Zöldítés szabályai 15 hektár alatt: részletes útmutató a hazai gazdálkodók számára
Az érintett gazdálkodók egy része nyilván már megpróbált az eddig megjelent hírekből tájékozódni, de sokan talán most hallanak olvasnak erről először.
Az, hogy mi a célja és a lényege, az a legegyszerűbben az uniós jogszabály és az azt előkészítő dokumentumok alapján vezethető le.
A zöldítés nem csupán az agrárminiszterek tanácsában jelent meg az agrárpolitikai jogszabályok tárgyalásánál, hanem már a költségvetés elfogadásánál önálló „tárgyalási dobozban” döntöttek az állam és kormányfők arról, hogy a teljes uniós agrárpolitikai költségvetésen belül a közvetlen támogatások 30%-át mindenképpen a zöld komponensre kell fordítani.
Ez nem jelent mást, mint azt, hogy az éghajlat és a környezet szempontjából hasznos - mondjuk úgy, hogy jótékony - gyakorlatot kell folytatniuk a gazdálkodóknak.
Ez nyilvánvalóan nem egy ismeretlen dolog a gazdálkodók előtt sem, hiszen az agrárpolitikának eddig is voltak - ha úgy tetszik - zöld elemei, gondoljunk csak az AKG programra vagy a kölcsönös megfeleltetésre.
A zöldítést gyakorlatilag fel lehet fogni úgy is, mint a kölcsönös megfeleltetés tovább finomított vagy kibővített formáját.
Amit a legtöbben tudtunk idáig a programról, az az, hogy bizonyos ajánlásokat vagy előírásokat fogalmaz meg, hogy hogyan kell gazdálkodni, milyen feltételeknek kell megfelelni, és aki ennek eleget tesz, az jól jár, hiszen megkapja a neki járó megfelelő mértékű támogatást, aki pedig nem tartja be a programban előírtakat, attól kvázi büntetésképpen megvonják a támogatás egy részét, ha jól értem, akkor maximum 30%-át.
Alapvetően igen, de egy pontosítást hadd tegyek: a zöldítésben gyakorlatilag arról van szó, hogy van egy kötelező előíráscsokor, amiben 3 előírásról beszélhetünk, és ha a gyakorlati gazdálkodást nézem, akkor ezek erősen minimumfeltételeknek tekinthetőek.
A gazdálkodók eddigi gyakorlatában megszokott, hogy ugyanazon a területen évről évre más növényeket termesztenek, tehát megvalósul a vetésváltás.
Az úgynevezett diverzifikáció abban különbözik ettől, hogy ha van adott területem, például 50 hektár szántóföld, akkor ezen a területen egy évben legalább 3 növényt kell termeszteni.
A másik fontos terület pedig az, hogy hazánkban jelentős gyepfelület van, ami jogszabály által is védett státuszú, és az uniós jogalkotó ezt szeretné elérni, hogy az állandó gyepek felületét a támogatások eszközével is védje.
Ez azt jelenti, hogy a gyepfelületeket kötelező tagállami szinten megtartani.
A mezőgazdasági hasznosítású területeken belül az állandó gyepek arányát - nyilván meg kell állapítani egy referencia arányt -, hogy a teljes agrárterületen belül mennyi az állandó gyepterület, és ezt a következő hat évben tartani kell, illetve maximum 5%-kal csökkenhet ez az arány.
Ha ez nagyobb, tehát 6, 7 vagy még magasabb, akkor azokat a gazdálkodókat, akik állandó gyepterületeket törtek fel, kötelezni kell, hogy a megfelelő méretű gyepfelületet állítsák vissza.
Nyilván külön megítélés alá esnek a Natura 2000-es gyepek; ezek nem az 5%-os toleranciatartományba tartoznak, és zéró toleranciás gyepnek tekinthetők.
Az eddig említett „zöldítési területeken” a biodiverzitás megtartása, azaz hogy 50 hektáron legalább 3 növényt kell termeszteni egy évben, bizonyosan kevés termelőnek fog hazánkban gondot jelenteni.
Elszámolható ökológiai célterület lehet például az elsődleges szántóterületből kijelölt ökológiai célterület, illetve olyan helyeken is, ahol mezővédő erdősávok, füves mezsgyék, vízelvezető árok vagy más tájelemek találhatók.
Ez a definíció sokszínűvé tette a kijelölhető ökológiai célterületet, és lehetővé tette, hogy a gazdálkodók környezetvédelmi célokra olyan területeket is elszámolhassanak, amelyekre más jogszabályi bejelentési kötelezettség sincs.
Az ökológiai célterület kijelölési lehetőségeket szélesíti a gyakorlati megvalósíthatóságot, és egyre több tájelem számolható el EFA-ként a megfelelõ súlyozási tényezőkkel.
A zöldítés harmadik - és talán a legizgalmasabb - része az ökológiai célterület kijelölése, amely a szántóterület arányában van meghatározva.
Abban a korai szakaszban a területek 7%-os arányt értek el, ezt a határt végül a tárgyalások során módosították: 15 hektár feletti szántón 5% az alapkövetelmény, sőt a határ a későbbi felülvizsgálattal 7%-ra emelkedhet.
Az ökológiai célterületbe bevonható elemek között szerepel a parlagon hagyott terület, a teraszok, tájképi elemek, valamint a védelmi sávok, határsávok, amelyek gyeppel fedettek lehetnek.
Az említett elemek közül a mezőgazdasági termelő bejelentheti az ökológiai célterületet akkor is, ha ezek nem a saját szántóterületén találhatók, hanem azzal határos területeken helyezkednek el, amennyiben rendelkezésre állnak.
Az ökológiai célterület fenntartását a hazai szabályozásban több lépcsőben kezelik, és a visszaállítási kötelezettség megjelenése mindig az országos arányok alakulásától függ.
Az ökológiai célterület fenntartásáért felelős MVH országos szinten határozza meg az állandó gyep arányok alakulását, és a visszaállítási kötelezettség gazdálkodói területenként érinti a jogosultságokat.
A diverzifikáció és az EFA mellett fontos a nitrogénkötő növények és zöldtrágya növények szerepének felismerése, hiszen ezek a gyakorlatban segítenek a talaj termékenységének hosszú távú megőrzésében.
Az időszaki zöldítés módszertanának megvalósítása a gazdálkodók közötti együttműködést is növeli, például fás sávok közti közös elszámolás lehetőségével.
Fontos megjegyezni, hogy a 15 hektár alatti körzeteknél a zöldítés sokszor mentesíti a gazdálkodót a szigorú követelmények alól, de a nominalizált szabályok továbbra is érvényben vannak a 15 hektár feletti területek esetében.
A zöldítés első két pontja alapján a gazdálkodók nyugtalanultak a kifizetések terén, azonban a gyakorlatban a kiegészítő támogatás kb. 80 euró körüli összegként jelenik meg SAPS jogosultságonként, és ez a mérték hozzájárul a termelés fenntarthatóbbá tételéhez.
A közigazgatási bírság 2017-től lép életbe, s mértéke a nem megfelelés súlyosságától és időtartamától függ, de nem haladhatja meg a zöld kifizetések 20%-át 2017-ben és 25%-át 2018-tól.
2023-tól új vetésváltási szabályok lépnek életbe, amelyek ismerete hasznos a következő gazdálkodási évek tervezésekor; a minimum 10 hektár szántóterület felett a vetésváltást minden évben a teljes szántóföldi területen el kell végezni, de lehetőség van arra, hogy egy évben a gazdálkodó az előző évnél kisebb területen, legalább 1/3-ad részben megvalósítsa a vetésváltást.
Az új rendszer szerint a minden táblát magában foglaló vetésváltás legfeljebb 3 év alatt meg kell, hogy történjen.
A 2025-ös zöldítési szabályok közé tartozik a terménydiverzifikáció kiemelt szerepe: két eshetőség van a HMKÁ 7. feltételes előírásainak teljesítésére, és ezek között a területek mérete szerint differenciálva kerül meghatározásra.
Például 50 hektáros gazdaságban a kukorica 60%, a kalászos 15%, a napraforgó 25% arányban oszlik meg, és ez megfelel a terménydiverzifikációnak, amely így nem igényli a vetésváltás kötelező gyakorlati alkalmazását.
2025-től a parlagoltatás kötelezettsége részben vagy teljesen megszűnik, amely a jelenlegi shéma szerint jelentősen leegyszerűsíti a gazdálkodók adminisztrációs terheit.
A HMKÁ 8. az új szabályozás részeként zajlik, és 2025-ös évre vonatkozóan a NAV és MVH közötti koordináció javítja a végrehajtást.
A zöldítés részletes összefoglalója szerint a 2015-től bevezetett zöld komponens előírásai alapján a gazdálkodóknak meg kell felelniük a diverzifikáció, az állandó gyep megőrzése és az ökológiai célterület fenntartása követelményeknek a minimális arányokra vonatkozóan.
tags: #zoldites #szabalyai #15 #hektar #alatt
Népszerű bejegyzések:
- Hogyan készítsünk zselés műkörmöket otthon? Lépésről lépésre Diamond Nails útmutató
- Útmutató a homlokzati hőszigeteléshez
- A Dombó Pál Lakásépítő Szövetkezet bemutatása Dombóváron
- Konténerházak vásárlása Olaszországban: árak, típusok, telepítés engedély nélkül
- Kulcsmasoló Centenáriumi Lakótelep mai napról