Wekerle lakótelep: történet, építészet és örökség
Száz éve munkásoknak épült, de hamar minden társadalmi osztályon belül népszerű lett. Korát meghaladó várostervezési bravúrnak tekinthető, ami ma is népszerű lakóhelynek számít. Azóta körbenőtte a főváros, de napjainkig megőrizte kisvárosias báját és a maga sokszínű egységességét. Ellátogattunk a Wekerlére, hogy megnézzük, milyen állapotban van Budapest egyik kedvenc lakótelepe.
A telep megálmodójáról, Wekerle Sándor akkori miniszterelnökről kapta a nevét. A létrehozásának a célja pedig rendkívül előremutató volt és igazán haladó gondolkodásra vall. Ha valakinek azt mondjuk munkástelep, valószínűleg barakkszerű házak, szűk sötét lakások, komforttalan szürke közterek jutnak eszükbe. Nos a Wekerletelep ennek tökéletesen az ellentéte, pedig eredetileg abszolút a dolgozó alsóbb középosztály számára épült.
Amikor létrehozták a századfordulós Budapest éppen világvárossá válásának rögös útját járta. Nem is csoda, hogy hamar nagyon népszerű lett a környék és hamar magán üzemek dolgozói, hivatalnokok, rendőrök is megjelentek a lakók között. A Wekerle azonban nemcsak várostervezési, hanem építészeti szempontból is egyedülálló. A főteret - mert az is van - pedig maga Kós Károly tervezte, illetve az építkezés menetét is ő, illetve Tornallyay Zoltán felügyelte.
Amit még érdemes róla kiemelni, hogy nemcsak külsőre sokfélék a házak, de nagyon változatos a méretezésük is, jól láthatóan mindenféle anyagi helyzetű és családi állapotú emberre gondoltak. Vannak egészen nagy bérházak, kisebb néhány lakásos társasházak, és saját kerttel ellátott kényelmes ikerházak is szép számmal. Ma, ha ellátogatunk oda vegyes kép fogad minket. Szerencsére a telep egyben megmaradt. Meg is érdemlik, hiszen még a legfiatalabbak is lassan százévesek köztük és komoly építészeti értékkel bírnak.
A problémák sajnos inkább a házak - épületek egy jelentős részének az állapotával vannak. A főtéri templom gyönyörűen fel van újítva, és jó pár lakóházon is látszik, hogy rendben van tartva és szintén átesett komoly tatarozáson, azonban rengeteg az olyan épület is, amelyik nagyon rossz állapotban van. A Wekerletelep a XIX. kerület része, Kispest nyugati felén található, a Kós Károly téri kis dombocska körül. 1908 és 1930 között épült ki a terület, ami ekkor még nem volt Budapest része, azt Kispesttel együtt 1950-ben csatolták hozzá a fővároshoz.
Tervezésekor és megépítésekor a városvezetést nem motiválta az, hogy a lakónegyed egy cuki meseváros benyomását keltse, a helyzet mégis ez, amikor besétál az ember a Wekerlére és szétnéz. Meghitt terecskék, utcácskák és házacskák fogadják a különleges hangulatú városrészben, és biztosan felmerül benne az a gondolat is, hogy egyszer de szívesen lakna itt. A Wekerletelep nemcsak Budapesten, nemcsak Magyarországon, de egész Európában egyedülálló városrész. 1,7 négyzetkilométeres területével a legnagyobb európai kertvárosnak számít, ráadásul az egyedi, népi szecessziós kidolgozottságú épületek meg a szinte precízen szabályos, mértani alapú településszerkezet is különlegessé teszik. A főtérre tervezett, erdélyi stílusjegyeket mutató díszkapu pedig már csak a hab tetején csücsülő koktélcseresznye a tortán.

A Wekerletelepet azért hívják úgy, ahogy, mert felépítésének ötlete dr. Wekerle Sándor (1848-1921) fejéből pattant ki, aki Magyarország első polgári származású miniszterelnöke volt. 1889 és 1892 között pénzügyminiszter volt, majd 1892 és 1895 között miniszterelnök, és ebben a minőségében duplázott, mivel 1906 és 1910 között ismét miniszterelnöknek választották. Ekkor fogant meg benne a Wekerletelep gondolata, amit még a miniszterelnöksége alatt elkezdtek megépíteni - az akkor még Budapest mellett fekvő, Kispest nevű kisvárosban.
Wekerlét a telep felépítésekor a politikusi jó szándék vezette - akkor még létezett ilyen. A századfordulóra Budapest igazi európai nagyvárossá változott. Fejlődött a gyáripar, emiatt pedig nagyszámú dolgozói rétegre volt szükség, akik annak rendje és módja szerint el is árasztották a fővárost, ami azonban nem bírt el ekkora tömeget. Városszerte állandósult a lakhatási probléma, ráadásul kis helyeken sokan zsúfolódtak össze, ez pedig újabb, egészségügyi-higiéniai gondokat is okozott. Ekkor pattant ki Wekerle fejéből az isteni szikra: fel kell építeni egy lakótelepet, ami ennek a nagyszámú dolgozói rétegnek a lakhatását biztosítani tudja, és ezzel tehermentesíti a fővárost is.
A megvalósításra pályázatot írtak ki, ami magában foglalta a telep utcahálózatának, elrendezésének, valamint az épületeinek a megtervezését. Ennek részleteit a Magyar Építőművészek Szövetsége nevében Fleischl Róbert építőmérnök fogalmazta meg, aki a kor neves építészének számított. A kiírás szakított az akkoriban általános függőfolyosós bérkaszárnyákkal, és helyette egy kertvárosias lakóövezet kialakítását javasolta, méghozzá azért, hogy a vidékről érkező munkások ne szakadjanak el teljesen az addigi természetközeli és falusias-kisvárosias környezetüktől.

A Wekerletelep eredeti neve sokkal prózaibb és konkrétabb volt, mint a mostani. Úgy hívták, hogy Kispesti Állami Munkástelep, és mint a nevéből is következik, a Budapest melletti kisvárost, Kispestet jelölték ki helyszínéül. A megépítését teljes mértékben állami forrásokból oldották meg. A pályázatra - ami magában foglalta a terület felosztását, berendezését és a háztípusokat is - összesen 30 terv érkezett, a pályázati bizottság elnöke Hauszmann Alajos volt. A területre vonatkozó tervek közül Palóczi Antalé lett az első, és Fleischl Róberté a második, a háztípusok esetében viszont megfordult a sorrend, és Fleischl lett az első, míg Palóczi a második.
A négyzet alakú terület középpontjában álló tér tervezésére külön pályázatot írtak ki, amit Kós Károly nyert, sőt az első időkben ő vezette a telep építkezését is, majd amikor 1913-ban visszatért Erdélybe, Tornallyay Zoltán vette át tőle a feladatot. Az 1908 végén elkezdődött építkezést 1914-ben az I. világháború kitörése megakasztotta, majd utána folytatták, és hivatalosan 1929-ben le is zárult, bár a teljes munkálatok 1930-ban értek véget, addigra épült fel a Fő téren álló templom. A telepet egyébként már a kezdet kezdetén zöldre tervezték: összesen 50 ezer fát ültettek el, ebből 16 ezer gyümölcsfát, és a virágokkal meg a ribizlibokrokkal sem spóroltak.

Az 1920-as évek végére mintegy 22 ezer ember élt a Wekerlén, az első lakók a MÁV Gépgyár dolgozói voltak. Ők mind bérlők voltak, a lakóházak és az üzlethelyiségek tulajdonosa pedig az állam. A telepet még Wekerle Sándor életében átnevezték Wekerletelepnek, a tisztelet jeléül. Az eredetileg Fő térnek nevezett főtér az 1970-es években kapta meg Petőfi Sándor nevét, majd az 1980-as években ismét váltottak: a tervező, Kós Károly nevére módosítottak. A telepet, Kispesttel együtt, 1950-ben csatolták a fővároshoz.
A Wekerletelep ma keveset változott, szerencsére. Persze zöldebb, mint amikor épült, ami logikus, és a házakat is rendben tartották. Az egykori középületek közül majdnem mind megőrizte az eredeti funkcióját: a rendőrség ma is rendőrség, a templomok, az iskolák és az óvodák pedig templomok, iskolák és óvodák. A telepet azóta is jellemzi a közösségi szemlélet: kertbarát körök működnek, és a zöldmozgalom is aktív a területen. A telep mindennapi életét jellegzetes kisvárosi-falusi hangulat uralja, amelyet a falak között élők összetartása és hagyományos közösségi kertek bizonyítanak.
A 2011-ben műemléki jelentőségű területté nyilvánított Wekerletelepen eredetileg 1073 épületben 4719 lakás épült meg, ez a szám az idők során a tetőterek beépítése, illetve a lakások összenyitása következtében valamennyire megváltozott. A kispesti önkormányzat és a Wekerlei Társaskör Egyesület azon munkálkodik, hogy a II. világháború utáni időszak után megőrizze az építészeti és közösségi értékeket. A telep mindennapjaiban a hagyományos szabályozások és a gondnokság története is jelen van, amely a korabeli megoldások szigorú kereteit mutatja.

Kertvárosi jelleg és építészeti sokféleség
A telep központi Fő tere (1987-től Kós Károly tér) későbbi tervezése, a Fiatalok nevű építészeti csoport tagjai által vezetett munka eredménye. A Nagykőrösi út - Határ út - Sárkány utca (ma Ady Endre út) - Bercsényi utca közötti területen az építkezés 1908-ban kezdődött, és 1925-ig, illetve 1930-ig tartott. Az építkezések során 12-20 méter széles főúttal, kör vagy félkör alakú kisebb terekkel, valamint 6 méter széles közökkel alakították ki a kertvárosi hálózatot. A telep 70%-a földszintes, 30%-a emeletes ház volt; a főutcák közelében az emeletesek domináltak, míg a kisebb utcákban a földszintesek dolgoztak.
A bérlők 1909-ben költöztek be először, az addigra elkészült 132 lakásba, 1912-re pedig már 15 000 lakóval rendelkezett a telep. A lakóházak 48 különböző típusa gazdagtotta az épületek arculatát: földszintes és emeletes megoldások, változatos homlokzatok, külső színezések és elrendezések. A telep központi kertészete és a több mint 50 000 fa, köztük 16 000 gyümölcsfa, a közterületek növényeivel és kertészeti programokkal adják meg a telep jellegét. A lakók kertészkedése és gyümölcsfejlesztése egy közösségi hagyomány, amely azóta is jellegzetes része a Wekerlén élők életének.

A Wekerletelep 110 éve kiemelkedő példa a kertváros-építészetre: a városrész kiépítése során a kormány a népi szecessziós stílus jegyeit, a kertvárosias elrendezést és az önálló közösségi funkciókat egyaránt figyelembe vette. Az itt élők közösségi összetartása, a kertészeti programok és a telep funkcióinak megőrzése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a Wekerletelep ma is élhető és vonzó lakóhely legyen.
Telepesek Wekerlen
Rövid források a történethez
- A telep tervezésében kulcsszerepet játszott Győri Ottmár főmérnök és Fleischl Róbert építész, akik a szükséges terveket megálmodták és megvalósították.
- Kós Károly tervezte a főteret, miközben Tornallyay Zoltán volt a művezető az építkezés korábbi szakaszában.
- A 1908-as törvény és a 1909-es bérleti szabályok meghatározták a gondnokság felügyelete alatti lakhatást és a hosszú távú közösségi rendet.
- A telep eredetileg Kispesti Állami Munkástelep néven indult, és 1950-ben csatolták Budapestre Kispesttel együtt.
Fontos történeti adatok összefoglalása
- 1908: nagyszabású lakásépítés törvénybe iktatása (1908. XXIX. törvény), 10 000 lakás cél, 6000 lakás konkrét elhatározása állami vállalatokban és üzemekben.
- 1908-1930: telep megépítése; 1914-ben zavaró volt az I. világháború, de 1929-1930-ra lezárult a munka, elkészült a Fő téren álló templom.
- 1920-as évek: körülbelül 22 ezer lakó; első lakók a MÁV Gépgyár dolgozói.
- 1945 után új, eltérő jellegű házak emelkedtek a beépítésben.
- 2011: műemléki jelentőségű terület, eredetileg 1073 épület 4719 lakás.
tags: #wekerle #lakotelep #ikor #epult
