Állami Operaház földszinti előcsarnokának története és látványa
Az Operaház földszinti előcsarnoka a főbejárat környékével együtt nemcsak közönségforgalmi teret jelent, hanem Magyarország egyik legkiválóbb történelmi-díszítő műremekeként is funkcionál. A 2000 Ft-os sétajegy bevezetése és a projekt részletei rámutatnak, hogy a látogatói élmény mellett a működési költségek forrásainak megerősítése is fontos szempont a jelenben.
Az előcsarnok: alapelvek és művészi kolorit
Az előcsarnokot több mint egyszerű átjáróként kell értelmezni: a reneszánsz hangulatú vesztibült a különböző színű nemesmárvány burkolatokkal, az aranyozott dongaboltozatot nyolc márványoszlop tartja, kazettáiban Székely Bertalan kilenc múzsát festett meg. A főlépcső díszes, aranykazettás tükörmennyezete, Than Mór kilenc téglalap alakú festményével a Zene ébredését és diadalát ábrázolja; a Lunettákban mitológiai jelenetek is megjelennek, amit Lotz Károly hangulatos részletei egészítenek ki. A bejárati oldalon, a kapuk és régi pénztárfülkék fölötti medalionokban Mosonyi Mihály, Doppler Ferenc, Hummel Nepomuk János és Goldmark Károly portréi láthatók Szécsi Antal alkotásai által.
Az előcsarnokot körülölelő aranyozott dongaboltozat és az 1930-as évekre sajnos tönkrement szobrok helyett 1965-ben kerültek új alakok: Monteverdi, Scarlatti, Gluck, Mozart, Beethoven, Rossini, Donizetti, Glinka, Wagner, Verdi, Gounod, Bizet, Muszorgszkij, Csajkovszkij, Moniuszko és Smetana ábrázolásai.
A díszlépcső és a látvány összhangja
A díszlépcső az Opera egyik legsikerültebb része: a lépcsőfokok az előcsarnok két széléről egyenesen vezetik fel a földszinti nézőtéri bejáratokig, így a térkompozíció késleltetett bontakozik ki a félemeleten. Az aranykazettás tükörmennyezet és a Lotz Károly által készített stovezeletes mennyezetfreskók teremtik meg a látvány csúcsát, amelyet a Lunettákban található mitológiai jelenetek és a két oldalt elhelyezett allegorikus ábrázolások egészítenek ki.
Az üres és a látogatható tér: kurátori megközelítés
Az előcsarnok és a földszinti közönségforgalmi területek látogathatóak a projektkeretek között, de a belépő 72 órán belüli felhasználási lehetőségeket biztosít: a megváltott jegy operaházi előadásokhoz vagy csoportos vezetett épülettúrákhoz vezetésre jogosít. A földszinti közönségforgalmi területek látogatása a próbaprojekt során a 60 perccel a kezdés előtt nyitott főbejáratnál és a aulában található jegypénztáraknál váltható meg. A belépő tehát nem mindenkire érvényes, és a projekt kiértékelése után döntenek a további sorsáról.
A fő homlokzat és a belső terek egységében a reneszánsz és barokk elemek harmonikus összefonódását láthatjuk: a homlokzat két carrarai szfinx, Liszt Ferenc és Erkel Ferenc nagy méretű szobrai Stróbl Alajos alkotásai. A főbejárat felett aranylant figyelhető meg, a fehér márvány falak pedig a fehér eleganciát hangsúlyozzák.
A nézőtér és a művészeti töltet
A patkó alakú, háromemeletes nézőtér látványa monumentális: a vörös-arany színvilág és a mennyezet Freskója, Lotz Károly kupolafreskója, a XX. századi és archaizáló díszítés összhangja a nézőtér domináns elemei. A három emeletet keretező oszlopok és korlátok aranyozottak, a kupola feletti mennyezet Freskója pedig a Zene apoteózisa címet viseli, mely Apollón lantjánál fogva vezeti az ünneplő isteneket. A királyi díszpáholy és a proszcénium az Operaház belső ceremonialitását erősíti.
A nézőtér részletei között Lotz Károly munkái dominálnak: a Költészet, a Zene és a Tánc géniuszai, a férfi- és női alakok dinamikája mind a magyar historizmus egyik csúcsát jelentik. A díszlépcső, a kupola és a csillár együttese a belső terek harmóniáját hangsúlyozza, és hozzájárul a terem kimagasló akusztikájához is.
Az operaház múzeuma és emlékgyűjteménye
Az udvari fogadószalonokban egyes részek a közönség számára is hozzáférhetők; a Királylépcső felső galériáján és a Székely Bertalan-teremben az operaházi emlékgyűjtemény kiállítása található. Az emlékgyűjtemény 70 évre tekint vissza, és a világviszonylatban is jelentős gyűjteményrészből kerültek az artefaktumok a közönség elé. Ernst Lajos gyűjtői anyaga az állandó kiállítás egyik legértékesebb része; a 1930-as évek tárgyi anyagát az 1960-as években helyezték át a jelenlegi múzeumi térbe. A relikviák között gyakran szerepelnek az operaénekesek portréi, a régi jegy- és beléptető rendszerek nyomai.
A múzeum falait a híres operaénekesek portréi díszítik, a falakon sötétkék, intarziás padlóval gazdagon berendezett terek találhatók. A főbejárat feletti aranyozott lant, a kapuk fölötti medalionok és a díszlépcső közös történelmi-főhajtást keltenek a látogatóban a Magyar Állami Operaház megőrzött hagyatéka felé.
Építészeti örökség és modern megújulás
Az Operaház 2022-ben emlékezetes rekonstrukción esett át: a külső mészkőburkolat és tetőzetség megújult, a belső terek pedig restaurációkon estek át, beleértve a színpad- és épületgépészet felújítását, az akusztika visszaállítását és a közönség érzetének javítását. A 1884-ben megnyitott épület Ybl Miklós neoreneszánsz remekműve, amely a budapesti Andrássy út egyik meghatározó látványossága lett. A fő homlokzat két carrarai szfinxje és Liszt Ferenc, Erkel Ferenc szobrai, valamint a belső terek gazdag díszítése a magyar és európai zene kapcsolódását hivatott kifejezni.
Az operaház az évszázadok során a magyar balett- és operaművészet központja maradt, ahol többek között Bartók Béla kékszakállú herceg vára, Háry János, Székely fonó, A fából faragott királyfi, Vérnász és Mario és a varázsló is először bemutatásra került. A korszerűsítés eredményeként a nézőtér kényelme, a zenekari árok és az okosszékek elrendezése is modernebbé vált, miközben megőrizték a történelmi jellegzetességeket és a gazdag díszítést.

Fontos adalékok a kulturális örökségről
Az Opera épülete a magyar neoreneszánsz építészet egyik kiemelkedő példája, amelyben a reneszánsz és barokk elemek együtt alkotnak egységet. A zenével kapcsolatos témákat a fal- és mennyezet-festményekbe ágyazva, a magyar historizmus mestereinek közreműködésével ábrázolták, a díszlépcső és a főlépcső pedig a térkialakítás kiváló példái. A múzeum és emlékgyűjtemény lehetőséget ad arra, hogy a látogatók megismerjék az operaház gazdag múltját, a hazai művészek és alkotók részvételét a közösségi örökségben.
Az új korszak mecénásai és a kultúra iránti szenvedély összekötő kapocsként szolgál a város és a nemzet számára. A budapesti Operaház tehát nem csupán egy épület, hanem a magyar művészetek és a zenei hagyományok egyik legfontosabb ikonjává vált.
tags: #allami #operahaz #foldszinti #elocsarnok
