A nemzeti színház építésének 150 éves története
Augusztus 22-én lesz 180 éve, hogy megnyílt Pest első állandó színháza, a Pesti Magyar Színház, a későbbi Nemzeti Színház. A színházat először Széchenyi István álmodta meg a Duna partjára, 1832-ben indítványozta az épület felépítését. 1837. augusztus 22-től 1840-ig Pesti Magyar Színház, majd 1840-től Nemzeti Színház néven működött.
A színházat Vörösmarty Mihály Árpád ébredése című előjátékával és Eduard von Schenk Belizár című operájával nyitották meg. Első igazgatója Bajza József volt. Ebben az időben olyan színészek alkották a társulatot, mint Blaha Lujza, Fedák Sári, Újházy Ede vagy Odry Árpád. Opera- és drámaelőadások is gyakoriak voltak, olyanokat játszottak, mint a Hamlet, Liliomfi, Bánk bán, Sevillai borbély, Rómeó és Júlia és A kaméliás hölgy.
A társulat számára a Blaha Lujza téren álló Népszínház épületét bérelték ki, de a metró építése miatt 1964-ben felrobbantották. Ezek után a társulat a Thália Színház majd a Magyar Színház épületében tevékenykedett. 1982-ben önálló társulat szerveződött a régi „nemzetisekből” Budapesti Katona József Színház néven. A színház 2000. szeptember elsejéig viselte a Nemzeti Színház nevet. Az új Nemzeti Színház a Duna partján 2002. március 15-én nyitotta meg a kapuit. Az első előadás Madách Imre Az ember tragédiája című darabja volt, melyet Szikora János rendezett.
A nagyszínház 619 férőhelyes, kétszintes nézőtérrel rendelkezik. A stúdiószínház, azaz a Gobbi Hilda Színpad, a földszinti előcsarnok és a nézőtér alatti szintre került, ide körülbelül 150 ember fér be. A színház harmadik játszóhelye Kaszás Attila nevét viseli; eredetileg próbahelyiség volt, de a nézői és rendezői igények miatt technikailag alkalmassá tették színházi előadásokra és konferenciákra. A nagyszínpad feletti területen, a hatodik emeleten lett kialakítva a negyedik játszóhely, a Bajor Gizi Szalon.
A színházhoz kapcsolódik még egy kert és szoborpark, melyek szoros kapcsolatban vannak a teátrumok világával. Az oldalhomlokzatot szobrok díszítik, a főbejárati homlokzaton a kilenc múzsa kapott helyet. Az épület oldalán 14 relief található. A színház főbejárata előtti tér hajóorrszerűen nyúlik mesterségesen kialakított vízfelületbe. A park kapuszobrán Tolnay Klári és Latinovits Zoltán alakja fogadja a közönséget. Egy legendás szerepükben megörökített, egész alakos szobrot kapott Gobbi Hilda, Kiss Manyi, Ruttkai Éva, Latabár Kálmán, Tímár József, Major Tamás, Sinkovits Imre, Lukács Margit, Básti Lajos és Soós Imre. A Blaha Lujza téri régi Nemzeti Színház főhomlokzatának sziluettje a hajóorr előtti vízfelületbe fektetve látható.
Fennállása óta hat főigazgatója volt a színháznak, jelenleg Vidnyánszky Attila vezeti. Az oldalakon megjelent tartalmak között szerepel a Szerkesztői jegyzet és a történeti szakaszok összefoglalása a két világháború közötti időszakról, a zsidótörvények befolyásáról és a vezetők politikai megmérettetéseiről. A zsidótörvények 1938-tól meghatározták a Nemzeti Színház életét is. Milyen módon működött a Nemzeti Színház ebben a korban? Kik voltak a fő- és mellékszereplők? Ki miként cselekedett igazgatóként?
A Nemzeti Színház mindig kiemelt helyet foglalt el a magyar színházi életben. Elsősorban azért, mert az állam biztosította fenntartását, így nem volt szükség arra, hogy megbízható üzemmenetéhez magántőkés csoportok vagyonát vegyék igénybe. A társulat vezetőjének ezért nem kellett olyan tagokat szerződtetnie, akiket kizárólag a befektetők tartottak tehetségesnek. Színészek és színházi dolgozók veszítették el az állásukat, pár év múlva az életük is veszélyben forgott. Voltak, akik maradtak és reménykedtek, voltak, akik az emigrációt választották. A holokauszt emlékévében a Nemzeti Magazinban készült összeállításunkban megidézzük a vészterhes kor színházi fő- és mellékszereplőit, és azt is, ki mit tudott és mert tenni.
Intézmények és személyes sorsok elsősorban az áldozatok szemszögéből. A színházvezető helyzete a két világháború között mégsem volt irigylésre méltó, hiszen meg kellett felelnie a kormányon lévő politikai erőnek; s állnia kellett az ellenzéki pártok és a liberális kritikusok bírálatát. A nemzetinek mindig meg volt a maga politikai és kulturális strategiai jelentése, amely a korszak eseményeire reflektált.
Az 1835-ben megkezdett építés eredetileg klasszicista stílusban indult, majd 1875-ben átalakították és kibővítették. 1908-ban azonban tűz- és életveszélyesnek nyilvánították, így 1913-14-ben le is bontották. Eközben a társulat átmenetileg a Blaha Lujza téri Népszínházba költözött. 1965-ben a metróépítés miatti statikai problémák miatt felrobbantották a Blaha Lujza téri épületet is. 1988-tól új helyszínek kerültek terítékre, 1999-ben pedig megindult a tényleges megvalósítás az Erzsébet téren és később a jelenlegi helyszínen. A 2002-es megnyitó alkalmával Madách Imre Az ember tragédiáját láthatta a közönség Szikora János rendezésében.
A Nemzeti Színház épülete három részre tagolódik: központi része a 619 férőhelyes nézőtérrel és a stúdiószínpaddal, a köré szerveződő közönségforgalom helyiségei, valamint a nagyszínpadot körülölelő üzem- és háttérszárnyak. Mindkét oldalon panoráma felvonók segítik a közlekedést. A belsőépítészet domináns színei a kék, az arany és a bronz; természetes anyagokkal dolgoztak, mint mészkő, gránit, fa, gyapjú és üveg. A falfestések stucco venetiano technikával készültek. A Gobbi Hilda Színpad előcsarnokában üveg padlómozaik, a falakat üveg- és aranymozaik díszíti. A főbejáratnál kilenc múzsa, a falakon 14 dombormű Rákóczi út és művészeti alkotók figuráival gazdagítva.
Előadásokon kívül és a próbarendhez igazítva vezetett látogatások minimum 15, maximum 50 fő számára érhetők el. A régi és új történet összefonódását mutatja, hogy a Nemzeti Színház több helyen is otthont adott a társulatnak a történelmi évszázadok során; az első színház 1837-ben készült el és 1840-ben kapta meg a Nemzeti Színház nevet. 1875-ös átépítés, 1908-1913 közötti bontás vagy újjáépítés, majd 1960-as évektől napjainkig tartó átalakulások mind hozzájárultak ahhoz, hogy a Nemzeti Színház ma is a magyar kultúra központi eleme legyen.
| Időszak | Fontos események |
|---|---|
| 1837-1840 | Pesti Magyar Színház megnyitó, majd Nemzeti Színház név felvétele 1840-ben |
| 1875 | Átalakítás és bővítés, belső átépítés |
| 1908-1914 | Kiürítés és bontás, átmeneti színházkeresés a Blaha Lujza téren |
| 1965-1966 | Blaha Lujza téri épület felroppantása a metró miatt |
| 1999-2002 | Új Nemzeti Színház megvalósítása, megnyitó 2002-ben |
Az intézmény története során a színház volt az a kulturális központ, amely a magyar kulturális és politikai történelem tükrében tükrözte a változásokat: a korszakok kihívásait és a közönségre gyakorolt hatását egyaránt.
tags: #a #nemzet #szinhaza #epitesenek #150 #eves