A házastárs halála után kié a lakás tulajdonjoga?
Az egyik leggyakoribb és legérzékenyebb kérdés, ami egy házastárs elvesztése után felmerül, az a közösen élt lakás tulajdonjogának rendezése. Mi történik az elhunyt házastárs különvagyonával? Érdekes kérdést vet fel egy olvasónk: mi történik a házastárs különvagyonával annak halála esetén? Én úgy gondoltam, hogy a különvagyont a túlélő házastárs nem örökli, csak a saját gyermek. Számomra az lenne logikus, hogy a különvagyon megtartja különvagyon jellegét halál esetén is. Az ügyvédek azt mondják, a házastárs is kap egy gyerekrésznyi részt a különvagyonból.
A házassági vagyonjog alapvető szabálya, hogy ha házassági vagyonjogi szerződés eltérően nem rendelkezik, az életközösség idejére vagyonközösség jön létre. A házastársak közös vagyonába tartozik minden olyan vagyontárgy, amelyet a vagyonközösség fennállása alatt együtt vagy külön szereznek, ezek tulajdonjoga a házastársakat osztatlanul, egyenlő arányban illeti meg. Érdemes azt is tudni, hogy a vagyonközösség kezdő időpontja lehet korábbi, mint a házasságkötés napja: amennyiben a felek a házasságkötést megelőzően élettársak voltak, úgy a házasságkötéssel az életközösség kezdő időpontjára visszamenőleg jön létre a vagyonközösség!
Általánosságban minden olyan vagyontárgy, legyen ingatlan, ingóság, értékpapír, cégben fennálló részesedés, amely a házastársi vagyonközösség létrejöttekor már megvan, a tulajdonos házastárs külön vagyona marad. Különvagyon lesz továbbá a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy és a különvagyon helyébe lépő érték is. Az új házasság fennállása folyamán is keletkezhet különvagyon, ilyen a házastársat, mint a szellemi tulajdon létrehozóját (pl. irodalmi vagy zenemű) megillető vagyoni jog, a személyét ért sérelemért kapott juttatás és a személyes használatára szolgáló szokásos mértékű vagyontárgyak is.
Lényeges szabály ugyanakkor, hogy a különvagyon haszna, amely a házassági életközösség fennállása alatt a költségek és terhek levonása után fennmarad, közös vagyon lesz. Mit jelent ez a gyakorlatban? Például, ha a házassági vagyonközösség létrejöttekor az egyik félnek van egy lakása, az a külön vagyona marad, de ha azt a lakást a házasság alatt bérbe adja, akkor az abból eredő haszon már a közös vagyon része lesz. Ugyanez igaz egy cégben fennálló részesedésekre, értékpapírokra is: a házasság megkötésekor meglévő részesedés, értékpapír a különvagyoni jellegét megtartja, de ha osztalékot fizet a társaság, vagy kamat jár az értékpapír után, az már közös vagyon lesz. A szabályozás kifejezett kivételként említi a különvagyonba tartozó szellemi tulajdon után az életközösség alatt fizetett díjat, ami ugyancsak közös vagyon lesz.
Egy ember halálával a hagyatéka - tehát javainak összessége - az örökösökre száll. Ennek része a különvagyon, de az elhunytat az özvegyével közös vagyonból megillető tulajdoni hányada is.
Végrendelet hiányában a törvényes öröklés
Végintézkedés hiányában a törvényes örökös elsősorban a gyermek. Ha többen vannak, fejenként egyenlő részben örökölnek, s az természetesen közömbös, hogy ők az elhunyt melyik házasságában születtek, esetleg házasságon kívüli kapcsolatból származnak. Tehát a helyzet a következő: ha nincs végrendelet, a teljes hagyatékból - beleértve az örökhagyó külön vagyonát is - azonos arányban részesülnek a gyermekek, és a túlélő házastársat is megilleti egy gyermekrész.
Amennyiben például az elhunyt rendelkezett jelentős értéket képviselő, de a különvagyona részét képező ingatlanokkal, abból a túlélő házastárs is kap valamennyit. Olvasónk szerint ez igazságtalan, amiben annyiban igaza lehet, hogy a korábbi házasságból született gyermeknek be kell érnie ezzel az egyharmaddal, miközben az aktuális kapcsolatban fogant gyerek valóban örökölhet majd a másik szülőjétől is, aki az elhunyt hitvese különvagyonának harmadával valóban gazdagodott.
A házastársi vagyonközösség az életközösség kezdetétől áll be, azaz ha a házastársak a házasságkötés előtt már együtt élnek, akkor az együttélésük kezdetétől fog hatályosulni a házastársi vagyonközösség kezdő időpontja. Ez azt jelenti tehát, ha a fiatalok összeköltöznek anélkül, hogy házasságot kötnének, de az együttélésüket házasság követi, akkor úgy azt kell vélelmezni, hogy vagyonközösségük már az összeköltözéssel kezdetét vette.
A házastársak közös vagyonába tartoznak a közös vagyontárgyak terhei és - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - közösen viselik a bármelyik házastárs által a vagyonközösség fennállása alatt vállalt kötelezettségből eredő tartozásokat. A házastársi közös vagyon a házastársakat osztatlanul, egymás között egyenlő arányban illeti meg.
Fontos tudni, hogy a különvagyonnak az a haszna, amely a házassági életközösség fennállása alatt a kezelési, fenntartási költségek és a terhek levonása után fennmarad, a közös vagyonba tartozik.
Nem egy esetben előfordul, hogy a házastársak közül csak az egyikük nevére veszik meg a lakást, így a tulajdoni lapot megtekintve egy laikus azt hihetné, hogy az az ingatlan csak az egyik házastárs tulajdona. A jogszabály által fennálló vélelemre tekintettel - miszerint a házasság alatt szerzett vagyon vonatkozásában vélelmezni kell, hogy az közös vagyonból került megvásárlására - alapvetően ezt is közös vagyonba tartozónak kell tekinteni, hacsak a fent említett, külön vagyonra vonatkozó feltételek nem állnak fenn.
A házastársi vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonba tartozó vagyontárgyakkal, és így a lakással is a házastársak közösen rendelkezhetnek, tehát meg kell beszéljék egymással, hogy vegyenek-e fel hitelt a lakásra, abban lakjanak vagy kiadják bérbe, felújítsák stb. A jogszabály külön biztosítékot rendel arra az időszakra, amikor a házastársi vagyonközösség már megszűnt, de a közös vagyon megosztása még nem történt meg, ugyanis ebben az időszakban a házastárs a házastársa hozzájárulása nélkül nem rendelkezhet a házastársak közös tulajdonában lévő, a házastársi közös lakást magában foglaló ingatlannal. A másik házastárs hozzájárulását ezekben az esetekben nem lehet vélelmezni.
Ha a másik házastárs a szerződést hozzátartozójával, például a testvérével kötötte meg éppen annak érdekében, hogy a vagyont kimentse, a rosszhiszeműséget és az ingyenességet vélelmezni kell.
A házassági vagyonjogi szerződés szerepe
A házassági vagyonjogi szerződésben a házasulók és a házastársak maguk határozhatják meg azt a vagyonjogi rendszert, amelyet a házastársi vagyonközösség helyett a szerződésben meghatározott időponttól életközösségük időtartama alatt a vagyoni viszonyaikra alkalmazni kell. A felek a házassági vagyonjogi szerződésben vagyonuk meghatározott részei tekintetében különböző vagyonjogi rendszereket köthetnek ki, és eltérhetnek a törvényes vagy a választott vagyonjogi rendszerek szabályaitól is, ha az eltérést a törvény nem tiltja.
Mindez tehát azt jelenti, hogy házassági vagyonjogi szerződés esetében a felek szabadon rendezhetik vagyoni viszonyaikat. Ez tehát a közvélekedéstől eltérően nem az érzelmek hiányával egyenlő, hanem éppen, hogy a felek közötti esetleges későbbi konfliktusokat tudja megakadályozni vagy minimalizálni.
Az egyik a közszerzeményi rendszer, amely esetében is létrejön bizonyos szerzeményi közösség, de ennek akkor lesz jelentősége, ha a házassági életközösség megszűnik. Ebben az esetben a házasságkötéssel, illetve az együttéléssel fent ismertetett közös tulajdon keletkezése nem történik meg. Például a házasság ideje alatt vett lakását kizárólagosan használhatja, sőt, el is adhatja a házastársa megkérdezése vagy beleegyezése nélkül. Eladás esetén a lakásért kapott vételár is a saját tulajdona, de a közszerzeményi vagyon része lesz. Mi is ennek a jelentősége? Nem más, mint az, hogy amikor azonban megszűnik az életközösség, ebben az esetben a másik házasfél követelheti a közszerzeményi vagyon felét.
Hogy hogyan kell kiszámítani a közszerzeményi vagyont? Számba kell venni, hogy pontosan milyen, és milyen értékű vagyona van a házastársaknak külön-külön. Minden házastárs vagyonából külön-külön le kell vonni mindazokat az adósságokat, amelyek a házastársával közös tartozásokból őt terhelik, majd le kell vonni a különvagyonát is (tehát azokat a vagyontárgyakat, amelyek a törvény erejénél fogva, vagy a házassági vagyonjogi szerződés alapján kizárólag őt illetik, ilyen pl.
A házastársak összes közszerzeményi vagyonát fele-fele arányban kell megosztani egymás között. Így ha a fenti számításból az jött ki, hogy a közszerzeményi vagyon összesen 100 millió forint és ebből a feleség része „csak” 25 millió forint volt, míg a férjé 75 millió, akkor a férjnek 25 millió forintot kell a feleség részére megfizetni.
A másik a vagyonelkülönítési rendszer, amelynek lényege az, hogy semmilyen vonatkozásban nem keletkezik sem közös vagyon, sem elszámolási kötelezettség a házastársak között, mindenki azzal rendelkezik, amely az övé, függetlenül attól, hogy azt a házasság előtt vagy a házasság alatt szerezte és független attól is, hogy milyen jogcímen. A házassági vagyonjogi szerződésben természetesen megállapodhatnak úgy a felek, hogy a vagyonelkülönítés csak bizonyos vagyontárgyakra vonatkozik, nem mindenre. A jogszabály egyetlen garanciális szabályt állít fel, mégpedig azt, hogy a házastársak a közös háztartás költségeit, a közös gyermek és az egyik házastárs hozzájárulásával a másik házastárs közös háztartásban nevelt gyermeke megélhetéséhez, felneveléséhez szükséges kiadásokat közösen kell viseljék.
Öröklési szabályok és a házastársak helyzete
Újraházasodáskor fontos tisztán látni, mi válik közös vagyonná és mi lesz különvagyon, mert ez nem csak az új házastársakat, hanem a korábbi házasságból származó gyerekek öröklését is érintheti. Egy házasság megszűnésekor, az annak fennállása alatt keletkezett közös vagyon - akár megállapodás, akár a bíróság döntése alapján - megosztásra, ennek eredményeként a felek kizárólagos tulajdonába kerül.
Újraházasodás esetén különösen fontos tisztában lenni azzal, hogy mi válik közös vagyonná és mi lesz különvagyon, ugyanis ez nem csak az új házastársakat, hanem a korábbi házasságból származó leszármazók öröklését is érintheti!
Összeszedtük a legfontosabb szabályokat, amelyekre érdemes figyelni.
Az öröklési jog rendszerében a túlélő házastárs kiemelt helyet foglal el. A jogalkotó felismerte, hogy a házastárs általában aktívan hozzájárul a közös vagyon gyarapításához, így méltányos, hogy megfelelő részt kapjon a hagyatékból. A túlélő házastársat megilleti az a jog, hogy továbbra is az addig közösen használt lakásban maradhasson, függetlenül attól, hogy vannak-e más örökösök. Ez a védelem különösen fontos lehet idősebb korban, amikor egy költözés rendkívüli nehézséget jelentene.
A házastársi öröklés rendszere alapvető változásokon ment keresztül az új Polgári Törvénykönyv hatályba lépésével 2014-ben. Korábban az özvegy elsősorban haszonélvezeti jogot kapott a hagyatéki vagyontárgyakra, most azonban sokkal összetettebb szabályozás érvényesül. A hatályos Ptk. szabályai között különösen fontos változás, hogy a túlélő házastársat immár tulajdonjog illeti meg a hagyaték bizonyos részére, nem csupán haszonélvezet. Ez sok esetben előnyösebb helyzetet teremt az özvegy számára.
Ha az örökhagyó után leszármazók is örökölnek, a házastárs öröklési joga sajátosan alakul. Ebben az esetben a holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon. A hagyaték többi részéből a túlélő házastársat egy gyermekrésszel azonos méretű örökrész illeti meg tulajdonjogként. Példaként, ha három gyermek mellett örököl a házastárs, akkor a nem lakás célú vagyontárgyak egynegyedét kapja tulajdonba. Ez méltányos elosztást biztosít a család minden tagja számára.
Érdemes tudnia, hogy az örökösök a hagyatéki eljárás során megállapodhatnak eltérő elosztásban is. Például úgy, hogy a holtig tartó haszonélvezeti jogot kiterjesztik a teljes hagyatékra a tulajdoni hányad helyett.
