödön által tervezett épület 1911-12-ben épült. A Víztorony Újpest egyik szimbóluma. Az újpesti víztorony egy 1500 m³-es ún. Intze-rendszerű vasmedencét foglal magában, mely 15 méter átmérőjű. A víztorony alapozása 19 m átmérőjű 2,40 m vastag beton lemez. A torony alsó - fő teherhordó - része téglafal, 9,50 m belső átmérővel, 1,80 m kezdő falvastagsággal. A felépítmény 27 m magasságig mintegy 2 méternyit szűkül, a konzolok alsó alján a külső átmérő kb. 11,6 m. A víztorony építészeti kialakításánál ügyeltek arra, hogy az a város díszére legyen. 1944-ben a nyilasok fel akarták robbantani, de az újpesti partizánok sikeres rajtaütésének köszönhetően megmenekült. E hősi cselekedet emlékét tábla őrzi a torony oldalán. 2003 februárjáig a környékbeli gyárak ipari vízellátását biztosította.

Kulturális és vallási épületek - városkép

Az Újpestben a 19-20. század folyamán több jelentős középület és templom épült, amelyek a város kulturális arculatát gazdagították. Az újpesti Duna-part 1890-ben már fontos városi tér volt. 1842-ben épült fel az ún. Szekrényessy-kúria, mely nevezetes volt a reformkorban falai között megrendezett báljairól és társas összejöveteleiről. Szekrényessy József (1811-1877) Széchenyi István belső munkatársaként sokat tett Újpest fejlődéséért. Gróf Károlyi Sándor volt Újpest egyik legjelentősebb mecénása.

1885-86-ban építették fel a Berzeviczy utcában ma is működő neológ zsinagógát. A belső tér kialakítása a Dohány utcai zsinagóga elrendezését követi. Az épület háromhajós, oldalkarzatos elrendezésű csarnok. A mellékhajók végeiben találhatók a lépcsőházak. Bizáncias fejezetű öntöttvas oszlopok földszinti sora tartja a karzatot, amelyen ritkábban elhelyezett ugyanilyen oszlopok támasztják alá - keresztbe fordított öntöttvas „vállkövek” közbeiktatásával. A zsinagóga Újpest egyik első reprezentatív középülete volt.

A kertvárosban, a Rákóczi tér 4-8. szám alatt található egy neoromán stílusú épület, 1942 és 1946 között épült. Az egyik egyhajós, középtornyos épület „modern reneszánsz” stílusban készült; karcsú, magas tornya 17 méter magas. 1874-ben először lakóház magasságban épült téglából, vas toronnyal. Bár a templom és a paplak felépült, de hitelből, s mert a terheket nem bírták, a templomot 1877-78-ban elárverezték. Vastornyát a váci evangélikus gyülekezet vásárolta meg és az ma is ott látható. Az épületet végül Reich Sándor segítségével sikerült visszaszerezni. 1902-ben megnagyobbították, mai alakját 1911-ben nyerte el.

A baptista gyülekezet 1901-től önállósult az újpesti baptista gyülekezet, ugyanis addig a Budapest-Wesselényi utcai gyülekezet fiókgyülekezete volt. Gerwich György (1871-1952), a hamburgi baptista teológián végzett fiatal prédikátor vezetésével lendületes gyülekezeti munka vette kezdetét. 1914-ben épült fel a mai imaház elődje Metzler Antal építész tervei szerint. Az imaházban a hitélet mellett színvonalas kulturális élet is virágzott. Kiemelkedő zenei élet folyik a gyülekezetben. Orgonáját 1939 óta többször átépítették. Ma 32 regiszteres orgonáján rendszeresen tartanak orgonahangversenyeket. Nemzetközileg és felekezetközileg is ismert hely az újpesti baptisták imaháza.

Demográfia és nemzetiségi összetétel

Újpest alapítása után lakóinak száma ugrásszerűen nőni kezdett. Nem egészen tíz év alatt a lakosság megháromszorozódott, és 1848-ra 638 fő lett. A település fejlődésére jótékonyan hatott Pest közelsége, valamint az is, hogy a földesúr lehetőséget biztosított zsidók beköltözésére is, akiknek nem engedélyezték a Pesten történő letelepedést. Az 1910-es népszámlálás szerint az újpesti lakosság döntő többsége magyar nemzetiségűnek vallotta magát, a németek aránya 5,7% volt.

Területadatok és hektárra vetítés - számítási alapok

Az itt közölt történeti adatokból kitűnik, hogy Újpest területe több lépcsőben növekedett a 19-20. század folyamán, elsősorban Rákospalota rovására történt csatolásokkal. A település 1950-es Budapesthez csatolása után a korábbi IV. kerület és a szomszédos területek határai is kiigazításra kerültek. Az alábbi táblázat a szövegből levonható főbb időpontokat és a területváltozások irányát foglalja össze (hektárban megadott adatok a helytörténeti források konkrét névleges értékei nélkül becsülhetők a korabeli településnagyságok alapján).

Fontos megjegyezni, hogy a konkrét hektárértékek meghatározása pontosabb térképi adatok és korabeli kataster-nyilvántartások alapján lehetséges. A fenti összefoglaló azonban megmutatja a terület növekedésének fő irányait és időbeli ütemét.

Forráshivatkozások és helytörténeti jelzések

• "1949. évi XXVI. törvény" - jogszabályi háttér a közigazgatási változásokhoz.
• Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből; Katona Csaba szerk.
• Emléktábla az első magyarországi vasútvonal átadásának 150. évfordulójára.
• "Újpesti Erőmű" - helyi ipari források.

Az itt közreadott történeti összefoglaló és területváltozásokat bemutató rész a rendelkezésre álló helytörténeti anyag és régészeti adatok alapján értelmezi Újpest földrajzi és közigazgatási fejlődését. A pontos hektáradatokhoz részletes kataster‑ és telekkönyvi kutatás szükséges, amely a korabeli csatolások és határkiigazítások területi mérőszámait adhatja meg.

tags: #ujpest #terulete #hektarban

Népszerű bejegyzések:

• China Mart irodaház: irodai lehetőségek a Szentmihályi úton
• Utcák és főépítészi véleményezés: kihívások a gyakorlatban
• Otthon magazin: vidéki élet okos megoldásokkal
• Bemutató a XIII. kerületi Földhivatal működéséről
• Kevesebb több elvű lakberendezés: formák és fény