Ví­zóra közös költség: igazságosabb felosztás, mérés és szabályozás

A vízóra hitelessége lejárt, a tulajdonos nem jelezte a közös képviselő, társasházkezelő felé, és nem fizette a magasabb, vízóra nélküli közös költséget. A társasház közgyűlése már évekkel korábban elfogadta, hogy a vízóra nélküli, vagy lejárt vízórával rendelkező albetétek (lakások) tulajdonosai magasabb közös költséget fizetnek, mint azok, akik a vízóraikat rendszeresen hitelesíttetik. A társasházkezelő, közös képviselő akkor jár el helyesen, ha a Vízművek hivatalos fizetési értesítője alapján rendszeresen ellenőrzi az albetéteket.

A közös költség és a víz- és csatornadíj jelentősége

A társasházak éves költségvetésének több mint felét a víz- és csatornahasználat díja teszi ki, gazdálkodásukban tehát - s így a tulajdonosok fizetési kötelezettségeiben is - meghatározó jelentőségű. A közös költségként fizetendő díjban kétféle fogyasztás jelenik meg: az egyéni, mely alatt a külön tulajdonban lévő lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek fogyasztása értendő, a másik a közösségi vízfogyasztás (kert locsolás, lépcsőház háztakarítása, csőrepedés).

A társasházak alapító okirata általában a közös tulajdoni hányad szerint határozza meg ez utóbbi költség viselését, ugyanakkor az egyéni fogyasztás mértéke független a lakások nagyságától. A kevés vizet fogyasztó, szerényebb anyagi helyzetben lévő családok tehát jogosan vetik fel a társasház bekötési vízmérőjén mért fogyasztás igazságos költségfelosztásának kérdését. A szervezeti-működési szabályzat az ingatlanon belül nem mért vízfogyasztás felosztására a közös tulajdoni hányadtól eltérő szabályokat állapíthat meg.

Igazságosabb felosztás lehetőségei: mérés és fakuló taktikák

Egyik módja a lakásokban élő személyek száma szerinti felosztás, főre vetítetten. Bár ez igazságosabb lehet a költség viselésében, még mindig nem nevezhető igazságosnak, hiszen két azonos létszámú család vízfogyasztása is nagyon eltérő lehet. A tulajdonostársak, lakók egyéni vízfogyasztásának igazságos megállapítására mérés alapján van mód, azaz a tényleges vízfogyasztás megállapításával, melyhez a mellékvízmérők felszerelése szükséges.

Amennyiben a mellékvízmérő(k) az ingatlanon belüli költségmegosztásra szolgálnak, előnyként jelentkezik, hogy a lakás fogyasztójának nem kell külön díjat fizetnie a leolvasásért, és a mellékvízmérő hitelessége sincs időhöz kötve. Hátránya viszont, hogy a közös képviselőnek kell ellenőriznie a mérő hitelességét, gondoskodnia a mérő leolvasásáról, illetőleg a mérő állása alapján a leolvasás ellenőrzéséről (ehhez érvényesíteni kell a lakásba való bejutását), és beszedni a fogyasztási díjat. E módszer akkor működik megfelelően, ha a társasház körültekintően szabályozza a közös képviselő ezzel kapcsolatos jogait és kötelezettségeit, és a tagok annak eleget is tesznek.

A másik módszer, ha a társasház szolgáltatási szerződést köt a vízi közművel, és e szerződés alapján a vízi közmű vonja le a társasház bekötési vízmérőjén mért fogyasztás díjából az egyes külön tulajdonok mellékvízmérőn jelzett fogyasztását. E módszer előnye, hogy a lakás használója az egyéni fogyasztását közvetlenül a szolgáltatónak fizeti.

Jogszabályi háttér és gyakorlati korlátozások

A fogyasztók szempontjából kedvező változás, hogy 1999. március 13-tól a mellékvízmérő felszerelését csak abban az esetben tagadhatja meg a társasház, ha az épületgépészeti rendszer jelentős átalakítását teszi szükségessé. A mellékvízmérők felszerelésére vonatkozó szabályok minden lakásra érvényesek, azaz minden más lakóépületnél mérvadók. A mellékvízmérők felszerelése akkor sem tagadható meg, ha a társasház nem minden külön tulajdonban lévő lakását, nem lakás céljára szolgáló helyiségét szerelik fel mellékvízmérővel. Ilyen esetben azonban meg kell meghatározni a közös vízfogyasztást, amelyhez a mérővel rendelkező lakások tulajdonosainak is hozzá kell járulniuk.

