Albertirsa: dombvidék, történelmi örökség és kulturális táj

Ott, ahol a Gödöllő-ceglédberceli dombság lankás halmokká szelídülve az alföldi síksággal egybeolvad, vezet a 4. sz. főút új vonala. A domboldalakra is felkapaszkodó úton Albertirsa határába érve megkapó kép tárul az utazó szemei elé. A kertes családi házak sűrűjéből négy templom tornya magasodik a falu fölé, melyek közül három a község délkeleti részén egymás szomszédságában fekszik, míg a negyedik az előbbiektől északnyugatra, jó távolból idézi a történelmi múltat, mintegy szemléletesen is bizonyítva, hogy a ma Albertirsája a nagy történelmi hagyományokkal rendelkező két, szorosan egymás mellé települt régi község: Alberti és Irsa 1950-ben történt közigazgatási egyesítéséből alakult.

Településnév és korai említések

A községek néveredete a történelmi múltba visz bennünket. Az oklevelek tanúsága szerint Albertit korábban Istvánfalvának, Istvánházának nevezték. Az Alberti helységnév értelme: Alberté / Albert tulajdona. Ezt erősíti meg IV. A történelemben az Irsa név legrégibb említését IV. Béla király 1258. évi oklevelében találjuk, melyben a Szilágysomlyó környékén végzett határjárásban az Irsva-cserjés és az Irsva-bérc nevekkel találkozunk. Az Irsa helységnév szláv eredetű, és az ős-szláv jelsa, olsa: - magyarul égerfa -jelentésű szóból származik s minden bizonnyal égerfával benőtt helyre utal. Az Irsa név etimológiai és földrajzi eredetét bizonyítja az a tény is, hogy az ország különböző területein elszórtan ma is megtalálhatók a vele azonos eredetű helységnevek: Jolsva, Jósva, Olcsva, Isaszeg (a középkorban Irswazeg).

Oklevelek és nemesi családok

Pest megyében a budai káptalan 1368. október 2-án kelt oklevele arról szól, hogy László kanonok az óbudai klarisszáknak adományozott Cegléd birtok határait megjáratta, és a határjárásban Irsa neve is szerepel. Pálóczi Mátyus országbíró 1430-ban kelt ítéletlevelében az Irsán birtokkal rendelkező Nagyrévi Pál Jánost a birtoka után Irsaynak nevezi. Az Irsayak 1244-ig visszavezetett családfáján is ettől az időponttól kezdődően követhetjük nyomon ezen a családi néven a községet birtokló nemesi család történetét. Albertiról és Irsáról az 1200-1300-as években kelt oklevelek adatait a mai lakott településekre utaló első hiteles forrásként kell elfogadnunk s ezek alapján a mai Albertirsa településtörténetét a fenti időpontoktól kezdődően számíthatjuk.

Címerek, pecsétek és mezővárosi jogok

Míg a múltban a községet birtokló nemesi családok többsége rendelkezett a nemességüket bizonyító családi címerekkel, a két régi községnek, -Albertinek és Irsának - nem voltak ilyen jelképeik. Az 1700-as évek elején történt újjátelepítés idejéből ránk maradtak a régi Alberti és Irsa községi pecsétnyomatai. Az ALBERTUS + ANO + 1712 feliratú pecséten a vonalgyűrűbe foglalt körirat által határolt kerek mezőben jobbról benyúló kar markában három leveles gabonaszálat tart, az ökle alatt nyelével vízszintesen elhelyezett lebegő sarló látható. 1743-tól a század végéig a babérkoszorús külső keretbe foglalt pecsét volt forgalomban. Az Albertit újjátelepítő Szeleczky Márton utódai 1784. február 13-án vásártartási jogot szereztek Albertinak, ami egyben mezővárosi rangot is eredményezett. Alberti mezővárosi pecsétjét az 1842-1876-os években használták.

A + CURIÁLIS - IRSA + 1732 körirat által határolt mezőben hegyével fel, élével jobbra fordított, lebegő ekevas, szélről-szélről egy hatágú csillag. Kis változtatásokkal a XVIII. + SIGILLUM IRSAIENSIS + PRO VITA + Az állított ovális, kettősvonal keret és körirat által határolt mezőnek alsó harmadán vonallal jelzett talajon a cölöphelyen karóra állított szénakazal, rajta függőleges irányban a PRO VITA - két oldalán egy-egy kaszás férfi bő ingben, a baloldalinak a kaszája ívesen a kazal fölé hajlik, alattuk hegyével jobbra, élével lefelé fektetett csoroszlya és ekevas.

Új címerek és zászló

1996-ban a honfoglalás 1100. évfordulóját ünnepelte az ország. A millecentenáriumi évforduló emlékére rendezett községi ünnepség keretében avatták fel Albertirsa új községi jelképeit: a nagyközség zászlaját és címerét. A címer tervezője Balogh László grafikusművész, a jelképeket a képviselő testület a 10/1996. (IV. 11.) számú rendeletével fogadta el. A zászló felül azúrkék, alul aranysárga színű. Albertirsa új címere: A szabályos pajzs alakú címer alapszíne megosztott: a felső négyötöde azúrkék, az alsó egyötöde arany. A figurák a felső azúrkék mezőben helyezkednek el. Középen háromágú, szalaggal átfont kalász, mindkét oldalán egy-egy stilizált fa, a kalász fölött egymással szembe néző ezüstszínű galambpár.

Albertirsa címer és zászló (illusztráció)

Amatőr régészet és Hídvégi Lajos munkássága

Sem Albertin, sem Irsán nem végeztek régészeti ásatásokat, ám az útépítések, gyümölcstelepítések során a véletlenül felszínre került leletek magukra irányították az érdeklődők figyelmét, és a nyomukba eredő amatőr-régész, Hídvégi Lajos az 1930-as években a falutörténet szempontjából is értékes eredményekhez jutott. Húsz éves voltam, és a dorozsmai tanyákon tanítottam. Egy alkalommal honfoglaló sír leletével állítottam be a szegedi múzeum igazgatójához, Móra Ferenchez. így kezdődött a máig is tartó baráti kapcsolatunk, és a folytatásban Móra Ferenc biztatására fölkutattam vagy huszonöt ókori temetőt, részt vettem ásatásokban, és kutatási eredményeimről rendszeresen levelet váltottunk. Móra Ferenc nagyra értékelte Hídvégi Lajos munkásságát, amit az 1930. \"Hogy mennyire értékelem a Te fiatalos lelkesedésedet, annak bizonyságát is adom.\"

Hídvégi Lajos a kutató szenvedélyétől hajtott tudós néptanító volt, aki kutatási eredményeit újságcikkekben, tanulmányokban adta közre, és könyveiben hagyta ránk. \"Alberfin a Szupáiy-parkhan van, vagy csak volt (?) -egy kis műromot utánzó kápolna, s ennek falába három római sírkövet illesztettek be. Ezek közül az egyiken két felírás van. Az első római családra vonatkozik. A felirat feleit néhány domborművű alak, férfi, nő, fiú s ezek felett koszorú és virágdíszek között hétágú gyertyatartó és második felírás van bekarcolva, amelynek egyik nevéből az tűnik ki, amit a gyertyatartó is megerősít, hogy ez egy zsidó család sírköve az első keresztény századokból; Tehát kétszer használt sirkő, melyet először római, másodszor zsidói csaladok állítottak emlékül.\"

Római sírkő részlet (helyi emlékbe illesztett felirat)

Nemzetiségi arculat és nyelvi változások

1950-ben Alberti-Irsa közigazgatásilag egyesült. Egy 1773-ból származó feljegyzés Alberti-Irsa lakóiról így fogalmazott: \"Nyelvük tótelegyes.\" Az 1941. A számok az asszimiláció folyamatát bizonyítják. Joggal kérdezhetjük; erőszakkal, vagy spontán, befolyás-mentesen ment végbe ez a nyelvi összeolvadási folyamat... A felelet: így is, úgy is. \" A tisztességgel felnevelt hat diplomás gyermeke közül melyik beszél szlovákul?\" ... A válasz: Egyik sem! De beszélnek angolul, németül és franciául, mert a mai fiataloknak erre van szüksége!\" ... Igaza van! Lelkészükhöz hasonlóan gondolkoznak a mai alberti szülők is. Azt az élet természetes rendjének tartják, hogy a családi körben és főként az idősek, elvétve még ma is használják a szlovák nyelvet, de az utcán és a közéletben Albertirsán ma már nem hallunk szlovák beszédet. Így változik, alakul Albertirsa nemzetiségi arculata.

Az évszázados együttélés nyomán békés egyetértés uralkodik a községben. A közös megbecsülés és a tisztelet bizonyságaként emeltek szobrot az 1742-ben Albertin született szlovák származású népművelő lelkésznek: Tessedik Sámuelnek... Kegyelettel őrzi a lakosság a halottak emlékét idéző népi kopjafákat, a régi falusi szlovák paraszti életet bemutató faluház néprajzi gyűjteményét, ám a faluszéli horgásztó partján csendesen üldögélők körében ma már senki sem kutatja, hogy ki honnan származik. És ez így van rendjén. A történelmi múltat sokféle megközelítéssel, többféleképpen lehet értékelni - az a történészek dolga. Albertirsán a XX. század végén mindenki azt vallja, hogy mi itt egy közös hazának egyenrangú polgárai vagyunk.

Földrajzi arculat, dombok és határrészek

Földrajzi arculatát tekintve, igen változatos tájon települt meg Albertirsa. Itt találkozik a dunai Alföld és a Cserhát déli nyúlványát képező dombvidék. Ez a táj a Duna-Tisza közti hátság északi része. Kialakulása idején a Duna és a mellékfolyói medréből a szél kifújta a homokot, s ideszállítva különböző felszíni képződményeket formált belőle. Alkotóelemeit tekintve itt leggyakoribbak a félig kötött homokbuckák és a nagyobb kiterjedésű, vékony homoktakarók, amelyekbe táblaszerűen homokos-lösz térszintek ékelődnek be.

A 4. számú főutat átlépve egyre meredekebb földút kapaszkodik az első völgy, a Dolina irányába. A Dolinát a Kisasszony-völgy, majd a Harsas követi. A Harsas maga három kisebb: Külső-, Középső- és Belső-Hársas völgyeivel a községhatár legszebb részét alkotja. A lankásan emelkedő domblábakat még vastagon homok borítja, majd a kiemelkedő részeken agyag bukkan elő. Ez itt az Agyagos. Egyre feljebb haladva, már a magasabb részeket borító lösz is megjelenik. Ez a Feketerész. A táj legjellegzetesebb löszös háta a pilisi Vinyic (230 m) és az irsai határban a Kálvin-hegy (193 m).

A dombos vidék délkeleti irányban belesimul egy mélyebb fekvésű vizenyős rétbe, amely egykori folyóvölgy maradványa. Ezt a határrészt a népnyelv Marasztyi-nak nevezi. Itt gyülemlik össze a domboldalakról aláfutó csapadék, melyet a pilisi malomtóból eredő Gerje patak szállít a Tiszába. A patak felduzzasztásával keletkezett az alberti halastó. A történelmi leírások szerint már a törökvilágban is vízimalom zakatolt a tó partján.

Jellegzetes határrészek, földnevek

Hátsó hegyek: dombhát a község belterületétől legtávolabb eső bicskei határban.
Hársas: nevét a domboldalakon tenyésző hársfáról kapta és a középkorban Hassas-erdőnek nevezték.
Kisasszonyvölgy: több népi monda is őrzi a nevét.
Peres-dűlő: az alberti Határ út és a Szentmártoni út közötti határrész a XIX. század második felében pereskedés tárgyát képezte.
Dolina: szláv eredetű szó, völgyet jelent. A falu fölötti első völgy.
Marasztyi: posványos, vizenyős területű rét a Gerje-patak mentén.
Homokrész: gyűjtőnévként magába foglalja a Dánosi úttól keletre elterülő, homokos határrészt.

Természetvédelmi értékek és élővilág

A Gödöllői-dombság utolsó nyúlványai - úgy is mondják errefelé: \"A hegyek kis körme\" - Albertirsa fölött három részre szakadva, sok növényzeti és természetvédelmi értéket rejtenek. A természeti szépségekben gazdag tájból 1976-ban a Dolina völgyét természetvédelmi területté nyilvánították. A völgybe vezető, a löszös dombhátba mélyen bevágott úton hangos madárdal fogadja az érkezőt. Lágyan csengő \"pur-pur\", \"gyur-gyur\"-szerü, - más madáréval össze nem téveszthető daltól hangos a táj... Igen... a partoldalban népes gyurgyalag kolónia ütött tanyát.

Május a fészekrakás, a költés ideje, s a téli szálláshelyükről hazatért gyurgyókák némelyike most hangos méltatlankodással és erős csőrcsípésekkel tessékeli ki a part falába vájt üregéből a télire önkényesen beköltözött verebeket. A kilakoltatást hamar elintézik, és a színpompás tollazatú, gesztenyevörös és kénsárga hátú, aranysárga torkú, kékeszöld mellényü, kárminpiros szemű hasznos madaraink fiókákat költenek, repülő rovarokra, lepkékre, szitakötőkre vadásznak. Nyilalló suhanásuk a fecske és sólyom röptét idézi. Szeretik a társaságot, csapatosan vadásznak, és féltve őrzik a kolóniát... Védelmet érdemelnek és itt a Dolinában ezt meg is találták.

A dombhátról a völgybe ereszkedve, a Dolina tavaszi színpompája tárul elénk. Lenn a mélyedésben vízér csordogál. A csillogó víztócsákban fűzfák terpeszkednek. A cinegefüzek barkás és termős egyedei együtt virágoznak. Mézben gazdag a virág, de hűvös van és csak néhány edzettebb dongó méh zsongja körül a fákat. Az út menti kökényes mellett itt-ott galagonya bokrok guggolnak. Körülöttük sarjad a pázsit, és már sárga szigeteket alkot a tavaszi hérics (Adonis versalis). Odébb a lilás virágú hagymás homoki kikerics (Colcium arenarium) virít. Fehéres-lilás szirmú hagymás növény a sáfrány (Crocus varigatus). Ezek a növények főként Nyugat-Európa vidékein honosak, itt nálunk az Alföldön igen ritkán fordulnak elő, ezért védettséget élveznek. A Dolina mélyedéseiben a vízi világot a tavaszi héricsnél magasabb, sárga virágú gólyahír képviseli.

Dolina tavaszi növényzet (tavaszi hérics, kikerics, sáfrány)

Vadászat, vadállomány és erdei emlékek

A domboldali bozótban egy vörösbegy-pár izgatottan fészekrakó helyet keres s távolabb léprigó raj táborozik. A domboldalon őzek szökellnek, menekülnek, pedig nincs okuk a félelemre. A vadásztársaság tagjai féltő gonddal vigyázzák, gondozzák a határ értékes vadjait... A sűrűbb bozótban vaddisznó csörtet, az erdőszélen róka kullog.

Fürdőkultúra: Albertirsa Strandfürdő

Az Albertirsa Strandfürdő a Tiszába torkolló Gerje-Perje csatorna északi oldalán található. A fürdő kitűnő természeti adottságokkal és jó megközelítéssel rendelkezik, amely május elejétől egészen szeptember közepéig várja a feltöltődésre és gyógyulásra vágyó vendégeket. A fürdőbe két - 640 méter mélységű - kútból is érkezik víz, amely körülbelül 40 fokos.

\"Mozgásszervi problémáimra gyógyìr! Alig várom minden évben, mikor nyit ki! Az előìrt időt, a vìzben betartom,ìgy sokat használ! Tornáztatom a tagjaimat benne, nem csak tétlenül ülök benne! Első két, három alkalom után a tünetek felerősödnek,majd fokozatosan megszűnnek! 2,3 óra hosszat bőven elég kintlenni, utàna otthon pihenés!\"

\"Kulturált, rendezett parkkal, rendkívül jó gyógyhatású termálvízzel rendelkező fürdő. Rendszeresen járunk, ajánlom másnak is.\" \"16:00 után kedvezményes belépő, szép és kulturált környezet, jó víz.\"

Albertirsa Strandfürdő (termálmedencék és park)

Helyi földrajzi elnevezések és birtok-átalakítások

Az 1. Világháború után a Tokajka szomszédságában az alberti nincsteleneknek Szapáry gróf földet osztott, melynek egy részén szőlőt telepítettek. Tokaika-Proli szőlők: a névadó régi gazdák szerint az itt telepített szőlők a tokajihoz hasonlóan jó minőségű bort teremnek. Újerdő: Almássy János gróf 1807-ben a fútóhomok megkötésére erdőt telepíttetett. Kakasok: a XIX. század első felében Almássy János gróf futóhomokos területet osztott ki az Albertieknek, amit azok szőlővel telepítettek be.

Jellegzetes szőlőterületek és telepítések

Rózsahegyi szőlők: Irsay György majorja feletti határrészen a vasút és a Mikebudai út által határolva.
Rákóczi-szőlők: 1906-ban osztották ki az irsai Homokrészen a Dánosi dűlőben fekvő földeket szőlőtelepítés céljából.
Haleszok: Nagyhalesz az Új erdő mellett, Kishalesz a vasútig terjedő határrész.

Régi szőlőültetvény Albertirsa határában (történelmi fotó/illusztráció)

Fontos helyi adatok és címek

Albertirsa belterületi címei közül néhány: Somogyi Béla utca 3/1., Kolozsvári u. 55/1., Mikebudai út II., Dánosi út 25., Köztársaság utca 58/2., Vörösmarty Mihály utca 44., Hunyadi utca 78., Dózsa Gy., Tabán köz 1., Kálvin utca 3., Bethlen Gábor u., Liszt F., Vinyaci utca 6. Fsz., Zrínyi utca 1/A, Hrsz. 3763. útja 11., Köztársaság utca 5., Pesti út 24., Szentmártoni út 21., Bercsényi u. 29., Tabán köz 4., Katona Gyula utca 28., Strand u. 6., Pesti út 105., Dánosi út 6/1., Nyáregyházi u. 14., Landler Jenő utca 21.

Megtalálták a Frigyládát – Milyen új vizsgálat tárt fel, megdöbbentette a történészeket!

tags: #albertirsa #danosi #ut #kulterulet