Az olajfa: Terméshozam, olajtartalom és gondozás

Az olajfa (Olea europaea) ősidők óta a béke, a bölcsesség, a termékenység, a jólét, a szerencse és a győzelem jelképe. Kevés más gyümölcstermő fa részesült akkora dicséretben, szerepelt annyi festményen vagy dalban, mint ez a napfénykedvelő, strapabíró növény. A Földközi-tenger térségében honos fa kiválóan alkalmazkodik a száraz, sziklás talajhoz, és a kemény időjárási körülményeket - aszályt, szelet - is jól viseli.

Az olajfa eredete egészen az oligocén korszakig nyúlik vissza: nagy valószínűséggel már 20-40 millió évvel ezelőtt jelen volt Olaszországban és a Földközi-tenger keleti térségében. Körülbelül 100 ezer évvel ezelőtt Afrikában is megkezdődött a hasznosítása. Már a neolitikum idején gyűjtötték a vadon termő olajbogyót Görögországban, de termesztése minden valószínűség szerint Krétán kezdődött Kr.e. 3000 és 1000 között. A görögök a termesztést gyarmataikon is meghonosították: így alakultak ki olajfaültetvények Szicíliában, Dél-Franciaországban, Spanyolország nyugati partvidékén és a Fekete-tenger mentén. A növénynek már ekkoriban vallási és szimbolikus jelentőséget tulajdonítottak. A békekötések során a hírnökök olajággal érkeztek, az olimpiai játékok győzteseit pedig olajágkoszorúval tüntették ki. A rómaiak hamar felismerték az olívaolaj jelentőségét, és nagyban hozzájárultak az olajfa termesztésének elterjedéséhez a Római Birodalom egész területén. Az olajkereskedelem folyamatosan bővült, a római hajók pedig rendszeresen szállították az értékes terméket olyan régiókba, ahol az olajfa nem termett meg vagy nem volt elegendő mennyiség. A bizánci korszakban továbbra is fennmaradtak a tradicionális termesztési központok, de ekkor már a keresztény kolostorok olajfaültetvényei biztosították a termés nagy részét. A Bizánci Birodalom ebben az időszakban a világ vezető olívaolaj-exportőrévé vált. Az Oszmán Birodalom idején az olívaolaj-kereskedelem új lendületet kapott, mivel kiépültek a fontosabb tengeri szállítási útvonalak. Ezek az útvonalak különösen az Égei-tengertől Nyugat-Európáig tették lehetővé az olaj szállítását. Az oszmán uralom alatt nemcsak a helyi gazdaságok profitáltak a kereskedelemből, hanem a szappanipar is virágzásnak indult. A 18. századra az olívaolaj exportja már nemcsak élelmiszerként szolgálta az európai piacokat, hanem elengedhetetlen alapanyaga lett a szappangyártásnak is.

Az olajfa nemcsak évszázadok óta fontos gazdasági növény, hanem megjelenésében is különleges és jellegzetes faj. Az olajfa örökzöld növény, amely lehet fa vagy cserje formájú. Általában 8-15 méteres magasságot ér el, és ritkán haladja meg a 15 métert. Törzse szabálytalan, bütykös felszínű. Levelei ezüstösen zöld színűek, hosszúkás formájúak, szélességük 1-3 cm, hosszúságuk pedig 4-10 cm között változik. Apró, fehér színű virágokat hoz. Termése a közismert olajbogyó, más néven olívabogyó vagy egyszerűen olíva, amely csonthéjas, 1-2,5 cm hosszú, és vékony húsréteggel rendelkezik.

Az olajfa jellegzetes ezüstös-zöld levelei

Az olajfa lassú növekedésű növény, amely mediterrán élőhelyén évtizedek alatt akár 20 méter magasra is megnőhet. Ezzel szemben a konténeres körülmények között nevelt példányok jellemzően legfeljebb 1,5 méter magasra nőnek. Természetes élőhelyükön az olajfák rendkívül hosszú életűek, egyes egyedek akár ezer évnél is idősebbek lehetnek. A fiatal fák sima, ezüstösen zöld kérge idővel repedezetté válik, így az idősebb példányok esztétikai megjelenésükben is különlegesek. A vouves-i olajfa a Földközi-tenger térségének hét legidősebb példányából is a legrégebbi. A csoport többi tagja is 2-3 ezer éves lehet. Érdekesség, hogy a matuzsálem még ma is hoz olajbogyót, melyet a turisták szívesen vásárolnak - nem ritkán magas áron. Az olajfa rendkívül ellenálló, jól tűri az aszályos időszakokat és a bozóttüzeket is, ami nagyban hozzájárulhatott hosszú élettartamához, és ahhoz, hogy a mediterrán térség egyik legértékesebb haszonnövényévé váljon.

Az olajfa terméshozama és olajtartalma

Egy kifejlett olajfa - a fajta, az elhelyezkedés és a művelési technológia (például hagyományos, öntözéses, intenzív vagy szuperintenzív) függvényében - átlagosan 50-100 kilogramm termést hozhat évente. A bogyók húsa június és december között halmoz fel zsírtartalmat, melynek mennyiségét és minőségét több tényező befolyásolja: például a termőhely elhelyezkedése, az éghajlat, a fák közti távolság, a metszés és öntözés, a fajtajelleg, valamint a kártevők jelenléte.

Olajbogyó szüretelése

Spanyolországban az olívaolaj készítéséhez szükséges olajbogyót október és december között szüretelik, amikor a bogyók elérték az optimális érettséget. A szüretelés többféle módszerrel történhet: a kézi szedés hagyományos, költséges, de kíméletes módszer. A gereblyézés során speciális eszközzel fésülik át az ágakat, a bogyók hálóba hullanak. A botozás során hosszú botokkal verik le a termést a fáról. Fix háló alkalmazása esetén a termés természetesen hullik le. A szüretelőgép vibrációs elven működik, megrázza a törzset, így a bogyók ponyvába hullanak. A betakarítógépek főként intenzív és szuperintenzív ültetvényeken használhatók, ahol a fák sűrűn sorakoznak.

Olajfafajták és jellemzőik

Az olajfa hosszú kulturális múltja során világszerte több ezer különböző típusú olajbogyó-változat alakult ki. A legnagyobb fajtaválasztékkal Spanyolország, Olaszország, Görögország és Észak-Afrika büszkélkedhet. A megtermékenyülés szempontjából léteznek öntermékenyülő és önmeddő fajták is, ezért ha csak egyetlen olajfát szeretnénk ültetni és számítunk a termésre is, célszerű öntermékenyülő változatot választani.

  • Olea europaea 'Arbequina' - Világszerte az egyik legkedveltebb fajta, amely kompakt növekedésű és közepesen fagytűrő. Levelei bőrszerűek, keskenyek, lándzsa alakúak, szürkészöld színűek, alsó oldaluk világosabb árnyalatú. Nagy díszítőértékkel bír, mivel akkor is dekoratív, ha épp nem hoz termést. Apró, illatos, krémfehér virágai a nyár elején nyílnak, amit zöld termés követ, amely sötétlilás feketére érik be. Bogyói kis méretűek, viszont magas olajtartalommal rendelkeznek.
  • Olea europaea 'Cipressino' - Felfelé törő ágrendszer jellemzi, öntermékeny, emellett rendkívül jól tűri a hideget. Illatos, krémfehér virágai a nyár elején nyílnak, termése bíborfeketére érik. Sűrű, élénk lombozatának köszönhetően ez az egyik legszebb olajfafajta, amelyet gyakran ültetnek közterületekre, kertekbe. Olaszországban már évszázadok óta alkalmazzák szélfogóként. Dézsás növényként is kiváló, ha napos helyre kerül.
  • Olea europaea 'Frantoio' - Ez a közepesen fagytűrő fajta Európa-szerte igen elterjedt. Akár 6-8 méteres magasságot is elérhet, és látványos, ezüstös zöld leveleket fejleszt. Törzse sima, világosszürke, fiatal hajtásai kopaszok, zöld vagy ezüstös színűek. Illatos virágaiból fekete termések fejlődnek, amelyek számos olasz olívaolaj alapját képezik.
  • Olea europaea 'Pendolino' - Kompakt és lassú növekedésű, közepesen fagytűrő fajta. Nagy terméshozamának és jelentős bogyóméretének köszönhetően széles körben termesztik. Lehajló ágrendszere megkönnyíti a szüretelést, és kiváló beporzóként is ismert. Fehér virágai nyáron nyílnak, koronája sűrű, levelei dúsan borítják az ágakat.
Különböző olajbogyó fajták

Az olajfa gondozása Magyarországon

Magyarországon is egyre népszerűbb dézsás növényként az olajfa, de néhány helyen akár a kertbe is kiültethető. Az olajfák olyan éghajlati viszonyok között ültethetők ki a kertbe, ahol a téli hőmérséklet nem csökken -5 Celsius-fok alá. Hazánkban emiatt elsősorban dézsás növényként tartják őket, és a hideg hónapokra fagymentes, világos helyen teleltetik. A vegetációs időszakban az olajfa a meleg, napos környezetet részesíti előnyben, ezért ideális választás lehet déli fekvésű teraszokra, erkélyekre. Mivel növekedése lassú, és helyigénye is viszonylag kicsi, a kisebb erkélyeken is jól elfér. Szabadtéri tartás esetén fontos, hogy szélvédett, napos helyre kerüljön, ahol a gyökerek és a korona körül is elegendő hely áll rendelkezésre.