A társasház közös vízfogyasztásának minősül az épület takarítási célú és az ingatlan felújítási és karbantartási célú vízfelhasználása, a csőtörés során elfolyt víz, végül a kert locsolására fordított vízfogyasztás. Az ivóvíz- és csatornaszolgáltatással kapcsolatos díjak mértéke lakossági felhasználók esetében 2013. A nem lakossági célú vízfogyasztásra Magyarország minden településén egységesen a 25/2023. (XII. 13.) rendelet vonatkozik. A nem lakossági vízdíjak a 2/2026. (VI. 30.) ÉKFM rendelet alapján 2026. Biatorbágyon és más településeken is eltérő ütemezéssel változnak.

Hogyan alakul ki a végső számla: főmérő vs. mellékvízmérő

A bekötési vízmérők elszámolását sokan nem értik. A magyarázat egyszerű: a vízmű szolgáltatási szerződése szerint az elszámolás alapja a bekötési vízmérő (főmérő). A bekötési vízmérő az egész ház összes vízfogyasztását méri. A mellékvízmérők az egyes lakásokét külön. A vízmű mellékvízmérők alapján vízszámlát állít ki az egyes lakók részére, de a számlázásnál a főmérőn mért fogyasztásból indul ki. Csakhogy az egyes lakások vízórái együtt soha nem mutatnak annyit, mint a főmérő. Általában a mellékvízmérők levonása után marad még elszámolatlan vízfogyasztás, amit ki kell fizetni.

A fogyasztók egy része nem veszi tudomásul, hogy lehet különbség a főmérő és a mellékmérők által mért mennyiség között. Az is lehet, hogy valakinek nincs érvényes hitelesítésű vízórája. Ha a vízóra hitelessége lejár, vagy a lakó nem olvassa le a vízórát, vagy nem fizeti rendesen a vízdíjat, akkor a mellékvízmérő-szerződését a vízmű felmondja. Részére a számlázást beszünteti, és a mellékvízmérőjén mért fogyasztást a továbbiakban nem vonja le a főmérő számlájából. Tudomásul kell venni, hogy méréstechnikai okokból mindig van eltérés a főmérő és az almérők között. A különbözetet a vízmű a lakásszövetkezet vagy társasház részére számlázza ki a törvény szerint. Tehát a lakóközösség fizeti meg a maradék vizet a fenntartási díjban, kivéve a díjak egy részét, amelyet a főmérőn keletkező maradék okoz. A gond az, hogy nem mindig ilyen egyszerű a gyakorlati helyzet.

Gyakori problémák és megoldási irányelvek

Gyakori, hogy a társasházaknak tetemes összegű vízdíjszámlákat kell kifizetniük. A jelenség hátterében állhat a lejárt vízóra, a nem hitelesített mérés, vagy a lassú, de folyamatos csordogálás, amely miatt a lakó vízórája meg se moccan. Ilyenkor a közös képviselőnek és a közösségnek közösen kell szabályozni a díjmegosztást és a mérési rendet, hogy a tisztességtelen terhek ne terheljék egyetlen albetétet sem.

Infografika: főmérő vs. mellékvízmérők működési elve

Összefoglalóan, a mérésen alapuló felosztás, a mellékvízmérők beépítése és a közös vízfogyasztás pontos meghatározása segíthet abban, hogy a közös költségek igazságosabban kerüljenek felosztásra. A jogi és szerződéses keretek betartása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a fogyasztók érvényesíthessék jogos érdekeiket, és minimalizálják a nem várt számlázási etheteket.

Fogyasztás típusa Megosztás alapja Előny Hátrány
Közösségi Közös tulajdoni hányad Egyszerűbb nyilvántartás Nagyobb ingatlanoknál igazságtalan lehet
Egyéni Mellékvízmérő alapján Igazságosabb, pontos költségfelosztás Költség és munka a mérő leolvasásából

Az ivóvíz- és csatornaszolgáltatással kapcsolatos díjak alakulása és a mellékvízmérők alkalmazásának szabályai fontosak a közösség pénzügyi stabilitása szempontjából. A mérőszabályok betartása és a lakók együttműködése hozzájárulhat ahhoz, hogy a közös költségek igazságosabb módon legyenek felosztva, és a fennakadások minimalizálódjanak.

tags: #vizoras #kozos #koltseg

Népszerű bejegyzések: