Verpelét katonai lakótelep és története

Verpelét város a Mátra keleti lábánál, a Tarna völgyében fekszik. A várostól nyugatra nem messze volt egy laktanya, melynek első alakulata, a 48. közepes harckocsiezred volt 1952-től. Egy évre rá az alakulatot 35. nehéz harckocsi-rohamlözegezredet névre változtatták. 1957-ben kapta meg "végső nevét" MN 1420 alakulat számon, a 35. 1963-ban kapta meg megszűnéséig, az MN 7965-ös számot, és 1987-ben az átalakítások során lett 35. harckocsidandár. 1990-ben az alakulat Egerbe diszlokált, a laktanyát bezárták, sokáig katonai őrséggel védték. Mára az lett a sorsa mint minden nem használt laktanyának. Az ezred a 3. hadtest alárendeltségében (Cegléd), a gyöngyösi 4. Gépesített Lövészdohadosztályhoz tartozott. A laktanyában a harckocsiezred T-55-ös típusú harckocsikat használt, és sokáig - a kivonás után - T-34-es harckocsit is üzemeltek kiképzésre. A laktanyában 3 zászlóalj volt, ezek 22 db harckocsival rendelkeztek, majd dandárrá való minősítés után már 100 db fölötti volt a harckocsi szám, egyéb járművek ebben a számban nem volt benne, a magyar gyártmányú felderítő úszó gépkocsik (FUG), majd a szintén magyar gyártmányú páncélozott szállító harcjárműveket (PSZH) szintén lehetett találni a laktanyában. A Verpeléti helyőrség felszámolásával 1990-ben Egerbe diszlokált, és egybeolvadt a Dobó István Harckocsi dandárra. Az új alakulat neve 35. Dobó István Harckocsi Dandár lett. A városban a korábbi MN 2965 ezrednek a felállítása nyomán tiszti lakások és kiszolgáló létesítmények, például Helyőrségi Klub létesült, amely a település civil polgárai számára is - engedély birtokában - nyitva állt. Az "interkozmosz" emlékmű helye. Verpelét laktanya harckocsizó kiképző központ is volt a kezdetekben. Az ország összes megyéjéből ide hozták a fiatalokat, majd innen a kiképzés után kerültek, Nagykanizsára vagy mondjuk Nagyatádra. A legénységi épületek. A 100-as lőtér. Itt pisztollyal és nagy ritkán AMD gépkarabéllyal lőttek. A lőtér felépítésének köszönhetően a lövés után a lövedék nem tudta elhagyni a lőteret, ezért rendkívül biztonságos volt. A mai napig egyedinek számít az országban. Harckocsi tároló. A régi dohányzó hely.

2.1. Verpelét környezete kifejezetten kedvező feltételeket kínált az emberi letelepedésre. A Mátra lábánál, a Tarna völgyében fekvő falu határában bronzkori és kelta leletek mellett szkíta emlékeket is találtak. Verpelét már a honfoglalás előtti évezredekben lakott terület volt - a XIX. században a településen megtalált bronzkori leletek (az ún. A település középkori történelmének fontos eleme a Földvár, amelynek maradványait nem a Vár-hegyen, hanem a mai településtől északra, egy mindössze 214 méter magasságban elhelyezkedő széles, lapos hegyháton találták meg. Ez a Mátra vidékének egyetlen ismert motte-ja, vagyis földhalom-vára. Azon ritka várak közé tartozik, amelynek semmilyen okleveles említése sem ismeretes. Kutatók valószínűsítik, hogy kora Árpád-kori eredetű, feltehetően nem királyi vár, legvalószínűbb tulajdonosai az Aba nemzetség tagjai lehettek. A várat valószínűleg viszonylag hamar elhagyták, később nem korszerűsítették. Annak ellenére, hogy már egy 1211-ből származó oklevélben olvasható a Welprit személynév, első okleveles említése 1252-ből maradt fenn, majd 1331-ben ismét említik Welpreth névalakban. Ez az elnevezés német eredetű személynévből keletkezett magyar névadással. 