Ha az örökhagyónak nincsenek leszármazói, akkor a házastárs a szülőkkel együtt örököl. Ebben a felállásban a házastárs helyzete még kedvezőbb. A lakást és a hozzá tartozó berendezéseken kívüli vagyon tekintetében a házastárs örökli a hagyaték felét, míg a másik felét az örökhagyó szülei kapják meg. Ha az örökhagyónak csak egy szülője él, akkor a szülőt illető részt a túlélő szülő és a házastárs örököl fejenként egyenlő arányban. Ez a szabályozás is azt a célt szolgálja, hogy méltányosan ossza meg a vagyont a közvetlen családtagok között.
Az ági öröklés egy különleges öröklési forma, amely a családi vagyont hivatott megőrizni az eredeti családi ágon. Ez bizonyos esetekben ütközhet a házastárs öröklési jogával. Fontos tudnia, hogy az ági öröklés esetén a házastárs nem szerez tulajdonjogot az ági vagyonban, azonban bizonyos körülmények között haszonélvezeti jogot kaphat rá. Ez különösen akkor lehet fontos, ha a házastársak között jelentős vagyoni különbségek vannak, vagy ha valamelyik fél jelentős örökölt vagyonnal rendelkezik.
Ha az elhunytnak nincs gyermeke vagy más leszármazó rokona, a házastárs öröklési helyzete jelentősen kedvezőbb. Amennyiben szülők sincsenek, vagy ők sem örökölhetnek, a teljes hagyaték a túlélő házastársat illeti meg. Ez a helyzet gyakran előfordul gyermektelen házasságok esetén. Ha Ön ilyen helyzetben van, érdemes tudatosítania, hogy halála esetén házastársa lesz az egyedüli örököse, hacsak végrendeletben másként nem rendelkezik. Ez biztosítja, hogy a közösen felépített élet vagyoni háttere a házastársnál maradjon, aki feltehetően a legközelebb állt az elhunythoz.
Bizonyos esetekben a házastárs kieshet az öröklésből, még akkor is, ha formálisan házassági kötelékben állt az elhunyttal. Ilyen eset például, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között már nem állt fenn életközösség, és nyilvánvaló volt, hogy ennek helyreállítására nem volt kilátás. Szintén nem örökölhet a házastárs, ha az örökhagyó a házassági életközösség alatt végrendeletet tett a házastárs javára, de az öröklés megnyílásakor már külön éltek, és egyértelmű volt, hogy a házasság nem folytatódik. Ilyenkor a végrendelet e része hatálytalanná válik.
A haszonélvezeti jog különleges jogintézmény, amely gyakran konfliktus forrása lehet a túlélő házastárs és a leszármazók között. A jog lényege, hogy a haszonélvező használhatja a vagyontárgyat és szedheti annak hasznait, miközben a tulajdonjog másé. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy Ön házastársként jogosult továbbra is a közös otthonban élni, használni azt. Függetlenül attól, hogy annak tulajdonjogát esetleg a gyermekek örökölték. A gyermekek tulajdonjoga ilyenkor korlátozott. Hiszen nem rendelkezhetnek szabadon az ingatlannal a haszonélvezeti jog fennállása alatt. Ez a jogintézmény biztosítja, hogy a túlélő házastárs lakhatása biztosított maradjon, ugyanakkor a tulajdon a családban, a leszármazóknál maradhasson.
Ha az örökhagyó végrendeletet készít, abban eltérhet a törvényes öröklés szabályaitól, és másként rendelkezhet vagyonáról, mint ahogy azt a törvény előírná. Ezt megteheti a házastárs javára vagy akár hátrányára is. A végrendelet készítése során érdemes figyelembe venni a családi viszonyokat és a vagyoni helyzetet. Előfordulhat, hogy Ön úgy látja, házastársa megfelelő anyagi biztonságban van, és inkább gyermekeire vagy más családtagjaira kívánja hagyni vagyonát. Ugyanakkor azt is mérlegelnie kell, hogy a túlélő házastárs életszínvonala ne romoljon drasztikusan az Ön halála után.
Ha a férjem halála után megromlott a viszonyom az előző házasságából született gyerekeivel, és attól félek, ki akarnak túrni a házból, ahol 20 évig éltünk. Hagyatéki tárgyalás még nem volt, ezért nem tudom, hogy a férjem írt-e végrendeletet, és kinek szánta a házat. A házastárs öröklését elsősorban az határozza meg, hogy az elhunyt után maradt-e végintézkedés vagy sem. A törvény szerint ugyanakkor, ha a házastársat, mint törvényes örököst, haszonélvezeti jog is megilleti, kötelesrésze e tekintetben a haszonélvezeti jognak olyan korlátozott mértéke, amely szükségleteit biztosítja, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat. Amennyiben az elhunyt nem írt végrendeletet, a törvényes öröklési rend szerint kapnak részt az örökösök a hagyatékból. Ilyenkor a házastársat a közösen lakott ingatlanon és a felszerelési, berendezési tárgyakon haszonélvezeti jog illeti meg, míg a tulajdonjog az elhunyt leszármazóira száll.
Ha az elhunytnak nincsenek leszármazói, automatikusan akkor sem örököl mindent a házastárs, hanem ilyen esetben a szülők is örökösökké válnak. Ebben az esetben is maradhat az özvegy a közösen lakott ingatlanban, de már nem haszonélvezője, hanem a tulajdonosa lesz. A fennmaradó vagyonon pedig fele-fele arányban osztozik az örökhagyó házastársa az örökhagyó szüleivel, azaz felét a túlélő házastárs, a másik felét - fejenként egyenlő arányban - a szülők öröklik.
Az öröklési viták évekig elhúzódó hagyatéki eljáráshoz és hosszú pereskedéshez vezethetnek, ezért az öröklés megtervezéséhez, végrendelet készítéséhez érdemes ügyvéd vagy közjegyző segítségét kérni. A végrendeletnek ugyanis szigorú formai és tartalmi követelményeknek kell megfelelnie ahhoz, hogy érvényes legyen és valóban megelőzze a családi vitákat.
Az örökhagyót túlélő házastárs az örökhagyó törvényes örökségei közé tartozik. Manapság is gyakran tapasztalható félreértés azzal kapcsolatban, hogy az özvegy az örökhagyó hagyatékából miként örököl. Ennek oka, hogy a jelenlegi Polgári Törvénykönyvet megelőző időszakban az özvegy öröklése hosszú ideig a jelenlegitől eltérően történt. Ez azt jelenti, hogy elsősorban az örökhagyó által tett végintézkedés határozza meg, hogy a hagyatékát kik és milyen rendben örököljék. Amennyiben az örökhagyó végintézkedése csak a vagyonának egy részére terjed ki, akkor e vagyonrészre vonatkozó öröklést a végintézkedés határozza meg. Ha tehát az örökhagyó végintézkedést tesz, akkor ebben meghatározhatja azt is, hogy mit kíván házastársára hagyni. Ilyen végintézkedés lehet elsősorban az örökhagyó végrendelete. Természetesen előfordulhat, hogy az örökhagyó végrendeletében nem hagy semmilyen vagyontárgyat a házastársára. Az is lehetséges, hogy a házastárs végrendeletbe foglalt örökrésze a kötelesrész mértékét sem éri el.
Végintézkedés hiányában az öröklés rendjét a Polgári Törvénykönyv szabályozza (törvényes öröklés). A házastárs öröklése jelentősen átalakult a Polgári Törvénykönyv 2014-es hatályba lépésével. A korábbi szabályok szerint az örökhagyó vagyonát elsősorban a leszármazói (gyermekek, unokák stb.) örökölték. A házastárs mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét örökölte, amelyet egyébként nem ő örökölt. Leszármazók általi öröklés esetén a házastársat holtig tartó haszonélvezeti jog illeti az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon. Ha az örökhagyónak 3 gyermeke és túlélő házastársa volt, és a hagyatékában volt egy közösen lakott lakás fele része, egy gépjármű 1/2 tulajdona és egy értékpapírszámla 1/2 tulajdona, akkor a törvényes öröklés a következőképpen alakul. A közösen lakott lakásból az örökhagyót illető tulajdonjogot a gyermekei öröklik egymás között egyenlő (1/3-1/3-1/3) arányban, a túlélő házastárs özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten.
Ha az elhunytnak leszármazója nincs, vagy nem örökölhet (pl. Ebben az esetben az örökhagyó házastársa örökli az örökhagyóval közösen lakott lakást és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakat. A közösen lakott lakáson kívül, a házastárs a hagyaték további részének a felét örökli. A hagyaték másik felét az örökhagyó szülei öröklik fejenként egyenlő arányban.
Nem örökölhet a házastársa akkor sem, ha az örökhagyó a házassági életközösség fennállása alatt tett végrendeletet a házastársa javára, de az öröklés megnyílásakor az életközösség már nem áll fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás és az örökhagyó nem akarta juttatásban részesíteni házastársát.
10. rész: Örökös dilemmák - Hagyatéki eljárás
tags: #a #hazastars #halala #utan #kie #a