Az olajfa ültetése és öntözése

Az olajfa kevés igényt támasztó, jól tartható dézsás növény, ezért ültetéséhez érdemes stabil agyag- vagy terrakottaedényt választani, amely elvezeti a felesleges vizet. Mivel szárazságtűrő növény, nagyon fontos, hogy ne öntözzük túl, mert a pangó víz károsíthatja a gyökereit. A tápanyagokban szegény talajt kedveli, ezért elég havonta egy-két alkalommal jó minőségű tápoldatot adni neki. Lassú növekedése miatt ritkán kell átültetni, de ha szükséges, akkor a tavasz a legalkalmasabb időpont. Az első évben az olajfacsemetéknek kevés vízre van szükségük. Egy olajfaültetvényen egy-egy csemete számára heti 70 liter víz elegendő. Fontosabb azonban a megfelelő trágyázás, különösen, ha tápanyagszegény talajba kerül a növény. A trágyázás segíti a tápanyagok felszívódását és a növény fejlődését, így elősegítve a későbbi terméshozamot.

Az olajfa metszése és teleltetése

Magyarországon az olajfát többnyire dísznövényként nevelik, ezért a megfelelő forma kialakítása fontos szempont. Lassú növekedése miatt nincs szükség gyakori metszésre, elég egy könnyű, karbantartó metszést végezni, melyre leginkább késő tavasszal vagy a nyár elején kerítsünk sort. Az olajfák jól viselik a forróságot, de a fagyot annál kevésbé. A kemény téli hideg akár az idősebb példányokat is elpusztíthatja. A konténeres olajfákat ezért ősszel világos, 5-8 Celsius-fokos helyiségbe kell vinni, ahol az éjszakai hőmérséklet nem esik 5 fok alá. Ilyen hely lehet egy zárt folyosó, jól szigetelt üvegház vagy fűtetlen télikert. Télen csak minimális öntözés szükséges - éppen annyi, hogy a talaj ne száradjon ki. Tavasszal, április-május körül a cserepes növények ismét kitehetők a szabadba.

Olajfák metszése cserépben vagy konténerben - 5 alapelv

Az olajbogyó vitamintartalma és élettani hatásai

Az olajbogyó nemcsak különleges ízvilágával, hanem rendkívüli élettani hatásaival is kiemelkedő szerepet játszik a mediterrán étrendben. Botanikai értelemben a gyümölcsök közé soroljuk. Az olajbogyó lehet zöld, lila és fekete színű, illetve létezik gömbölyű és hosszúkás változata is. Az olajbogyó rendkívül gazdag egyszeresen telítetlen zsírsavakban, antioxidánsokban és jótékony koleszterinben. Ezek révén „az olajbogyó lassítja az öregedést, gyógyítja a reumát, a cukorbetegséget, és javítja az ellenálló képességet is.” A-, D- és E-vitamin-, valamint béta-karotin-tartalma miatt erős antioxidáns-forrás. A benne található nyugtató hatású anyagok stressz esetén is hasznosak lehetnek. Pozitívan hat a máj, a belek és az izmok működésére, és segíti a szív munkáját is.

Szabályozza a koleszterinszintet

Az olívabogyóban lévő polifenolok és egyszeresen telítetlen zsírsavak megakadályozzák a koleszterin oxidációját, így védenek az érszűkülettel és a szív- és érrendszeri betegségekkel szemben. Csökkentik a „rossz”, és növelik a „jó” koleszterin szintjét, így a szívbetegségek kialakulásának esélyét is mérséklik.

Megakadályozza a rák kialakulását

A benne található antioxidánsok, különösen a polifenolok, semlegesítik a szabad gyököket, ezáltal csökkentik a daganatos megbetegedések, különösen a végbél- és mellrák kockázatát. Az E-vitamin és az olecanthal - amely az ibuprofenhez hasonló gyulladáscsökkentő vegyület - fontos szerepet játszik e folyamatban.

Hozzájárul a csontok egészségéhez

A fekete olívabogyó jelentős mennyiségű D-vitamint, kalciumot és foszfort tartalmaz. Az E-vitamin, a telítetlen zsírsavak és a polifenolok gyulladásgátló hatása révén csökkentik a csontritkulás, angolkór és ízületi betegségek kialakulását.

Javítja az emésztőrendszer funkcióit

Az olívabogyó rosttartalmának köszönhetően támogatja az emésztőrendszert, tisztítja a beleket, megszünteti a székrekedést. Az olívaolaj pozitív hatással van a gyomorhurutra és fekélyekre, mivel megakadályozza a nyolc leggyakoribb fekélyokozó baktérium szaporodását. Emellett serkenti az epe és a hasnyálmirigy működését, gátolja az epekő kialakulását.

Jótékonyan hat a bőrre

Antioxidáns-tartalma segíti a bőr regenerációját, megvédi a káros UV-sugaraktól és a szabad gyököktől. A magas béta-karotin-tartalom hozzájárul a bőr fiatalságának megőrzéséhez.

Olajbogyó és olívaolaj tápértéke

Az olajbogyó A-, D-, E-vitamin- és béta-karotin-tartalmának köszönhetően fontos antioxidáns-forrás. Emellett kisebb mennyiségben szelént és cinket is tartalmaz. Ezek segítenek megelőzni az oxidatív stressz kialakulását, amely a sejtek károsodásához vezethet.

tags: #1 #hektar #olajfa #mennyi #olaj

Népszerű bejegyzések: