zamardi nyaralo kismarty lechner kamill: az építészetben megtestesült regionalitás és fenntarthatóság nyomai

A századforduló idején még volt „általános” építészeti kultúra. Igaz, a kőművesmesteri vizsgán még 1946-ban is fel kellett tudni rajzolni egy toszkán oszloprendet - írja egy visszaemlékezésében Kismarty-Lechner Kamill, akinek az életútjával a Lechner Tudásközpont kamarakiállításán közelebbről is megismerhettünk. Kismarty-Lechner Kamill 1914. március 15-én született Budapesten, az építészettől erősen átitatott környezetben. Édesapja, Lechner Loránd és nagybátyja, dr. Lechner Jenő egyaránt építészek voltak. Nagyapja - dr. A ciszterciek budai gimnáziumában érettségizett, ahol olyan neves tanárok működtek, mint Rajeczky Benjamin zenetudós, valamint Nagy Nándor festőművész, akitől szabadkézi rajzot és linóleummetszést tanult.

1931-36 között a Műegyetemen tanult, ahol a tanárai között volt Hüttl Dezső, Sváb Gyula, Csonka Pál, Kotsis Iván, Wälder Gyula és Warga László. Diplomázás után Szontágh Pál építészirodájában kezdett dolgozni, majd szerződéses műszaki ellenőr lett az Ipari Minisztériumban. Nagybátyja, Lechner Jenő mellett részt vett az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus díszoltárának tervezésében. 1938-42 között az Iparügyi Minisztérium előadójaként dolgozott és a Pázmány Péter Szabadegyetem hallgatója volt. Városrendezési tevékenysége is jelentős volt, 1938-ban készítette el a pápai járásbíróság környékének rendezési tervét, ahol nagyon kellemes térhatásokat hozott létre. 1942-ben az ő javaslatára vette fel a család a Kismarty előnevet. 1942-44 között a Műegyetem Épületszerkezeti Tanszékén oktatott tanársegédként. 1944-ben az Ipariskola rendes tanárává nevezték ki. Teljes elhivatottsággal vetette bele magát a munkába, a hiányzó oktatási anyagokat maga készítette el. Tanári pályafutásának azonban hamarosan vége szakadt, 1945-ben miniszteri utasításra hivatkozva áthelyezték a Lakótervbe, ahonnan átszervezés címén egy hónap múlva elbocsátották.

Kismarty-Lechner Kamill életútának vizuális idővonal

Oktatói tevékenysége mellett elméleti kutatással is foglalkozott a lakás- és az iskolaépítés területén. Kidolgozta a biofunkcionális lakáselméletet, majd 1948-ban a szikszói iskolával - amely forradalmian új alaprajzi rendszert követett - a nemzetközi köztudatba is berobbant, az iskola a hazai sajtó mellett a német és francia lapokban is megjelent. Az addig használatos folyosórendszer helyett egy központi, általa zsibongónak elnevezett térre szerkesztette rá az épületet. 1954-ben docensi állást pályázott meg a BME Középülettervezési Tanszékén, de innen is elutasították. A tanári állása a technikumban is megszűnt, a Honvédelmi Minisztérium Épület Karbantartó Vállalatánál kapott tervezői állást. 1957-ben óraadónak kérték fel az Épületszerkezettani Tanszékre. Elméleti munkásságának egyik jelentős pillére, a biofunkcionalista építészet szerint a tér méreteit, formáját, hőmérsékletét, egyéb paramétereit a benne folyó tevékenység elemzésével kell kialakítani. Erről 1957-ben előadást is tartott a MÉSZ-ben „A korszerű lakás követelményei” címmel.

A Zamárdi nyaraló például a legkisebb területen is lehető legnagyobb komfortot célozta meg: 1955-ben épült Zamárdi nyaralója bemutatja a térlehetőségek és tevékenységek arányos kialakítását. A másik példája ennek a gondolkodásmódnak a Bocskai és a Daróczi út sarkán álló lakóház. Itt a minél tágasabb nappali elérése érdekében megszüntette a korábban ott szokásos szekrényeket, helyettük egy gardróbfolyosót alakított ki a tárolás megoldására. 1960-63 között a Középülettervező Vállalat vezető tervezője, majd osztályvezetője volt. Ebben az időszakban több iskolát is épített (Tatabánya, Sodronyos út, Szárcsa u., Kaposvár, Alsó-erdősor u.) A Sodronyos úti általános iskolában egy hosszú, két szint magas központi tér két oldalára fűzte fel az osztálytermeket. A természetes világítást a tér két végén levő kettős üvegfalak biztosítják, amelyek egy-egy télikertet is magukba rejtenek, ezzel kívánta belopni a természetet az iskolába. A Kőbányai úti iskola a Sodronyos útihoz hasonló megoldásokkal készült. A Tatabánya Kertvárosba tervezett iskolája is hasonló az előbbiekhez, de itt egy még világosabb oldalzsibongót hozott létre. Ennek földszinti és emeleti részeit a födémbe vágott nyílás, illetve az itt elhelyezett szabad lépcső köti össze. A Szárcsa utcai iskolánál a tantermek még jobb megvilágítása céljából újszerű ferde üvegfalakat alkalmazott. Ugyancsak egyedi megoldásokkal állt elő az Alsó-erdősor utcai iskolánál, amelynek haránt tartófalas épületét lábakra állította, hogy a szűk területen is biztosítani tudja a megfelelő nagyságú iskolaudvart. A négyemeletes épületben két darab kétszintes oldalzsibongót alakított ki. Egy következő jelentős terve a kaposvári gimnázium, ahol igen merész elképzeléseket vonultatott fel. Földszintes, öttraktusos oktatási épületet tervezett, amelynek a szélén helyezte el a kertre nyitott osztálytermeket, mögéjük a folyosókat, középre pedig a nagyobb belmagasságú tornatermet, dísztermet, szertárakat, műhelyeket. A két szélső szekcióba helyezett tantermeket parabola héjak sorával fedte, a kiemelt középrészt keresztbe állított nyeregtetők világítják meg, igen mozgalmas épülettömeget alkotva. A földszintes oktatási épülethez négyszintes kiszolgáló szárnyat kapcsolt. 1963-tól a BUVÁTI-ban dolgozott, több más tanulmány mellett itt írta Az iskolaépület és a nevelés kölcsönhatása című művét is. Számos iskolát tervezett még Budapesten, de egyre többször összeütközésbe került a feletteseivel. A lakás- és az iskolatervezés terén végzett elméleti munkássága mellett a várostervezés területén is kidolgozott egy új irányt, a bukolikus város koncepcióját. A magasházakkal történő zsúfolt beépítés helyett a természetes környezet felett lebegő, egymástól távol álló, középmagas, teraszos szerkesztésű, komplex lakóépületeket javasolt. Elképzeléseinek bemutatására jó alkalom volt az 1970-es Wien SUD nemzetközi tervpályázat, amely egy teljesen új, modern városrész kialakítására vonatkozott. Kör alaprajzú, teraszos felépítésű épületeket tervezett, amelyek a parkosított környezetben elég nagy távolságra helyezkednek el egymástól. A házak lábakon, pontosabban a 2-3 szint magasságig tartó központi magjaikon állnak.

Balatoni nyaraló- és üdülőterületek térképe

Utolsó nagy munkáját, a Baross tér rendezését 1972-ben elvették tőle, a koncepciójának egy része azonban, például a nyitott aluljáró - mások neve alatt - megvalósult. Az egyre több konfliktus miatt áthelyezését kérte a Fővárosi Üzemgazdasági Irodához, de az itt készült tervei sem valósultak meg. Városépítészeti munkásságának utolsó nagy fejezete a veszprémi színházért folytatott szakmai harca volt. A Medgyaszay István által tervezett műemlék épület és az 1960-as években mellé került épületszárny rekonstrukciójára a nyolcvanas évek elején a KÖZTI kapott megbízást. Kismarty-Lechner Kamill nem értett egyet az újjáépítés koncepciójával, amely szerinte értékes részeket számolt fel és a színház bejáratát is egy hangsúlytalan helyre tette. Ehelyett a főbejáratot a Medgyaszay-féle helyen tartotta volna, elé pedig egy impozáns városi teret tervezett, amely a szemközti megyeház számára is méltó megközelítést biztosított volna.

A közéleti felelősségvállalása más ügyekben is megnyilvánult. 1990-ben a Nemzeti Színház pályáztatásával kapcsolatban cikkben tiltakozott az ott tapasztalható igénytelenséggel szemben. 1997-ben, amikor a MOM épületcsoport ügyében konzultációra hívták, a törvénysértő eljárások ellen emelte fel a hangját. Kismarty-Lechner Kamill: A család második építész generációja - Dr. Gottdank Tibor Építészdinasztiák cikksorozatához csatlakozva a Lechner család bemutatásával foglalkozik három írás is.

Lechner Ödön bátyja, dr. Lechner Gyula felesége, Uhrink Mária Irma és rokoni kapcsolatok szövevényében számos építészeti és művészeti hagyaték található. A családban Kamill mellett Jenő, Marianne, Emil és ifj. Jenő is jelentős építészi vagy mérnöki tevékenységet vitt tovább. A Lechner család generációiról szóló kutatások és a Lechner Tudásközpont kiállításai rávilágítanak arra, miként formálták ezek a kapcsolatok a magyar modern építészet fejlődését.

Ikertornyos vagy vegyes rendeltetésű családi épület a Lechner-dinasztiától

Kismarty-Lechner Kamill cikkei és építészetelméleti munkái az utókor számára olyan elvek hordozói, amelyek a fenntartható, emberközpontú város- és építészet szemléletét hangsúlyozzák. Zamárdi nyaralója és a szikszói iskola példája mutatja, hogy a funkció és a környezet összhangja, a középtér fontossága, a természetes fény és a déli/nyugati napirányok kihasználása hogyan szolgálja a mindennapi élet kényelmét, ugyanakkor megőrzi az adott táj jellegzetességeit.

Az 1950-70-es évek balatoni építészetének fő vonásai

A biofunkcionális megközelítés és a térkialakítás mérnöki-szellemi együttműködése jelentős példákat adott a balatoni nyaralóépítészetben. Zamárdi és Siófok környékén a minimál, funkcionális - mégis árnyalt megoldások - a napfény, a szellőzés és a praktikus használat ötvözetét teremtették meg. A balatoni környezetben megjelent archetipikus formaelemeket a helyi anyagokkal és a terület adottságaival próbálták összhangba hozni, miközben a társadalom változásaihoz igazodó, gazdaságos megoldásokat kerestek.

Balatoni nyaralóépítészet architektúrája: archetipikus elemek és modern megközelítés kombinációban

Meta leírás és kulcsszavak

tags: #zamardi #nyaralo #kismarty #lechner #kamill

Népszerű bejegyzések: