Alagút utca 3. és a budai toronyházak története: az OTP toronyház korszakos példája

Az Alagút utcai toronyház a Krisztina körút és Attila út közötti tömbben álló, 47 méter magas, 14 emeletes épület, amely az 1960-as évek magyar magasház-építészetének egyik tipikus példája. A monolit vasbeton szerkezet kiemelkedő jellegzetessége a környező, korábban átépítésre szoruló tömbök közötti illesztés igénye, és az, hogy az alsóbb five emelet az OTP irodáinak és fiókjainak adott helyet, fölötte pedig 12 lakószint foglalt helyet. A lakásokhoz loggiák tartoznak, az északi homlokzat kivételével minden oldalra.

A történet eleve a második világháború utáni időkre nyúlik vissza: a háborúban megsemmisült historizáló háromemeletes bérház helyére az Országos Takarékpénztár olyan 86 lakásos épületet tervezett, amely földszintjén bankfiókjukat üzemeltették, a félemeleten pedig irodáik kaptak helyet. A megérkezés tereibe türkiz Zsolnay kerámiát tervezett az építész, a közlekedőmag pedig türkiz kerámiaburkolattal és gondos részletekkel készült. A belső tér fehér vakolatú felületeit a magyar kerámiakészítés hagyományai és a gondosan megtervezett részletek egészítik ki.

Alagút utca 3. toronyház látképe, infra részletek és kerámia

A környék története és a beépítés kontextusa

A környék létrejötte a 18. század végére tehető. Krisztinaváros neve is innen ered, Mária Krisztináról kapta a nevét, majd Horváth-kert elnevezésű parknegyed alakult ki az utókor számára. Krisztina tér és környéke hosszú ideig katonai terület volt, a Vérmező és a Várnegyed védelmi övezetei pedig meghatározták a beépítés ütemét. Az Alagút átadása 1857-ben radikális lökést adott a környék beépítéséhez, amely révén létrejöttek a kiskertek és a nyaralóvillák, később pedig a belső utca hálózata, mint az Alagút utca is. A toronyház eredendő célja a környező tömbök radikális szanálása volt, több változatban is felmerült, sőt egyes elképzelések három magasabb épület megvalósítását is javasolták a környéken. Ennek a tervnek a maradványa az a kiemelkedő, egyedi lakóház, amely megmutatja a korszak prefektusainak ipari-tágas, költséges megközelítését.

Horváth-kert, Krisztina tér távlatai és magasházak kontextusa

A tervezés és az építés részletei

1964 januárjában jelentették be az évi lakásépítési terveket, amely részletezte az Alagút utca 3. helyzetét a budai oldalon, ahol addig 7-8 emeletes lakóházak példátlan magasságú megvalósítását ítélték meg először. A kivitelező a 42-es számú Építőipari Vállalat volt, az építész tervezője pedig Boross Zoltán (BVTV). Az épület aljában két szintet foglaltak el az OTP irodái és ügyfélterei, ezen felül 12 lakószinten lakások épültek, legfelül pedig egy magasított párkányzatú lapostető zárta le az épületet. 1967 július végére tető alatt volt a ház, 1968 tavaszán pedig megnyílt a lakók beköltözésének lehetősége. Az alsó öt emeleten szintenként 8, fölötte 6 lakás található, összesen 88 lakás.

Az OTP saját bankfiókját üzemeltette a földszinten, és az 1960-as évek végére a környező ingatlanokkal szembeni beruházások és peres ügyek is felmerültek. A peres ügyek közé tartozott a „magasbonyolult falak” befolyása a fűtésre és melegvíz-szolgáltatásra, amely súlyosan érintette az Attila utca 6. alatti házakat is. A peres ügyek hátterében az állt, hogy a lakóház ellentmondásos beépítése, a környező tömbök falaihoz viszonyított aránytalanság és a közvetlen érintkezés miatt problémák adódtak.

OTP toronyház belső közlekedőmag és kerámiaburkolat részletei

A viták és a sors kérdései

Az 1960-as években tervezett beépítés mögött a tervek radikális szanálását és az új központi területek kiemelését látták. Ennek megfelelően az Alagút utca 3. mellett a Krisztina körút és a Mikó utca között terveztek magasabb épületeket is. A projekt azonban nem folytatódott a további tervekkel, és az egyedüliként kiemelkedő toronyház maradt a környezetéből, amely aránytalannak tűnt a környezetéhez képest. A magasházak beépítésének költség- és tervezési nehézségei miatt nem valósult meg minden elképzelés, de egyes helyeken továbbra is alkalmazták a magas épületek kiemelésének stratégiáját. A sorsát végül az adta, hogy az alapterv és a költségek viszonya, valamint a közlekedési és energetikai szempontok összehangolása meghatározó volt a döntésben.

Budapest budai oldal: Környezet és toronyházak összevetése

Hozzávetőleges jövő és a jelenkori helyzet

A toronyház mai sorsa még nyitott kérdés: lehet, hogy visszabontanak néhány emeletet, vagy esetleg az egész épület sorsa megváltozik a jövőben. A kortárs írások szerint lehetett volna folytatás a magasház-projektek sorában, de a gazdasági és urbanisztikai szempontok megkérdőjelezik a további beépítések szükségességét. A környezet továbbra is példát mutat a skála és arányok kérdésében, és a toronyház kiemelkedő jelenléte is megosztó a városi képben.

Alagút utca 3. toronyház a Krisztina tér felől

Érdekességek és kapcsolódó történetek

A környék történetében a Krisztina tér 8. épülete is jelentős változásokon ment keresztül: 1931-ben említették középkori alagút létezését ebben az ingatlanban, melyet később bortárolásra is használtak. A társasházi tulajdon 1996 óta fennáll, és az épület története számos írásban megjelent, köztük az Esti Hírlap 1968. szeptemberi száma és a Magyar Építőművészet 1969-es cikkei által is dokumentálva van. A történet összefonódik a Krisztinavárosi közösség képeihez és a budai városrész arculatához.

Krisztina tér 8. historikus képe és alagút nyomai

Összegzésképp, az Alagút utcai toronyház a korszak jellegzetes magasháza volt, amely a környezetével való kölcsönös viszonyban lett tervezve, ám a későbbi városfejlesztési nézetek és gazdasági körülmények miatt egyedül maradt a tömbben. A történet rávilágít arra, hogy a városépítés nem csupán a magas épületek számától függ, hanem azok arányától és a környezetbe való illeszkedésétől is.

Megjegyzés: a cikkben felhasznált adatok a draftból származnak és összekapcsolják a tényeket a korabeli forrásokkal, hogy teljes képet adjanak az Alagút utca 3. toronyház történetéről.

tags: #alagut #csaladi #haz

Népszerű bejegyzések: