Alaprajzok szabvány jelek: alapfogalmak, jelölések és méretaránynak fontossága
Először gondold végig, hogy mi kerüljön a papírra! Az egész lakás, vagy csak néhány helyiség méretét akarod felvenni? Ezután döntsd el, milyen méretarányban akarsz dolgozni! Rajzold be a kéményeket is!
A teherhordó falak általában 38 cm vastagok, a válaszfalak pedig 12 cm-esek. A legjobb, ha leméred, mert minden épület más és más. A tetőtér felvétele során szaggatott vonallal jelöld be az 1,90 m magasság vonalát. Az ettől kisebb belmagasságú tereket fél mérettel számolják bele a hasznos alapterületbe. A méretarány nagyon fontos a műszaki rajzok készítésénél. A méretarány tehát egy arányszám, amely megmutatja, hogy az elkészített rajz hányad része a valóságnak. A lakberendezési alaprajzokon általában 1:50 vagy 1:100 méretarányt alkalmazunk.
Hogyan számoljuk ki a méretarányokat?
De hogyan is számoljuk ki? Lássuk előbb az alaprajz készítését, amikor a valóságból kell kiindulnunk! A legegyszerűbb 1:100 méretarány esetén a valóságban 15 m = 1500 cm-t elosztod 100-al, akkor 15-öt, vagyis 15 cm-t kapsz. Az alaprajzok olvasásánál a méreteket visszafelé számoljuk, ami a rajzon 1 cm, az a valóságban 1:100 méretaránynál 1 x 100 = 100 cm, vagyis 1 m. 1:50-es méretaránynál 1 x 50 = 50 cm.
A nyílászárók jelölése nem a legegyszerűbb feladat. A lakberendezési rajzokon mindig félköríves jelöléssel kell megmutatni az ajtó nyitási irányát. A nyílászárók középvonalát arra merőleges vékony vonallal kell jelölni, és a méretét erre kell ráírni úgy, hogy alulról és jobbról legyen olvasható. A vonal fölé kerül mindig a szélesség, alá pedig a magasság. Ablakok esetén a parapetmagasságot (vagyis az ablakpárkány magasságát) is fel kell tüntetni (pl. PM 90).
Az ablakok szerkezetének jelölése a valóságnak megfelelően történik: egy vagy két vonallal jelöljük az üvegek rétegszámát. Ezután következik a belső és külső méretvonalak és a méretek megadása. Például egy fal-ablak fal szerkezetű falszakaszt úgy méretezz, hogy megméred a faltól az ablakig, (pl. 65 cm), majd az ablak mérete következik (pl. 158 cm), és az ablak másik oldalától a falig (pl. 146 cm).
Szabványos jelölések és vonalas anyagjelölés
A VONALAS ANYAGJELÖLÉS a műszaki terveken (engedélyezési, kivitelezési) általában a vonalas anyag- és szerkezetjelöléseket alkalmazzuk. Ezt az is indokolja, hogy a több példányban szükséges másolatok mindegyikén azonosan értelmezhetően jelenjen meg a jelölés. A törzspéldányt fekete-fehérben, pauszpapírra nyomtatva, vagy rajzolva, a megfelelő példányszámban lemásolva így azonos tervlapokat kaphatunk.
A vonalas jelölésekre léteznek szabványban rögzített táblázatba foglalt egyezményes jelöléstípusok. A napjainkban használt építőanyagok típusa, és gyakorisága nagyban eltér a régebben alkalmazottaktól. Ezért a jelölési típusok egy részét is meg kellett változtatni. A régebbi tervrajzokon gyakran szerepelt a színes - és vonalas jelölés egyszerre.
Anyagjelölési jó tanácsok: a megadott jelöléseket minden esetben úgy kell alkalmazni, hogy a vonalazás dőlésiránya ne essen egybe a metszet kontúrvonalának irányával. Ha a rajz kis léptékű (részletrajz), akkor az építőanyag-jelölést a rajz metszett részének kerülete mentén egyenletes szélességű, keskeny sávban lehet elkészíteni. Egy tárgy metszeti jelölésének vonalzata minden metszeten azonos irányú, sűrűségű és dőlésszögű legyen. A vonalazás sűrűségét a metszet méretarányától és jellegétől függően kell megválasztani. A csatlakozó alkatrészek, ragasztott szerkezetek különböző irányú, különböző sűrűségű vonalzattal lehet megkülönböztetni. A fémszerkezetek szelvényeit feketítéssel jelölhetjük.
A színezett anyagjelölés
A kevesebb példányban, a megbízó számára készülő terveken alkalmazzuk a színezett anyag- és szerkezetjelöléseket. Ilyenek: a vázlattervek, pályázati tervek, néhány példányban készülő beadványtervek, utcaképek, beépítési javaslatok, tanulmánytervek. Az így készült rajz könnyen áttekinthető. Kézzel készült tervrajz esetén színes ceruzával, vízfestékkel, akvarell (lazúros) technikával, esetleg színes tussal dolgozhatunk. De csak olyan technika alkalmazható, ami a vonalakat nem fedi le. Ez esetben a sokszorosítást kézzel, vagy drága színes másolóval készíthetjük el.
Számítógépes színezés esetében a sokszorosítás egyszerűbb (többszöri nyomtatással megoldható) - itt azonban arra kell ügyelni, hogy a monitoron látható és a nyomtatóból kijövő rajz színei a legtöbb esetben nem egyeznek meg. Ez színpróbanyomatok készítésével tesztelhető. A színezett jelölésekre is léteznek szabványban rögzített táblázatba foglalt egyezményes jelöléstípusok. A tervrajzok mellé csatolt magyarázó táblázat, mely tartalmazza a tervlapon használt anyagjelölési típusokat és a hozzájuk tartozó anyagmegnevezéseket.
A jelmagyarázat szerepe alapesetben döntő: kis léptékű (1:200) rajzok esetében az elmetszett felületeket ábrázolhatjuk tömör feketével - anyagtípustól függetlenül. A nagyobb léptékű műszaki tervrajzoknál (1:100- 1:50 …) azonban már az anyagtípust és minőséget is jelölni kell. A szabványban megadott jelölések használata nem kötelező, az építész választhat az adott tervnek megfelelő anyagjelölés típust - mintát. Ezért kell minden esetben a tervrajzok mellé magyarázó táblázatot csatolni, mely tartalmazza a tervlapon használt anyagjelölési típusokat (egyforma méretű kis négyzetben) és a hozzájuk tartozó anyagmegnevezéseket.
Az egységnyi vonalnak a valóságos méretéhez viszonyított aránya fontos: a rajzon mérhető teljes hossz és a valóságos tárgy ugyanezen hosszának aránya adja meg a méretarányt, amely alapján az olvasó könnyen értelmezi a terveket.

tags: #alaprajzok #szabvany #jelek