1332- es keltezésű oklevelekben Vahret, Welprech, Wepret, Welpud, Welperech, Welperek névalakok találhatóak. Az 1347-es okmányban Welpreth alakban olvasható. A település neve a későbbiekben is felbukkan, pl. a Dózsa-féle 1514-es parasztfelkelés utolsó időszakában. A XIII. század második felében az Aba nemzetségbeli Verpeléti- ág birtoka volt, amely Demeter nevű tagjától Nagy Leustákra szállt, aki 1271-ben V. A XIV. század közepétől Verpelét jelentősége nagymértékben növekedett, mivel a megyei közgyűléseket és a megyei törvényszéki üléseket több alkalommal, a nádor jelenlétében, itt tartották. Oklevelek tanúsítják például Kont Miklós nádor, a királyság legmagasabb rangú hivatal-viselőjének jelenlétét egy 1358-ban tartott gyűlésen. Az egyházi központ, püspöki székhely Eger mellett, illetve ellenében, tehát ha csak időlegesen is, de Verpelét vált a Heves vármegyei köznemesség politikai központjává. Az Abák után a település 1389-ben a Tari család birtokába jutott és a siroki vár tartozéka lett. Verpelét ekkor került igazán előtérbe a korábban fontosabb településnek számító Kompolttal szemben, mivel birtokosai, a siroki vár várnagyai ekkor Heves megye (örökletes) ispánjai is voltak. 1465 után a falu birtokjoga az Országh és Kompolti családé lett, majd az 1552. évi kölcsönös örökösödési szerződés értelmében egészen az Országh családra szállt. Sajnos az oklevelek a birtokos személyének változásán túl nem sokban igazítanak el minket Verepelét akkori életéről. Csak kisebb részletek ismeretesek. Istvánffy Miklós XVI. századi történetíró szerint Estei Hypolit egri püspök vitézei 1514-ben Verpelét közelében verték szét a lázadó parasztok egyik seregét. Fennmaradt az a népi hagyomány is, hogy az Egerbe tartó Mátyás király itt patkoltatta meg lovát.

2.2. A török hódoltság időszakától a XX. A település 1686-ra már csak másfél portával szerepelt az adóösszeírásban. A falu tehát annak ellenére, hogy megmaradt, szinte teljesen elnéptelenedett. 1695-ben feljegyezték, hogy a verpelétiek elhagyták a régi faluhelyet, mert a település korábban leégett és a törököktől való visszavétele után a német katonaság gyakori beszállásolása is sanyargatta a lakosságot. A török időket követően az 1701. évi összeírás a települést már népes mezővárosként (oppidum) regisztrálta, ekkor már 69 felnőtt férfi adófizetőt és 65 nőt tartottak nyilván. Annak ellenére, hogy a Rákóczi szabadságharc végére a település népessége ismét erősen megfogyatkozott a XVIII. századi betelepítések után újból fellendült az élet a faluban. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy lakói a század végén országos vásártartási jogot kaptak, majd 1828-ban már mezővárosi rangra emelték. Szintén a XVIII. századra tehető a földesurak majorsági gazdálkodásának kialakulása is, amit az 1754-56-os összeírás tanúsít. 1750 után, az 1777-es úrbérrendezés előtt már majorüzem működött a településen. A település első kereskedői a korcsmárosok voltak, akikről már a XVIII. századból vannak adataink. A XIX. A piacközpont ekkor a vásárvonalon megerősödő, lényegesen kedvezőbb fekvésű Gyöngyös volt. Verpelét polgári fejlődésének egyik sarokköve és mutatója is egyben, hogy sajátosan hamar, már a XVII. század első harmadában letelepedtek itt a zsidók. A temető legrégibb zsidó sírkövén 1628-os évszám látható. Azonban, a XIX. század első harmadától 1944-ig fennmaradtak a hitközség keresztelési, esketési és halotti anyakönyvei, amelyekből tudomást szerezhetünk a hitközség tagjainak neveiről, létszámáról, valamint a rabbik nevéről is. Verpeléthez, mint izraelita hitéleti és igazgatási központhoz tartozott Tófalu, Tarnaszentmária, Feldebrő, Domoszló, Felsőnána, Alsónána, Ludas, Kápolna, Vécs, Nagyfüged, Dormánd, Besenyőtelek, Detk, Kerecsend, Tarnazsadány, Kőkút, Egerszólát, Ugra, Ludas, Kompolt, Pétervására és Markaz zsidósága is, vagyis a XX. Egy 1840-es összeírás szerint az Egri járás területén mindössze 240 zsidó lakos élt, de ebből 139-en verpelétiek voltak. A zsidó közösség legnagyobb lélekszámát 1869-ben regisztrálták (324 fő), attól kezdve egyre többen költöztek el a gyorsabban fejlődő nagyvárosokba, elsősorban Egerbe. A zsidóság bortermeléssel, de mindenek előtt kereskedelemmel foglalkozott, a helyi borok jelentős részben általuk jutottak el Nyugat-Európába is. Kultúrtörténeti érdekesség, hogy Verepeléten épült fel a Kárpát-medence egyetlen fából készült zsinagógája, amelyet sajnos 1961-ben elbontottak. A polgárosodás másik fontos előmozdítója volt, hogy Verpelétet is elérte a vasút. A XIX. század utolsó harmadában valóságos vasútépítési láz tört ki az országban, egyre másra létesültek a HÉV-ek, vagyis Helyi Érdekű Vasutak. Károlyi György és fia Mihály fogta össze a környék birtokosait, és kezdeményezte a teljes kiépülésében Kisterenye és Kál közötti vonal megépítését, amelynek Recsk és Kál közötti, Verpelétet is elérő szakaszát 1886-ban adták át a forgalomnak. A vonal a 300 km vonalhosszúságú Mátra-körösvidéki HÉV része volt. A második világháború előtti évtizedek helyi iparosai között feltűnik néhány olyan szakma, amely már a városiasodást mutatja. Ilyen a bérfuvarozó, szemétszállító, nyomdász és a szállodaiparos. 1945 után gumijavító, szabó, hentes és fodrász szakmák is megjelennek a községben. Az 1950-es évek elejétől a párt iparpolitikájának megfelelően megkezdődött a kisipar felszámolása, illetve a kisiparosok szövetkezetekbe szervezése. 1956 után azonban ismét egyre több iparengedélyt adtak ki, minek következtében 1983-ra a kisiparosok száma 81 főre növekedett, akik összesen 84 szakmát űztek. Az 1950-es évek elején az addigi magánkisiparosokat a községben is kisipari termelőszövetkezetekbe tömörítették. 2.3. A XX. A település 1950. október 22-étől önálló tanácsú község, majd később Községi Közös Tanács néven és székhellyel társközség lett Tarnaszentmáriával. 1973. május 1-én nagyközségi rangot kapott. A járások megszűnésével 1984. Az 1945-ös földreformmal 237 új gazdaság létesült Verpeléten. A földosztást követően a parasztság termelési mutatói és hajlandósága jelentősen megnőtt, különös tekintettel a szőlőművelésre, illetve a belterjes gazdálkodásra. A parasztság munkájának politikai bázisát természetesen itt is az 1930-as évek elejétől az egyre erősebbé váló Független Kisgazda Polgári és Agrárpárt adta. 1949-ben a fokozódó dohánytermelés igényeinek kielégítésére a község temetőjének szomszédságában egy állami dohányszárítót építettek fel. A szovjet típusú mezőgazdaság bevezetésével különösen a Rákosi-féle agrárpolitika következtében évenként súlyosbodtak a parasztság terhei (erőszakos terménybeszolgáltatás, adó, sertésvágás szabályozása). A kollektivizálás útján az első lépés Verpeléten is a földbérlő szövetkezet létesítése volt. 1948. A későbbi kollektivizálással a község legelőgazdálkodását is a termelőszövetkezetek vették át, ami egyben állandó korszerűsítést is maga után vont. A községben 1950-től működött a Mátrai Erdőgazdaság részlege a volt Kanzsó-féle épületben. Új irányt adott a településnek, hogy a Néphadsereg átszervezésével 1952-ben létrejött a 18. páncéloshadosztály 48. közepes harckocsiezrede, amelyet Verpelétre telepítettek. Ennek nyomán tiszti lakások és kiszolgáló létesítmények, például Helyőrségi Klub létesültek, amely a település civil polgárai számára is - engedély birtokában - nyitva állt. Az alakulat sokáig a nagyközségben maradt, még ha hadrendi száma és állománya ki is cserélődött. Az 1970-es években a 4. gépesített lövész hadosztály 35. A település életében a kádári konszolidáció jelentett újabb lehetőséget, amelynek révén valamelyest javultak a szőlőművelés feltételei. Verpeléten kiépült az infrastruktúra, új lakások épültek, elsősorban magánerőből, de részben központilag is, elkészült néhány háromemeletes tömbház, amely városias külsőt kölcsönzött Verpelétnek. Verpelét városi pályázatának gyökerei elsősorban a település polgárosult múltjában, a szőlőkultúra évszázados hagyományaiban, az ebből fakadó mezővárosias fejlődésben keresendők. Verpelét 1828‐ban mezővárosi címet kapott, amelyet a besorolás megszűnéséig, a XIX. század végéig birtokolt. A hasonló kategóriába tartozó, a borkultúra területén kiemelkedő települések városias mivoltát a településpolitika az elmúlt 15 évben elismerte azáltal, hogy sorra városi címet adott a pályázóknak. Városias fejlődése részben tükröződik a település épített örökségében is. A település napjainkban mind lélekszámát, mind infrastruktúráját tekintve túlhaladta a várossá nyilvánítás hazai alsó küszöbét. Heves megye legnépesebb nagyközsége, amelynek mérete meghaladja 34 ma városi jogállást birtokló település lélekszámát. Népessége a hazai folyamatokkal ellentétben a beköltözések következtében stabilizálódott, ma már a születések és a halálozások száma között nincs számottevő különbség, a vándorlási egyenleg pedig 1990 és 2001 között jelentős többletet mutatott. Ezen túl, a településen kialakult egy széles alapokon nyugvó kiskereskedelmi szektor, amely képes ellátni nem csak saját, hanem a környező községek lakosságát is. A nagyközség a borturizmusban, a természeti adottságok révén és az élő kulturális hagyományoknak köszönhetően igen jelentős idegenforgalmi potenciállal rendelkezik. Ennek egyik legfontosabb eleme a fesztiválturizmus. Verpelét az adottságokra alapozva igyekszik komplex programkínálattal vonzani az utazókat, amelyeknek legfontosabb elemei a Bor-Rock fesztivál vagy a jogi védettséget élvezően is a település nevéhez kötődő „Bor és Nóta faluja rendezvény”. Verpelét egy kiterjedt városhiányos terület központja. Heves megye középső részén, Eger és Gyöngyös között még légvonalban is több mint 35 km‐nyi távolságban nem találunk várost. Ennek a városhiányos térségnek Verpelét lényegében a középpontjában fekszik, közel egyenlő távolságra Füzesabonytól, Gyöngyös­től és Pétervásárától. Verpelét sikerét saját lehetőségeinek növekedéseként élnék meg a környező önkormányzatok többsége is, ezt támasztja alá a kilenc települési önkormányzat, valamint az Egri, illetve Füzesabonyi kistérségek által adott támogató nyilatkozat, amelyek a pályázat mellékletében találhatók. Verpelét ugyan most első alaklommal kezdeményezi várossá nyilvánítását, ugyanakkor az előkészületek már évek óta folynak, az önkormányzat településpolitikájának a cím elnyerése hosszabb ideje távlati célkitűzése. Az erre irányuló tudatos politika értelmében prioritást élvez, minden a település központi jellegét erősítő vagy elősegítő kezdeményezés. A testület kiemelt fontossággal kezeli az intézményei társulásainak témakörét, valamint a térségi orvosi ügyeletet.

2.3. A XX. A település 1950. október 22-étől önálló tanácsú község, majd később Községi Közös Tanács néven és székhellyel társközség lett Tarnaszentmáriával. 1973. május 1-én nagyközségi rangot kapott. A járások megszűnésével 1984. Az 1945-ös földreformmal 237 új gazdaság létesült Verpeléten. A földosztást követően a parasztság termelési mutatói és hajlandósága jelentősen megnőtt, különös tekintettel a szőlőművelésre, illetve a belterjes gazdálkodásra. A parasztság munkájának politikai bázisát természetesen itt is az 1930-as évek elejétől az egyre erősebbé váló Független Kisgazda Polgári és Agrárpárt adta. 1949-ben a fokozódó dohánytermelés igényeinek kielégítésére a község temetőjének szomszédságában egy állami dohányszárítót építettek fel. A szovjet típusú mezőgazdaság bevezetésével különösen a Rákosi-féle agrárpolitika következtében évenként súlyosbodtak a parasztság terhei (erőszakos terménybeszolgáltatás, adó, sertésvágás szabályozása). A kollektivizálás útján az első lépés Verpeléten is a földbérlő szövetkezet létesítése volt. 1948. A későbbi kollektivizálással a község legelőgazdálkodását is a termelőszövetkezetek vették át, ami egyben állandó korszerűsítést is maga után vont. A községben 1950-től működött a Mátrai Erdőgazdaság részlege a volt Kanzsó-féle épületben. Új irányt adott a településnek, hogy a Néphadsereg átszervezésével 1952-ben létrejött a 18. páncéloshadosztály 48. közepes harckocsiezrede, amelyet Verpelétre telepítettek. Ennek nyomán tiszti lakások és kiszolgáló létesítmények, például Helyőrségi Klub létesültek, amely a település civil polgárai számára is - engedély birtokában - nyitva állt. Az alakulat sokáig a nagyközségben maradt, még ha hadrendi száma és állománya ki is cserélődött. Az 1970-es években a 4. gépesített lövész hadosztály 35. A település életében a kádári konszolidáció jelentett újabb lehetőséget, amelynek révén valamelyest javultak a szőlőművelés feltételei. Verpeléten kiépült az infrastruktúra, új lakások épültek, elsősorban magánerőből, de részben központilag is, elkészült néhány háromemeletes tömbház, amely városias külsőt kölcsönzött Verpelétnek. Verpelét városi pályázatának gyökerei elsősorban a település polgárosult múltjában, a szőlőkultúra évszázados hagyományaiban, az ebből fakadó mezővárosias fejlődésben keresendők. Verpelét 1828‐ban mezővárosi címet kapott, amelyet a besorolás megszűnéséig, a XIX. század végéig birtokolt. A hasonló kategóriába tartozó, a borkultúra területén kiemelkedő települések városias mivoltát a településpolitika az elmúlt 15 évben elismerte azáltal, hogy sorra városi címet adott a pályázóknak. Városias fejlődése részben tükröződik a település épített örökségében is. A település napjainkban mind lélekszámát, mind infrastruktúráját tekintve túlhaladta a várossá nyilvánítás hazai alsó küszöbét. Heves megye legnépesebb nagyközsége, amelynek mérete meghaladja 34 ma városi jogállást birtokló település lélekszámát. Népessége a hazai folyamatokkal ellentétben a beköltözések következtében stabilizálódott, ma már a születések és a halálozások száma között nincs számottevő különbség, a vándorlási egyenleg pedig 1990 és 2001 között jelentős többletet mutatott. Ezen túl, a településen kialakult egy széles alapokon nyugvó kiskereskedelmi szektor, amely képes ellátni nem csak saját, hanem a környező községek lakosságát is. A nagyközség a borturizmusban, a természeti adottságok révén és az élő kulturális hagyományoknak köszönhetően igen jelentős idegenforgalmi potenciállal rendelkezik. Ennek egyik legfontosabb eleme a fesztiválturizmus. Verpelét az adottságokra alapozva igyekszik komplex programkínálattal vonzani az utazókat, amelyeknek legfontosabb elemei a Bor-Rock fesztivál vagy a jogi védettséget élvezően is a település nevéhez kötődő „Bor és Nóta faluja rendezvény”. Verpelét egy kiterjedt városhiányos terület központja. Heves megye középső részén, Eger és Gyöngyös között még légvonalban is több mint 35 km‐nyi távolságban nem találunk várost. Ennek a városhiányos térségnek Verpelét lényegében a középpontjában fekszik, közel egyenlő távolságra Füzesabonytól, Gyöngyös­től és Pétervásárától. Verpelét sikerét saját lehetőségeinek növekedéseként élné meg a környező önkormányzatok többsége is, ezt támasztja alá a kilenc települési önkormányzat, valamint az Egri, illetve Füzesabonyi kistérségek által adott támogató nyilatkozat, amelyek a pályázat mellékletében találhatók. Verpelét ugyan most első alaklommal kezdeményezi várossá nyilvánítását, ugyanakkor az előkészületek már évek óta folynak, az önkormányzat településpolitikájának a cím elnyerése hosszabb ideje távlati célkitűzése. Az erre irányuló tudatos politika értelmében prioritást élvez, minden a település központi jellegét erősítő vagy elősegítő kezdeményezés. A testület kiemelt fontossággal kezeli az intézményei társulásainak témakörét, valamint a térségi orvosi ügyeletet.

Az ősiség és vallási történet szálai mellett Verpelét földrajzi és gazdasági kapcsolatokkal is gazdagult. A község ipari és mezőgazdasági szerkezetének alakulása, a villamosítás és vasút megjelenése párhuzamosan történtek a katonai jelenléttel és a városiasodás törekvéseivel. A község lakosainak vallási és etnikai összetétele, a zsidó közösség jelentősége a 19. században kiemelkedő volt, majd a holokauszt idején szenvedett veszteséget. A település napjainkban a borturizmus, a fesztiválok és a kulturális hagyományok révén igyekszik vonzó desztinációt nyújtani a turistáknak.

Az 1849-es kápolnai csata emlékére emelt központi emlékmű és a helyi történelmi emlékek felidézése hozzájárul Verpelét kulturális identitásához. A település 13. századi birtoklási viszonyai, a Verpeléti ág történeti szerepe és a török idők utáni újjáépítés mind hozzájárultak a mai Verpelét képéhez. 2.1-2.3 fejezetekben összegzett történeti adatok alapján Verpelét városiasodása és katonai traditionszálak együttesen formálták meg a település arculatát, amely ma is próbálja kihasználni adottságait a fenntartható fejlődés és a turizmus területén.

tags: #verpelet #katonai #lakotelep

Népszerű bejegyzések:

• Régi parasztházak felújítása: utólagos hő- és vízszigetelés
• Családi házak Nemesapátiban
• Szigetvár Szent István lakótelep energiarendszerének háttere és pénzügyi dimenziói
• Budafok-Tétény albérletei: útmutató a XI. kerület környékéről
• Lakásszövetkezetek jogi támogatása Budapesten – Ügyvéd Gyula bemutatója